Szivós Márton orra eltört annál a bizonyos, döntőbeli alattomos víz alatti rúgásnál. A magyar válogatott játékosa a vlv.hu számára felidézi a vb legfontosabb pillanatait, újra értékeli a döntőhöz vezető mérkőzéseket, s természetesen elmondja, mit éreztek a horvátok ellen elvesztett meccs után.

- Milyen volt az utazás?

- Az odaút egy kicsit hosszú, de jó volt. Bangkokban volt másfél napunk a következő átszállásig. Volt pár óránk, amikor kicsit megnéztük a várost, tudtunk vásárolni, aztán indultunk tovább Melbourne-be. Bangkok érdekes város. Azt nem mondom, hogy nem tetszett, érdekes volt.

- És Melbourne?

- Tetszett abszolút, nagyon szép város, nagyon élhető. Volt egy-egy délutánunk, amikor körül tudtunk nézni.

- Mennyi idő kellett az átálláshoz?

- Kellett úgy 5-6 nap, mire teljesen átálltunk. De úgy érzem, jól sikerült mindenkinek, viszonylag zökkenőmentesen.

A magyar válogatott az első mérkőzésén Új-Zéland legjobbjait oktatta, nem is akárhogyan. A csapat csodás gólokat szerezve, végül 16 góllal győzte le első csoportellenfelét. Szivós Márton a mérkőzésen 3 gólt  lőtt, mindhármat centerből.

Marci akkor, ott:
- Örülök, hogy így bejött ez a centerjáték, de igazság szerint mindegy, hogy Dénes milyen feladatot ad nekünk. Mindenhol a maximumot kell teljesítenünk, amit tudunk, a győzelem érdekében ez a legfontosabb. Ha bekkelni kell, akkor bekkelni, ha szélen, akkor szélen. Bármi, csak nyerjünk.

És utólag:
- Furcsa volt, mert én nem szoktam ennyit centerezni. Most kényszerből be kellett menni így hosszabb időre, hiszen Papesznek tüszők voltak a torkán és kúrálni kellett. Az első két meccsen főleg ezt kellett játszanom. Nem szoktam direktbe bemenni centerbe, most így alakult.

- Az első két meccsen minden mezőnyjátékos szerzett legalább egy gólt. Erre odafigyeltetek, hogy mindenki minél hamarabb átessen a tűzkeresztségen?

- Igazából így alakult, de azért próbáltunk egy kicsit odafigyelni rá, próbáltuk segíteni egymást, hogy mindenki átessen az első gólon. Ez fontos lélektanilag, akármilyen csapat ellen is születik az a gól. Ez megnyugtató, és kell egy játékosnak.

 

Második meccsét is 16 góllal nyerte meg a magyar csapat. Ami azért is volt meglepő, mert a kanadaiak voltak soron, akik bár gyengébb ellenfelek, de ennyire talán nem. Sőt, az első meccsükön mindenki meglepetésére egy góllal legyőzték a románokat. Így a Kanada-Magyarország mérkőzés csoportdöntővé avanzsált. A románokat viszont egy nehézkes, sok hibával tarkított meccsen sikerült 11-9-re legyőzni. Szivós Márton Kanada ellen 2, Románia ellen 1 gólt szerzett.

Marci akkor, ott, a Kanada elleni meccs után:
- Keményebb meccsre készültünk, már csak Kanada románok elleni győzelme miatt is. Úgy gondolom egész jól játszottunk, sok akciógólt tudtunk szerezni. Voltak hibák is persze, főleg az emberelőny-kihasználásban, de ez még változni fog később. Egy ilyen meccsen természetes, hogy időnként kihagy a figyelem, de azért most nagyjából végig koncentráltunk, ennek köszönhető a 16 gólos különbség.

És akkor, ott, a Románia elleni meccs után:
- Nem játszottunk jól, nyögvenyelős mérkőzés volt, ami nem feltétlenül rossz. Mármint az, hogy az egyenes kieséses rendszer előtt játszottunk egy ilyen nyögvenyelőset. Az ilyen meccsekből lehet igazán tanulni.

És utólag:
- Nem figyeltünk oda jobban a második meccsen, ugyanúgy készültünk mindkét mérkőzésre. Igazság szerint  jól játszottunk Kanada ellen. A románok ellen természetesen bennünk volt már, hogy továbbjutottunk, de nem vettük őket sem félvállról. Egyszerűen így jött ki. Jól játszottak a románok, mi meg ott sokat hibáztunk.
Fokozatosan egyre keményebb, egyre nehezebb mérkőzéseket játszottunk. Hogy jobb lett volna-e esetleg egy nehezebb csoportból továbbjutni, azt nem tudom. Ahhoz le kéne még egyszer játszani a világbajnokságot, és akkor talán kiderülne. Vagy akkor sem. Nem volt ezzel így probléma én így gondolom.

