Nagyjából fél éve tagja a magyar férfi vízilabda-válogatott tágabb stábjának egy különleges szakember. Étkezésre tanítja a sportolókat, de ez csak tömör összefoglaló meghatározás, valójában azt akarja elérni, hogy a játékosok értsék: mikor mire van szüksége a szervezetüknek, s csak azt vegyék magukhoz, méghozzá minőségi táplálékok formájában. vlv-interjú.

HARIS ÉVA a vlv-nek (az interjú még a karanténidőszak alatt készült):

- Haris Évának hívnak. Egészségügyi szaktanár vagyok, ez a végzettségem. Hosszú ideig dolgoztam az egészségügyben, kórházban is majdnem tíz évet. Tizennégy évig tanítottam egy egészségügyi szakközépiskolában, oda még most is visszajárok óraadó tanárként.  Tanítok fitnessiskolában és táplálkozás-tanácsadókat is egy képzés keretében. 

Nagyjából ez az, amit tudni kell rólam. Bocsánat! Van mentálhigiéné-segítő végzettségem is, éppen azért szereztem meg a Károlin, hogy megértsem az emberek motivációját vagy antimotivációját, azt hogy bizonyos dolgokra miért képesek és bizonyos dolgokra miért nem. 

- Mindig nagyon érdekelt az élettan, talán ebben vagyok a legjobb. 12-13 éve elkezdtem foglalkozni azzal, hogy megtanítsam az embereket enni. Tudom, hogy ez elsőre elég hülyén hangzik. Ráadásul nem vagyok dietetikus, nem étrendeket adok, hanem elmagyarázom az embereknek az alapanyagok jelentőségét, azt, hogy mi az a szénhidrát, mi az a fehérje, ezek milyen hatást gyakorolnak a szervezetükre, mi történik, amikor megeszik a fehérjét, az mennyi idő alatt bomlik le és e folyamat a teljesítményükre hogyan hat. Közben kiderült, hogy van egy réteg, amelynek tagjait ez téma rettentően érdekli. Ők azok, akik nem sablonok szerint élnek, hanem szeretnék érteni, hogy mi miért történik, amikor táplálkoznak. 

- Hogy került a sport közelébe?

- Tíz éve foglalkozom sportolókkal, edzőként dolgoztam, ez adott lehetőséget számomra az egyetem és főiskola alatt a jövedelemszerzésre. Így sok sportolóval kerültem kapcsolatba, természetesen főleg a "saját" sportágamban, ez a testépítés, erőemelés volt. Elég ismert edzőnek számítottam ezen a területen a 90-es években.  

Már Rió előtt találkoztam Pánczél Gabival, (Pánczél Gábor jelenleg a férfi cselgáncsválogatott szövetségi kapitánya - a szerk.), ő akkor a KSI judóedzője volt. Elkezdtek hozzám járni a judósok, most is sokukkal foglalkozom, valahogy ennek révén kerültem képbe Märcz Tomiéknak tavaly, az Európa-bajnokság előtt. Tomi akkor úgy jött el hozzám, hogy több helyről is ajánlottak neki. Rögtön elmondtam, hogy nem vagyok dietetikus, nem fogok a fiúknak étrendeket adni. Meg vagyok győződve arról, hogy egy komoly sportoló nem követ kezébe adott étrendet, hanem tudatosan táplálkozik, tisztában van azzal, hogy mikor milyen tápanyagra van szüksége a szervezetének, milyen élettani helyzetben mit fog okozni az, amit megeszik. Tudja, mikor van szüksége energiára, mi lesz az, ami az idegrendszerét felborzolja, mi az, ami megnyugtatja, at is, hogy mit egyen edzés előtt, edzés után és miért éppen azt. Én ebben tudok segíteni. Tomi azt mondta, ez neki nagyon tetszik. Ráadásul több klubcsapatnál, ahonnan a válogatottak jönnek, van már dietetikus és vannak páran, akik a Scitec Institute segítségét is igénybe veszik, így viszont a játékosok egy más szemléletű ismeretanyaghoz jutnak. 



- Amikor azt mondja, hogy "elkezd dolgozni a játékossal" - ez mit jelent egész pontosan?

- Tudni kell, hogy ez az első csapatom. Úgy kezdődött, hogy Tomi bemutatott a keretnek. Elmondtam, mi várható tőlem -  nem állítom, hogy mindenkinél, de sok ember szemében kíváncsiságot láttam és ez nekem elég.  Aztán minden fiúval leültem. Van egy testösszetétel-mérőm, megnéztük a testösszetételüket, egyébként a legtöbb csapatnál, a szövetségben is van ilyen, ezt ők már ismerik. Szabitól (Tóth Szabolcs csapatmenedzsertől - a szerk) is kaptam korábbi mérési eredményeket. Átbeszéltük a dolgokat, ők elmondták, mit gondolnak az étkezésről, mit szoktak enni reggelire, ebédre, vacsorára. Én pedig már első körben igyekeztem számukra világossá tenni, hogy amit esznek (amit felsoroltak) azoknak az alapanyagai egy-két óra múlva milyen hatással vannak a szervezetükre. 

