Nem csak jelene, jövője is van a magyar vízilabdázásnak - beszélgetés a szövetség elnökével
Olvasóink megszokhatták, hogy nagyobb világesemények előtt interjút készítünk az MVLSZ elnökével. Martin Györgytől természetesen nem a csapat taktikai fegyvertáráról érdeklődtünk, hanem arra voltunk kíváncsiak, hogy a válogatott elmúlt négy éves szereplése miként hatott a sportág helyzetére. Hol tart a vízilabdázás ma Magyarországon? Lezárul-e egy korszak az olimpia végeztével? (Az interjú még az U18-asok EB-győzelme előtt készült.)
- Az olimpiai ciklus végén milyennek értékelhető a sportág helyzete, fejlődése elnöki szemmel nézve?
- Ha elvonatkoztatunk a szűken vett eredményektől, azt mondhatjuk, hogy a vízilabdázás Magyarországon mindenféleképpen felfelé ívelő ágban van. Rendszeresen készül egy pontérték-táblázat, amelyben minden olimpiai sportágat bizonyos szempontrendszer szerint rangsorolnak, és ebben stabilan tartjuk a második helyet a kajak-kenu szövetség mögött, ami önmagáért beszél. Ha részletekbe is belemegyünk, talán egy adat mindennél szemléletesebb: az idei Sulipóló versenyen 358 iskola indult az ország minden részéből. Korosztályos díjas versenyt nyert például szombathelyi csapat, pedig eddig nagyon halottunk szombathelyi vízilabdáról. A 358-as szám azért érdekes, mert ezt be kell szoroznunk minimum tízzel, hiszen ugye egy-egy iskolából minimum ennyi gyerek vett részt a versenyeken. Ráadásul alapfeltétel, hogy az első két korosztályban nem indulhat olyan gyerek, aki bármilyen sportágban igazolt versenyző. Ez azt jelenti, hogy a hivatalosan számon tartott 4500-5000 sportolónkon kívül még hozzávetőlegesen hatezer gyerek ismerkedik a sportággal. Ez mindenképpen nagy dolog.
- Ilyen sok gyerek számára adottak a képzés megfelelő feltételei?
- Hogyne. Ez a Sulipóló versenysorozat az úgynevezett diákolimpiai rendszerben működik, meghatározott feltételeknek meg kell felelniük az induló csapatoknak. Közismert, hogy vannak különböző helyeken vízilabda-osztályaink, de az talán kevésbé, hogy készült egy külön tanterv, amit a minisztérium akkreditált. Szakemberek kidolgoztak egy módszertani segédanyagot, aminek alapján a vízilabdában kevésbé járatos testnevelő tanár is el tudja végeztetni azokat a gyakorlatokat, amelyek e sportág műveléséhez szükségesek. A diákolimpiai rendszer egyébként 10-15 éve működik, olyan klasszisok nőttek ki belőle, mint például Görbicz Anita, vagy - hogy a vízilabdánál maradjunk, - Nyéki Balázs, Tomaskovics Eszter.
Ha a Sulipóló programnak csak annyi az eredménye, hogy a benne részt vevő 3-4 ezer gyerek „csupán” szurkoló lesz a vízilabda világában - már az is megérte. 
-
- Mi magasra tettük a mércét - teljes egyetértésben a játékosokkal. Amikor a srácokkal megkötjük a válogatottsággal járó szerződést, kikötjük, hogy prémiumot csak akkor fizetünk, ha a csapat aranyérmes. Ezt nem én találtam ki, közös megállapodásról van szó. A csapat tagjai is úgy érzik, hogy képességeik és felkészültségük alapján nekik a világversenyeken az első helyen kell végezniük. Az edzőkkel pedig olyan megállapodásunk van, hogy ha az általuk vezetett egység nem kerül az elődöntőbe, akkor a szövetség minden további nélkül megszüntetheti a szerződésüket.Az olimpiára ugyanakkor külön szabályok vonatkoznak. Szorgos marketingmunkával elértük, hogy a MOL a támogatóink közé lépett - a férfi válogatott olimpiai felkészülését segíti. Ennek megfelelően az MVLSZ kötelezettséget vállalt arra, hogy a szövetségi kapitány döntése szerint elosztja a játékosok és a vezetők között azt az összeget, amit a MOL e célra juttat. A jutalom 1-4. helyezés esetén jár - értelemszerűen fokozatosan csökkenő mértékben. Ráadásként még a Vodafone is kitűzött egy összeget a válogatott szereplésének függvényében. Az állami juttatások ezektől teljesen függetlenek. Azokat minden érmet szerző olimpikonunk megkapja.
