A Pro Recco az olasz bajnokság alapszakaszának 19. fordulójában vesztett először pontot: hazai pályán döntetlent játszott a nem is olyan régen még szebb napokat látott Posillipóval. A Recco magyar sztárjait olasz összefoglalónkban már megszólaltattuk, most a posillipós Varga I. Zsoltot, Sydney olimpiai bajnokát kérdeztük a mérkőzésről, s az olasz vízilabdázás helyzetéről.

- Ahogy kezdődött a meccs, nekem nem tűnt úgy, hogy a szokásosnál jobban fel leszünk pörögve. Persze, érthető módon mindenkit motivál, hogy a Recco az ellenfél, ilyenkor mindenki úgy áll hozzá, hogy lesz, ami lesz, megpróbálunk nyerni. Kétségtelen, hogy ha összehasonlítom a két csapatot, a játékosállomány szemontjából a Recco sokkal erősebb.

- Milyen volt a játék?

- Kicsit érthetetlen meccs volt, sokat hibáztak ők is, hibáztunk mi is. Sikerült ott maradnunk mögöttük és a végén valahogy jól alakult. Még arra is volt lehetőségünk, hogy nyerjünk. Furcsa meccs volt, érdekes, Tibor is azt mondta utána, hogy kívülről úgy tűnt, mintha sokkal jobban mennénk és hajtanánk. Belül én ezt nem éreztem, sőt, nem is volt semmiféle "hergelődés" a meccs előtt, teljesen normálisan készültünk, úgy mint mindig. Én azt gondolom, hogy elkezdtünk valamivel jobban játszani. Ez az év a Posillipónak eléggé "szenvedős". Rengeteg problémánk volt, próbálnak beépíteni fiatal játékosokat a csapatba és hát ez nem megy fájdalommentesen. Sok volt a hiba, rengeteg olyan meccset játszottunk gyengébb csapatok ellen, hogy az utolsó pillanatban nyertünk, szinte majdnem az összes meccsünk ilyen volt idáig. Ez egy jó eredmény, nagyon remélem, hogy tovább tudjuk vinni, és nem lesz visszaesés ebből a szintből.

Magam is úgy látom, hogy magasabb szinten játszunk most, nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban, jobban kezeljük a labdát, az év eleje, első fele tényleg furcsa volt, legalábbis az én számomra, aki eddig kívülről ismertem a Posillipót. Most rácsodálkoztam, hát ez a Posillipo most??

- Mi a hivatalos elvárás veletek szemben?

- Igazából - ez is érdekes, mert év közben kicsit változott a helyzet. A Posillipo hozzá van szokva a jó eredményekhez, az év elején viszont tudomásul vették, hogy nem lehet felvenni a versenyt a Reccóval. ha pedig így van, akkor feleslegesen nem invesztálnak be több pénzt azért, hogy másodikok legyenek így is, úgy is. Nekünk azt mondták, hogy semmi gond, ahova érkezünk, oda érkezünk. Most azonban már egyre inkább afelé nyomnak minket, hogy minél előkelőbb legyen a végső helyezés. Minél jobb az eredmény, annál könnyebb szponzort találni, így ha nem is nagyon erősen, de azért érezzük a nyomást.

- Milyenek a körülmények? Nagyon visszavett a költségvetésből a Posillipo? Éreztek ebből valamit?

- Általában az olasz vízilabda helyzete nagyon siralmas most.  A tíz csapatból szerintem legalább 5-6-nál nem fizetnek. A gazdasági helyzet változása ránk is hatással van, az összes szponzor aki esetleg pénzt ígért, most nem ad semmit. Visszavettek és nem csak a gazdasági válság miatt - hiszen azt a szezon elején még nem lehetett tudni. Azt mondják, hogy a Pro Reccóval nem tudják felvenni a versenyt anyagilag. Minden évben megvettek két játékost Nápolyból. Elvitték Udovicsicset, most Bencivengát, Di Costanzót. Szép lassan elvittek öt-hat játékost, aki meghatározó volt. És itt azt mondják, "mi nem tudunk 200 ezer eurókat fizetni játékosoknak". Öt-hat fiatallal próbálnak jövőt építeni. Berakják őket a két-három öregebb játékos mellé, megpróbálják "összeépíteni" őket.

- Neked hogy megy a játék?

- Jól. Most a Recco-meccsen éppen nagyon fáradt voltam, előtte betegek voltak a gyerekek, de persze ez senkit nem érdekel, ugyanúgy kell teljesíteni... De az év egész jó. Jól érzem magam, hárman vagyunk centerek, itt van ugye Zlokovics is, aki a világ egyik legjobb centere jelenleg. Most nem az van, mint tavaly Cremonában, hogy három negyedet kell játszani, bele kell dögleni a vízbe, hanem másfél negyed-két negyed, elosztva. Jól, érzem magam.

- A helyi viszonyok milyenek?

- Olaszországot megszoktam, a feleségem olasz, olasz "családozás" folyik folyamatosan, de ez a nápolyi rész azért különleges. Furcsa volt, főleg az elején, óriási káosz van, sokkal rendezetlenebb minden, fejveszetten működnek a dolgok. Az első pillanatban hatalmas szeméthegyek fogadtak. Mindenki mondja, hogy Nápoly az más - tényleg így van. Ezt meg kellett szokni, be kellett illeszkedni, eltartott egy-két hónapig, de mostanra jól érzem magam.

- A régi válogatottbeli társakkal tartod a kapcsolatot? Mennyire követed nyomon a mostani csapat alakulását?

- Tiboreon keresztül követtem a fejleményeket, kapcsolatot inkább azokkal tartok, akik itt kint játszanak. Ez nem azt jelenti, hogy elveszítettem a jó kapcsolatot azokkal a régiekkel, akikkel együtt játszottunk, például Molnár Tamással, vagy Várival, Székely Bulcsúval vagy Kósz Zolival, csak nyilván velük nem beszélek hónapokig, mert napi szinten nincs is miről. Ha hazamegyek akkor ugyanonnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Itt nyilván elsősorban azokkal tartom a kapcsolatot, akik itt vannak kint, Tiborral (Benedekkel, a szerk.), Märcz Tamással, Fodorral, Kásással.

- Köszönöm a beszélgetést!