FACEBOOK

Mint egy ponyvaregény... - Szécsi Zoltán a CSAPAT-ról, saját jövőjéről, magánéletéről

Mint egy ponyvaregény... - Szécsi Zoltán a CSAPAT-ról, saját jövőjéről, magánéletéről
hozzászólás, 2008.09.30.

Újabb kulcsjátékosunk vallja be: komoly veszély fenyegette részvételét az olimpián. Szécsi Zoltán a vlv-nek elmondja, ha nem veszi használatba a magyar stáb is a kinezotape-et, ami a tavalyi Világliga-döntő idején még nem volt nálunk "rendszeresítve", akkor rossz térdszalagjai miatt ugrott volna számára az olimpia. Szecska beszél arról, hogy mi volt az igazi patkányság a bulvársajtó olimpia alatti „érdeklődésében”. Magánélete kezd rendeződni, a játékot pedig természetesen folytatja - nem csak klubjában, hanem a legmagasabb szinten is.

- Hogy vagy? Azt hallani, hogy az olimpia után te is hosszabb pihenőre szorulsz.

- Úgy tervezem, hogy a 17-18-19-ei októberi hétvégén szállok vízbe az Euroliga-meccseken.

- A térdeddel van baj?

- Igen. Valószínűleg 14 évvel ezelőtt beszakadt a keresztszalag és rossz helyre tapadt vissza, ezért nem igazán funkcionál. Ennek következtében az idők nyomán valószínűleg elfáradt a belső oldalszalag is, ami eddig teljesen stabilan tartotta a térdemet. Most izom általi stabilizálás folyik, gyógytornázunk, erősítünk mindenféle stabilizáló reflexeket, ez valószínűleg működni fog. Aztán meglátjuk mennyire fog regenerálódni az oldalsó szalag, hiszen a keresztszalag regenerálódása gyakorlatilag a nullával egyenlő, de az oldalszalag javulásképesebb. Így ezt a szezont ki fogom húzni, bízom benne hogy minél jobban. Nem lesz gond, az olimpián sokkal rosszabb állapotban volt a térdem, de egy meccset leszámítva meg voltam elégedve a produkciómmal. Jövőre meg eldöntjük, hogy esetleg akár a nyári VB kárára rendbe hozatom a térdemet úgy, hogy négy év múlva is használható legyen. Április-május-júniusban fogjuk eldönteni, s valószínűleg végleges megoldás lesz. Ha működik, akkor később akár síelni is mehetek a gyerekekkel.

- Ilyenkor szalagot cserélnek?

- Nem tudom, ilyenkor mi van, mert nekem nem tűnt el a szalagom, van, csak használhatatlan, de ezt az orvosok nyilván jobban tudják.

- Mikor jelent ez a játék közben problémát, taposásnál, kiemelkedésnél? Fáj is?

- Most a gyógytorna annyira erőlteti, hogy vannak bizonyos területek, néha itt, néha ott fáj, apróbb gyulladás, fáradtság miatt. Mivel az oldalszalag tele van hegesedéssel, az önkéntelen reflex-mozdulatoknál (például amikor Benedek Tibi dobált, azt elég nehéz volt mindig lekövetni, vagy az embert megmozdítja a lövő játékos egy jó lóbával az egyik irányba, és abból vissza kell rántani) csak egy-egy izom dolgozik. Ha meg van feszítve a combizmom, akkor gyakorlatilag teljesen stabil a térdem, de van, amikor a meccs hevében az egész testsúlyom terhelése az oldalszalagra nehezedik. Így apró szakadások keletkeztek, de nem szakadt el maga a szalag, kicsit kinyúlt mindig, így a térdem egyre instabilabb és egyre sérülékenyebb lett.

- Rémlik, mintha Berlinben, a tavalyi Világliga-döntőn már folyamatosan fásliztad volna…

- Ott kezdődött, de akkor még nem használtuk a kinezioligie tape-et (röviden kinezotape), mert ha már akkor elkezdem „tapezni”, akkor ez sokat segített volna. (Ez egy öntapadó rugalmas fásli, az a fekete szalag, ami a lábamon volt az olimpia alatt.)



- Hát tessék megműtetni és van még benne 10 év, mármint játék…

- Hát, ha megműtetem annyi biztos :-)
.