- Az említett szerződés tartalmáról konzultáltok a játékosokkal?
- Természetesen. A mindenkori csapatkapitánnyal és a jogot végzett játékosokkal leülünk, átrágjuk a szerződést (a feltételeket), vitatkozunk egy jót és megegyezünk.
- Ha jól tudom az MVSZ az idén nem kért állami támogatást az olimpiai felkészülésre – egyedül a sportági szakszövetségek közül -, éppen a jó szponzori háttér miatt.
- Jelentős támogatást kapunk az államtól, még soha nem kaptunk annyit, mint az idén, de továbbit (külön a felkészülésre) nem igényeltünk. Ez a döntésünk azért született, mert nem tudtunk olyan plusz célt felmutatni, ami további jelentős állami támogatás igényelne. A helyzet azóta kicsit megváltozott. A női csapatunk olimpiai kvalifikációja miatt kértünk és kaptunk is külön támogatást.
- A férfi csapat legutóbbi időszakban mutatott játéka milyen reményekkel töltheti el a szurkolókat, s mire számít az elnök?- A mi csapatunk az egyik legerősebb a világon. Ha kijön a lépés, megnyerhetjük a harmadik aranyérmünket - már az újkori játékok történetében, hiszen az „őskorban” ezt Anglia elérte. Úgy vélem, hogy a csapat képes erre, de azt látnunk kell, hogy az ellenfelek nagyon felerősödtek. A jugoszláv utódállamok jelentős nehézségeket okozhatnak.
- A pekingi utazás részleteiről hallhatunk néhány mondatot?
- Női és férfi csapatunk már egyaránt elutazott. Az első vízilabda-mérkőzés 10-én lesz, akklimatizálódásra tehát bőven van idő. Minden csapatunkat a megszokott felkészítő stáb kíséri. A férfiaknál ez a stáb öttagú: a kapitány mellett Kásás Zoltán, Mátéfalvy Csaba, Pavlik Gábor és Nagy Ferenc. Itt az okoz problémát, hogy nem jelölhetünk több stábtagot, de a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az olimpiai küldöttségek versenyzői létszáma alapján limitálja a kísérők számát. Pekingre pedig Magyarországról 40-50 sportolóval kevesebb akkreditálta magát, mint Athénra, így összességében a kísérő stáb létszáma is jelentősen megcsappant. Ilyen körülmények között mindenképpen kiemelendő és a vízilabda sport jelentőségének elismerését mutatja, hogy a MOB lehetővé tette a megszokott stáb kiutazását mindkét válogatottunk esetében.
- Szállás?
- Két csapatunk tagjai az olimpiai faluban fognak lakni. Elkészültek a szobabeosztások, ami egyéni rálátást igénylő tervezési munka, ehhez a szövetségi kapitányok döntését vettük figyelembe. A MOB a faluban kibérelt egy 8 emeletes épületet, ami csak a magyar sportolóké és van még egy épület, aminek a fele áll a magyar olimpiai küldöttség rendelkezésére. A „magyar házban” az ötödik emeleten laknak a lányok, a nyolcadikon a fiúk.
- Közösségi élet?
- Az olimpiai falu egy különleges hely. Gyakorlatilag egész nap közösségi élet folyik. A nyilvános területeken, éttermekben összefuthatnak és beszélgethetnek a különböző sportágak képviselői. A két válogatottunk sokszor találkozik majd egymással, de közös programra nincs lehetőség, mert üti egymást a menetrendjük. Mikor a fiúk pihennek, a lányok játszanak és vice versa.
