Első alkalommal lép a nyilvánosság elé élvonalbeli vízilabdázó, hogy elmondja, miként élte át a nemcsak tünetekkel, de komoly szövődményekkel is járó Covid-fertőzést. A tüdőgyulladásból lábadozó Burián Gergely, az OSC játékosa a vlv kérésére eleveníti fel az elmúlt öt hétben szerzett élményeit.

BURIÁN GERGELY (OSC-Újbuda) a vlv-nek:

- Mindenkit érdekel: lehet-e tudni, hogy hogyan kaptad el a vírust?

- Nem tudjuk "visszafejteni". Valamelyik játékostársam lehetett az első, ugye, amikor a pozitív teszteredmények megérkeztek, a 14 játékos közül 10 ilyet kapott. Egy öltözőben öltözünk, szoros kapcsolatban vagyunk, elég nyilvánvalónak tűnik, hogy egymástól kaptuk el.

- Milyen fázisban voltatok, hol tartott a felkészülés, amikor beütött a krach?

- Készültünk a Szeged elleni első bajnoki meccsünkre, ami augusztus 29-én lett volna. Azon a héten történt, hogy néhány játékostársam nem érezte jól magát, elmentek tesztelésre és az egyik eredmény pozitív lett. Ezután mindenki alávetette magát a vizsgálatnak és kiderült, hogy 10 ember megfertőződött. 

- Mit éreztél, milyen tüneteid voltak?

- Akkor még semmilyen hatást nem éreztem magamon, egy kis fejfájásom volt, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Augusztus 31-én vették le a mintámat és szeptember 2-án jött meg az eredmény.

- Amikor kiderült, hogy pozitív lett a teszted, meglepődtél, megijedtél?

- Én kaptam meg utolsóként és addigra sorra jöttek az ilyen eredmények, álltunk úgy is, hogy hatból hat volt pozitív... Úgyhogy valamennyire már fel voltam készülve, már csak azért is, mert a már igazolt fertőzöttek közül négy emberrel szoros kapcsolatban voltam, szinte biztosra vettem, hogy az enyém is pozitív lesz. Megijedni nem ijedtem meg, legfeljebb kicsit, hiszen a médiából érkező hírek rám is hatással voltak.

- Mikor jöttek az első tünetek?

- Kedden kaptam meg az eredményt és szerdán a fejfájás mellé már rossz közérzet is párosult, fáradtnak éreztem magam, fájni kezdtek az ízületeim, az izmaim. Lázam az egész időszak alatt csak egyszer volt, hőemelkedésem is csak két napig, az első héten. Aztán két napon át semmilyen panaszom nem volt. Ezután viszont jött a torokfájás, ami öt napig tartott. Ez volt a legrosszabb időszak, enni és inni is alig tudtam, annyira fájt még a nyelés is. Végig csak levessel táplálkoztam és forró teát ittam.

A második héten volt egy (38 fok fölötti) lázas napom, lázcsillapító lenyomta. A karantén 12. napján kezdtem el köhögni, száraz köhögés volt ez és nem gondoltam, hogy komolyabb bajt jelenthet, olyasmi volt, amit korábban sima náthánál, influenzánál tapasztaltam. 

A karantén lejárta után, még az edzések tervezett megkezdése előtt megtörténtek a kivizsgálások a városmajori szív- és érrendszeri klinikán. A szív-MRI közben, a fekvés miatt ismét komoly köhögési roham fogott el, és az az igazság, hogy ekkor már állandóan köhögtem, főleg fekve, nem is tudtam rendesen aludni. Szóval a szív-MRI melletti szobában megvizsgálták CT-vel a tüdőmet és folt látszott a képen. A kardiológusok ennél többet nem tudtak mondani, de utána a leletek alapján a tüdőgyógyász megállapította, hogy tipikus Covid utáni szövődményről van szó. Az első javallat az volt, hogy pihenés, sok folyadék és vitamin kell, de aztán az újabb CT-vizsgálat azt mutatta, hogy a helyzet nem javult (igaz, nem is romlott). Pulmonológiai vizsgálat derített fényt arra, hogy bakteriális fertőzést kaptam, amit kezelni lehet, egyhetes antibiotikum-kúrán estem túl.

