HOSNYÁNSZKY NORBERT a VLV-nek:

- Igazából ugyanolyan a siker értéke ma is, mint akkor. Az olimpiai győzelem megváltoztatja egy játékos életét, vagy negatív vagy pozitív irányba. Én úgy érzem, az enyém pozitív irányban változott. Önbizalmat adott a pekingi siker és ezt a játékot önbizalom nélkül nehéz játszani. Az olimpiai aranyéremből mindig erőt lehet meríteni, bármi történik, vissza lehet nyúlni ehhez a győzelemhez.

KÁSÁS TAMÁS a VLV-nek:

- Nagyon okosat nem fogok mondani. Igazából semmi nem változott, talán annyi, hogy még nagyobb lett az elismerés, tovább nőtt az ázsiónk. Az, hogy a nevünkkel együtt azt mondják: „háromszoros olimpiai bajnok” – azóta „leesett”, az ember megemésztette és persze nagyon jó hallani. Ami nem változott, az a motiváció. Igazából nem laktam jól ezzel a három arannyal, nagyon is van kedvem a folytatáshoz, főleg most, hogy egész nyáron nem vízilabdáztam. Ismét nagyon nagy kedvem van ahhoz, hogy bizonyítsam: még mindig képes vagyok jó teljesítményre. Hiányzik, már az edzés is… Úgyhogy ilyen szempontból nem változott semmi. Annyiból jó visszaemlékezni, hogy tényleg fantasztikus érzés, így visszanézve a három olimpiát együtt, hogy ezt megcsináltuk, nagyon jó erre visszaemlékezni…

KIS GÁBOR a VLV-nek:

- Nagyon sokszor, hetente többször eszembe jut az olimpia, a sok pekingi élmény. Szeretek visszaemlékezni, s amikor megtudtam, hogy egyéves évfordulója van a döntőnek, külön is jó érzés volt visszagondolni rá. Önmagában az évfordulót nem ünnepeltem meg, úgy gondolom, hosszú még a pályafutásom és szeretnék még sok hasonló eredményt elérni.

KISS GERGELY a VLV-nek:

- Én olyan típus vagyok, hogy ha kérdeznek valamelyik döntőről, a sydney-i csodálatos örömjátékról vagy az athéni horrordrámáról vagy a pekingi úgymond kötelező győzelemről, "szépen elvégzett feladatról", sosem az utolsó meccs, hanem mindig maga az olimpia jut eszembe, és az, hogy milyen utat kellett bejárni a győzelemhez. Ha a tavalyi döntőre kell visszaemlékeznem, azt idézhetem fel, hogy teljesen euforikus volt a hangulatom. Az amerikaiak tapadtak, de végig azt éreztem hogy nem állhatnak a sikerünk útjába azzal, hogy teljes mértékben sportemberként megpróbálják a legjobb teljesítményüket nyújtani. Hiába volt szoros a meccs állása, nekünk valamikor el kell húznunk. Úgy éreztem, hogy ilyen volt az egész csapat hangulata és talán ezért sikerült végül négy góllal nyernünk. Amikor kinéztünk szünetben vagy pihenő közben a lelátóra, piros-fehér-zöld zászlóerdővel találkozott a szemünk és ez is plusz erőt adott: ilyen közegben a magyar csapat nem kaphat ki az amerikaitól! Az utolsó két-három percet már a győzelem tudatával töltöttük a vízben. Meglepő, hogy bár két arany után volt számunkra kockázata a döntőnek, mégis teljesen nyugodtak maradtunk még akkor is, amikor szoros volt az állás. Nem kapkodtunk, csak a meccsre koncentráltunk, nem jutott eszünkbe se a végcél, se a korábbi évek sok ezüstérme.

MADARAS NORBERT a VLV-nek:

- Egy év távlatából is nagyon jó visszagondolni a pekingi döntőre, az én szememben azóta még inkább felértékelődött az akkori győzelem. Egy ilyen siker hosszabb időre is erőt, önbizalmat adhat, mindig lehet belőle erőt meríteni és ez nagyon fontos. Szakmai szemmel visszagondolva: „nagyon profi munka volt” az a két hét! Mindent úgy csináltunk, illetve úgy alakult, ahogy kellett. (Benedek Tibinek pedig azt üzenem, hogy én meg a hozományra vagyok kíváncsi, azon áll vagy bukik minden!) 

