Az utolsó csoportmeccsén a románok ellen szállt vízbe a magyar csapat. Az első két mérkőzést játszi könnyedséggel nyerte a gárda, a románok ellen viszont már várható volt a nagyobb ellenállás. Ez azonban nem volt probléma, a hibákkal tarkított magyar játék még így is erősebbnek bizonyult szomszédainkénál.

„Végre egy kis izgalom” – mondták szombat délben a törzsszurkolók. Igazuk is volt, hisz az első két csoportmeccs nem bővelkedett nehéz helyzetekben, kvázi játszva győztük le a kanadai és új-zélandi válogatottat. A románok felett aratott kanadai siker miatt nem volt konkrét tétje a találkozónak, hisz a csütörtöki mérkőzésen Magyarország legyőzte Kanadát, s így csoportelsőként vághatott neki a mai találkozónak. A románok azonban felszívva érkeztek, s egy jó kis ráhangolódás volt ez a mieinknek a későbbi nehéz ellenfelekre.

 Bár a bírók sem voltak a helyzet magaslatán, az első negyedben egyik csapat sem villogott. Nagy felelősség hárult a két kapusra, akik labdát labda után fogtak, ezzel – ha mást nem - bebiztosítva a védelmet. Elöl azonban nem jöttek be a helyzetek, az első találatig a negyed végéig kellett várnunk, amikor Kásásnak sikerült megszereznie a magyarok vezető gólját.
A második negyedben aztán magunkra találtunk. Radu egyenlítését követően megindultak a magyar góllövők, Busila kiállítását követően Molnár megszerezte a vezetést, innen pedig már nem adtuk ki a kezünkből. Kásás és Varga találatával három gólra elhúztunk a románok elől, Matei azonban másfél perccel a vége előtt két gólos különbségre szépített.
A harmadik nyolc percben megint igyekeztünk növelni a különbséget. Kásás akciógóljára Georgo Georgescu felelt, s bár Dunca felhozta a románokat egy gólos hátrányra, Madaras és Szivós segítségével tartottuk immár három gólos előnyünket.
Az utolsó játékrészben ingadozó állást mutatott az eredményjelző. Két-három gólos különbségnél sem alább, sem feljebb nem tudtuk vinni, s végül az eredményt Matei állította be megúszás góljával. A döcögős, hibákkal fűszerezett játék ellenére azonban a román csapat nem tudott kifogni rajtunk, ez még az a mérkőzések közé tartozott, ahol ennyi hibával is biztonságban érezhette magát a Kemény-csapat. 

„Szerintem semmiképpen nem nagy baj, hogy most jött ez a szorosabb meccs, legalább kicsit észhez térünk mi is. Nem mintha gond lenne, hogy nem tudjuk, hogy hol vagyunk, de azért inkább most, a csoportkör végén legyen egy ilyen meccs, mint akkor, amikor már nem lehet hibázni. Úgy gondolom, hogy a támadójátékunkkal több volt a gond, most nem az volt a probléma, hogy nem védekeztünk annyira jól. Ennél több gólt szoktunk lőni a meccseken. Ebből lehet tanulni.” - mondta Kis Gábor.

Magyarország – Románia 11-9

(1-0, 3-2, 3-2, 4-5)

V.: Balfanbajev (kazahsztáni), Stampalija (horvát)

Magyarország: Szécsi – Kásás 4, Kiss G. 1, Benedek, Fodor, Biros 1, Molnár 2. Cs.: Varga Dániel, Madaras 1, Varga Dénes 1, Szivós 1, Kis G., Nagy Viktor (kapus). Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes

Románia: Nenciu – Radu 2, Bonca, Iosep, G. Georgescu 2, Matei 3, Kádár 1. Cs.: Negrean, Busila, Dunca 1, R. Georgescu, Dina Andrei, Stoenescu (kapus). Szövetségi kapitány: Hagiu Vlad