- Bocsánat, de akkor a tüdőgyulladásodat nem a Covid-vírusfertőzés okozta, hanem valamilyen baktérium?

- Közvetlenül igen, de hogy a baktériumok hatékonyan támadhatták meg a szervezetet, abban nagy valószínűséggel az immunrendszerem gyengülésének volt szerepe. A pulmonológus azt mondta, hogy a vírusfertőzést ilyen ok miatt az esetek 65-70 százalékában követi bakteriális fertőzés.

E héten hétfőn fejeztem be az antibiotikum-kúrát és mentem vissza a légzésfunkció-vizsgálatra. Újra meghallgatták a tüdőmet, s megállapították, hogy a fertőzésből meggyógyultam. A kardiológiai eredményeim is rendben vannak, kimondták, hogy sportolhatok. Egyébként a vizsgálatok során derült ki, hogy asztmás vagyok - lehet, hogy emiatt is viselte nehezebben a szervezetem a vírust. Kapok majd gyógyszert, amivel ezt a betegséget kordában lehet tartani, nem fogja zavarni a sportpályafutásomat.



- Szerdán tehát gyógyultnak nyilvánítottak. Covid-tesztet csináltattál?

- Igen, a negatív teszt még a pulmonológiai vizsgálatok feltétele volt.

- Milyen volt a közérzeted ez alatt az idő alatt? Nem kerültél letargiába? Mennyire hatott a pszichédre ez az egész?

- Amikor kiderült, hogy "foltos" a tüdőm, de a képet még csak kardiológusok látták - az az éjszaka nem volt valami jó... Nem sokat javult a kedvem akkor sem, amikor már szakorvos közölte, hogy tüdőgyulladásom van. A tünetek is zavartak, néhány napba került az is, hogy kitapasztaljam, a gyógyszereket milyen házi praktikákkal kell kiegészítenem, hogy jobban legyek, csökkenjen a köhögési ingerem, amitől nem tudtam aludni. Igazából  7-8 órát rendesen csak egy-két napja tudok folyamatosan aludni. Kicsit még most is fáradékony vagyok, ha felmegyek a lépcsőn, rövid időre le kell ülnöm pihenni. De ezek a "maradványok" idővel majd elmúlnak, remélem.

- Szaglás, ízlelés elvesztése volt nálad?

- Igen. Majdnem az egész karantén alatt. A torokfájás miatt ez eleinte nem zavart, de amikor kezdett visszajönni az étvágyam, már nagyon nem tetszett, hogy nem érzem az ízeket. Szerencsére azóta visszatértek az időlegesen elveszített érzékelési funkciók.

- Mennyire hiányzott a mozgás, az edzés, a játék?

- A kéthetes karantén alatt még nem nagyon, pihenésként fogtam fel, de az utána következő, "tüdőgyulladásos" három hét alatt semmilyen fizikai terhelést nem kaphattam, szinte még sétálni sem lehetett, ezt már nehezen viseltem, elég unalmas volt. A csapat tagjaival viszont napi szinten tartottam a kapcsolatot.

- Mi következik most?

- Lassan, fokozatosan kapom majd a terhelést egy többhetes, kifejezetten számomra kidolgozott terv alapján. Csütörtökön mentem vízbe először, úsztam 15 percet, passzoltam öt percet. A pulzusszámot még nem emeljük, mindenből keveset csinálok és rövid ideig. Ezen a héten a visszaszokás megy, aztán majd a terv szerint csinálom az egyre erőteljesebb munkát.

- Szerinted mikor térhetsz vissza teljes értékűen a játékba?

- Azt hiszem, ugyanannyi idő kell majd a formám visszanyeréséhez, mint amennyi kiesett, tehát olyan öt hét, de négy minimum. Természetesen szeretnék minél előbb játszani, a csapat hasznára lenni, de ezt most nem szabad siettetni. Komoly dologról van szó, én aztán elmondhatom, ez nem "csak egy influenza", ahogy sokan mondják. Mindenkire másként hat, függ az immunrendszertől, hogy kit mennyire visel meg, de az biztos, hogy komolyan kell venni.

- Köszönöm, hogy elmondtad mindezt és kívánok mielőbbi visszatérést, egészségben, jó formában!