Az 1964-es tokiói olimpia előtt a magyar férfi vízilabda-válogatott kéthetes túrán ismerkedett az olimpiai helyszín környezetével, hivatalos meccseket is játszva. Az akkori válogatott csapatkapitánya, Markovits Kálmán a korszak kamaszoknak készített újságjában, a Pajtásban nyilatkozott a japán út tapasztalatairól. Ő maga azonban már nem lehetett ott Tokióban, kizárták a keretből, így nem tudta megszerezni harmadik olimpiai aranyérmét. A korabeli sajtóban keresgéltük az okot, forrásként az Arcanum adatbázisát [adt.arcanum.hu] használtuk.

A tokiói „próbaolimpián” 137-edszer volt a magyar vízilabda-válogatott tagja Markovits Kálmán, az együttes kapitánya. Kéthetes tokiói útjának néhány érdekes tanulságáról beszélt:

— Tokiónak nyolcmillió állandó lakosa van, de általában mindig tízmillió ember tartózkodik ebben az óriási városban, — kezdte beszélgetésünket. — A világ legnagyobb városai között emlegetik Japánnak ezt a metropolisát, ahol az 1964-es Nyári Olimpiai Játékokat rendezik majd. Ennek a városnak egyébként két arca van. Tokió más nappal és más éjjel. Talán az éjszakai képe még érdekesebb, mint a nappali, mert az éjjelt a fények olyan áradata jellemzi, ami a maga nemében csodálatos. Jellemző erre a fényözönre, hogy a város belső területén ,a gazdag üzletnegyedben közvilágításra úgyszólván nincs is szükség: a reklám- transzparensek fényei szinte nappali világosságot árasztanak.

Tokióban lázas gyorsasággal folynak az építkezések. Különösen nagy figyelmet fordítanak arra a városon keresztül húzódó új útra, amely mintegy 50 méterrel a rendes utcai forgalom felett húzódik majd. Ezzel párhuzamosan egy hosszabb utat építenek a föld alatt is — különleges módszerrel. Az útépítés céljaira történő fúrások felülről történnek, s ilyenkor — amikor a munka egyik szakaszát már befejezték, — deszkapallók sokaságát helyezik el az utakon, s az egész autó- és egyéb forgalom ilyen útszakaszon zajlik le.

— Az olimpiai falu házai — folytatta Markovits Kálmán — 80 százalékban már készen állnak. Az új házak mellett edzőpálya segíti majd a résztvevő országok versenyzőinek felkészülését. A vízilabda stadionban játszottunk három mérkőzést a japán válogatott ellen: kettőt megnyertünk 9:1, illetve 6:1 arányban, a harmadik találkozón viszont 4:3 arányú vereséget szenvedtünk. Ez az uszoda igen korszerű, de nem ez lesz az úszóversenyek színhelye, hanem egy másik stadion, amely most épül.

Markovits Kálmán elmondta, hogy a próbaolimpia legfőbb tanulsága az volt, hogy a házigazda japánok hihetetlenül nagy felkészültséget árultak el, s az várható, hogy több számban is, például cselgáncsban, birkózásban, tornában és súlyemelésben egészen kiváló eredményeket érnek majd el. Az európaiak számára az is hátrányos lesz, hogy nyolcórás időeltolódással kell megküzdeniük. Ez a mi számunkra is elég gyakori álmosságot okozott.

— Mindent összevetve — mondotta Markovits Kálmán — nagyon izgalmasnak ígérkezik a tokiói olimpia. Ha a magyar sportolók a Rómában elért győzelmeik számát itt elérik, ez azt jelenti, hogy teljesítményben az 1960-as nagy találkozón mutatott teljesítmény kétszeresét produkálják.

M. L.

"Pajtás", 1963. november 13.

Az 1960-as római olimpián a harmadik helyet szerezte meg, ami óriási csalódás volt, mivel a csapat a tornát megelőzően végigverte a világot.

