-A horgászatot kiskoromban kezdtem, hétéves lehettem. A Tisza partján állt a víkendházunk, Taktaharkány közelében. Ott ismerkedtem az alapokkal, de nagy eredményeim nem voltak, többnyire csak keszegek és törpeharcsák. Ekkor még nem váltam a horgászat rabjává, de örökre belém ivódott, mint az a későbbiekben kiderült.

Viszonylag kevés szabadidővel rendelkezel az edzéseknek köszönhetően. Mégis, akárhányszor találkozunk, mindig horgászbotot szorongatsz a kezedben vagy horgászboltban vásárolgatsz! Fanatikus lehetsz, ha a kevés szabadidőd jelentős részét feláldozod e sport kedvéért!

-A vízilabda szinte teljesen kitölti az életemet, és otthon vár a család is. De nem panaszkodom, élvezem, hogy azt tehetem, ami a hobbim és a munkám is egyben. A feleségem, Jutka megértő a horgászattal kapcsolatban. Persze előfordul, hogy megkér, inkább maradjak otthon velük, különösen mostanában, hogy megszületett a második fiunk. A nagyobbik fiam nagyon apás, ragaszkodó típus. Picit őt is megfertőztem már a horgászattal, és persze egy kevéssé a feleségemet is. Imádok horgászni, s ezt egy egri barátomnak Nagy Attilának köszönhetem, aki Sydney után elhívott pecázni. Azóta megszállott lettem. Szeretek bejárni horgászboltokba, hátha találok valami újdonságot, vagy csupán hasznosat. Órákat tudnék nézelődéssel, válogatással eltölteni.

A közös csukás horgászatunk közben több szép példányt is fogtál. Öröm volt nézni milyen kíméletesen bánsz a kifogott halakkal a parton, s engeded vissza őket a fotózás után. Minden kifogott példánnyal ennyire kíméletes vagy?

-Nagyon ritkán viszek el halat, ennek következtében próbálok velük finoman bánni. Sajnos a kedvencem, a süllő nem mindig éli túl a horog ütötte sebet, ezért amelyik annyira megsérül, hogy elpusztulhat, azt elviszem. Ünnepek előtt gondolok a családra, amikor szintén süllő kerül az asztalra. A többi halat kivétel nélkül visszaengedem.

Láttalak már pergetni, élőhallal csukára „vadászni”, de ahogy hallom, a bojlizás sem áll messze tőled. Szívesen horgászol mindenféle halakra vagy esetleg van kiválasztott faj?

-A süllő a szívügyem, szinte minden módszerrel horgászom rá. Mostanában inkább pergetni szeretek, mert így sokkal nagyobb az esély, hogy találkozzam velük. Pergetni szoktam csukára is. Egy kicsivel élvezetesebb horgászni rá, mint süllőre, mert nagyon jól küzd, borzasztóan keményen harcol a szabadulása érdekében. A bojlizással csak nemrég ismerkedtem meg, de rövid idő elteltével már a boltokban találtam magam és kezdtem beszerezni a hozzávalókat. Azóta megismerkedtem Komáromi Tiborral, na nem a birkózóval, hanem a Palotási-tározó vezetőjével és jó barátok lettünk. Szívesen járok Palotásra, a baráti társaság, a legendás halállomány mindig elkápráztat. Tibin kívül a családját is megismertem, valamint Kracsál Ferit, Csorba Norbit és persze téged. A halőrökkel szintén közelebbi ismeretségbe kerültem, és mondhatom, nagyon szívélyes emberek. A bojlis horgászat rendkívül időigényes, és mivel nekem nyáron sincs sok szabadidőm a válogatottal kapcsolatos elfoglaltságok miatt, még nem tudtam elmélyedni a horgászat eme ágában. Persze szívesen elmennék akár egy egyhetes túrára is. A feederhorgászatot szintén kedvelem, élvezetes a fárasztás a vékony pálcákkal. Tehát majd mindegyik halfajtára szeretek horgászni, de nem mindegyik módszerrel.

Testnevelő tanárként nekem kötelező a sport szemmel tartása. A vízilabdás pályafutásodat is régóta kísérem figyelemmel, hihetetlenül eredményes éveket tudhatsz magad mögött. Honnan ered a vízilabda iránti szerelem?

-Úszni hároméves korom óta tudok, s hét évig úsztam versenyszerűen. De meguntam a faltól falig „lapátolást”, és tizennégy éves koromban elmentem vízilabdázni. Itt is volt kisebb kihagyásom, amikor Veszprémbe mentem kézilabdázni egy évre, akkor teljesen abbahagytam a vízilabdát. Szerencsére nem látszik meg a teljesítményemen, sőt lehet, hogy jót is tett a kis kihagyás.

Kevés élsportoló mondhatja el magáról, hogy csapatjátékban kétszeres olimpiai bajnok. Neked megadatott ez a lehetőség, hiszen Sydneyben és Athénban is tagja voltál az olimpiai bajnok magyar csapatnak. Az első alkalommal, vagy a címvédés során volt nehezebb dolgotok?

-Mindkétszer meg kellett szerezni az aranyérmet és nem megvédeni. A két olimpiai teljesen más volt. Sydneyben a csapat nagy része „zöldfülű” volt. Ott a fiatalság-bolondsággal nyertünk, és igazából fel sem fogtuk, mit értünk el. Athénba másképp érkeztünk, ott már tudtuk, hogy mit veszíthetünk és mit nyerhetünk. Egyébként amióta Kemény Dénes a kapitány, mindenki aranyat vár tőlünk-általában meg is felelünk a közvélemény elvárásainak. Nehéz úgy utazni egy világversenyre, hogy csak az aranyérem az elfogadható. Ez ugyan kellemes teher, de mi sem tudunk mindig a maximumon teljesíteni, nagyon nehéz csak aranyat nyerni. Úgy érzem az athéni győzelmünk nehezebb volt, viszont Sydneyben több erős csapat szerepelt és az volt az álmunk beteljesedésének városa. Nehéz a döntés de maradjuk Athénnál.

Milyen távlati céljaid vannak a horgászatban és a vízilabdán belül? Nem hangzana rosszul mondjuk Peking után, ha háromszoros olimpiai bajnokként kergetnéd a halakat…

-Ámen… Pekingben az aranyérem a cél, nem is lehet más válogatott szinten; s a Honvéddal se, csak a végső győzelem az Euroligában és a magyar bajnokságban. Megint minden fronton az a fránya arany a cél! De ez így van rendjén. Horgászatra több időm talán akkor lesz, ha már nem szerepelek a válogatottban. Akkor majd igyekszem többet lenni a horgászcimborákkal, és közben kipihenhetem a vízilabda okozta nyomást. Van egy álmom: a vízparton, sörözés közben beszélgetni az újabb aranyérmek történetéről és közben szebbnél szebb halakat fogni…Az már mindegy, hogy süllő vagy ponty, csak fütyüljön a kapásjelző, és recsegjen az orsó fékje. Ezt kívánom a többi sporttársamnak is.

További érdekességek a cikkből:

-Fácán szabadidejében leginkább ragadozó halakra szeret horgászni.

-A csuka fárasztása külön élvezet volt pólósunknak, aki néha igen sokáig fárasztott egy-egy kitartó egyedet.