- Menjünk kicsit vissza időben. A hazatérésed Olaszországból, jó döntésnek bizonyult?

- Zseniális döntés volt mind szakmailag, mind emberileg. Jól érezzük magunkat Egerben. Jó csapatban játszhattam tavaly, eredményt is értünk el. Bár jobb lett volna, ha arany, de abban az évben pont ennyi volt benne. Azért nyertünk egy Magyar Kupát is. Magasabb színvonalú edzéseim voltak, itthon vagyok, szem előtt. Úgy gondolom, ez is kellett, ahhoz hogy olimpiát tudjak nyerni.

- Éreztél olyat kint Camogliban, hogy elszakadsz a hazai közegtől?

- Nem, az egy nagyon jó kikapcsolódás volt.

- És gondolom anyagilag sem volt rossz…

- Majd meglátjuk, egyelőre még tartoznak három és fél havi fizetésemmel (10 hónapból cirka az egyharmaddal). De úgy gondolom, behajtható lesz, nemrégiben elnökségváltás volt, korrektebb ember került oda.

- Mikor visszajöttél, a válogatottban te voltál az elsőszámú kapus, és ez a mai napig így van. Nem érezted közben egyszer sem, hogy bizonytalanná válik a helyed?

- Őszintén szólva: nem. Úgy gondoltam, úgy védek, ahogy tudok, és ez elég kell, hogy legyen. Az egészségem jobban aggasztott. A térdemet az EB előtt kétszer „megtéptem” (pontosabban csak egyszer, másodszor meg rásérültem), és akkor jött elő a kinezo-tape-es dolog, ami a menekülést jelentette nekem, különben ugrott volna az olimpia. Egyébként meg nem. Úgy éreztem, ha végig tudom védeni azt a meccset, akkor az EB-n megverjük a szerbeket. Hatalmas erőt éreztem magamban, és azt, hogy nagyon a szerbek fölött vagyunk.

- Igen, az akkori meccs utáni vlv-s nyilatkozatodért kaptál hideget-meleget, sokan úgy érezték, a helyetted beállt Nagy Viktor teljesítményét szóltad le.

- Nézd, attól Viktor semmivel nem rosszabb kapus, hogy én úgy éreztem, aznap nekem nagyon jól megy. A saját napi formám alapján gondoltam azt, hogy ha nem sérülök le, meglett volna a győzelem. Nem Viktornak szántam, amit mondtam, hanem sajnáltam, hogy így történt, sajnáltam, hogy beszakadt a lovaglóm…bosszús voltam…

- Azzal a sérüléssel egyébként mi lett?

- Egy hét alatt meggyógyult, volt egy hosszanti 3x1 centis szakadás rajta. Mindenféle csodaterápiának köszönhetően nagyon hamar meggyógyult.

- Akkor tehát nem ért váratlanul az olimpiai csapatnévsor…

- Kicsit azért izgultam, nem tudtam, hogy Dénes mennyire bízik abban, hogy bírni fogják a lábaim. Tehát az egészségügyi faktor volt az, ami idegesített.

- Beszélgettetek ti erről ketten?

- Nem.

- Dokival, bárkivel? Szóba került egyáltalán, hogy a válogatás szempontja lehet, hogy te hogy vagy?

- Nézd, úgy voltam vele, hogy ha olyan szinten zavar, hogy nem tudok védeni, az meglátszik úgyis a teljesítményemen, tehát akkor kihagynak. Vagy ha teljesen lesérülök, akkor kénytelen vagyok én azt mondani, hogy bocs gyerekek, ennyi. Amíg csak egy zavaró körülmény, egy újabb leküzdendő akadály - ami ez előtt az olimpia előtt sok volt -, addig úgy voltam vele, hogy ezt is meg kell oldanom. Akár a tape-pel…, próbálgattunk sok mindent, végül aztán egy olyan felrakási módot találtam, amitől tudtam védeni. Az ezzel foglalkozó gyógytornászok hátán valószínűleg felállt volna a szőr, ha ezt meglátják, mert teljesen más funkciót látott el ott a tape, mint ami a szerepe lenne - de hozott egy olimpiai aranyat…

- Nem akarok illúzióromboló lenni, de nem lehet, hogy ez egy placebo, vagyis rád ragasztanak valamit és teljesen mindegy, hogy mi van benne, meggyőződésed, hogy segít?

