Egy éve vette át az OSC - egyben első felnőtt csapata - irányítását Varga Dániel. Két döntő, két ezüstérem kerülhet a névjegyre - indulásként különleges teljesítmény. A szezon tapasztalatairól, gondjairól, a formálódó OSC-s kultúráról és a következő idény újbudai csapatáról beszélgettünk.

A vlv szerkesztősége az olvasók segítségével tartja fenn magát.
Kérjük, lépjen be támogatóink közé.
RÉSZLETEK

VARGA DÁNIEL (OSC-Újbuda) vezetőedző a vlv-nek:

- Kezdem a végével: ahol elindultunk és lehetőségünk volt a tornán végig szerepelni - eljutottunk a döntőig. Az eredmény két ezüstérem ( a magyar bajnokságban és az Eurokupában - a szerk.). A harmadik versenysorozatot a Magyar Kupát százszázalékos teljesítménnyel zártuk, sajnos a végső szakaszban a Covid miatt nem tudtunk részt venni, így nem derülhetett ki, hogy gyarapítottuk volna-e az érmes helyezéseink számát.

​Mindezt úgy értük el, hogy kizárólag magyar vízilabdázó játszott nálunk.

Több mint egy évvel ezelőtt vált hivatalossá, hogy én vagyok az OSC vezetőedzője Cseh Sándor szakmai támogatásával és Kósz Zoltánnal, aki a mindennapi munkában jelentett nagyon sokat. E mellett hamar kialakult a teljes szakmai stáb, amelynek tagjaival nagyon hatékonyan tudtam összedolgozni a teljes szezon során.

Sok minden volt a fejemben, hogy mit kellene csinálni, hogy kellene csinálni, hova akarok eljutni. Legfontosabbnak az induláskor azt gondoltam, hogy lássunk neki a munkának, a játékosok kezdjék el megszokni, hogy mi az, ami más, mint eddig. Volt egy éves tervem, ezen belül egy nyári tervem, ezen belül program hetekre, edzésekre is lebontva, de eleve azzal a fenntartással vágtam bele, hogy menetközben figyelem a játékosokat, figyelem magamat, mert azt, hogy ez az egész milyen irányba megy, nem tudhattam. Azt kértem, hogy mindenki hajtsa végre, amit kérek, aktuális állapotának megfelelően, nagy koncentrációval, pozitív hozzáállással. Tehát az első célkütűzés nagyon általános volt, ezután jöhetett csak az, hogy milyen csapat legyünk, ki hol fog játszani, hányadik helyet tűzzük ki célul. Úgy gondoltam, ezeket időközben elég meghatározni.

A fegyelem, a jelenlét, a munka induljon el - ez jellemezte a startot.

Rendhagyó volt, hogy már májusban el tudtuk kezdeni a munkát és teljes csapattal. Ugye, ez utóbbi az olimpia elhalasztása miatt alakult így. Érzésem szerint ez nagy előny volt a számunkra, hiszen egy új csapat formálásában minden nap, minden edzés sokat számít.

- A szerződtetésed előtt viharos események zajlottak a klub házatáján. Amikor átvetted a munkát, mennyi lehetőséged volt a játékoskeret alakítására?

- Két irányból volt lehetőségünk erősítésre. Törekedtünk arra, hogy megtartsunk minél több magyar OSC-játékost, ez maximálisan sikerült. A másik: a még igazolható vízilabdázók közül megszerezzük azokat, akik szóba jöhetnek. Itt már szűkebb volt a lehetőség, május közepét írtunk. Az érintetteknek vagy már új szerződésük volt vagy még a régi alapján számoltak velük a klubjuknál. Összességében azt mondom, kimondottan jól jöttünk ki az átigazolási időszakból. Mind posztra, mind életkorra, mind motiváltságra, személyiségre való tekintettel, igazán komplett csapatot tudtunk összeállítani. Ez elég nagy, intenzív munka volt, rengeteg beszélgetéssel és ötleteléssel, egy-másfél hónapig tartott.

