Felépült sérüléséből és ismét tétmeccsen szállt vízbe Varga Dénes, a Fradi és a magyar válogatott csapatkapitánya: péntek este négy gólt lőtt az FTC bajnokiján a Népligetben. A sikeres visszatérés után kérdeztük érzéseiről, az elmúlt nyolc hónap viszontagságairól - és persze a terveiről.

VARGA DÉNES (FTC-Telekom Waterpolo):

- Izgultál egy kicsit a meccs előtt? Szinte napra pontosan nyolc hónappal ezelőtt volt a legutóbbi mérkőzésed.

- Izgulni nem izgultam, arra viszont számítottam, hogy kicsit döcögősen megy majd a játék. Nem így történt, de ehhez kellett a Tatabánya is. Ahogy az első ráúszásnál elhoztuk a labdát, rendesek voltak, rögtön otthagytak középen, le is faultoltak szerencsére, úgyhogy felkínáltak tálcán egy lehetőséget, hogy azonnal visszazökkenjek a komfortzónámba. Valóban hosszú idő telt el a legutóbbi mérkőzésem óta, de teljesen rendben volt minden.

- Hogy emlékszel vissza az elmúlt nyolc hónapra - az eleje nagyon komornak tűnt...

- Kicsit még tovább mennék vissza az időben. Az év eleje, ugye, nagyon vidám volt számunkra az EB győzelemmel, aztán furcsa hetek-hónapok jöttek a Covid miatt. A karanténban töltött időszak talán számunkra volt a legkevésbé kedvezőtlen, mert ha nem is teljesen megszokott módon, de a népligeti uszodában mégiscsak tudtunk edzéseket tartani. Még azt is mondhatom, az akkori mérkőzéshiánynak kifejezetten örültem, mert hosszú évek óta vágytam arra, hogy kevesebb meccs legyen és több lehetőség a fizikális edzésekre a testtömeg-növelésre. Ugyanis, bármennyire szomorú, a modern vízilabdához kell az erő és a tömeg, nem lehet látványosan játszani testsúly, izomzat nélkül. 

Jött a baleset, az pedig néhány érdekes fejleményt hozott magával, amikre aztán nagyrészt találtunk megoldást annak érdekében, hogy zavartalanul folytatódhasson a munka és a játék a Fradiban. Mostanra elérkeztünk oda, hogy a sikeres rehabilitációm lehetővé tette, hogy újra játszhassak. Most azt mondom, hogy kicsivel 100 százalék alatt, mondjuk, 85 százalékosan tudok játszani, s képes vagyok integrálni magam a csapatba. Azért fogalmazok így, mert a többiek március óta nélkülöztek, ez alatt megszokták egymást, a játékot abban a rendszerben, amiben én nem voltam benne. De most azzal, hogy Zalesz is visszatért és én is visszajövök, azt gondolom, hogy teljesebbé és potensebbé válhat a csapat.



- A hosszú rehabilitációs időszakot azért eléggé átugrottad a visszaemlékezésben... Nagy kínszenvedés volt? Fizikailag, lelkileg.

- Nagyon erősnek kellett lennem, de szerencsére a legjobb kezekben voltam és nemcsak Hangody professzor műtéti beavatkozására gondolok, hanem arra is, hogy otthon olyan ellátásban részesültem, mint hogyha egy fullos szanatóriumban vészeltem volna át ezt a nyolc hónapot... A feleségem és az anyósom is nagyon kitett magáért annak érdekében, hogy a testem-lelkem hatékonyan gyógyuljon. Ezt ezúton is köszönöm!

- A hangodon is hallani, hogy minden rendben, nem olyan, mint amikor azt az emlékezetes interjút készítettük...

- Igen. Akkor azért túl sok minden történt, előfordult, hogy olyan állapotba kerültem, amire már nem is emlékszem, mert nagyon mélyen voltam.

- Nem tudom ezt a beszélgetést úgy befejezni, hogy meg ne kérdezzem: mi a helyzet a válogatottsággal? Megfordul-e már a fejedben?

- Lépésről lépésre haladok. Most tettem meg az első lépést azzal, hogy visszatértem a Fradi csapatába. A következő nagy lépés az lesz, amikor komoly ellenféllel szemben játszhatok, egyelőre ezzel vagyok százszázalékosan elfoglalva, elég lesz, ha a kérdésedet illetően akkor kezd el bennem alakulni valami, amikor ennek egyáltalán eljön az ideje. Ha nagyon röviden kellene válaszolnom, akkor azt mondanám: ez még odébb van. 

- Van e még bármilyen fontos mondanivalód így közvetlenül a visszatérés után?

- Talán csak egy jókívánság a sportágban élő társaimnak: mindenki őrizze meg az egészségét, hogy meg tudjuk becsülni azt, hogy vízilabdázunk. Én most nélkülözni voltam kénytelen ezt a játékot nyolc hónapig, elég sokat foglalkoztatott, hogy újra vízlabdázhassak, amit a testem állapota nem tett lehetővé. Az egészségére, a testi épségére mindenki vigyázzon, ahogy csak tud, már csak azért is, mert ki tudja, hogy mi marad fenn tovább, a Covid vagy a vízilabda...

- Köszönöm a beszélgetést!

AZ OB1 11. FORDULÓJA (ide érkeznek a nap során az FTC-Tatabánya-meccs góljai, köztük Dumi négy találata)