- Nem, nem, nagyon keményen dolgozott ez a tape, egy kicsit el is sorvadt az az izom, aminek a tapadását kiváltottuk, folyamatosan feszesen tartva a térdet.

- Miért, mit csinál konkrétan ez a tape?

- Gondolj bele, hogy egy gumiszalagot rád ragasztanak, pont a térdedre, fölül. És ahogy behajlítod a lábadat, az a szalag elkezd iszonyatosan feszülni, tehát összeszorítja a térdízületet. Annyira feszesen volt felrakva, hogy egy-egy komolyabb lábtempónál eltéptem, pedig a legerősebből volt rajtam 2-3 egymáson, hogy bírják. Meccs végén levettük, aztán újra fel.

- Olimpia… A csapat most nem úgy ment ki, hogy csak érvényesíteni kell a papírformát. Ez a közvéleményben, a közhangulaton is érződött, gondolom, ti is így éreztetek.

- Érdekes, mert itthon és a csapatban valóban ez volt, ugyanakkor a külföldi közvélemény és szaksajtó éppen minket tartott a legnagyobb esélyesnek, így vezette fel a vízilabda-tornát. Én azt tudom, hogy a csapaton kint az olimpián napról napra, meccsről-meccsre egyre inkább lehetett érezni, hogy márpedig itt nyerni fogunk.

- Magatokat hergeltétek bele vagy esetleg hatott rátok a külső esélylatolgatás?

- Magunkat hergeltük bele, abszolút. A saját formánk volt egyre inkább olyan. Meg hogy a legfiatalabb játékos hozta az egy pontot Montenegró ellen, vagy hogy az ausztrálok ellen kivédtem az utolsó lövésüket, vagy hogy Tibi végig nem csak csapatkapitányként, hanem a vízben is „húzó egyéniség” volt, hogy mást ne mondjak, mindig belőtte a hosszú magasat emberfórban. Tényleg, meccsről meccsre megállíthatatlanabbnak éreztem a csapatot.

- Érezted-e már közben, még a döntő előtt, ahogy kezdtetek összeállni, s egyre jobban ment, hogy ez biztosan meglesz?

- Nem, száz százalékosan nem éreztem. Azt éreztem, hogy minden kint töltött perccel nőnek az esélyeink.



- A kinti életetek apró részletei, a szabadidő közös eltöltése mennyire játszott szerepet abban, hogy sima győzelem lett a vége?

- Ezt talán úgy lehet megfogalmazni, hogy a csapatszellem általában mindenütt egy átlagos középszintről indul. Ha megvan a játékosokban a kölcsönös tisztelet, szeretetet és elfogadás, akkor az időben előre haladva egyre inkább a pozitív tartományba megy el. Ha pedig nincs meg, akkor egyre inkább a negatív irányba fordul. Ha megnézzük a szerbeket, náluk csak idő kérdése volt, mikor fognak összeroppanni, és úgy gondolom, ha velünk összekerülnek, eljött volna ez a pillanat. Nálunk pedig meccsről meccsre, napról napra érett ez a dolog és egyre jobb lett. Nem egyszerűen egy-egy közös programról van szó, mert persze, jó volt a Nagy Falon, meg lebobozni, de akár a playstation, egy-egy videózás, a közös kajálások, az az igazság, hogy nem nagyon láttam más csapatot olyan tudatosan együtt élni, együtt csinálni mindent, mint ahogy mi csináltuk. Mikor a kondiba le kellett menni, mindig fakultatív volt, hogy ki mit csinál. Volt, aki nem csinált semmit, legfeljebb nyújtott, de ő is lement és együtt bandáztunk. A végén már így is mondtuk, hogy „megyünk bandázni”.



- Miről volt neked még emlékezetes ez az olimpia, az aranyon kívül?