Sok érdekes tapasztalatokat szereztem, hiszen a tavalyi szezon előtt és most is a "másik oldalon" álltam, először tárgyaltam ilyen fontos ügyekben nem játékosként, hanem a szakmai vezetés részeként.

- Mi volt számodra a leginkább különös ebben a helyzetben?

- Tanulságos volt szembesülni más játékosok gondolkodásával. De mielőtt ezekre a beszélgetésekre rátérek, egy fontos dolgot el kell mondanom.

Az OSC akkori helyzetében ennél a klubnál óriási szerepe volt a bizalomnak. Én magam is új voltam, csak ígérni tudtam, hogy milyen edző leszek, én pedig bíztam Becsey Péterben és Cseh Sándorban. Amilyen keretünk végül lett, azt annak tulajdonítom, hogy nagy bizalom alakult ki a klubvezetéssel, edzőként pedig velem szemben.

Voltak érdekes beszélgetéseim játékosokkal, játékosjelöltekkel, S most már két szezon előtti időszak ilyen élményeit értékelhetem. Nagy élmény volt és persze tanulságos is.

Kifejezetten cél volt az induláskor, hogy kialakítsunk valamiféle OSC-s kultúrát. A magyar vízilabda megy valamilyen irányba hosszú évek óta. Ennek vannak jó oldalai és torzulásai, vadhajtásai is, amelyek nem feltétlenül a játékosok fejlődését segítik. Valahol elvi okokból is meg kellett húzni egy határt és tisztázni azt, hogy egy játékos miért választ minket.

Volt olyan élményem, hogy a tárgyalópartnerem megkérdezte: jó, de ha jön, akkor kezdő lesz-e. Azt válaszoltam, hogy ha megígéri, hogy lő 80 gólt a szezonban, akkor igen.

Az is egy példa, hogy amikor már megbeszéltünk minden lényegest, megkérdezte a játékos, hogy jó, de dietetikus van? De erre az az én kérdésem, hogy miért, hogyha nincs, akkor a McDonaldsnál fogsz vacsorázni minden este? Ha valaki jól akar csinálni valamit, akkor tudatosan ehhez alakítja az életkörülményeit. Ha jobb játékos akar lenni, szinte végtelen lehetőségek állnak a rendelkezésére, olyan információdömping van már. Egy kicsit azt is gondolom, hogy ha egy csapatnál minél több a lehetőség, annál több a probéma. És mi azt szeretnénk, ha ez fordítva lenne. Korábban is tapasztaltam azt, hogy ha valami ingyen van, akkor azt nagyon szívesen igénybe veszik a játékosok. Ha féláron lehet hozzájutni, akkor 80 százalékuk már nem él vele, még ha jó áron is kapná. Tehát ne azért használjunk valamit, mert van, hanem azért, mert szükség van rá és tudjuk, hogy mire jó. Hozzáteszem: az OSC-nél minden elérhető, amire valóban szükség van.

Mondok pozitív példát is. Manó (Manhercz Krisztián - a szerk.) kért egy beszélgetést, elmondta, hogy egész évre leszerződött egy dietetikussal, "érzékelhető" összeget költött arra a szezon során, hogy hogyan étkezzen, milyen táplálékkiegészítőket szedjen.. Megkért arra, hogy működjön ez a háromszög közte, az étkezési szakértő és köztem, az edző között. Hiszen nyilvánvalóan úgy lehet hatékony a kezdeményezése, ha minden fél tisztában van a részletekkel. Nem nagyon kell magyarázni, Manhercz Krisztián játéka megmutatja, hogy ez a fajta gondolkodás hova tud vezetni.

