Másodedzőként nem tudta a fiúknak azt a támogatást nyújtani, amit korábban a vízből, csapatkapitányként. Személyes vallomás a szerbek elleni meccs mámoros időszakáról és a kispadon ülés gyötrelmeiről.

A Magyar Televízió Út londonba című műsorában megszólaltatta Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnokot, a magyar válogatott korábbi csapatkapitányát, aki a sanghaji világbajnokságon Kemény Dénes mellett, másodedzőként szolgálta a magyar válogatottat.



A műsorrész leírt változata:

Kovács Kokó István:

Éremért utazott, de csak a negyedik helyen zárt az olimpiai bajnok férfi vízilabda-válogatott a világbajnokságon. Pedig a szerbek elleni első három negyed után már a döntőben éreztük magunkat, de sajnos nem úgy alakult. Az érzésekről, okokról, miértekről faggattuk a háromszoros olimpiai bajnok Benedek Tibort.

Benedek Tibor:

Egy olyan összhang volt és egy olyan mámor, ami akkor azért jellemző, amikor nagyon megy, akkor nagyon könnyű nagyon összetartani, és hát látszott, hogy nagyon megy. Tényleg dobáltuk a gólokat egymás után, és látszott a szerbeken, hogy azt sem tudják, hol vannak. Sajnos, ahogy jöttek fel, úgy ült le a kispad, és így kicsit kiszaladt a kezünkből az irányítás, ez látszott utána a játékon is. Aztán egyre inkább csalódottság lett úrrá a csapaton. Lehet, hogy sokan a csapatból is azt várták tőlem, hogy majd ugyanazt tudom csinálni, mint csapatkapitányként, de nem, én nem tudtam ugyanazt csinálni. Több okból is. Egy, hogy annyira erős Dénes szerepe a csapatban, illetve egy csapatkapitányé, hogy oda más nem nagyon tud beavatkozni, tehát egy másodedzőé, azt mondom, hogy elég jelentéktelen szerep. Csalódás voltam a játékosoknak, mert nem tudtam azt a pluszt hozzátenni, amit mondjuk esetleg ők vártak.

A bírókról

Furcsa, én még nem nagyon láttam ilyet, hogy elődöntőn, illetve bronzmeccsen ugyanaz a bíró, pedig éri annyi érzelmi hatás egy ilyen elődöntőn, hogy nem tud ezt teljesen kizárva bemenni egy bronzmeccsre.

Dobud szabálytalan blokkolásáról

Az a bíró, aki adta (a kiállítást) és ott állt, és figyelte az akciót, és nem látta...(?), illetve, hogy nem lehet közbeavatkozni egy ilyen esetben a zsűriből, aki ott ül onnan öt méterre, vagy 10 méterre, és pontosan látta ezt... A szabály nem engedi meg azt, hogy ők közbeavatkozzanak, ez egy hiba, ez a játéknak a hibája. Hiba, hogy nem lehet ilyenkor videót alkalmazni, a szabályok ezt egyelőre nem engedik meg. Tehát, ha a bíró nem vette észre, akkor nincs.

A negyedik helyről

Nehéz egy magyar vízilabdázónak, aki gyerekkora óta nézi a szigeten a márványtáblát, és bele van nevelve, hogy csak a győzelem számít, kikapni az elődöntőn, az egy óriási zuhanás. Tehát hiába tüzeli fel magát, hiába akar megtenni mindent a bronzmeccsre, nem tud olyan lelkiállapotban odakerülni, mert annyira győzni akar mindig, mert annyira az van itt elfogadva az uszodában, hogy csak a győzelem számít.

Az olimpiai csapatról

Ez egy nagyon jó csapat, nagyon jó játékosokból áll. Abban biztos vagyok, hogy nem ez lesz az olimpiai csapat, de a játékosok 80 százaléka biztos, hogy ez lesz. Új játékosokat nem hiszem, hogy nagyon fogunk már találni. Van az a három fiatal, aki idén kimaradt, és tavaly ott volt Zágrábban, illetve még mindig vissza lehet nyúlni a három öreghez. Csodák nincsenek. El kell dönteni, hogy mi számít többet. Az, hogy az öregebb játékosok behozzák a tapasztalatukat, illetve a tekintélyüket, viszont nem fognak már világot megváltani, vagy esetleg egy-két fiatalban benne van, hogy majd lő olyan gólokat, amit nem várunk - viszont nagyon tapasztalatlanok.

Kásás visszatér-e?

Szerintem vissza. Szerintem megvan a VB, döntőt játszunk, ha játszik Kása, mert Kása már nem fog rengeteg gólt lőni, viszont le tudja meg tudja szerezni a labdát kritikus helyzetben, amit más nem tud, és tud mondjuk egy olyan gólpasszt adni, amit nem vár senki. Ennyi kell egy ilyen meccsen, ahol egy gól dönt a végén. Ezek a kicsi pluszok, ezek simán dönthetnek.

(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)