Kiss Gergely életében lezárult egy szakasz. Most kipróbálja magát új körülmények között, de döntése óvatos volt, nyitva hagyta az ajtót visszafelé, hiszen szeptemberben kezd új csapatánál, jövő májusban pedig akár ismét magyar klub játékosa lehet. A nagy visszhangot kiváltó kotori szerződésről beszélt a vlv-nek adott interjúban a magyar válogatott balkezes játékosa, aki elárulja azt is, hogy melyik további nyolc klub érdeklődött még "további pályafutása" iránt.

- Hogy zajlik egy ilyen megkeresés? Ismerős útján? Vagy valahonnan megszerzik a telefonszámodat és egyszerűen felhívnak?

- Megszerzik a számot, igen. Felhív egy képviselőjük - néha edző, néha technikai vezető, néha szakosztály-igazgató, - megkérdezi, mi a helyzet velem, hogy áll a szerződésem, tudom-e már, hol fogok játszani jövőre. Aztán a választól függően megkérdezik, hogy lenne-e kedvem játszani a csapatukban.

- Hogy indult most, milyen szintről érkezett az első telefon?

- A technikai vezető keresett meg, hogy felhívhat-e az elnök, aztán felhívott ő is.

- A Kotort mennyire ismerted korábban?

- Annyit tudtam róluk, hogy európai szinten nem a közvetlen élmezőnyhöz tartoznak, hanem az élmezőny utáni csoporthoz lehet őket sorolni, tehát nem a Recco, Posillipo, Vasas, Dubrovnik, Domino-Honvéd csoporthoz, hanem eggyel mögöttük, de ebben az évben kicsit előreléptek, hiszen bejutottak a legjobb nyolc közé az Euroligában.

- Gondolom, a jelentkezésük után alaposabban is utánanéztél a csapatnak.

- A Vasas ellen nagyon tetszett a védekezésük, lelkesen, jól játszottak, meg is lepődtem, hogy nem tudott nyerni az általam is esélyesebbnek tartott Vasas, sőt kikapott hazai pályán a montenegróiaktól. Jelentős sikerük az is, hogy megverték otthon a Reccót, ez volt a Pro Recco egyetlen veresége nemzetközi szinten az idén. Hallottam a különböző beszámolókból, meg ellenfelektől, hogy milyen hangulatot varázsolnak Kotorban a nézők. Ez mind szimpatikus volt, s mutatja, hogy ez már nem egy középszerű csapat. Reméljük, hogy a fejlődés tovább folytatódik. A hivatalos cél a bajnoki cím és a Final Four.

- Hallottál további igazolási tervekről?

-

Ami itthon megjelent a sajtóban, azt hallottam én is. Montenegróban egyelőre nincs limitálva a külföldiek száma, így az erősítésnek ilyen szempontból nincsenek korlátai.

- Tudjuk, hogy kapcsolatban vagy a másik két játékossal, Szivós Marcival és Steinmetz Ádámmal, akik szintén ajánlatot kaptak a Kotortól. Mennyi esélyt látsz arra, hogy ők is mennek?

- Tulajdonképpen látok rá esélyt, de ez végül is az ő döntésük. Különböző az életutunk, a szempontrendszerünk, a családi hátterünk, s egy ilyen döntést mindenkinek a saját körülményeit mérlegelve kell meghoznia.

- Mindenki úgy gondolja, hogy a Kotor ajánlatának elfogadásakor az anyagiak játszották a legfontosabb szerepet. Az ezzel kapcsolatos visszhang felemás, sokan csodálkoznak, hogy egy jó szerződésért a Balkánra igazolsz, s az is meglepte a rajongók egy részét, hogy Montenegró versenyképes ajánlattal tud szolgálni egy kétszeres olimpiai bajnok magyar vízilabdázó számára.

- Kilenc helyen került szóba a nevem, öt magyar és négy külföldi klubnál. Természetesen a legkedvezőbb volt az az ajánlat, ami mellett döntöttem végül. Ami pedig a „balkánozást” illeti, a csapatnál mindenki jól beszél olaszul vagy angolul, komoly csapatról van szó, világszinten is számottevő játékosokat akartak igazolni, talán nem véletlenül. Londonban élő, hozzáértő barátom egyébként azt mondta, hogy Montenegró a Szerbiából való kiválás után nagy fejlődés előtt áll, máris árad oda a brit és az amerikai tőke, a tengerparti ingatlanok ára sokhelyütt már eléri a nyugati szintet. Öt-hat év múlva már teljesen nyugatias lesz az ország képe.

- Hozzád milyen visszhangok jutottak el az átigazolásod fogadtatásával kapcsolatban?