Négy évvel később a tokiói olimpiát Magyarország nyerte, de ebben a csapatban már nem volt ott Markovits Kálmán. A csapatkapitányt kizárták az olimpiára készülő keretből, méghozzá látványos meghurcoltatás közepette.

A Népsport 1964. április 16-i számának második oldalán megjelent MTI-közlemény:

Markovits Kálmánt kizárták a vízilabda-válogatott keretből

A Magyar Úszó Szövetség elnöksége március 27-i ülésén — az alábbi indokok alapján — Markovits Kálmánt egyhangú határozattal kizárta a tokiói olimpiára készülő vízilabda-válogatott keretből.

A vízilabda olimpiai válogatott keret tagjai 1963. november 18-átől kezdték meg a komoly megterhelésű előalapozási, majd alapozási munkát, az olimpián történő eredményes szereplés érdekében. A felkészítési tervet a vízilabda-szakbizottság, a Magyar Úszó Szövetség elnöksége és az MTS módszertani osztálya hagyta jóvá.

A keret tagjai általában lelkesen végezték a munkát, kivételt képezett Markovits Kálmán, aki március 23-áig 89 edzésnapnak 50 százalékáról hiányzott, s azokat az edzéseket, amelyeken részt vett, csak részben végezte. Hozzáállásával komolytalanná tette és kétségbe vonta játékostársai előtt azok szakszerűségét, a szakvezető tekintélyének lejáratására burkoltan és nyilvánosan is törekedett, bomlasztotta a fegyelmet és a munka eredményességét veszélyeztette.

Helytelen magatartásának megváltoztatására a szakvezető és az illetékes szervek ismételten felhívták a figyelmét, amelyre ígéretet is tett, azonban ezt tettek nem követték. Markovits Kálmán ezen tevékenysége hasonlított az 1960. évi római olimpia előtti megnyilvánulásaihoz.

Markovits Kálmánt — a vízilabdasportban elért eredményeinek figyelembevételével — a Magyar Úszó Szövetség elnöksége a válogatottnak a tokiói játékokra történő nyugodt, zavartalan felkészülése biztosítása érdekében az olimpiai keretből kizárja. (MTI)

"A pólós köztudatban úgy rögzült, a tokiói keretből azért maradt ki, mert összezördült Laky Károly szövetségi kapitánnyal, ám Kárpáti érdeklődésünkre kissé árnyalta e vélekedést: Mi, akik Helsinkiben és Melbourne-ben kétszer is nyertünk, 1960-ra, Rómára kicsit talán már fáradtabbnak tűntünk. Ettől még Gyarmati és én bekerültem az 1964-es, tokiói keretbe is, Markovits azonban onnan már kimaradt. Ebben valóban annak is része volt, hogy nem állt tökéletes összhangban a szövetségi kapitánnyal. Ha nincs így, beférhetett volna a csapatba, de azt sem állíthatom, hogy kihagyása a világ legnagyobb igazságtalansága volt.” - nyilatkozta Kárpáti György Ballai Attilának (Magyar Nemzet, 2013. augusztus 26.)

Persze, a fenti mondatokat kicsit más szemmel olvassuk, ha tudjuk, hogy Markovits Kálmán később, szövetségi kapitányként ugyanúgy kihagyta Kárpátit a Tokió után következő, mexikói olimpia magyar csapatából, mint ahogy Markovitsot Laky a Japánba utazók közül. Kárpátinak ez haláláig fájt.

Mindenesetre "Gyujika bácsi" fent idézett szavaihoz, miszerint Markovits "nem állt tökéletes összhangban" az akkori szövetségi kapitánnyal, nyugodtan hozzátehetjük: enyhén szólva... Ez a szövetség közleményéből is kitűnik, ráadásul egy-egy sporttárs el-elejtett néhány szót az ügyről az elmúlt évtizedekben.

