A magyar vízilabdázás kiemelkedő alakját abból az apropóból kérdeztük, hogy a Pro Recco szombati Euroliga-meccsén négy góllal járult hozzá a Dubrovnik legyőzéséhez, csapata csoportelsőségéhez. Aztán a beszélgetés túlterjedt az aktualitás keretein, Tibor elmondta véleményét az új Interligáról, a sportágat jellemző válságtünetekről, a vízilabda felemelkedéséhez szerinte szükséges teendőkről.

- Éles meccset játszottatok a Dubrovnikkal, s a csoportelsőség komoly tétet is jelentett. Milyen volt a hangulat, hogy látod a mérkőzést két nappal később?

- Ezekre a meccsekre jellemző, hogy már az elején tudjuk: a végén egyetlen gól fog dönteni. Szerintem a statisztikák is kimutatják, hogy az ilyen típusú mérkőzések vagy hosszabbításban vagy egy góllal dőlnek el. Az utolsó emberelőnyöknek emberhátrányoknak mindig óriási jelentőségük van, de természetesen ennek ellenére nem lehet a végére hagyni a döntést. Mindezt tudtuk, erre számítottunk, s az első pillanattól kezdve megpróbáltunk jól játszani, reménykedve abban, hátha nem egygólos különbség lesz a végén és kicsit nyugodtabb véghajrát élhetünk meg. Persze nem lett nyugodtabb, sőt, meccs közben még ők vezettek 4:1-re. Szép lassan sikerült visszatornáznunk magunkat, és a végén nagyon kiélezett szituációk közepette nyertünk. Jó hangulatú meccs volt, rengeteg vendégszurkolóval, több horvát drukker volt, mint reccós. (Ez kicsit baljós előjel a jövőre nézve...) De hát a csoportelsőség megszerzése fontos volt és a hazai pálya előnye - a kiállítási arány ellenére - azért mindenképpen nekünk kedvezett.

- Hogy látod, fejlődött a csapat az elmúlt hónapokban. Javult az összeszokottság?

- Szerintem nagyon nagy veszélyt jelent a későbbiekre vonatkozóan, hogy a csapat nincs hozzászokva a kiélezett mérkőzésekhez. Ahogy néztem a múltkor a Nápoly elleni 9:9-es bajnokit, ilyen esetekben zavar keletkezik. Mindenképpen kellenek ezek a mérkőzések, mint például a Dubrovnik elleni, hogy hozzászokjunk ehhez a légkörhöz, amilyenhez hasonlót kis túlzással egész évben nem érzünk. Nekem ismerős ez a helyzet, a válogatottal is több évig volt ilyen, hogy csak a világversenyeken kerültünk össze nagyon komoly ellenfelekkel, s nekhezen tudtunk hozzászokni a kiélezett helyzetekhez. Szerencsére tavaly az olimpia előtt már a malagai Európa-bajnokságon módunk volt edződni kicsit. Itt is ilyesmit érzek, sorra jönnek a meccsek, de majd csak a végén játszunk olyanakat, amelyek hangulata hasonló lesz ehhez a szombatihoz.

- Megjelent a Nemzeti Sportban egy interjú a súlyos balesete után még mindig csak gyógyulófélben lévő Ikodinoviccsal, aki nagyon meleg hangon beszélt rólad.

- Mi nagyon szeretjük egymást. Sokáig együtt is játszottunk. Voltam nála a baleset után, meglátogattam, s a szívem szakad meg, ha bármi rosszat hallok az állapotáról. Tényleg nagyon remélem, hogy boldog ember lesz, bármi is történik a karjával.

- Felhívod néha? Hogy tartjátok a kapcsolatot?

- Kikapcsolja a telefonját, nem nagyon szeret beszélgetni, általában közvetítőkön keresztül hallunk róla információkat. El tudom képzelni, hogy még mindig milyen nehéz időszakot él át, és mindenki kíváncsi a helyzetére, úgyhogy én nem is akarom zavarni. Lehet az is, hogy a vízilabdáról nem is akar hallani egyelőre.

- Az újjáalakult magyar válogatott szereplését mennyire tudod követni, a Volvo Kupa meccseit láttad?