Ezt a fajta kulturát szeretnénk uralkodóvá, a klub legfőbb jellemzőjévé tenni. Eleme ennek az is, hogy mennyit foglalkozunk külső dolgokkal, legyen az játékvezető, vagy bármi, hiszen mostanában divat mindenről véleményt formálni. Azt szerettem volna, ha itt két fontos dolog érvényesül. Az egyik: a csapat tagjai minden pillanatban akarjanak jobb játékosok lenni. Ehhez minden rendelkezésre álló lehetőséggel éljenek, azt a gondolkodást elsajátítva, hogy ne csupán az legyen a fontos számukra, hogy mit tudnak kapni, hanem az is, hogy mit tudnak adni.

A másik: mindenki egy irányba menjen, mert csapatként kell helytállniuk.

- Minderre próbáltál készülni?  Viselkedés, példa mutatása. Mondok konkrétumot: a bajnoki véghajrában kétszer is magadra irányítottad a figyelmet időkérésnél. Az egyik alkalommal azzal szúrtad le a játékosodat, hogy "Reklamálni akarsz vagy nyerni?". Egy másik esetben még a tévékommentátorok is észrevették, hogy az ellenfél időkérését, hm... kihallgattad és nyilván a hallottak alapján küldted vízbe a csapatodat...

- Nagyon sok mindenre készültem és érdekes módon "egy az egyben" kevesebb dologgal találkoztam úgy, ahogy elképzeltem. Maga a felkészülés mégis adott egyfajta magabiztosságot, megerősített a látásmódom terén, elindított belső folyamatokat, előhozott bennem lévő dolgokat. Ilyenek voltak ezek a megnyilvánulások. Nagyon sok tudatos készülés van az improvizáció mögött is. Nem készültem arra, hogy ezekkel a szavakkal tántorítom el a reklamálástól a játékosomat, de örülök, hogy így fogalmaztam, mert ez tényleg fontos. 



Az időkérés kihallgatása... Ez mindig azon múlik, hogy ki melyik oldalon áll. Fel lehet tenni a kérdést: mi választja el az etikátlanságot a vagányságtól? Több szempontból is meg tudom indokolni az álláspontomat ez ügyben. Vannak sportágak, amelyekben embereket fizetnek azért, hogy nagy távolságból olvassák le, mit mond az ellenfél. Lehet látni a nemzetközi focimeccseket, hogy eltakarják a szájukat a játékosok, amikor beszélnek. Figyelnek erre. Most mit tegyek? Mondjam azt a játékosaimnak, hogy a bemelegítésnél ne nézzék az ellenfelet, azt, hogy ki hova lő? Vagy ne vegyem észre, hogy az egyik játékos a saját oldaláról átment a másik oldalra, onnan egykapuzik? Ebből is következik valami. Hol van a határ? Egy edzőnek, ahogy a játékosnak is, a lehető legjobban fel kell készülnie az ellenfélből is, ennek ez része.

Mióta bevezették az időkérés lehetőségét, tisztában vagyon annak szabályaival. Itt legfeljebb etikai kérdésről lehet beszélni, mert az csak egy szokás, hogy a játékosok a félpályához jönnek oda az edzőjükhöz. Nekik nyilván így kényelmesebb, az edző megy oda, aki pihentebb. A másik edző pedig a pálya feléig mehet el a kispadtól, a szabály alapján megengedett, hogy hallótávon belül tartózkodjon. Egyébként ugyanazon a meccsen én is kértem időt és amikor befejeztem a mondandómat, felnéztem és láttam, hogy egy Fradi-játékos végighallgatta, hogy miről beszélek. Egy őszinte belső mosoly volt bennem, És nem csak azért, mert nagyon közeli családtagom volt az illető…! (-:

- Amiről eddig beszéltünk, szinte filozófiai megközelítés. Kérlek, fussunk azért végig a szezonon, hogy alakultak a dolgok? Mennyi idő kellett az összerázódáshoz? A Covid mit okozott? 