"Tokióban (1964) pedig nem lehetett ott. Kihagyását senki sem értette, az okát viszont igen. Laky Károly szövetségi kapitány zokon vette az öntörvényűségét, azóta is közszájon forog az uszodában az eset, amikor - nem lévén híve a hosszú úszásoknak - a háromezer méteres adag teljesítése közben egyszer csak kikászálódott a vízből, elővette a szendvicsét, visszament a medencéhez, és a lépcsőn, derékig a vízben állva elmajszolta" - írta Malonyai Péter (Nemzeti Sport, 2016. augusztus 22.)

Mint utólag kiderült, a Laky-féle tokiói csapatot eleve komoly belső, generációs ellentétek sújtották. A szövetségi kapitány "menet közben" fiatalított, a legfontosabb mérkőzéseken kihagyta az idősebb játékosokat és a fiatalokra rakta a terhet, akik meg is birkóztak ezzel.

Külön kitér erre a négy olimpián szerepelt, de csak Tokióban aranyérmes Bodnár András a Nemzeti Sportnak, Malonyai Péternek adott, 2014. február 8-án megjelent interjúban:

Az igazi botránykő Bodnárnak egy másik fórumon megjelent visszaemlékezése szerint az volt, hogy Markovits egy bizonyos élő televíziós adásban megpróbálta lejáratni szövetségi kapitányát.

Következett a tokiói olimpia. Izgalmasak voltak az előzmények. A csapat idősebb tagjainak nem tetszett Laky Károly szövetségi kapitány felkészítési módszere, és úgy tervezték, hogy a tévében sorra kerülő kerekasztal-beszélgetésen a nyilvánosság előtt meglepetésszerűen kínos kérdések elé állítják Lakyt, és bebizonyítják, hogy az ilyesfajta előkészületek nem vezethetnek eredményre. A tévében Markovits Kálmán volt a szószóló, a társak azonban „vízben hagyták” őt. Hallgattak. Egyikük sem támogatta a véleményét, Markovits azonban — ha már elkezdte — mondta a magáét. Aligha kell mondanom, mi lett a következmény. Laky kizárta Markovitsot a keretből, de nem is tehetett mást, mert a Sporthivatal is azon a véleményen volt, hogy nem lehet tagja az olimpiai csapatnak egy olyan játékos, aki ennyire szemben áll az edzővel. (Dr. Bodnár András visszaemlékezése)

(Zsolt Róbert, Interpress Magazin, 1985. november 1.)

A tokiói olimpián szerepelt magyar válogatott:

Ambrus Miklós, Boros Ottó - kapusok,
Bodnár András, Dömötör Zoltán, Felkai László, Gyarmati Dezső, Kanizsa Tivadar, Kárpáti György, Konrád János, Mayer Mihály, Pócsik Dénes, Rusorán Péter - mezőnyjátékosok.
Szövetségi kapitány: Laky Károly.

A mezőny 13 csapatból állt, a címvédők az olaszok voltak. Négy csoportból az első két helyezett jutott tovább.

Válogatottunk az Egyesült Arab Köztársaság (11:1) és Belgium (5:0) legyőzésével lett csoportgyőztes. 

Az úgynevezett középdöntőt két négyes csoport alkotta, ezek első két helyezettje jutott tovább. 

A hollandokat 6:5-re legyőztük, a jugoszlávokkal 4:4-es döntetlent játszottunk (a belgák elleni korábbi győzelmet magunkkal hoztuk).

A körmérkőzéses négyes döntőben (ahova egy döntetlent vittünk magunkkal,) 3:1-re legyőztük az olaszokat, majd úgy szálltunk vízbe a Szovjetunió ellen, hogy tudtuk, háromgólos győzelemre van szükség ahhoz, hogy jobb gólkülönbséggel aranyérmesek legyünk. Az utolsó negyed előtt még 2:2 volt az állás, de a mindent eldöntő játékrészt 3:0-ra megnyertük, így az olimpiát is. Erről a meccsről égett Szepesi György ordítása még azok fülébe is, akik meg sem születtek akkor: "Lőj, Dömötör, lőj! Góóóóól!"


