Barcelona után - Interjú Madaras Norberttel, Kásás Tamással és Varga Dániellel
Mit üvöltött Madaras Norbert arcába ötcentis távolságról a sorsdöntő gól után Vanja Udovicsics? Ki fázott jobban az eredményhirdetésnél, játékos vagy újságíró? Kiderül, hogy a bronzérmes Varga Dániel számára nagyon komoly tanulságot hozott a barcelonai döntő, amelyben nem is szerepelt. Megmutatjuk hogyan közvetítette az olasz tévé riportere Madaras gólját (a magyar Sport1 tévé képére tettük rá az olasz hangot) - hallani ahogy ököllel veri a közvetítőfülke ablakát örömében.
MADARAS NORBERT:
- Melyik a kedvenc városod?
- Szerinted…? Még mindig Barcelona, eddig is az volt. - Hogy vagy?
- Jól, köszönöm. Kár, hogy még nincs vége a szezonnak, jó lenne most hazamenni, de még van egy kis dolgunk, ami ráadásul nem is lesz egyszerű, mert egyelőre mindenkinek a fejében a Barcelonában történtek vannak. Pedig szerdán este a bajnoki elődöntő második meccsét játsszuk Savonában.
- Hogy emlékszel vissza a döntőre?
- Tegnap este megnéztem az egészet, a végét többször is, az utolsó gólt láttam már vagy tízszer. Meg arra voltam nagyon kíváncsi, hogy 11:8 után hogy sikerült 11:11-et csinálni. Nagyon bosszantó volt ezt látni és most nagyon ideges lennék, ha kikaptunk volna a hosszabbításban. Már csak azért is, mert azon a három percen kívül jól játszottunk.
- Hogy értékeled az egész tornán nyújtott teljesítményedet?
- Jónak, mert nyertünk… Komolyra fordítva: a péntekivel azért nem vagyok annyira elégedett, simán lőhettem volna még legalább két gólt. Péntekről ennyit.
- Szombat?
- Szombaton az elején nem is jutottam oda, a meccs első felében lövésem/helyzetem sem volt, illetve talán egyszer, időnél. De már akkor is jól éreztem magam. És amikor az
első gólt lőttem, az sokat segített. A hosszabbításban meg már kifejezetten jól éreztem magam. - Megnyugodtál az első gól után?
- Nem is azt mondanám, inkább azt, hogy ott már láttam, hogy jól érzem, ez ma nekem menni fog. Érted, hogy mire gondolok?
- Igen.
- Egyébként a hosszabbítás második felében két labdát is szereztem, vagy inkább másfelet, ami nem annyira jellemző rám. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy fizikálisan és szellemileg is ott voltam! De ez most olyan nagyképűen hangzik!
- Szerintünk meg tény... Amikor tízszer megnézted az utolsó gólt, hol nézted, tv-n vagy nálunk?
- Először tv-n, aztán a vlv-n.
- Elemezted a történteket?
- Igen, azt, hogy hogy kerültem oda, meg, hogy mit csinált a kapus, a védő, a többiek. Megjegyzem, akkor is többször megnéztem volna, ha nem én lövöm.
- Miért?
- Egyszerűen kíváncsi voltam, hogy pontosan hogy volt, mert ott annyira gyorsan történt minden.
- Miben hibázott "A torna legjobb játékosa"?
- Tíz ilyenből kilencet kivédene. Kérdezd meg tőle, hogy a tizediknél mi volt a baj. Lehet, hogy már az ötméteresekre készült, lehet hogy nem látott jól, vagy egyszerűen későn indult a lövésre. Ráadásul két kézzel ment rá.
- Szoktál ilyesmit gyakorolni?
- Szoktunk szabaddobásokat gyakorolni, de hát ez azért más…- Udovicsics mit mondott, amikor odadugta a fejét, közvetlenül a gól után?
- Pontosan már nem tudnám idézni, de valami olyasmit, hogy én vagyok a legjobb és megnyertem a meccset!
- A többiek reakciójából emlékszel valamire?
- Arra, hogy jön Kása meg Tibi, meg amikor hátranéztem nagyon örült a "kispad", és valaki ugrándozott Recco-köpenyben a kapu mögött, fogalmam sincs ki volt.
- Foszlányok... És te mondtál valamit?? Mintha üvöltöttél volna.- Igen, valamit.
- Mi volt az?
- Nem tudom, kiesett. (…) Most megnéztem még egyszer. nem mondok én semmit, csak üvöltök…
- Udovicsics nagyon megszeretett téged.
- Nagyon akart nyerni, ő tavaly még nem volt, amikor győztünk.
- Meg ugye horvátok ellen játszott. Mesélj valamit a barcelonai éjszakáról.
- A meccs után a szállodába mentünk, aztán egy étterembe, ahol mellesleg a Vasas is vacsorázott! Már ott voltak a vezetők, újságírók, hozzátartozók, barátok. A vacsora után pedig a csapat elment egy szórakozóhelyre/diszkóba/mulatóba! Onnan pedig már mindenki akkor ment haza, amikor akart. Én például 6-kor értem haza!
- Milyen reakciók voltak, az elnök mit mondott?
- Örült nagyon, meg mindenki más is, jó volt a hangulat.
- Milyen volt a visszaút?
- Barcelonából Milánóba repültünk, onnan pedig busszal haza Reccóba.
- Hány gratuláló sms-t kaptál?