- A felkészülés nagyon jól sikerült, mint utaltam rá, sokat voltunk együtt, amit az olimpia elhalasztásának köszönhettünk. Sok volt a fizikai elem, a játékosok eleinte kérdezgettek, miért így, miért ennyit. Én mindig válaszoltam és ez aztán érződött is a további munkájukon. Fontos, hogy a játékos tudja, mit miért kell csinálni, szeretem is, ha kérdeznek, mert nem véletlenül mondom azt, amit mondok. Ettől még mondhatok rosszat is, persze, de alapvető, hogy megszokásból és gondolatiság nélkül nem szeretnék semmit csinálni.

Nagyon komolyan beleállt mindenki a munkába, az idősebbek is. Vannak 30 év fölötti játékosok, s volt olyan hét, hogy 26 kilométert úsztunk és e mellett persze még mást is csináltunk. Ez mindig próbára teszi a játékosok lelkét, ami azért egy kicsit cél is. Jól teljesített mindenki és ez nagyon sokat adott nekem is.

A Magyar Kupában könnyebb meccseink voltak, a BVSC és a Honvéd elleni győzelmet emelem ki, a Szolnokkal, a  Vasassal és a Fradival akkor nem tudtunk játszani. Igazán nagy szintfelmérő tehát nem volt, amit megmutattak a fiúk a 9 Magyar Kupa-meccsen, azzal teljesen elégedett voltam.

Voltak kétkapus edzéseink a Fradival és a Szolnokkal - jelentős különbség volt a gólok számában köztünk és az ellenfél között és nem a mi javunkra, de ezek is nagyon tanulságosak voltak. Egyszerre végeztünk fizikai, taktikai és mentális munkát, videózások, megbeszélések, egyéni beszélgetések voltak, a nyár nagyon hasznosan telt. Ezt törte meg a Covid berobbanása. Egyszerre 9 játékos lett beteg, ehhez csatlakozott egy hónapal később a tizedik. Tóth Kristóf esete pedig ismert.

A Covid hatása ráadásul teljesen felborította a tervezett munkát abból a szempontból is, hogy különböző emberek különbözően reagáltak a vírusra. Burián Gergő kétoldali tüdőgyulladás miatt hat hétig fekvőbeteg volt. Amikor két gólt dobott a Vasas elleni, döntetlennel végződött meccsünkön, akkor a visszatérése óta mindössze két edzésen tudott részt venni. Volt olyan edzésem, amelynek során hat különböző csoportban kellett a terhelést meghatározni a játékosoknak, annyira más volt az éppen aktuális állapotuk. Voltak, akik nem estek át a Covidon, másoknak csak enyhe tüneteik voltak, megint másokat jobban megviselt a tortúra. És volt, ugye, Pufi, aki eleve külön kategória. :-)

Szóval nem egyszerre, de szép lassan véget ért a covidos időszak, edzői szempontból is szép kihívás volt.



Az eredményeink ismertek, ikszeltünk a Vasas ellen, Szolnokon egész jól tartottuk magunkat, de az utolsó negyedre elfáradtunk - kilenc játékossal.

Új kihívás volt, hogy a sok elmaradt meccsünk miatt szerda-szombat-szerda meccssorozatra kellett átállni, a meccsek lettek a hét fő eseményei, a terhelést ezekre kellett fókuszálni, ezt figyelembe véve kellett edzeni és a kondicionális képességeket fejleszteni. Októberben, a BL-selejtezőben öt nap alatt öt meccset játszottunk le, soha nem teljes csapattal. Folyamatosan voltak problémáink, bordarepedés, ujjficam, egyébként is a 14 játékossal induló csapatból Tóth Kristóf ekkor már nem volt velünk a meccseken. Így 13 játékossal gazdálkodhattam, de mindig volt valakinek probémája, amit már nyilván az erőltetett menet hozott ki. Novemberre valahogy mégis összeállt minden, teljes csapattal kezdtünk el játszani és meccsről meccsre fejlődtünk. Egyre magabiztosabbak lettünk, ez érezhető volt az Eurokupa-selejtezőkön és a bajnoki meccseken is. Szerintem voltak, akik arra számítottak, hogy az OSC a meccs vége felé elfárad, de ez nem történt meg. A legkomolyabb eredmény a Fradi négygólos legyőzése volt a Népligetben.