- Mivel telt a három meccs nélküli nap?

- A második és a harmadik nap dolgoztunk, készültünk tovább. Az első nap volt a kirándulás, három csoportban. Voltak, akik otthon maradtak, mert fáradtak voltak és inkább pihentek. Nekik az volt a kikapcsolódás. Páran elmentek horgászni, mi pedig megnéztük a 12 apostol nevű sziklacsoportot. Hosszú volt az út oda-vissza, de nagyon szép volt, megérte. Feltöltődtünk tőle. A helikopterezés gyönyörű volt így visszagondolva, csak akkor féltem egy kicsit. Láttam Norbit, hogy hogy élvezi és próbáltam ezt átvenni. De tetszett, nagyon szép volt. Utólag azt mondom, megérte. 

 

A negyeddöntőben a németeket simán, 7 góllal verték meg a fiúk. Az elődöntőben pedig az olaszokat két góllal legyőző spanyol gárda következett. A spanyolokkal két évvel ezelőtt, a montreali világbajnokságon is találkozott a magyar csapat. Marci ekkor így vélekedett róluk:
- A spanyolokat én fekete lónak tartom. Ez egy fiatal csapat, és egy magyar válogatott ellen úgy mehetnek be a vízbe, hogy ha kikapnak van ilyen, hogy kikaptak. Ha pedig valami jó eredményt érnek el, akkor az micsoda világra szóló dolog.

Akkor nem sikerült a világra szóló dolog, 4 góllal verték meg a spanyolokat Marciék a negyeddöntőben. Na és most? Most kérem majdnem csoda törént. Hosszabbítás után egyetlen góllal sikerült legyőzni őket. Marci egy gólt szerzett a meccsen.

Akkor, ott:
- Jó meccs volt. Izgalmas volt. Nem sajnáltuk volna, ha könnyebben tudunk bejutni, de hát itt a világbajnokságon minden gólért, minden egyes mozdulatért, minden meccsért meg kell szenvedni. Gondoltuk, hogy hasonló lesz. A spanyol egy nagyon jó csapat.

És utólag:
- Egy világbajnoki elődöntő, ugyanúgy ahogyan a döntő, már nagyon komoly. Az eredmény pillanatok alatt módosulhat, egy gól ide vagy oda még nem nagy előny. Ez egy változatos mérkőzés volt, hál’ Istennek mi jöttünk ki jól a végén belőle.

- Mit szóltál a Nagy Viktor-Szécsi Zoli cseréhez?

- Dénes már csinált ilyeneket, és általában be is jön az ilyen kapuscsere. Most is így volt, sokat számított, hogy bejött a Viktor. Bár, én úgy gondolom, hogy Szecska nem védett rosszul. De talán Viktort kevésbé ismerték a spanyolok, és ez látszott is. Nagyokat védett, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy győztesen ki tudjunk jönni ebből a mérkőzésből. Talán ez is kellett a Szecskának, hogy a döntőben ilyen magas színvonalon védjen, mint ahogy védett.

- Egyesek szerint a döntőben is meg kellett volna ezt a cserét lépni, hátha felrázza egy kicsit a csapatot.

- Úgy gondolom, hogy Szecska már bizonyított rengetegszer. Ő egy zseniális kapus. Hál’ Istennek nekünk van két ilyen nagyon jó kapusunk. Szerintem nem kellett volna lecserélni Szecskát, végig nagyon jól védett, fontos védései voltak. Nem ezen múlott a döntő.

- Mit szóltál a horvátok nagyarányú győzelméhez a másik elődöntőben?

- Meglepő volt ez a nagyarányú győzelem. Az nem volt annyira meglepő úgy gondolom, hogy nyertek. Nagyon jó csapat a horvát, ezt bebizonyították a vb alatt, végig magas színvonalon játszottak. Benne volt a pakliban, számítottunk is rá, hogy elkaphatják a szerbeket. El is kapták.

 

A döntőben Horvátország válogatottjával mérkőzött meg Kemény Dénes csapata. A rendes játékidőben két góllal is vezetett a magyar válogatott, ám egy-két támadást elhibáztak a fiúk, amivel a horvátok kezébe adták az egyenlítés és a hosszabbítás kiharcolásának lehetőségét. Ők éltek is vele, sőt, nagy bánatunkra meg is nyerték a mérkőzést. A döntőben 9-8-as vereséget szenvedett Magyarország vízilabda-válogatottja.

- A horvátok elleni döntőnél volt annak jelentősége, hogy ti a vb előtt képkapuztatok velük itt Pesten? Befolyásolhatott ez valamit?