- Jó párat, 25-30-at, meg is lepődtem. Ezúton is köszönöm mindenkinek!
Videó:
A sorsdöntő Madaras-gól magyar képpel és az olasz közvetítés hangjával
KÁSÁS TAMÁS:
- Ez volt talán a legkeményebb döntőm - az athénit leszámítva. A hosszabbításban már görcsölt mindenem és úgy fájt az ujjam, hogy alig tudtam megfogni a labdát. Úgyhogy nem nagy baj, hogy Norbi belőtte a végén…
- Hogy értékeled a két barcelonai meccsen nyújtott teljesítményedet?- Nem szeretem magamat értékelni, mindenesetre úgy érzem, nem okoztam csalódást sem magamnak, sem a klubnak.
- Szeretném, ha visszaemlékeznél, hogy lefújás után mi is történt, hogy élted meg az ünneplést.
- Már nem is nagyon emlékszem, csak arra, hogy amikor kijöttem a vízből, egyből a köpenyemet kezdtem el keresni, annyira hideg volt. Aztán meg is találtam, de csurom vizes volt. És még fél órát voltunk így ott. Nálunk jobban csak a riporterek fáztak, akik a meccs utáni interjúkat csinálták velünk. Vacogott mindegyik és remegett a mikrofon a kezükben. Azt hiszem az ember nem így képzel el egy Final Fourt a nyár elején Barcelonában. Még szerencse hogy nyertünk.
- Lebetegedtél?
- Nem, jól vagyok. Csak az ujjam sérült meg kicsit a harmadik gólnál, amit a kapufától húztam be, összetalálkozott a védő kezével.
- Mi történt, amikor elmentetek az uszodából?
- Én sokáig doppingon voltam, aztán visszamentem a szállodába, ahonnan egy tengerparti étterembe vittek minket – vagy háromszázan voltak ott. Ünnepi vacsora volt, beszédet mondott az elnök, az edző és Eraldo Pizzo (a csapat legendás játékosa a szerk). Remek volt a hangulat.
- Nőtt a magyarok megbecsültsége Reccóban ezután a hétvége után?
- Eddig is meg voltunk becsülve, én gondolom, és úgy érzem, hogy a döntő óta ez csak nőtt.
- Miből érzed ezt?
- Ahogy beszélnek rólunk. Nehéz leírni. Ha valakit megbecsülnek és elismernek, azt érzi. És mi nagyon érezzük.
VARGA DÁNIEL:
- Lehiggadva, kipihenve a fáradalmakat, hogy látod a tornát?
- Először is az eredményről, illetve az elődöntőről. Egy dologtól féltem a Dubrovnikkal kapcsolatban, ahogy mondtam is előtte, hogy két egyenlő szintű csapatról van szó, viszont nekik nagyobb tapasztalatuk van az ilyen szintű nemzetközi szereplésben. Ez sajnos a vártnál jóval nagyobb különbséget eredményezett.
- Ez konkrétan miben nyilvánult meg?
- Természetesen nem játszottunk jól, de ők sem feltétlenül azért játszottak jól, mert jobbak voltak nálunk, hanem azért, mert tudták, hogy egy ilyen meccset hogy kell lejátszani. Mi tapasztalatot szereztünk, ez nagyon sokat jelentett a számunkra, sőt, már másnapra előnyt jelentett. Remélhetőleg ez a csapat fog még játszani jó néhány Final Fourt, egyre eredményesebb és egyre jobb lesz. Ezt is tanulni kell. Ez a torna szakmai tanulsága.
- Hogy sikerült átvészelni az utolsó Barcelonai éjszakát?
- Szombat este elmentünk a ceremónia után vacsorázni a vezetőséggel, az egész „Teva-VasasPlaket apparátus”. Utána kisebb-nagyobb csoportokra osztódva továbbmentünk.
- Ez a túra milyen volt?
- Esős volt, ennyit erről.
- A döntőt gondolom láttátok, mi a véleményed?
- Hogyne. Először is jó volt látni a három magyar játékost, tényleg örültem nekik, nem beszélve arról, hogy jól is játszottak. Egyébként meg kimondottan magas szintű meccs volt, reális az, hogy ők jutottak be a döntőbe, Európa két legjobb csapata játszott aznap.
- Milyen tapasztalatot szűrtél le a mecsükből?
- A Dubrovnik megmutatta, hogy sosem szabad feladni és, hogy nagyon szervezetten, tudatosan, profin lehet ezt a vízilabdát játszani. Így játszva bármeddig eljuthat egy csapat. Tudatosan felkészülve, profi hozzáállással, külső-belső összhanggal azt hiszem, hogy a csúcsra lehet jutni.
- Most mennyi pihenőtök lesz, és hogy alakul a további program?
- Egy utolsó közös edzés, beszélgetős, levezetős, játékos közös foglalkozás után azoknak a játékosoknak, akik nem lesznek válogatottak illetve távoznak a csapattól, azt hiszem, hogy már nincs több kötelező edzés júliusig vagy augusztusig, tehát elbúcsúzunk elbúcsúzunk egymástól.
3 régi hozzászólás
Örülök,hogy a Varga testvérek maradnak a VASASba :-)
ez a VLV egyik legjobb cikke! Remélem a Varga testvérek maradnak a VASAS-ba! :S
Zseniálisan jó cikk, a videó pedig fenomenális! Köszönjük!