Hogy látja a csapat helyzetét a kapitány most, hogy a hajrára fordul a mezőny? Túl van-e már mindenki az átállási nehézségeken, hogy telnek a meccs nélküli „dolgos hétköznapok”, miben kell még feltétlenül javulni, hogy megvalósuljon a dédelgetett álom? - ezekről faggattunk a Melbourne-i világbajnokság utolsó szakasza előtt Kemény Dénest.

vlv: Az első három meccs után talán időszerű egy kis számvetés. Mindenekelőtt: hogy sikerült az átállás?

K.D.: Tíz napja itt vagyunk, s úgy gondolom, hogy a vártnál hamarabb átálltunk. Komoly alvásgondok igazából nem voltak. Egy-egy visszaesés normális, az ember két-három nap után úgy érzi, már minden egyenes, és aztán mégsem, megint van egy rosszabb éjszakája, vagy egyszer-egyszer elkókad napközben, ami otthon nem történne meg. Ilyen előfordult, de összességében szerintem nem volt gond amiatt, hogy mi egy héttel később jöttünk. Nyilván ha látszott volna a teljesítményen, a játékon, az is belefért volna, mert legfeljebb a gólkülönbség maradt volna el a várhatótól az első két meccsen, amikor még nem álltunk át.

vlv: Milyenek a körülmények, tudtok-e normálisan edzeni, pihenni?

K.D.: Ideálisak. Úgy tudunk készülni, ahogy szeretnénk, mindenképpen jobban, mint a riválisok, mert ahogy nézem a beosztásokat teljesen normális „világverseny-beosztást” kapott minden csapat. Ez azt jelenti, hogy általában egyszer van egyedül egy órát az uszodában edzésnapon, egy kisebb uszodában, egy másik órát pedig valakikkel együtt, a pálya felén. Na most ehhez képest nekünk olyan napokon, amikor nincsen meccs, eddig mindig sikerült megoldani, hogy tudjunk tornaterembe is menni, szárazföldön dolgozni, és legalább másfél óra beosztásunk legyen egy olyan medencében, ahol csak mi vagyunk. Ez azért jó, mert olyan dolgokat is tudunk gyakorolni, amiket nem kell, hogy más lásson.

Szuper a hotelünk, bent van a központban, tehát ha valakinek van egy-két órája, hogy kicsit elterelje a figyelmét a világversenyről, pillanatok alatt le tud sétálni olyan városrészbe, ahol a kikapcsolódáshoz minden feltétel adott. Aranyos kis éttermek vannak a környéken, kisebb boltok, áruház, különféle látványosságok is, tőlünk nem messze.

vlv: Hogyan alakul a csapat formája a várakozásaidhoz képest?

K.D.: Ha összességében nézem, akkor a várakozásomnak megfelelően alakult a forma. Valamivel jobban játszottunk gyengébb csapatok ellen, mert azért csak vártam egy kis átállási nehézséget. Ilyen nem volt, viszont gyengébbet nyújtottunk a románok ellen. Nem az eredményben, mert kétgólos és hatgólos különbség egyaránt reális lehet egy magyar-románon manapság. A külső körülmények sem voltak ideálisak, de csináltunk mi magunk is elég hibát. Dekoncentráltan kezdtünk - ez főleg a gólhelyzetekben látszott -, az utolsó negyedben pedig öt gólt kaptunk. Ahogy közeledtünk a mérkőzés biztos megnyeréséhez, úgy figyeltünk egyre kevésbé hátul.

vlv: Mi az, amit úgy látsz, hogy nagyon jól megy?

