Hetente háromszor csontkovács ropogtatja a nyakát, de immár három hete edzeget, s a nyaksérülése szépen javul. Steinmetz Ádámot természetesen a válogatott szerepléséről, a szerbek egyre magabiztosabb játékáról és a következő bő egy évre vonatkozó terveiről is kérdeztük.

- Hogy vagy, gyógyul a nyakad?

- Köszönöm, nagyon szépen javul. Még nem száz százalékos, de elkezdtem már edzegetni vele három hete. Nem végzek még teljes értékű munkát, de amit csinálok, abban nem akadályoz, úgyhogy alakul a dolog. Szeptember végén kezdődik a bajnokság, úgy kalkuláltam, és az orvosok is azt mondták még nyár elején, hogy azelőtt semmiképpen sem fog meggyógyulni. Bízom benne, hogy addigra már rendben lesz.

- Kezelésre jársz? Vagy egyszerűen pihentetni kell?

- Járok rendszeresen. Egy héten háromszor-négyszer is.

- Mit csinálnak veled?

- Kétfajta kezelést kapok. Van egy gyógytorna, és van egy masszázs, csontkovács végzi, nyújtják a nyakamat. Ezeket váltogatva csinálom.

- És nem fáj?

- Fájni nem fáj. Van egy-két gyakorlat, ami fáj, de azt nem nagyon erőltetjük. Nem az a cél, hogy azt csináljuk ami fáj.

- Térjünk rá a vízilabdára. Hogy tetszik a válogatott?

- Az Unicum-kupán kinn voltam. Várható volt, hogy meccsről meccsre jobban játszik a csapat, jobban is védekezik, mint az elején, amikor ezzel még gondok voltak.

A Világliga-meccsekből csak részleteket láttam, mert kint voltam a telken, és ott nem tudtuk sajnos fogni az adást. Felvették nekem és meg fogom nézni - remélem, utána okosabb leszek. (Az interjú még a múlt héten készült. a szerk.) Annyit tudok egyelőre, amit az újságban olvastam, meg amit a többiek elmondtak. Ma beszéltem például a Kásás Zolival, aki azt mondta, jobbak voltak a szerbek. Mármint a döntőben. Mert addig rendre simán nyertük a meccseket.

- Mit szólsz a döntőbeli eredményhez?

- Természetesen nem örülök, hogy most sem sikerült. És sajnos most nem úgy nem sikerült, hogy egy hajszálon múlott, mint eddig. Ez a három gól komoly és figyelmeztető különbség. De azt olvastam, hogy Dénes tudja ennek az okát. Biztos vagyok benne, hogy megtalálja a megoldást.

- Játékostársakkal beszéltél a döntő óta? Hogy látod, nagyon le vannak törve?

- Persze, konkrétan Varga Danival beszéltem. Nagy fájdalom neki hogy most már sokadszor nem tud döntőben nyerni. Ugye komoly gondokkal küzdött ő is már hónapok óta, és azt szerette volna, ha legalább most egy arannyal tud hazatérni, így a műtét előtt. De ez nem jött össze. Nagyon csalódott, és én maximálisan meg is értem.

- Megjelent néhány szerb nyilatkozat arról, hogy megértik, ha most már megremeg a magyarok keze, egymás után a hatodik fontos meccsen kapnak ki tőlük. A kapitányuk pedig azt mondta, hogy szerinte fizikailag is erőfölényben vannak. Ehhez mit szólsz?

- Ezt én is hallottam. Meg eleve ismerem a szerbek játékstílusát, elég jól. Mi sosem azzal tudtuk megverni őket, az athéni olimpia előtt sem, hogy erősebbek voltunk, bár úgy érzem, hogy fizikálisan korábban jobban fel tudtuk venni velük a versenyt, mint most. De akkor sem ez volt a döntő különbség, hanem bizonyos helyzetekben mi jobb megoldásokat választottunk. Színesebben játszottunk, mindamellett, hogy fizikálisan fel tudtuk venni velük a versenyt.

Nyilván azért a mostani helyzet kialakulásáért a játékvezetői felfogás is hibáztatható. A vízilabda szerintem elég sokat változott, sokkal keményebb, mint régen. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy régen kisasszonysport volt. De ma sokkal többet megengednek a bírók.

- Ez nem kedvez nekünk?

Azt mondom inkább, hogy kedvezőbb a szerbeknek a játékstílusuk miatt. Ők jobban ki tudják használni, jobban tudnak élni vele.

- Egyes szerb vélemények szerint taktikailag kerekednek rendre fölénk. Erről mi a véleményed?