MOLNÁR TAMÁS a VLV-nek:

- Egy év elteltével is úgy értékelhetjük, hogy ez egy óriási siker volt. Az én életem azóta teljesen úgy alakult, ahogy terveztem,. A válogatottságot lemondtam, s az azóta eltelt időszakot úgy éltem meg, ahogy arra számítottam: inkább igazolódni látszik a döntésem helyessége, és nem azért, mert a fiúk Rómában ötödikek lettek. Azt gondolom, hogy az Athén és Peking közötti ezüstérmeink értékét emeli a római ötödik hely, amit egyébként úgy ért el a csapat, hogy rendes játékidőben senkitől nem kapott ki és a világbajnokkal olyan meccset játszott, amelyet a magyarok is megnyerhettek volna. Ennyin múlik a dolog 1-től 5-ig. Ez abszolút kiszámíthatatlan és az, hogy Athéntől Pekingig mi mindig döntőt játszottunk, ez mai szemmel nézve óriási dolog! Az pedig, hogy olimpiai győzelemmel fejezhettem be - az i-re a pont, a korona az egészre. És én azt hiszem, hogy szebben be se fejezhettem volna.

SZÉCSI ZOLTÁN a VLV-nek:

- De jó hogy szólsz, épp tegnapelőtt gondoltam rá, viszont ha nem hívsz, elfelejtettem volna pezsgőzni! Szerintem pont a helyén van a pekingi győzelem megítélése, ahol volt eddig is. Most pedig már előre nézünk, sőt, már idén január 1-től előre néztünk. Szép emlék a tavalyi aranyérem, gondolunk rá, örülünk neki, de szeretnénk még ilyen szép emléket három év múlva…

- Mi van veled, hol tart a térdműtét utáni gyógyulás?

- Egyre jobban vagyok, két hét múlva kezdem el a vizes edzéseket, addig csak szárazon. 

VARGA DÁNIEL a VLV-nek:

- Az elmúlt egy évben szinte nem volt olyan nap, hogy valami miatt ne emlékeztem volna a pekingi győzelemre. Vagy külső érdeklődés vagy belső jó érzés vagy a vízilabdáról folyó beszélgetés baráti, családi körben, és ezek mindig kellemes élmények voltak. De megtapasztaltam azt a hátulütőjét is ennek a nosztalgiázásnak, hogy a jövő kegyetlenül számon kéri minden jelenbéli megtett, illetve nem megtett kötelezettségemet.
(A pekingi tizenhárom mindegyikét kerestük az évforduló napján. Akiket nem értünk el, azokat továbbra is hívjuk, és a cikket folyamatosan kiegészítjük az ő mondanivalójukkal.)

VARGA DÉNES a VLV-nek:

- Máltán üdülünk éppen a párommal, s több családtagomtól is kaptam sms-üzenetet, amiben az egyéves évfordulóra hívták fel a figyelmemet. Nagyon jó emlék az olimpia, de önmagában az nem hat meg különösebben, hogy éppen egy éve történt. Kint voltam Szabó Péter barátomnál a Málta melletti Gozó szigeten és az ő kérésére felelevenítettem az emlékeket, ennyi volt a nosztalgia. 

VARGA TAMÁS a VLV-nek:

- Nekem ez a második olimpiai győzelem különösen sokat jelentett. Athén után ugye három évig nem voltam válogatott, s tavaly nyáron ki voltam éhezve arra, hogy újra játsszak, és sikert érjek el a nemzeti színekben. Az én számomra külön is érdekes volt, hogy megtanultam egész másként játszani a csapatban, mint korábban. Ma is nagyon boldog vagyok, hogy Athén után, 33 évesen sikerült újra felérnem a csúcsra.

(A cikk illusztrációjául a hívatalos pekingicsapattag-fotókat használtuk.)

A VLV TUDÓSÍTÁSA A PEKINGI OLIMPIA DÖNTŐJÉRŐL