Népsport, 1964. október 20. / Arcanum Adatbázis

Amit meccs után Gyarmati Dezső, a csapat kiemelkedő játékosa tett, azt ma is meghatódva olvassuk... Amikor a Szepesi György elé dugta mikrofonját győzelmi nyilatkozatért, ezt üzente a nyilvánosságon keresztül Markovits Kálmánnak: „Lélekben velünk voltál, te is olimpiai bajnok vagy!” (Lepies György: Gyarmati Dezső kapitányságának története.) Más források szerint a mondat így hangzott:  „Kálmán, neked itt lett volna a helyed!".

Laky Károlyt a tokiói aranyérem után leváltották, ideiglenesen Brandi Jenő irányította a válogatottat, majd Markovits Kálmán lett a szövetségi kapitány. Akkor vált szállóigévé az uszodákban a mondás: "a fagylalt visszanyalt". Kinevezésekor Markovits interjút adott a népszavás Vándor Kálmánnak, s a beszélgetés során kitért a Tokió előtt történtekre:

"Arra, hogy én úgy mondtam el jó szándékú véleményemet, ahogy elmondtam — nincs mentség. Legfeljebb magyarázat: csak az egyik oldalát láttam az éremnek. Ma már azonban edzői tapasztalatokkal is rendelkezem, s így jobban értem, milyen hibát követtem el. S talán a jövőben ennek még hasznát is láthatom . ..

A többszörös olimpiai bajnok játékos, mint emlékezetes, már a tokiói olimpia előtt tanújelét adta önálló szakmai elképzeléseinek, de olyan módon, hogy — szögezzük le: jogosan! — kihagyták a válogatott keretből.

Két esztendő telt el azóta, de az uszoda környékén még jól emlékeznek a kellemetlen esetre. Éppen ezért hatott a meglepetés erejével, hogy a legfelsőbb sportvezetés választása a történtek ellenére is Markovits Kálmánra esett - írta Vándor Kálmán. (Népszava, 1966. február 27.)

Akárhogy is, a legújabb kori "hatok" (Benedek Tibor, Biros Péter, Kásás Tamás, Kiss Gergő, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán) révbe éréséig csak két magyar vízilabdázó mondhatta el magáról, hogy háromszoros olimpiai aranyérmes: Gyarmati Dezső és Kárpáti György.

Laky Károly 1967 és 1978 között Kubában edzősködött, irányításával Kuba válogatottja az 1975-ös világbajnokságon negyedik helyet ért el. Laky neve összefonódott a BVSC-ével, sokat tett azért, hogy megépüljön a klub Szőnyi úti uszodája, amely ma az ő nevét viseli. Laky Károly 2000. augusztus 13-án, 88 évesen hunyt el.

Markovits Kálmán szövetségi kapitányként bronzérmet ért el csapatával a mexikói olimpián, ezután lemondott. 

Előbb Mexikóban edzősködött, majd 1979-től tíz éven át a CN Barcelona vezetőedzője volt, BEK-győzelmet és európai Szuperkupa-győzelmet ért el csapatával. A katalán fővárosban nagy becsben tartották, még klubja nagy riválisa, a Barceloneta is hívta vezetőedzőnek. Fia, Markovits László (aki ma a Vasas SC elnöke) itt bontogatta teniszezőként a szárnyait.

A "gróf úr" hazatérése után a Honvéd edzője volt, majd visszavonult, de sokáig látni lehetett jellegzetes alakját az uszodákban. 2009. december 5-én, 78 évesen hunyt el. Halála után rövid ideig rosszízű vita borzolta a kedélyeket a vízilabdaéletben: egy kezdeményezés szerint a Komjádi uszodát átkeresztelték volna Komjádi-Markovits Uszodára. Ez végül nem történt meg, Markovits Kálmán nevét a hatvani uszoda viseli.

Címlapkép: egy fotón Laky Károly és Markovits Kálmán. A Képes Sport tudósított az 1964-es olimpia 25. évfordulóján rendezett ezüstjubileumi ünnepségről az 1989. november 7-én megjelent számában. (A fotós nevét nem tüntette fel a lap.)