- Aki számít a számomra, akinek emberileg, szakmailag adok a véleményére, az gratulált, sok sikert kívánt, és biztatott, hogy ez egy jó csapat lesz, hiszen már idén is bejutottak az Euroliga legjobb nyolcba és további erősítéseket terveznek. Aki pedig „civil részről” már járt arra az ismerőseim közül, mind azt mondta, hogy gyönyőrű, csodálatos hely. A főtere egyébként az UNESCO világörökség része, még a velencei fennhatóság idejéből maradt meg az a városrész. Remélem, nem csak a csapat lesz szakmailag jó, hanem jól is fogjuk érezni magunkat kint.

- Ezek szerint viszed a családot is.

- Természetesen igen, bármilyen döntést hoztam volna, mindenképpen együtt mentünk volna.

- És ez mikor lesz?

- Várhatóan május közepén.

- Mikor mész ki végleg – mármint a szerződésed szerinti időre?

- Szeptember legvégén.

- És mikor jár le a szerződés?

- Amikor vége a következő szezonnak, elvileg jövő nyár elején.

- És nem ajánlottak eleve hosszabb távút?

- Két évre lehetett volna menni, én kértem az egy évet, semmiképp sem szeretném külföldön - bármilyen helyen is - elkötelezni magam, mert ha jól sikerül az év, akkor ugye úgyis kint lehet maradni, ha pedig valamiért nem úgy jön össze a dolog, vagy ha nagyon hazavágyódunk, akkor könnyebb a visszatérés.

- Egyébként van már a fejedben elképzelés a következő évre?

A Pro Recco is kereste
Kiss Gergely neve a mostani átigazolási szezon előtt kilenc európai klubnál került szóba. Ennyi helyről érdeklődtek tőle a jövője, esetleges átigazolási szándéka felől. Az öt magyar és a három külföldi megkeresésből Kiss Gergő a Honvédra, a Vasasra és Kotorra szűkítette le az „esélyesek” körét, s végül a montenegrói bajnok mellett döntött.
A vlv kérésére elárulta, mely kluboktól érdeklődtek, nem játszana-e náluk.
Magyarországról:
Honvéd
Vasas
Eger
Szeged
FTC
Külföldről:
Pro Recco (olasz)
Brescia (olasz)
Kotor (montenegrói)
Mladost Zágráb (horvát)

- Szerencsére nagyon jó viszonyom maradt a Honvéddal, és visszajelzéseket kaptam azoktól a csapatoktól is, amelyek hívtak, hogy számítanak rám legközelebb is, tehát várnak egy év múlva. Azt szeretném még elmondani, nagyon örülök, hogy hét évig ilyen jól éreztem magam a Honvédnál, tökéletesen működött minden. Nagy stabilitást jelentett ez az életemben, hiszen korábban háromszor is kényszerűségből váltottam csapatot. A Tungsram, a Kordax és az Újpest is gyakorlatilag alólam szűnt meg. Az Újpest támogatásából a Belügyminisztérium kiszállt és tíz hónapig bérezés nélkül játszottunk. Még a Canotteri Napolinál is ugyanilyen problémák voltak a bajnoki év végén. Úgyhogy ezek után nagyon jó volt a Honvédnál tapasztalt stabilitás, hosszú távon tudtunk gondolkodni az eredményekben és a szakmában, aminek meg is lett az eredménye. Szóval korábban peches volt a csapatválasztásom, mindenhova hosszú távra terveztem az igazolást, Újpestre is több évre írtam alá, nem az én döntéseim voltak, hanem kényszerűség, hogy tovább kellett állnom. A Honvédnál töltött szép korszak véget ért, kicsit kipróbálom magam egy más környezetben. Ezúton is köszönöm a Budapesti Honvéd és a névadó támogató T-Mobile vezetőségének, valamennyi dolgozójának az együtt végzett munkát és legfőképpen a szurkolóknak köszönöm azt a szeretetet, amit kaptam tőlük.

- Hogyan készülsz a válogatottbeli „nagy menetelésre”?

- Egyeztettem Kemény Dénessel az ügyben, hogy a pihenő alatt milyen munkát végezzek, amivel a felkészülés kezdetére a legjobb állapotban lehetek. Eszerint fogok most mindent tenni, hogy a lehető legjobb formában legyek, s nagyon bízom abban, hogy ez elég lesz a kerethirdetésnél is. Az elkövetkező három hónapban nagy alázattal mindent alárendelek a válogatottságnak, mostantól csak erre szeretnék koncentrálni. Kicsit jó érzés is, hogy valószínűleg semmi nem fogja elvonni a figyelmemet, az egyetemet befejeztem, a klubszezonnak sajnos vége, tudom, hogy mi lesz velem jövőre, a családom mindenben támogat és segít. Minden megvan ahhoz, hogy az edzéseken jól menjen a munka, úgyhogy abszolút pozitívan állok a jövőhöz és nagyon várom a felkészülést.

- Sok sikert a válogatottban és Kotorban!