- Lezárul-e egy korszak a pekingi olimpiával?
- Mindenképpen. A sportörvény értelmében a szakszövetségek vezető testületeinek mandátuma az olimpiai év utolsó napjáig szól. Közismert, hogy a szövetségi kapitány szerződése is ekkor jár le. A csapatban vannak idősebb játékosok, olyanok, akik számára esetleg ez volt az utolsó cél, mert talán belefáradtak az éveken át tartó folyamatos felkészülésbe, küzdelembe. Jelentős változások lesznek, de megjósolhatatlan, hogy ez hány játékost érint. Többen visszavonulhatnak, vagy lemondhatják a válogatottságot. Ami Dénest illeti, mi elég jó személyes viszonyban vagyunk ahhoz, hogy erről egyelőre ne kelljen beszélni. Az olimpia után majd leülünk, hiszen az ősz folyamán az is kiderül, hogy szövetség irányításának tisztújítása milyen eredménnyel végződik. A „beszélgetés” végeredményét a közvéleménnyel is ismertetjük. Ez Athén után is így volt.
- Köszönöm a beszélgetést!
- Én is köszönöm, és hadd mondjak még annyit: nagy örömmel töltött el, hogy a közönség - talán az elmúlt évek eredményeitől kicsit függetlenül - borzasztóan szereti ezt a csapatot. Ez megmutatkozott az elmúlt napokban, az Unicum Kupán, ahol a horvátok elleni mérkőzésen majdnem telt ház volt, s a manapság nem rangadónak számító magyar-oroszra pedig csaknem 3500-an látogattak ki. Higgyék el, ez a szeretet nagy erőt ad a játékosoknak!
6 régi hozzászólás
Mennyire igazad van, Szöszke, hát nem ide is azonnal bepofátlankodik egy ovetetlenkedő barom, az oknyomozó vagy mittoménmilyen, de mindenesetre roppant barátságtalan kérdéseivel, hátha bele tud rondítani, bele tud mocskolni, bele tud piszkítani egy sikersportágunkat körülvevő pozitív miliőbe, hát nem!!!! Nem tud, az anyja szentségit neki, nem fogjuk hagyni, hogy bele tudjon, akkor is hajrá vizilabdacsapat, akkor is hajrá, nagyszerű srácok, akkor is hajrá Dini, akkor is hajrá Martin György, és hajrá mindenki, nekünk nincs más reményünk, mint hogy Ti minden itthoni ármánykodó, fúrfaragó, sunynemujságíró, csakazértisbelekötökazélőfába is attitűdű ökör ellendrukkerkedése ellenére is újra győzni fogtok, mert ha meg nem abba mi belepusztulunk, az is biztos! Egy vérbeli szurkolótok, az
Fodor Rajmit tudnám idézni. "Ezt a csapatot csak kívülről lehet szétzilálni."na nehogymár mi a szurkolók próbálkozzunk meg vele Tisztellt Nem Újságíró!
Szerkeztő úr! Miért nem tetszett rákérdezni a szövetség nemzetközi képviseletére? Azt is megkérdezhette volna, hogy az elnök úr milyen nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, a csapat érdekébe? Arra is lehetet volna reagálni, melyik sportágba divat még, hogy csak az aranyéremér jár prémium? Az elnök úr is csak akkor veszi fel a fizetését, ha a csapat aranyat nyer? Tisztelettel egy nem újságíró
Minden adott. Mi kell még?
"- Mi magasra tettük a mércét - teljes egyetértésben a játékosokkal. Amikor a srácokkal megkötjük a válogatottsággal járó szerződést, kikötjük, hogy prémiumot csak akkor fizetünk, ha a csapat aranyérmes. Ezt nem én találtam ki, közös megállapodásról van szó. A csapat tagjai is úgy érzik, hogy képességeik és felkészültségük alapján nekik a világversenyeken az első helyen kell végezniük."
Én is nagyon szeretem őket!:-)Éva néni. HAJRÁ,HAJRÁ MAGYAROK!