K.D.: Nagyon jól semmi nem megy. Az tény, hogy elég könnyen kerülünk helyzetbe, ezek ellen az ellenfelek ellen legalábbis könnyen helyzetbe kerültünk, s ide veszem a románokat is. Sok jó lehetőséget alakítunk ki, ez egyértelmű, s az is, hogy gyakran nem használjuk ki ezeket, ebben mindenképpen jó lenne javulni. Lesznek olyan meccseink a következő napokban, amelyeken nem hülyéskedhetjük el a helyzeteinket azzal, hogy nem baj, majd belőjük a következőt. De szerintem ezzel nem is lesz baj, eddig nem igazán volt tét, most, hogy nagy már lesz, a dolgok maguktól helyre fognak állni.

Szóval összefoglalva: a helyzetkialakítás szerintem jó, a kihasználás javítandó, és hátul a kapott gólok száma sok lett a legutóbbi meccs végére, de csak az utolsó mérkőzés utolsó negyedében nyújtott teljesítménynek köszönhetően. Megnézzük, hogy mi volt a hiba, a szisztéma volt-e rossz, vagy dekoncentráltságból fakadó egyéni hiányosságok okoztak-e rövidzárlatot, esetleg a tét nélküliség miatt lankadt a figyelem.

vlv: A játékosokkal minden rendben van? A betegek meggyógyultak? Mentális probléma nincs, kell-e valakinek ápolni a lelkét? Mit csinálnak a fiúk szabadidőben?

K.D.: Semmilyen problémát nem látok senkinél. Tegnap Gábor elköhintette magát, de gondolom, ez még a betegség maradéka, nem hiszem, hogy bármi jelentősége lenne.

Mentálisan annál lehet gond, aki nem teljesített jól, de mondom, a román meccsen az egész csapat hangulatára a tét nélküliség nyomta rá a bélyegét. Persze van olyan, aki erre érzékeny, aki számára fontos, hogy kiderüljön az a konkrét ok, ami a gyengébb teljesítményt okozta.

Összeírtam mindenkivel kapcsolatban egy-két javítani valót, ezeket egyenként megbeszélem velük. Ez azért is kell, mert az előbb említett utolsó negyed a román meccsen azért hagyott nyomot egy-két játékosban. Van olyan, akiről biztosan tudom, hogy már nincs rossz érzése, elfelejtette, mert olyan lelki típus, de van olyan is, akit esetleg zavarhat két-három napig is. Úgyhogy ezt meg kell oldani.

vlv: A szerbeket figyelitek-e már? Készültök előre?

K.D.: Egyáltalán nem. Nem is biztos, hogy játszunk velük. Óriási hiba lenne most velük foglalkozni.

vlv: Edzéseken és meccseken kívül sokat vagytok együtt? Mennyire szervezett az időtöltés, amikor nem közösen készültök?

K.D.: Vannak programok, amikor együtt vagyunk és vannak olyanok, amikor mindenki abszolút szabad. Ilyen volt a vasárnap, ami szabadnap volt, butaság lett volna rájuk erőszakolni, hogy mindannyian menjünk el az állatkertbe, vagy a tengerpartra. Volt, aki horgászni ment, volt, aki kirándulni. Szerintem kellemesen telt a napjuk. Este viszont, talán éppen azért is, mert mindenki tudja nagyon jól, hogy együtt is jó lenni, örömmel fogadta el az összes játékos a csapat mellé kijelölt kísérő, egyébként nagyon jó barátom családi meghívását egy kerti grillezésre. Ott vacsoráztunk, de ez több volt, mint egy vacsora; eldumáltunk, elhülyéskedtünk, pólóról nem nagyon volt szó. Jól éreztük magunkat.

vlv.: Összességében, ha egy mondatban kellene helyzetképet adnod a csapat állapotáról, formájáról, esélyeinkről, hogyan fogalmaznál?

K.D.: Szerintem az álmainkat továbbra is dédelgethetjük, az eddig tapasztaltak alapján azt kell, hogy mondjam, maximálisan ki kell tartsunk amellett a cél mellett, amiért jöttünk. Mert minden esélyünk megvan arra, hogy sikerüljön.

vlv.: Köszönöm a beszélgetést.