- A BL-szereplés kapcsán nincs hiányérzeted? Itthon rendeztétek a legfontosabb selejtezőtornát és nem sikerült felkerülni a főtáblára...

- Szerettünk volna a BL-ben játszani, de sajnos még azt sem mondhatjuk, hogy egy hajszállal maradtunk le, hiszen a Radnicski elleni döntetlen miatt nem nyertük meg a "minicsoportunkat", így nem tudtunk a Bresciával szembe kerülni, megvívni a főtáblás helyért. Lehet, hogy akkor még nem álltunk készen ilyen erős megmérettetésre, nem tudni, mi lett volna a Brescia ellen. Több sebtől véreztünk, meccsenként 9-nél több egészséges játékosom egyszer sem volt. Amikor mindenki visszatért és teljes erőből tudott játszani, akkor jött a nagy minőségi ugrás mind egyéni, mind csapatszinten.

- Amikor ez létrejött, lehetett már azt mondani, hogy íme, ez már a Varga Dani-féle OSC? Van már OSC-s stílus?

- Van, egyértelműen van. Ezt én már a szezon közben is mondtam. Ha kultúrateremtésről beszélünk, tulajdonképpen erre gondoltam. November végén, de legkésőbb az idei év elején mindenképpen megjelent egy markáns karakter, játékstílus, mentalitás. Ez egy edző számára a legfontosabb visszajelzés. Egy irányba ment a történet. Mert egyébként simán eltelhetnek úgy hónapok, hogy ugyanazokról kell beszélni, videózni, ugyanazokat kell megpróbálni újra és újra, ilyen meg olyan módszerek bevetésével. És ha nincs előrehaladás, akkor minden zötyögőssé válik, elbizonytalanodhat a játékos, sőt, az edző is. Nálunk kevés ilyen "beragadás" történt, nagy élmény volt nekem, hogy tényleg meccsről meccsre adaptálták a játékosok a kéréseimet és ennek során még önmagukat is meg tudták mutatni, ez sokszor nekem adott váratlan információt. Volt, hogy olyat láttam, amit a játékosok találtak ki, és működött, azt beépítettük a rendszerbe. Ez fontos dolog. Sok mindent akartam már egy év alatt átadni a játékosoknak, de nem úgy, hogy megmondjam, mit csináljanak, hanem úgy, hogy tudják, mit miért tesznek.  Videózás közben sokszor megkérdeztem, miért így vagy úgy oldották meg azt a konkrét helyzetet. Miért jobbra passzolt, miért nem balra, miért jobbra indult el, miért nem balra. Ha tudják, hogy miért ez vagy az a jó megoldás és ez rutinszerűvé válik, akkor a megfelelő pillanatban el is döntik majd, hogy mit tegyenek, ez organikus fejlődés.

​

- Ennek az organikus fejlődésnek némiképpen gátja, hogy a játékosoknak szezon végén néha lejár a szerződésük. Most jelentettétek be, hogy a sajnálatos kényszerűségből távozó Tóth Kristóf és az OSC-t talán némi meglepetésre elhagyó csapatkapitány, Erdélyi Balázs helyére Aranyi Mátét és Vigvári Vincét szerződtetitek. 

- Szerintem az egész OB1-ben nálunk lesz a legkevesebb változás. Ez önmagában is egy "sikermutató", nekem mindenképpen valamiféle visszajelzés. Ugyanakkor, bár csak két poszton van csere, szerintem sokat fog változni a játékunk.

- Milyen szempontból?