- Amiről talán mind a három olimpia, bár Sydneyben ez bennem még nem tudatosodott ennyire. Az ember tudja, hogy ez után a verseny után lesznek olyanok, akik a következőn már nem játszanak velünk, s ezzel egy kicsit magasztossá válik az egész kintlét, együttlét. Pontosan azért, mert annyira összeérett a csapat, továbbá hogy én együtt játszhatok ezekkel az emberekkel, egy ilyen jó csapatban. Nem tudom máshogy megfogalmazni, lehet, hogy kicsit ponyvaregényesen hangzik, de számomra megtiszteltetés volt, hogy én ennek a csapatnak a tagja lehettem. És nem azért mert ez a csapat nyert, hanem azért, mert ezekkel az emberekkel együtt játszhattam. Az, hogy én Benedek Tibivel együtt játszhattam…, borzasztó nehéz ezt megfogalmazni, és nehéz lesz elfogadni ezután a rossz mentalitású játékosokat, még a klubmeccseken is. Elég sok helyen nyilatkoztam már, hogy szerintem a világon a „number one” sportoló Benedek Tibor. Lehet, másnak Rodman vagy Wayne Rooney vagy Tiger Woods, de én úgy gondolom, hogy mindaz, ami az igazi profi sportolót jellemzi, Tibiben testesül meg.

- Akkor nem örülsz, hogy visszavonul a válogatottságtól…

- Még ezt sem mondanám. Egyrészt az ő döntése, nyilván nagyon sok év van mögötte válogatottként, ami darálta. Annak örülök, hogy így tud visszavonulni, és hogy ez a csapat - vele az élen - az ő kvázi búcsúmeccsét ilyen csodálatossá tudta tenni.

- Te hogy élted meg a végét, már szinte mindenki elmondta a személyes élményeit a lefújás pillanatától az eredményhirdetésig.

- Hihetetlenül jó érzés volt látni mindannyiunk arcát. Nem csak az első aranyat nyerőkét, hanem MINDANNYIUNKÉT. Jó volt látni Petit, ahogy bebiceg a beugráshoz. Iszonyatosan jó volt, nem lehet ezt szavakba önteni. Athénban pontosan tudtuk, hogy meg fogjuk nyerni, azt csak elb..ni lehetett volna, aztán az utolsó másodpercig necces volt a dolog, kicsit sokkhatásként ért minket, hogy nyertünk: Fel kellett néznünk az eredményjelzőre, Tibivel felnéztünk, mondom „Nyertünk b..meg!” Erre ő: „B..meg, igen!” Aztán a jól végzett munka jól eső fáradtsága, elégedettsége. Pontosan tudtuk, hogy mi van mögöttünk, s hogy meglesz, ha nem rontjuk el. Mint amikor bemész az irodába, tudod, hogy 10 óra alatt kell megcsinálnod egy összesítést és pont 10 óra múltán kinyomtatod, ott van a kezedben, na igen, ez megvan.

Pekingben viszont az oda vezető út, az a négy év volt borzasztó nehéz. Sokszor kellett felállni a padlóról, a kudarcokat és az apróbb sikereket is a helyükön kellett értékelni. Maga a győzelem nem volt sokkszerű, én már két perccel a vége előtt őrjöngtem, mert tudtam, hogy ezt megnyertük, és úgy voltam vele, hogy fújjátok már le, hadd ünnepeljünk!

- Igen azt le lehetett olvasni a szádról…, gondolom láttad magad, visszanézted a meccset néhányszor.

- Csak egyszer. Furi voltam nagyon.

- Miért?

- Talán attól, hogy iszonyatosan nagy feszültség alól szabadultam fel.

- A háromszoros aranyérmesektől mindig megkérdezik, folytatják-e? Nálad ez fel sem vetődik. Miért, talán mert kapus vagy?

- Kapus vagyok, és még csak most múltam 30, tehát papíron még egy olimpia benne van. Sok múlik azon, hogy hogyan muzsikálnak a fiatalok. Ha nagyon jól, akkor lehet, hogy már nem lesz rám szükség, s még az is meglehet, hogy ez nem is az én döntésem lesz.

- De most tehát fel sem vetődik, hogy a válogatottban nem folytatod?

- Nem gondolkodom ezen. Pontosan ezért tervezem a térdműtétet, hogy Londonba esetleg ne úgy kerüljek oda, hogy már négy éve küzdök ezzel a dologgal, hanem rendbe legyen téve és maradjon három évem a felkészülésre.



- Szép kerek lett a beszélgetés, de azért van itt még valami, ami nekem egyáltalán nem hiányozna ebből az interjúból, de hát mégis meg kell kérdeznem…

- Magánélet?

