Februárban játszott legutóbb meccset Zalánki Gergő, a Fradi és a magyar válogatott balkezes játékosa. Térdsérülése óta sok minden történt a világban, a vízilabdasportban és személyes életében is - hogy csak a legfontosabbat említsük: legutóbbi mérkőzése óta megnősült. A péntek esti visszatérés sikeres volt, két gólt lőtt a Szentesnek és ez - mint mondja - újabb lökést adott neki a további felzárkózáshoz. vlv-interjú:

ZALÁNKI GERGŐ a vlv-nek:

- Milyen érzés volt pénteken este újra éles meccsen vízben lenni?

- Jó volt nagyon, örülök, hogy így sikerült. Az elején szokatlan volt minden, fura érzés volt újra a buszon ülni, felvenni a Fradi-szettet. Kérdezgettem a többieket, hogy mi a szokás, hogy kell csinálni bizonyos dolgokat ebben a mostani helyzetben, milyen a bemutatás, például van-e pacsizás... Őszintén szólva kifejezetten izgultam is, nagyon rég játszottam, jól akartam visszatérni, drukkoltam, hogy ez sikerüljön. 

- Gondolom, utólag úgy ítéled meg, hogy minden rendben volt.

- Jól sikerült a meccs, Süni (Nyéki Balázs, a Varga Zsoltot vezetőedzői minőségében helyettesítő másodedző - a szerk.) elégedett volt velünk, mentálisan végig "ott volt" a csapat, és én személy szerint is elégedett vagyok a teljesítményemmel. Nem játszottam egyelőre túl sokat, de jó volt újra itt lenni, átélni a meccshangulatot, boldogan jöttem ki a medencéből.

vlv-videó:

- A többiek hogy fogadták az "új fiút"?

- Poénkodtak természetesen, jelezték, hogy elvárják a süteményt és mivel gólt is lőttem, megígértem, hogy viszek nekik...



- Beszéljünk kicsit a sérülésedről. Mi történt és hogy telt a gyógyulásig terjedő időszak?

- Egy elég mindennapos mozdulatnál, gyakorlat közben ment ki a térdem, egy edzésen. Talán kicsit fáradtabb voltam a szokottnál és emiatt nem koncentráltam eléggé. Elsőre rosszul nézett ki a dolog, de aztán a vizsgálatoknál azt mondták, hogy egy-két hét pihenés elég lesz. Később azonban kiderült, hogy komolyabb is lehet a baj, ezért egy artroszkópos eljárással "szétnéztek" belül. Amikor felébredtem, kiderült, hogy igazi műtét lett belőle, megerősítették azt, amit meg kellett erősíteni. Azt is elmondták, hogy ha nem lenne elhalasztva az olimpia, akkor nem avatkoztak volna be, így viszont a későbbi pályafutásomat szolgálta, hogy megcsinálták, ahogy kell.

Az első három hét elég ijesztő volt, nem kelhettem fel, de nem is nagyon tudtam mozdítani, emelni a lábamat. Ez volt a legnehezebb időszak. Sokat segített, hogy a Fradinál mindenki mellettem volt, csapattársak, vezetők és persze a menyasszonyom is sok áldozatot hozott értem, vele gyakorlatilag együtt csináltuk végig az egészet. Ezúton is köszönöm mindenkinek!



Gyógytornára először a kórházba jártam be, aztán a Fradi gyógytornásza, Dienes Viktória kezdett el foglalkozni velem. Emlékszem, az első feladat az volt, hogy legalább 10 fokig be tudjam hajlítani a lábamat...