- Az az igazság, hogy abban az időszakban sem néztem a meccseket, amikor az olimpia előtt nem voltam válogatott. Ezeket a mérkőzéseket se láttam, nekem nincs is tévém, meg egyelőre szerintem annyira nem is mérvadóak, majd a világbajnokság eseményeit követni fogom. Egyelőre alakulóban vannak a csapatok, a magyar is, a szerb is, nincs még nagy jelentősége az eredménynek, sőt annak se nagyon, hogy hogy játszik a csapat. Persze Dénest ismerve, ő mindig a maximumot akarja kihozni a csapatból és nyerni akar, gondolom, ez most is így van. Tudom, hogy volt egy kis csalódottság, mert nem vertük meg az amerikaiakat 11 góllal, de hát szerintem most sokkal fontosabb a szerb meccs, ellenük, rájuk kell készülni. Az, hogy most az ameriakiakat március elején mennyire verjük meg, igazából nem nagyon tűnik nekem fontosnak. Az, hogy a szerbekkel játsszunk többször, fontos meccseket, ez mindenképpen jó próba az új csapatnak és szükség van rá.


- Térjünk vissza az Euroliga-csoportjának élén végző Pro Reccóhoz. Vasas, Mladost Zágráb vagy Primorac Kotor?

- Mind a három nagyon nehéz. Ilyen kiélezett mezőny nem is nagyon volt az elmúlt időben. A nyolc csapat mind hasonló színvonalon játszik. A klubok nagyon sokat tettek azért, hogy erősek legyenek, mindenkinek nagyon fontos a jó Euroliga-szereplés, úgyhogy ha választanom kéne, akkor se nagyon tudnék választani... Tudom, hogy pár csapattársam nem nagyon szeretne magyar ellenfelet, engem mondjuk ez kevésbé zavarna, sőt, azt mondom, nekem még adósságom is van a Vasassal szemben: azt a Honvédban játszott bajnoki döntőt még mindig nem tudtam megemészteni... De a legfontosabb az, hogy senkit nem szabad egy kicsit sem lebecsülni. Nagyon fontos az első meccs, nem tudom, van-e még az a rendszer, hogy a csoportelső idegenben kezd. Szerintem az elsőknek járna ez az előny és fontos is lenne, meglátjuk. A továbbiakat illetően mindenképpen lényeges, hogy a Dubrovnik azzal, hogy második lett, valószínűleg ki fog ütni egy nagyon jó csapatot, egy csoportelsőt.

- Hallani olyan híreket, hogy nem csak a válság miatt van visszaesőben az olasz vízilabdázás, hanem a Recco kicsit "eluralja" a mezőnyt, s ez elkedvetleníti a kisebb csapatokat. Mi a jövője a pólónak arrafelé?

- Nem azért mondom, mert Recco-játékos vagyok, de szerintem a Pro Recco jelenleg inkább az olasz vízilabda életben tartója. Itt nem az a probléma, hogy a csapatok azért nem ölnek pénzt a vízilabdába, mert a Recco túl jó, hanem egyszerűen azért nem, mert nincs. Látható jelei vannak annak, hogy rengeteg csapat adósságokat halmozott fel, tartozik a játékosainak. Óriási reformra lenne szükség, de nem csak az olasz vízilabdázásban, hanem magában a sportágban. Szerintem nem tesz jót az új Interliga sem, hiszen a legfőbb cél az lenne, hogy ezek a különböző ligák összekapcsolódjanak és egyetlen nagy liga jöjjön létre, ez lenne mindenkinek az érdeke. Ugyanis jó olasz vízilabda, meg jó nyugat-európai vízilabda nélkül ez a sportág el fog tűnni a süllyesztőben, mert amíg csak Közép-Kelet-Európára és a Balkánra koncentrálódik, addig nem lehet kilépni egy bizonyos érdeklődési körből. Az olasz vízilabdát valószínűleg a saját eredményei is ide jutatták, például az olimpiai kilencedik hely. De az a csökönyösség is, ami a sportág egész nemzetközi vezetését jellemzi, hogy egyszerűen nem tudunk előre lépni egy csomó minden változtatásban, amire pedig szükség lenne. A klubokat kellene erősíteni például azzal, hogy nyáron legyen a bajnokságoknak legalább a második fele, hiszen a válogatott eseményein így is úgy is megtelnek a lelátók. A klubok tartják el igazából ezt a sportágat, és az ő érdekeik azt diktálnák, hogy a vízilabda legfontosabb klubeseményei nyáron legyenek, hogy megteljenek az uszodák lelátói. Nem tartom jónak, hogy az olimpia után egy hónappal egy Vasas-Eger mérkőzésre ezer ember megy ki. Ha egy frisss olimpiai aranyérem sem tud ennél nagyobb érdeklődést kiváltani, akkor valami nyilvánvalóan rosszul működik. Mindenképpen ezen kellene elgondolkodni és közösen fellépni az egységesen kialakított álláspont mellett, például a "nyári vízilabdázás" szorgalmazásáért. Mindenki tudja, hogy változtatni kell, de valahogy mégsem történik semmi.

- Köszönöm a beszélgetést!