A következő három bajnoki évadban – az olasz Chiavarit otthagyva – a Szeged Beton VE csapatában játszik a világ- és olimpiai bajnok Varga Tamás. A medencék világában csak „Csuviként" becézett pólóshoz hasonló klasszis még sohasem igazolt a Tisza-parti alakulatba.

Nagyon mehetnéke volt már Olaszországból? – kérdeztük a 203 cm-es, 101 kg-os óriástól.

Sokat gondolkodtam azon, hazajöjjek-e Olaszországból, vagy ott maradjak. Két évvel korábban hasonló cipőben voltam, elfogadtam az Újpest ajánlatát, amit aztán később megbántam. A Chiavari hároméves szerződést kínált, ráadásul ki akartak nevezni az utánpótlást felügyelő szakosztály igazgatójává. És akkor azt még nem is említettem, hogy a Cremona, a Florentia és a Nervi is hívott.

Mégis hazajött, és aláírt három esztendőre a Szegedhez. Pedig gondolom, Itáliában jobban lehet keresni a pólóval, mint Magyarországon.

Ez igaz, de nem a pénz motivált. Ismét válogatott akarok lenni! Életem legjobb formájában vagyok, a tények, a számok önmagukért beszélnek. A Chiavariban színeiben az alapszakaszban 62 gólt szereztem. Tele vagyok energiával, olimpiai bajnok akarok lenni! Három évvel ezelőtt már álltam az athéni ötkarikás dobogó tetején, Pekingben is lehet rá esélyem.

Feltéve, ha Kemény Dénes kapitány bizalmat szavaz önnek...

Tudom. Két évvel ezelőtt, 2005-ben csak egy nyarat szerettem volna kihagyni. Nem mondtam le a válogatottságot, csak pár hónapos pihenőt kértem. Akkoriban minden összejött. Fáradt voltam, fájt a derekam, szegény apósom akkor halt meg, a most ötéves kislányom is beteg lett. A kapitány viszont rossz néven vette a kérésemet, azóta egyszer sem hívott. Pedig előtte hat évig voltam válogatott, közel száz meccsen játszottam. Tudja milyen sok emberrel futottam össze, akik mind azt mondták, ha én is kint vagyok Melbourne-ben, akkor nem a horvátok nyakába akasztják a vb-aranyat, hanem a mienkbe... Úgy érzem, még nagyon sokat tudnék kritikus pillanatokban segíteni a csapatnak. A gólok mindig bennem voltak, vannak és lesznek is.

Oké, a válogatottság szent dolog, de miért gondolja úgy, hogy az ahhoz vezető út a Szegedből elérhető?

Több ok miatt fogadtam el a Tisza-partiak ajánlatát. A Beton olyan gárda, amelyben vannak jó játékosok, itt nem szakad majd minden az én vállamra. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne vállalnám fel a munka dandárját. Aztán az is számított, hogy Gyöngyösi Andrásnak hívják az edzőt. Tojást jól ismerem, még a válogatottban is játszottunk együtt. Él, hal a pólóért, olyan, mint én. Ő hívott fel a leghamarabb, ő volt a leggyorsabb. Körtvélyessy Péter elnök úr is nagyon szimpatikus, és a srácokat is ismerem. Vidéki gyerek vagyok, a kisebb városokban érzem igazán jól magam; itt még biciklivel is lehet jönni-menni. Szegednek meg különösen különleges az atmoszférája.

Varga Tamás nem híve a passzív pihenésnek. Ezt abból gondoljuk, hogy elfogadta egy máltai csapat ajánlatát, és június elejétől három hónapra a festői szépségű szigetre „költözött". Nem vakációzni ment, hanem pólózni. Arrafelé ugyanis ez idő alatt rendezik a bajnokságot. Huszonnyolc meccset játszik, szerda–szombat ritmusban. Ahogy ő fogalmazott: „Így legalább játékban leszek az OB I rajtjára."

Ami azt illeti, nem lesz könnyű dolga. Gondolom, tisztában van azzal, hogy nagy terveket szövögetnek a Betonnál...

Ha nem így lenne, nem jöttem volna Szegedre. Amúgy pesszimista alkat vagyok, mindig a rosszból indulok ki. A harmadik helynek mindenképpen meg kell lennie, de érzek magamban, társaimban annyi erőt, hogy a döntőbe is bekerüljünk. Ha esetleg ez egy év után még nem sikerül, a második végén már kötelező.

Lehiggadt? Csak azért kérdem, mert az emberek, a szurkolók még emlékeznek a 2002-es, Domino–Vasas meccsen előfordult balhéjára, bokszcsatájára, és az azt követő eltiltására...

Elismerem, nem vagyok könnyű eset. Sok őrültséget csináltam korábban, elhiheti, nem vagyok rájuk büszke. De az is én voltam, viszont tanultam azokból az esetekből. Az athéni olimpia óta megnyugodtam, három éve kínai filozófiával, ezotériával foglalkozom. Nekem rengeteget segített. Kérdésére válaszolva: igen, lehiggadtam, de a mentalitásom szemernyit sem változott. A győzelem a legfontosabb, azt megszállottként űzöm!

(Szélpál László – www.delmagyar.hu)