Kínszenvedés volt, de a rendszeres foglalkozások miatt jól haladtunk, aztán eljött az idő, hogy már vízbe is mehettem. Fokozatosan zajlott minden, eleinte még nem tudtam behajlítani a lábamat, úgy úszkáltam, próbáltam valamennyire visszaszerezni a kondíciómat. Napról napra javult a helyzet, eljött az idő, amikor már jól ment a hajlítás, majd ráálltunk arra, hogy visszaerősítsük az izmokat is. Nagyjából itt tartunk most - az orvosok azt mondták, hogy játszhatok, most már nem fogok rásérülni, így néhány hete a többiekkel együtt csinálom az edzéseket, szinte százszázalékosan. Nagyon vártam, hogy végre újra játszhassak, de azért a lábam természetesen még nem olyan, mint a sérülés előtt volt, szemmel láthatóan vékonyabb, mint a másik, úgyhogy lesz itt még sok munka, de boldog vagyok, hogy újra játszhattam, ez most egy új löketet adott mindenféle szempontból számomra a felépülés folyamatában. 



- Mi a terv, ez csak egy "próba" volt vagy most már fogsz játszani rendszeresen?

- Úgy tudom, hogy már tervezhetnek velem, a Tatabánya lesz a következő ellenfelünk, majd a Vasas, másfél-két hét múlva, remélem, addigra sokat erősödöm és még jobb állapotban leszek.

- Lelkileg mennyire viselt meg ez a hosszú kihagyás? Ugye, közben itt tombolt a Covid-járvány is, ráadásul éppen esküvőre készültél...

-  Érdekes év ez, az biztos...  Ugye, januárban megnyertük az Európa-bajnokságot, mindenki boldog volt, legyőzhetetlennek éreztük magunkat. Aztán jött ez a vírus és vele az óriási tanácstalanság. Csak edzettünk a semmibe, nem tudtuk, hogy mikor lesz a következő meccs, hogy igazából mire készülünk.

Én tavasszal megkértem a barátnőm kezét, ki is tűztünk egy időpontot, Eger mellett, Noszvajon, ahol felnőttem az egri barátaimmal. Tökéletes helyszínnek gondoltuk Fruzsival a Nomád Hotelt, le is kötöttük a szeptember 26-i időpontot. Elkezdtük szervezni..., vagyis inkább Fruzsi, nekem sok beleszólásom nem volt a dolgokba, de ez így van rendjén... :-)

Közben történt a sérülés, de így legalább volt egy cél a szemünk előtt, tudtunk tervezgetni, ez is megkönnyítette kicsit a felépülésemet. Nyár közepén ért a sérülés, rögtön próbáltam megtudni az orvosoktól, hogy szeptember végére várhatóan milyen állapotban leszek. Biztattak, hogy nem lesz gondom, tudok majd addigra járni, sétálni. Érdekes, hogy az esküvő napjára eredetileg a BVSC-vel volt kiírva meccsünk, Katona Norbi (az FTC technikai vezetője - a szerk.) bedobta magát és elintézte, hogy közös megegyezéssel péntekre tegyük át (ezúton is köszönet az ellenfélnek). Aztán viszont a vírushelyzet átalakított mindent a vízilabdasportban és véletlenül úgy alakult, hogy a Magyar Kupa négyes döntője került az esküvőm hétvégéjére. Így a csapat nélkül rendeztük meg az egyébként is szerény lagzit, de azért az érdekes, hogy a sérülésemnek köszönhetem, hogy ott lehettem a saját esküvőmön, ha ugyanis egészséges vagyok, az elődöntőben kellett volna szerepelnem. Így viszont az esküvő másnapján Fruzsival a Hajósban drukkoltuk ki a csapatnak az újabb Magyar Kupa-győzelmet! Az esküvő egyébként tökéletes volt, addigra már táncolni is tudtam, nagyon boldogok voltunk mindketten!

- Hogyan tovább?

- Folytatom a gyógytornát a víziedzések és a kondiedzések mellett, várok egy újabb nagy kihívást, mondjuk, a Vasas elleni meccset, remélem, addigra még jobb leszek. Eddig is lelkesen gyakoroltam, de ez a szentesi meccs újabb lökést adott...

- Gergő! Jó volt mindezt hallani. Sok boldogságot kívánok nektek és találkozunk a nagy rangadókon! 

​