- Igen…

- Hát igen…, lassan közélet lesz…


- Megmondom őszintén, nagyon meglepődtem, hogy téged felhívnak kint egy bulvárlaptól, s te válaszolsz a kérdésekre.

- Ez tévedés, ami a kintlétünk alatt jelent meg, abban nem válaszoltam kérdésekre. Emailen írtam, hogy „ne haragudj, nem vagyok hajlandó ezzel a kérdéssel foglalkozni, most csak olimpia van és pont”. Utána beszélgettem a Hot magazinos hölggyel, abban az én sztorim van. Egyébként ami az elődöntő előtt jelent meg, azzal igazából semmi gondom nincsen, nyilván jelenjen meg, ha érdekes és ettől eladhatóbb a lap. Amit a feleségem nyilatkozott, az az ő sztorija, nincs vele semmi baj. Ami nagy patkányság volt, s ami miatt nagyon nehezteltem Ómolnár Zoltán főszerkesztő elvtársra…

- Ómolnár Miklós…

- Hál’ Istennek nem Zoltán. Tehát: a „tragédia Pekingben” megközelítéssel az egésznek olyan felhangot adott, hogy emiatt a helyzet miatt fogok én szarul védeni, és emiatt nem nyer majd a magyar csapat. Úgy gondolom, hogy ilyen terhet rám rakni és esetleg az egész csapatra, ez iszonyatos patkányság, nincs az az eladott példányszám, ami ezt indokolhatja!

A magánéletem szempontjából akkor kifejezetten az volt a jó, hogy nem kellett kint foglalkozni az itthoni libikókával, az „egyik fél”, meg a „másik fél” álláspontjával. Nem volt kérdés az sem, hogy miként láthatom a gyerekeimet - 8 ezer kilométerre voltunk, tehát egyértelmű, hogy sehogy. Nem kellett semmit eldöntenem, nem kellett semmivel foglalkoznom, hogy az Anyukámhoz menjek-e aludni, vagy hova. Egyrészt kiszakadtam ebből az egészből, másrészt pedig benne voltam egy olyan brigádban, ahol én szeretek mindenkit egytől egyig, és úgy gondolom, hogy ők is engem. És kölcsönösen tiszteljük is egymást. Ez olyan szinten feltöltött, hogy ezt nem tudta lerombolni semmi. A Story-cikkre is azt mondtam, leszarom. És akkor mi van? És ez most is így van, igazából nem érdekel, hogy mit írnak rólam, az volt egy picit tényleg patkányság, hogy akár a közvélemény, akár saját magam előtt egy olyan kardot raktak a fejem fölé, amire egyrészt nem volt szükségem, másrészt nem volt jogos. Hál ’Istennek, „megcáfoltuk” az írás sugalmazását, nem jött be, megnyertük az olimpiát.

Egyébként talán ezért is szabadult fel belőlem annyi minden a végén, mert tudtam, hogy ha nem nyerünk…

- Milyen most a magánéleted? Zűrzavar van vagy rendezted már, esetleg rendezni fogod?

- Úgy gondolom, hogy rendeződött, Nem abba az irányba, amibe legszívesebben szerettem volna, hanem a másikba, ez az irány viszont elég egyértelműnek látszik. Úgyhogy már ez is valami, hogy tudom, mi lesz, merre lesz, ki tudom rá dolgozni a cselekvési tervet. Az már nagy dolog, ha az ember tudja, hogy mi a döntése, s azt legbelül elfogadja.

- Azt kívánom, hogy jó legyen a döntés, sikerüljön megvalósítani és találkozzunk Londonban!

- Azért találkozhatunk még előbb is…

- De ott mindenképpen! Köszönöm a beszélgetést!

36 régi hozzászólás

amparo sanchez hozzászólása
2008.11.23. 18:49

Az év legjobb férfi játékosa 2008-ban Biros Péter lett, s a legjobb utánpótlás játékos a BVSC (Szecska nevelő egyesülete) ifi Európa-bajnok kapusa Meixner Marcell, aki 17 éves, de már bemutatkozott az OB I-ben is. Jönnek a trónkövetelők is, hál'Istennek.