- Nem tudom, hogy ez mennyire befolyásolta. Igazság szerint egy döntőben ilyen dolgoknak már így nincs jelentőségük. Olyan apró nüanszok döntenek, amik egy ilyen közös edzőtáborozás alkalmával nem kerülnek elő. Nem hiszem, hogy attól nyertek volna, hogy velünk játszottak. Mi végig vertük őket a felkészülés alatt, de mi sem figyeltünk erre, ahogy őket sem foglalkoztatta. Én úgy gondolom, hogy ez nem számított.

- Mi volt a gond a döntőben?

- A védekezéssel nem volt gond a mérkőzés alatt, úgy gondolom. Sajnos voltak szituációk, amikor tényleg azt érezhettük bent, és mindenki érezhette, hogy megfogtuk a horvát csapatot, de aztán felhoztuk magunkra őket. Döntő szituációban kimaradtak helyzetek a mérkőzés alatt. Én is egy nagyon fontos helyzetben hibáztam, ha akkor belövöm, sokkal közelebb kerülhettünk volna a győzelemhez. Sajnos nem sikerült. Ez is közrejátszott abban, hogy nem nyertünk.

- A Nemzeti Sportban (2007. április 5.) lehetett olvasni, hogy a Horvát Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke azt nyilatkozta egy zágrábi napilapnak, hogy a „melbourne-i formájában a magyar válogatottat mások is megverték volna”. Erről mi a véleményed?

- Nem értek egyet vele, sőt! Ezzel a saját csapatát is lebecsüli! Úgy gondolom, hogy ez nincs így, hiszen mások nem vertek el minket. A spanyolok megverték a szerbeket a harmadik helyért, s tőlük sem kaptunk ki. Úgy gondolom, hogy ez egy rossz meglátás és sértő a horvát csapatra nézve is.

- Mi zajlott le a döntő után bennetek?

- Összeroskadtunk. Próbált mindenki magába és egymásba lelket verni. Csalódottak voltunk. Azóta már beszéltünk róla, de úgy gondolom, hogy a hibákat majd a következő felkészülés alatt fogjuk megbeszélni, és próbáljuk kijavítani.

- Milyen visszajelzéseket kaptál a vb-n nyújtott teljesítményedről?

- Jókat, és én is úgy gondolom, hogy nem ment rosszul a vb alatt. De hát senki nem arra fog emlékezni sajnos, hogy hogy ment a világbajnokság alatt a játék, hanem mindenkinek ez az utolsó helyzet fog eszébe jutni, ahogy nekem is... Ez sajnos így alakult.

- Mennyire szokott foglalkoztatni a szurkolók véleménye, kritikája?

- Jól esnek azok a hozzászólások, amik buzdítanak és lelkesítenek. Nem esik jól, de megértem azokat is, akik elmarasztalnak és szidnak. Ezzel együtt kell tudni élni. A szurkolóknál, úgy gondolom, csak mi sajnáljuk jobban, játékosok, személy szerint én is a kimaradt lehetőségeket és hogy nem tudtunk nyerni. Nekik gyakorlatilag ez az a hely, ahol meg tudnak nyilvánulni, ahol el tudják mondani a véleményüket. Ez is valamilyen szinten motivációt ad, nem csak nekem, mindenkinek, hogy a jövőben a dobogó legfelső fokára tudjunk állni. Biztos ez is kell ahhoz, hogy Pekingben megfelelően tudjunk teljesíteni.

- Ha összehasonlítod ezt a vb-t a montrealival, milyen különbségeket látsz?

- Ez egy nagyon színvonalas és jó világbajnokság volt. Amit eddig mondtak, hogy kétpólusú a nemzetközi vízilabda (szerb és magyar), az már nem aktuális. Rengeteg jó csapat lett, ez alatt a két év alatt többen fejlődtek fel amellé a kettő mellé. Ez be is bizonyosodott most a világbajnokságon. Mostantól már erre számíthatunk, minden egyes mérkőzésen meg kell küzdeni, nem lehet senki ellen úgy vízbe menni, hogy ez már biztos siker.

- Ezüst és ezüst közt van különbség?

- Ez közelebb van és jobban fáj. Akkor az fájt jobban. Ennyi különbséget érzek a kettő között.

 

- Mi van az orroddal? Mikor folytatod a munkát a Honvédban?

- Eltört az orrom. Megbeszéltem Kovács Istvánnal, hogy ezt a hetet most kihagyom, mert a jövő héten fontosabb Euroliga meccs lesz, és nem akarok rásérülni. Ő is emellett volt. A jövő héttől már teljes intenzitással tudok én is mindent csinálni. Most szombaton én leszek a Honvéd hiányzója. (A Honvéd az idei szezonban még egyetlen mérkőzésen sem tudott a teljes felnőtt csapatával kiállni – a szerk.)

(szivosmarton.vlv.hu - Viló Zsófia)