Egyes utalásokból már sejthető volt, de a VLV-nek adott nyilatkozatokkal most "hivatalosan" is bejelentettnek tekinthető, hogy a magyar válogatott két nagy öregje, Biros Péter és Kiss Gergely jövőre nem szerepel a csapatban. Céljuk az, hogy feltöltődjenek, s aztán újult erővel vágjanak neki az útnak, amelynek első állomása a 2011-es sanghaji világbajnokság, végcélja pedig a londoni olimpia lesz.

- Én úgy terveztem eredetileg, hogy az első két évet pihenéssel töltöm. Dénes viszont nagyon nem akart úgy nekifutni a következő négy évnek, hogy ne legyen néhány idősebb játékos, akire támaszkodhat.  Abban állapodtunk meg, hogy mi a második évet töltjük pihenéssel. (És persze ez azzal is járt, hogy idén úgy kellett edzeni, mintha 20-22 évesek lennénk...) Úgy érzem, hogy most muszáj mind Gergőnek, mind nekem pihennünk annak érdekében, hogy az olimpia előtti két évben száz százalékot tudjunk nyújtani, Londonban pedig az legyen a végeredmény, amit szeretnénk - kimondva-kimondatlanul is. (Mindenki tudja, hogy mi az.)

Az a 12 év, amit végigcsináltunk, nagyon sok. Nekem különösen, hiszen egyetlenegy világeseményről sem hiányoztam, tényleg nagyon kell a pihenés...

- A klubban a többiek most is nyolc hetet pihentek, mi meg csak négyet - ez nagyon sokat számít. Hosszú lesz a válogatott szezon jövőre, amikor véget ér, egyből lehet Egerben kezdeni, indul a klubélet. Így viszont legalább június-júliusban lehet regenerálódni. Ennyit még soha nem pihentem, biztos furcsa is lesz, de most szükség van rá. Meg hát, Dénesnek lehetősége nyílik arra, hogy most tényleg csak a fiatalokra támaszkodjon, lehess beépíteni megint olyanokat, akik Pekingben is felnőttek a "régiekhez".

- Biztos rossz lesz, de valamit valamiért. Ha most végighajtanám a jövő nyarat is, akkor gyakorlatilag további két évet csinálhatnék egyfolytában pihenés nélkül, mert ugye a 2011-es sanghaji világbajnokság után lehetne talán pihenni és hát ez sok...

- Tökéletesen. Jó is volt úgy pihenésre menni végre, hogy nem sérülten kezdtem a szabadságot. Most pedig kifejezetten élvezem az edzéseket, annak ellenére, hogy sokat úszunk, de hát ez hozzá tartozik.

KISS GERGELY a VLV-nek:

- Az olimpia után sokáig nem tudtam, hogy mi legyen, s különösen azért volt nehéz a döntés, mert a "külső paramétereim" szerint, tehát például a fizikai állapotom alapján bírtam volna a folytatást. A család miatt hezitáltam, hiszen a gyerekek még kicsik, úgy éreztem, most talán inkább szükségük van rám, az együttlétre, mint később. A párom volt az, aki nem arra biztatott, hogy "Igen Gergő, most már tedd le a lantot", hanem azt mondta, hogy ha jól érzed magad, és ilyen jól tudsz játszani, mint eddig, ha ezt a szintet tudod hozni, akkor ne dobd el magadtól a lehetőséget, hogy a nemzeti színekben játszhatsz. Úgyhogy ő nagyon sokat segített a döntésben, pozitív irányban. Sokat számított az is, hogy láttam, jó lehet a csapat, Dénes is marad, és szüksége van neki is arra, hogy lássa, mi vár rá a következő négy évben, ne kelljen teljes összevisszaságban válogatnia. Úgyhogy bár eredetileg arról volt szó, hogy Peti meg én kicsit pihenünk és aztán térünk vissza, a mi részünkről is volt fogékonyság arra, amit végül Dénes kért, hogy inkább a világbajnokságot csináljuk meg együtt. Azért, mert ez egy nagy verseny, nemes feladat, másrészt pedig a csapatépítés szempontjából is fontos lépés, adhat egy lökést a csapatnak összeszokás terén. Azt beszéltük meg hárman, hogy inkább a világbajnokságot vállaljuk be, megpróbáljuk a maximumot kihozni magunkból, hogy a csapatépítés elindulhasson. A következő év pedig a csapatkeresésé lehet, a fiatalok több lehetőséget kapnak, bizonyíthatnak. Hiába van csapatkeresés, azért nem lehet mindig felforgatni a keretet, Nyilván úgy nehéz komoly meccset játszani, hogy mi rutinosabbak ülünk a padon, és a fiatalok játszanak nagyon sokat. Az alapcsapatnak kell sokat játszania és ahhoz érjenek hozzá a többiek. Ez volt egy évig, most pedig jöhetnek az egészen fiatalok, a Török Béla-féle korosztály, illetve azok a fiatalok, akik már értek el eredményeket a válogatottal, de még nincs kellő rutinjuk. Mi pedig kicsit ki tudjuk üríteni a fejünket, felfrissítjük a testünket-lelkünket, többet leszünk a családdal, hogy aztán később - ha még beférünk a csapatba - maximálisan tudjunk teljesíteni. 

Hozzáteszem: én is úgy lettem elismert vízilabdázó, hogy 15-16 éves koromtól vízben voltam, felnőtt csapatokban játszottam, ezt a lehetőséget kapják meg most többen a távollétünkkel.

- Mikor tértek vissza?

- Nincs konkrétan megbeszélve, de úgy gondolom, hogy a 2011-es világbajnokságra való felkészülés kezdetére. Ha ez 2010 ősze, akkor akkor, ha 2011 januárja, akkor akkor.

- Egészségileg hogy vagy?

- Most is orvosi vizsgálatokról jövők, általános kivizsgáláson vettem részt, jól vagyok, azt mutatják a vizsgálatok.

(A két játékos időleges távollétével kialakuló helyzetről természetesen megkérdezzük a szövetségi kapitányt is. Kemény Dénesel terveink szerint hamarosan hosszabb interjút készítünk.)