AVA hozzászólása
AVA15291
2008.10.04. 20:08

Kedves "tanár" nem az írigység beszél belőled hogy nem lehettél tagja ennek a csodálatos csapatnak?. Amit ezek a "VIZILABDÁS" fiúk az elmult 13 év-ben végig csináltak, a hibák ellenére is csodálatra méltó. A cikket végig olvasva egyáltalán nem az jött le hogy Szécsi Zoli nagy arc. Igaza van, a rossz mentalitású játékostársak csapatban sem jó társak.

vsz hozzászólása
vsz15284
2008.10.04. 10:37

Szecska, nekünk megtiszteltetés, hogy ilyen fantasztikus Embereknek szurkolhatunk.Nincs rá szó micsoda kiváló személyiségek vagytok mindannyian!Persze ebben "Keményen" benne van egy Kemény kéz is. :-)Köszönet és köszönet!

Anikó hozzászólása
Anikó15283
2008.10.04. 08:59

Köszi az interjút, remek, mint mindig! A bulvárról annyit: szánalmas. Amikor véletlen meglátom az előzetest a tévében, fogom a fejem...hogy ezen tényleg csámcsog valaki? Az "utca emberének" is vannak problémái, aki szintén nem örülne, ha megjelenne az újságban, de ha híres emberről derül ki, akkor dörzsöli a tenyerét... Na...ezért nem veszek ilyen lapot, nem nézem "azokat" a tévéműsorokat...csak olvasom a vlv-t! :)

Szöszke hozzászólása
2008.10.02. 23:53

Aki egy kicsit is ismeri Szecskát az tudja egyet nem tett soha.Nem hazudott ebben a mai szennyes sőt gennyes világban.A bulvárnak meg csak a példányszám szent minden más csak piaci viszony.Gyógyulj meg Zoli és rópködj a régi formádban minél előbb!!Belőled kinézem a nagyedik aranyat is.:)Nekem Te vagy a nagy példa és nem csak a vízben.

smese4 hozzászólása
smese415254
2008.10.01. 14:38

IGEN, ELVTÁRS és a bulvár, az bulvár. Irtam neked a wiwre is, mert, nagyon sajnáltalak. MAGATOKKAL törődj, nem kell ez a sok süketelés. keresd meg az üzenetem. mill. pusz és teljes felépülést kívánok!!!

dm101 hozzászólása
dm10115252
2008.10.01. 13:48

kiváló interjú egy kiváló emberrel!

brasil82 hozzászólása
2008.10.01. 13:46

Baksa is volt junior VB-n 5., mégis eljutott a válogatottig! Valicsék korosztályától valóban szégyen az idei szereplés, de tavaly ugyanez a korosztály döntőt játszott az ifi EB-n! Nagy a keveredés ebben a korosztályban, mert a most győztes Montenegró tavaly 5. volt, az ezüstérmes spanyolok pedig 9-ek! Azért az sem mindegy, hogy milyen védelem van a kapus előtt!

tanarka hozzászólása
tanarka15249
2008.10.01. 11:47

szecsi mellett baksae es nagye a jovo, kerem, valics nehogz mar valogatott kapus legyen a junior 8.hellyel

tiger hozzászólása
tiger15246
2008.10.01. 08:19

Zoli! Örülök, hogy vállalsz még 4 évet, a térded is rendbe fog jönni, egészen biztos. Cseppet sem kell csodálkozni, hogy Tibit etalonnak tartod, még innen kívülről is látszik, Ö követendő példa minden fiatal számára. Igazán profi gondolkodásmódra utal, hogy tudtál koncentrálni a nagy feladatra, a (nem kis) problémáid ellenére is. Szép volt Zoli, jó egészséget a folytatáshoz. És ne foglalkozz a "beszólókkal", magyar átok, sajna...

Egy egri hozzászólása
2008.10.01. 07:59

Szecska az ISTEN !!!!!!!!!!!!!!! Aki bántja, az egy dilettáns hülye. Nem nagyképű, hanem realista. Nagy Viktorka még évek múlva sem érhet a sáros lába nyomába sem. Köszönjük Szecska mindhárom olimpiai aranyat, nélküled valószínűleg nem nyertünk volna. A kisstülű embereket, bulvár patkányokat pedig le kell sz..ni. SZECSKA !!! SZECSKA !!! SZECSKA !!!

naja hozzászólása
naja15243
2008.10.01. 00:05

thanks kismano--who do you think will be on hungarian national team this tear 2009--szivos? what goalies? will kemeny coach?