- Én ezt nem tudom megmondani. Szerintem mi is rendesen felkészülünk ellenük. Nem gondolnám, hogy taktikailag jobbak. Az viszont tény és való, hogy az utóbbi években fölénk kerekedtek.

- Az szerinted minek tulajdonítható, hogy kiélezett pillanatokban egy kicsit megremeg a kéz, különösen az emberelőnyös helyzetekben, amikor már kötelező elvárás, hogy betaláljunk.

- Pontosan nem lehet megmondani. Azt ugye mindenki tudja, hogy a szerbek és a horvátok a világon a legjobban védekeznek emberhátrányban - természetesen rajtunk kívül. Ők elég zárt védekezést alkalmaznak, blokkokkal eltakarják a kaput, nehéz nekik gólokat lőni. Azt hallottam, hogy Berlinben kicsit túljátszottuk a fórokat. Nem az történt, hogy volt egy figura, de közben, ha valaki helyzetbe került, ellőtte. Most talán túlságosan bíztunk a figurákban, végig akartuk játszani. Igaz, voltak ellövések is, de azok meg idejekorán.

Még annyit ehhez hozzátennék, hogy ilyen döntő mérkőzéseken soha nem a szép játék dominál. Mindenki próbálja redukálni a hibák számát. Talán ez lehet az ok. Nem is azt mondanám, hogy megremeg a kéz, hanem mindenki biztosra akar menni, és nem próbál meg váratlan dolgokat. Márpedig éppen a szerbek és a horvátok azok, akik ellen váratlan dolgokkal lehet komoly meglepetést okozni, hiszen igen jól felkészültek belőlünk taktikailag. Tény, hogy a kiszámíthatóság az ő malmukra hajtja a vizet.

- Térjünk vissza hozzád. Amikor elkezdődött a nyári felkészülés, Te abba már nem kapcsolódtál be. Beszélt veled a kapitány? Mit kért tőled?

- A sérülés miatt kényszerűség volt a kimaradásom. Megígértette velem, hogy mielőbb meggyógyulok, hogy az olimpiai felkészülés kezdetére teljesen egészséges legyek. Igazából ez lett a legfontosabb azután, hogy kiderült, nincs esélyem a nyár folyamán kapcsolódni a válogatott munkájába.

- Milyen erőállapotban vagy? Mert azért ez viszonylag hosszú idő.

- Van teendőm ezen a téren, hiszen korábban voltak ugyan egy-két hetes pihenések, kihagyások, de ilyen még sosem, hogy három hónapig gyakorlatilag nem csináltam semmit, tehát abszolút a nulláról kell most felépítenem magam. Lassan három hete, hogy elkezdtem edzegetni, s máris számottevő javulás tapasztalható, szép lassan visszajön a kondíció, csak az elmaradás most nagyobb, mint ami korábban szokott lenni.

- Hogy látod a jövőt, nem is annyira közeljövőt, hanem a következő bő egy évet? Egyrészt a válogatottnak milyen esélyt látsz, másrészt a csapatban benne leszel-e, és mik a személyes terveid, vágyaid?

- Az első vágyam az, hogy legyek teljesen egészséges, gyógyuljak meg – ez az alap, és hogyha ez sikerül, akkor utána megvédeni a címünket a Teva-VasasPlaket-tel, ami nem lesz könnyű, mert az idén talán kevésbé esélyesként játszhattunk a Honvéd ellen, címvédőként teljesen más lesz. Ott van az Euroliga is, nagyon-nagyon szeretnénk már bekerülni a Final Fourba. Tavaly már egy hajszálon múlott csupán, a következő évben össze kell jönnie. Aztán természetesen ott a válogatott. Remélem, egy nagyon sikeres felkészülés után meg fogjuk tudni védeni az olimpiai bajnoki címünket. Nem lesz könnyű, mert ugye a szerbek mellett ott vannak a horvátok, és a spanyolok is eléggé feljöttek az utóbbi időben, de hát azt gondolom, nekünk van olyan szövetségi kapitányunk, aki tudja a receptet az olimpiai bajnokság megnyeréséhez, az ellenfeleinknél ez csak Rudicsról mondható el. Ez mindenféleképpen nagy önbizalmat kell hogy adjon. Arról nem is beszélve, hogy bár sokan mondják, hogy ez már egy idősebb társaság, kevésbé motivált, mint korábban, én azt gondolom, egy olimpiánál nem kell nagyobb motiváció. Biztos vagyok benne, hogy mindenki a maximumot fogja kihozni magából, hiszen sokaknak ez a második olimpiai győzelme lehet, és még többen vannak, akiknek a harmadik, Szerintem ez is segíteni fog minket a cél elérésében.

- Köszönöm a beszélgetést, jó pihenést Horvátországban és utána mielőbbi teljes gyógyulást!