- Akkor is változott volna, ha ugyanaz a keret folytatja a munkát. Erdélyi Balázs játéka erősen meghatározta az idei OSC-t. Ahogy egyébként Vigvári Vince egyéniségét is úgy kell majd integrálni a csapatba, hogy hatékony legyen és ez vezethet némi stílusbeli módosuláshoz. Aranyi Máté dolga annyival könnyebb, hogy ő egy szakmailag szűkebb keretrendszerben játszik, hiszen center. Azt is látni kell, hogy kívülről nagy elvárások fogalmazódhatnak meg a két fiatalemberrel kapcsolatban, de muszáj türelmesnek lennie mindenkinek. Egyáltalán nem kész játékosokról van szó, ráadásul a junior világbajnokság miatt legkorábban szeptember közepén találkozom velük a Nyéki uszodában. 

Erdélyivel Balázzsal kapcsolatban egyébként szeretnék elmondani valamit.

A szezon során egyre korábban megkezdődnek a tárgyalások a játékosok és a klubok között. Ez részben érthető, hiszen mindenki biztonságra törekszik, ám egyelőre mégiscsak furcsa “jelenségről” beszélhetünk, nehéz kiszámítani, hogy milyen hatással van egy-egy játékosra ez a helyzet. Komoly intelligencia szükséges ahhoz, hogy ne rontsa az illető teljesítményét abban a klubban, ahol éppen a fizetését kapja, ahova szerződés köti, olyan megállapodás, amely nemcsak jogi, hanem erkölcsi és mindenféle más szempontból is felelősséget ró rá. Ki kell hoznia magából a maximumot. Azért mondom ezt el Balázs kapcsán, mert ő a legmagasabb szinten mutatta meg, hogy kell ezt csinéálni.

- Mi lesz az új cél, az elvárásod a következő szezonra nézve?

- Senki ne felejtse el, hogy a szezon előtt még a négybe jutást is komoly eredménynek gondoltuk. De én még most sem eredményben gondolkodom. A "projektet" szeretném folytatni. Legyen OSC-s,  és ezen belül az egyéni képességek legyenek kiaknázva, hozza ki magából mindenki a maximumot!

Egy évvel ezelőtt három válogatott játékossal kezdtük meg a felkészülést, most pedig öt játékos kapott meghívót abba a keretbe, amely már semmiképpen nem nevezhető kísérletnek, hiszen az olimpiai felkészülést kezdik meg. Ez nagyon komoly elismerés a klubnak, a szakmai munkának és nyilván az egyéneknek is. A játékosok jól érzik magukat, mindenki dolgozni akar és mindenki fejlődik - ezt folytatjuk. Persze, senki ne nézzen hülyének, bajnokságot szeretnék nyerni, győzni akarok mindenhol, ahol rajthoz állunk, de nem onnan indulok ki, hogy meghatározom a kívánt végeredményt, amihez kitalálom az utat, hanem képviselünk valamit, formálódik a játékunk, a játékosok hozzáadják a magukét, ahogy a kiváló szakma stábbal együtt én is, aztán ennek lehet az eredménye az, hogy győztesek leszünk.

Hozzáteszem, hogy a sikeres szezon miatt jövőre az ellenfeleknek mást fog jelenteni az OSC ellen játszani, mint idén jelentett. Ez törvényszerű valahol és tisztában vagyunk ezzel. Nekünk pedig nem változhat a mentalitásunk, mert leginkább az vezetett a két döntőhöz. Véleményem szerint fontos tudnia egy csapatnak, hogy miért sikeres, mert ha nem tudja, akkor nem fogja érteni az okokat, amikor jönnek a kudarcok.

- Van-e bármi, amit még elmondanál, de nem kérdeztem?

- Az elmúlt egy esztendő során a Covid-helyzet miatt a mérkőzések nagy részén nézők nélkül játszottunk. Ezt borzazóan sajnáltuk, nagyon hiányoztak, hiányoznak a nézők, reméljük, hogy szeptembertől már a régi hangulat uralkodik majd a lelátókon. Az OSC-t illetően azért is bizakodó vagyok ez ügyben, mert rengeteg üzenet érkezik a szurkolóinktól, szimpatikusnak tartják azt, ami a klubunknál történik, várják, hogy visszatérhessenek. Mi is várjuk!

- Köszönöm a beszélgetést!