Buvarnils hozzászólása
2008.09.30. 23:51

Hey naja, Szecsi is going to have a knee surgery soon, maybe in the next year. He is 30, so after his recovery, he keeps working hard, and then he and the leadership will see... Benedek is going to retire, just as Molnar - as I know. My personal view: They are all great heroes and sportsmen! They are cool, intelligent and smart!:)...and modest

Kismano hozzászólása
Kismano15241
2008.09.30. 23:16

Naja! Szécsi is planning to stay but he may have a knee operation next year. Benedek has definitely announced he will retire from the national team ad play only in his club. As far as íI know, the same goes for Molnár.

naja hozzászólása
naja15240
2008.09.30. 22:12

please in english--is szechi going to keep on the national team? how about molnar and benedek?

Rolling hozzászólása
Rolling15239
2008.09.30. 20:51

Ahhoz a bizonyos EB meccshez csak annyit, hogy mínusz 2 gólnál jött be Nagy Viktor Szécsi helyére, aztán a hosszabbítást egálról mínusz 1 góllal zárta a csapat ismét Szécsivel. Nem azt mondom, hogy Szécsi rosszul védett, vagy Viktor jobb lett volna, de az a vélemény, hogy Szécsi olyan nagyon jó lett volna, és tuti nyertünk volna, ha végig ő véd, nem igazából alátámasztott a meccsen történtekkel.

no name hozzászólása
no name15238
2008.09.30. 20:47

tanár!! Te egy igazi hülye vagy.Kíváncsi lennék a te nyilatkozatodra,ami meg sem közelítené semmilyen formában Szecska írását! Aki ismeri Szecskát nevet ezen az íráson amit a sok rosszindulatú tökfej ír! Szecska egy tehetséges játékos,nagyon jó ember,és jó apa!!

vivi hozzászólása
vivi15237
2008.09.30. 20:41

Kedves tanár! Ez a cikk egy hihetetlenül jó cikk,nem tudom mit kell fikázni,én nagyon bírom Szecska stílusát,és csatlakoznék a többiekhez,h azokkal a szavakkal is csak utalt Benedek Tibi nagyságára!!! és sztem is nagy mocsokság volt a storytól,h ilyeneket írt az olimpia közepén,de ebből is látszik,h 1 mocskos bulvárlap,nem kell vele foglalkozni.Ezután is írkálja majd a hazugságokat,nem kell nekik hinni és kész. Rem.,h meggyógyulsz Londonra és ott leszel Zoli!!:)megérdemelnéd

régi egri hozzászólása
2008.09.30. 19:19

T. Tanár (Úr)! Ne járassa már le a szakmánkat még jobban az ilyen hozzászólásokkal, a tanári pálya társadalmi megbecsülése így is a 0 felé közelít. Amúgy emlékezzen vissza a sulis éveire, amikor tesi órán csapatot választottunk: ugyan mennyi rossz mentalitású gyerek került a csapatba? Mindig volt jó néhány, akiket szidtunk is rendesen meccs közben. Az élsportolóknál is megérdemli mindenki a kritikát, aki nem teszi oda magát 100 százalékosan (mondom 10000%-osan)magát a társaiért, a csapatért, önmagáért. Enélkül aligha jött volna össze az utóbbi 3 olimpia. Maga talán nem teszi szóvá, ha a gyerek az óráján nem figyel és nem a feladatára koncentrál?? Tisztelettel: egy szakmabeli és a(z igazi) sportolókat, sportembereket szintén nagyon tisztelő szurkoló.

Vikcó hozzászólása
Vikcó15234
2008.09.30. 18:57

Kedves tanár! A kiragadott mondatrészben Szecska egyértelműen Tibire utalt (ő az etalon, az ő mentalitás a kvázi "jó"). Másképp megfogalmazva...rossz a mentalitás ha nem a véred a póló, hanem "csak" a melód...mert vannak játékosok akik beledöglenek a vízbe és akár edzés után is ottmaradnak gyakorolni (TIBI), és vannak akik csak elvégzik a melót és mennek haza. Minden ember más és klubszinten ez nyilván jobban kijön. Másrészről: sztem a cikk egyáltalán nem fennhéjázó. Amit te annak éreztél ("nagy arc"), az a Szecska stílusa és immár védjegy...már ami így lejött belőle az évek során. Üdv!

