Az Euroliga négyes döntőjébe jutásért vívott harcban paraszthajszállal elbukott két csapat játssza idén a horvát bajnokság döntőjét. A finálé három nyert meccsig tart. Az elsőt otthonában behúzta a Jug, visszavágó szombaton. Varga Dániellel és Varga Dénessel készült videóinterjúnk (leírt formában is):

A jegyzőkönyvet és meccs két magyar gólját már megmutattuk, íme a magyar főszereplők értékelése:



VLV-VIDEÓK

VARGA DÁNIEL a vlv-nek:



- Szervusz Dani. Ezt most egy felfelé ívelő szakasz vagy lefelé ívelő szakasz?

- Szia! Nehéz értékelni, ez előző hét nem volt túl sikeres, Mindenesetre a Vasas-meccshez képest mégis azt mondom, hogy felfelé ívelő szakaszban vagyunk, egyértelműen jobban játszottunk. Ennek ellenére ez a Dubrovnik ellen kevés. Ennél sokkal több kell, főleg Dubrovnikban, ahol ők nagyon erősek. Mindenesetre optimista vagyok és az egész csapat is kezd  optimistává válni, hiszen mindannyian úgy éreztük, hogy volt keresnivalónk, kisebb dolgok döntöttek a Jug javára. Én azt hiszem, ha szombaton sikerül előbbre lépnünk sz emberelőny- és emberhátrány-játékában akkor a javunkra dőlhet el a meccs. Én bízom benne, hogy harmadik meccsre már 1:1-es állással utazhatunk el.

- Hát igen, de egyszer mindenképpen nyerni kell idegenben, és ez most nem sikerült. Milyen a csapat hangulata? Mennyire emésztettétek meg a Budapesten történteket?

- Aránylag hamar, mert azért itt nagyon nagy presztízs a Jug ellen játszani, és azért mégiscsak egy bajnoki döntőt játszunk. Nem voltam a buszon, amivel a többiek hazautaztak egyből a meccs után, mert Dumival még Budapesten maradtunk és csak másnap mentünk vissza. De hát ott állítólag nagyon rossz volt a hangulat. Képzelheted egy 7,5-8 órás  út egy ilyen vereség utáni egész éjszaka, az nem egy nagy buli. Az első edzésen még melankólia volt, de másnap már egyértelműen előrenéztünk és optimistán tekintettünk a jövőbe.

- Egy egészen más kérdés. Én megdöbbentem amikor a dubrovniki lelátót láttam a mostani meccseteken. Egy bajnoki döntőben, Dubrovnikban, amely nem csak a horvát, hanem a valamikori jugoszláv vízilabdának az egyik központja volt...,  hát, baromi kevesen voltak.

- Sajnos igen. Számomra is rossz látvány volt. Nem is azért, mert egyértelműen jobb olyan hangulatban játszani amikor a közönség "elviszi" a meccset, hanem globálisan, az egész vízilabda szempontjából. Nem szerencsés dolog ez, s nem csak itt, hanem a Komjádiban is tapasztaltam. Mindannyian látjuk, hogy kevesebben járnak manapság vízilabda-meccsre, és erről, ennek okairól egy hosszabb beszélgetést is folytathatnánk. Nem volt jó látvány, talán nem is hátrány most a csapatunk szempontjából, hogy kevesebben voltak, kevesebben bíztathatták a hazaiakat. De a tény, rossz, hogy kevesebben járnak vízilabda-meccsre.

- Ezzel az "optimista felhanggal" zárjuk  ezt a mostani beszélgetést...

- Azt ígérhetem, - ha ez valakit érdekel, hiszen sokan nem lesznek itt a vlv-olvasók közül Rijekában, -, hogy itt biztos telt ház lesz, ami úgy 1800-2000 embert jelent, fantasztikus hangulattal. Lehet egyébként tenni azért, hogy sokkal több ember legyen a meccsen.

- Remélem, fogja adni a horvát tv,  meg tudjuk nézni és ki tudjuk belőle vágni a gólokat.

- Remélem, lesz mit kivágni belőle magyar vonatkozásban.

- Ezt akartam én is mondani. Köszönöm Dani.

(Lejegyezte: P. K.T.)

VARGA DÉNES a vlv-nek:



- Szia Dumi! Kiheverted a fáradalmakat?

- Nem különösebben, keveset aludtunk és azóta nem sikerült.

- Azért gondolom, hogy a Dubrovnik-meccs után nem voltatok annyira elkenődve, mint amikor a Komjádiban fejeződött be a mérkőzés.

- Igazából: de, mert itt is közel voltunk. Összességében azt mondanám, hogy jól játszottunk, de mégis voltak alapvető butaságaink, amik aztán a végére megpecsételték a sorsunkat. Érdekesen játszottunk az elején, szinte azt éreztem a Dubrovnikon, hogy félnek tőlünk és megremeg a kezük. Mi rendre tudtunk gólt lőni. A második félidőre valami megváltozott, nem gondolom, hogy elfáradtunk, hanem valami más lehetett. Nem tudom az okát és ezt nem is nagyon firtatnám, mert holnap még megnézzük, utána pedig le kellene zárni. Szóval ott kettővel több gólt sikerült lőniük és így a félidő azt hiszem döntetlen volt. Meg kell még említenem, hogy nagyon sok szerencsés gólt lőttek – ami blokkról pattant be. Ez nem a mi dekoncentráltságunk, hanem csupán szerencse. Elindult a kapus abba az irányba ahova ment a lövés és blokkról bepattant a kapu másik oldalába – van ilyen.

- Úgy érzitek, hogy meg tudjátok verni őket?

- Úgy éreztem, meg tudtuk volna már ott is verni őket, de lehet, hogy ez csak annak volt köszönhető, hogy ez volt az első meccs. Most nagyon nagy rajtuk a nyomás azáltal, hogy az idei évük egyáltalán nem olyan, mint ahogy a Jug Dubrovniktól elvárható.

- Nem is tudom hány éve fordult elő legutóbb, hogy nem jutottak be a Final Fourba.

- A kapusunk azt mondta, hogy ez lett volna a hatodik, hogy bejutnak. - Talán ez okozta a bizonytalanságot az elején és felszabadultabban fognak játszani már most szombaton is.

- Te jól vagy?

- Azon kívül, hogy fáradt vagyok, és kicsi honvágyam van, jól vagyok.

- Na és lelkiekben?

- Jól vagyok, fizikailag vagyok kicsit álmos.

- Itt a szezon vége, de jön a válogatott…

- Igen, de azért a kettő között remélem lesz pihenő is.

- Jól van Dumi, a hétvégén majd beszélünk, remélem adja a tévé, és akkor majd fel tudom rakni a góljaidat is. Köszönöm szépen.

(Lejegyezte: Tina)