:) hozzászólása
:)15233
2008.09.30. 18:28

Imádunk Zoli! Gyógyulgass és találkozzunk a londoni olimpián!:D tanár: ez csak a te véleményed:P az enyém tuti nem;)

cs hozzászólása
cs15232
2008.09.30. 18:09

Valics a jövő kapusa! Főleg úgy, hogy ilyen társ mellett dolgozhat mint Szecska!

tanár hozzászólása
tanár15231
2008.09.30. 17:16

Sportszerető és sportolókat tisztelő emberként az a véleményem, hogy egy nagyképű nyilatkozatot olvastam a fentiekben. Milyen hozzáállás a leendő spotrtársakhoz, bármilyen szinten is a következő mondatrészlet: "nehéz lesz elfogadni ezután a rossz mentalitású játékosokat, még a klubmeccseken is" Milyen feltételezés ez? Kiss Gergely, Kásás Zoltán és a nagyok.. nemcsak nagy játékos, de nyilatkozataik emberi nagyságukról is árulkodnak. Ők ilyen hangnemben soha nem szólnának. Az egész cikk fennhéjázó hangnemű.

pepe hozzászólása
pepe15230
2008.09.30. 16:59

valics 8. helyre vezette a juniorokat...

brasil82 hozzászólása
2008.09.30. 16:18

en-nek: Bocs, igazad van, nem néztem utána, csak az volt a fejemben, hogy Valics a 89-90-es generáció tagja, és valamiért automatikusan 89-esnek gondoltam! Kösz a javítást!

en hozzászólása
en15228
2008.09.30. 16:10

Valics Bence még idén lesz 18 éves. tehát még most csak 17:)de egyetértek a jövö nagy kapusa szerintem is. nem olyan mint a baksa...akinél mindenki hibás csak ő nem soha..

Napcsi hozzászólása
Napcsi15227
2008.09.30. 16:03

Örülök, hogy nyertél Te és a csapat.A rosszakarók koppantak, az embereket pedig büszkévé és boldoggá tetted,tettétek!Sok erőt kívánok az új szezonhoz is! Remélem a térdedet helyreteszik és találkozunk a londoni olimpián:)

brasil82 hozzászólása
2008.09.30. 15:14

Nem lenézve sem Nagy Viktort, sem Baksa Lacit, én Bisztritsányi személyében látom a jövő nagy magyar kapusát jelenleg! És egyre többet hallani Egerben Valics Bencéről, aki mindössze 19 éves!

onto hozzászólása
onto15224
2008.09.30. 14:54

viktor, baksa kettos kene.. tropa a terde

Szecska! hozzászólása
2008.09.30. 14:43

Adj helyet a fiataloknak....Viktor,Baksa jobb lesz már...és még Bisztró is ott lesz..

K.Á. hozzászólása
K.Á.15222
2008.09.30. 13:54

Kedves Zoli! Gratulálok a pekingi teljesítményhez, fantasztikus volt! Meg az a kacsintás a döntőben... Viszont arra vigyázzatok, hogy mit írnak rólatok a szennylapokban, oldjátok meg a problémákat magatok között. Annyira méltatlanok ezek a hírek ehhez a Csapathoz. De sebaj, a lényeg, hogy már rendeződni látszik minden... Sok sikert, erőt, egészséget Neked is és az egész Családnak, Gyerekeknek! Ági

nyul hozzászólása
nyul15221
2008.09.30. 12:57

a patkány tehet neki egy szívességet...,ilyen teher mellett ilyen teljesítmény,minden elismerésem.gratulálok.

Tomute hozzászólása
Tomute15220
2008.09.30. 11:41

EMBER!

Bab hozzászólása
Bab15219
2008.09.30. 11:29

Testi-lelki újjáépülést, sikereket, nyugalmat, boldogságot kívánok, Zoli! Te is példakép vagy...

Orsi hozzászólása
Orsi15218
2008.09.30. 10:46

Ezaz ember annyira normális..egyre jobban imádom...

c hozzászólása
c15217
2008.09.30. 06:35

kivalo interju!