- Milyenek voltak az első reagálások?

-  Azt láttam, hogy van, aki hisz ebben, van, aki nem hisz benne, de érdekli és van, aki nem hisz benne és nem is érdekli. Ez teljesen normális. Nem vagyok híve a "terrorizmusnak" az erőszakos dolgoknak, a férfiaknál ez nem működik, inkább igyekszem "magamhoz édesgetni" őket.

- Mennyire befolyásolja a munkáját a sportág, az, hogy ezek a fiúk vízilabdáznak?

- Magát a vízilabdát, mint sportot, nem annyira ismertem. Természetesen elkezdtem kijárni az edzéseikre, megnéztem, hogy néz ki egy labdás edzés, egy szárazföldi edzés, beszélgetek velük, figyelem, hogy milyen pulzusszámon dolgoznak és a tapasztaltak alapján próbálok nekik tanácsokat adni, hogy mi lenne az, ami megfelelően energizálja őket.

Rendszeresen járnak hozzám a játékosok, havonta találkozom szinte mindegyikükkel. Ilyenkor mindig ugyanaz a metódus: mérünk, aztán ezer kérdést kapok, én pedig megválaszolom azokat. Ha éppen emésztési problémájuk van, akkor megpróbáljuk kiszűrni, hogy mitől lehet. Íratok velük tüneti naplót, például amikor fáj a feje, írja le, mit tapasztal, hol fáj, milyen jellegű a fájdalom, milyen következménye van, például az, hogy nem tud elaludni tőle. Megbeszéljük, ezt élettani szempontból vajon mi okozhatja.

Egyébként mindig szorosan együtt dolgozom az edzőkkel. Ők elmondják az igényüket, hogy mit szeretnének, miben akarnak javulást látni egy-egy sportoló esetében és én ennek megfelelően irányítom a személyes beszélgetést, dolgozom ki a megfelelő tematikát az adott sportolóval. Nagy hasznát veszem a mentálhigiénés ismereteimnek, főleg azért, mert egy csapat egész másként működik, mint ami az egyéni sportolókra jellemző.



- Az olimpia elhalasztása hogy hat a munkájára, kedvező, hogy több ideje maradt Tokióig? 

- Egyértelműen. Még nagyon az elején vagyunk a közös munkának, az olimpia eredeti időpontja túl közel volt, amikkel mi foglalkozunk, azokat csak hosszabb időtávon keresztül lehet "átvinni". Ki kell próbálgatni dolgokat, aztán a visszajelzések alapján módosítani. Talán nem hangzik jól, de én örülök, hogy kaptunk még egy évet. Ez éppen jó arra, hogy mindenki felhozza magát a gyengébb pontjait illetően. Ennek pedig fontos része lehet éppen a tudatos sportolói lét kiterjesztése mindenre, a napi táplálkozásra is. Sokat fogok tudni ebben segíteni. Régóta vagyok a szakmában és nagyon sok jó terméket tudok ajánlani. Ismerem a beszállítókat, tudom, hova kell fordulni minőségi biohúsért, zöldségért, túróért, de akár vajért is. Ezeket általában kényelmesen be lehet szerezni, az interneten megrendelve, házhoz szállítással. Ez egyébként azzal az előnnyel is jár, hogy az embert nem éri nehezen elhárítható csábítás, amikor egy nagy élelmiszer-áruház gondolái között sétálva meglát ezt meg azt...

Az alapanyag megválogatása rendkívül fontos, ez a minőségi táplálkozás alapja, biztos vagyok abban, hogy egy büféből vagy egy étkezdéből nem lehet felkészülni az olimpiára. Egy profi sportoló nem engedheti meg magának, hogy olyan ételeket egyen, amelyek elvonják az energiáját a fizikai munkától. Ők nagy energiákat mozgósítanak a napi két vagy még több edzésen, minden energiájukra szükség van. Ha rossz minőségű élelmet esznek, akkor a szervezetük a káros anyagok semlegesítésére, lebontására, méregtelenítésre von el, pazarol el rengeteg energiát. Emiatt gyengék, enerváltak lesznek, nem tudnak jól regenerálódni - nem lesznek olimpiai bajnok. 

- Ez egy csapatsportág. Az ön által elmondott képzési, nevelési munka pedig teljesen egyéni, hiszen mindenkinek másra van szüksége. Ezt  a mostani munkáját úgy kell elképzelni, hogy minden egyes emberről van egy naplója, adatlapja? A kerettagokat egyenként feltérképezi, megismeri?  És amikor x vagy y következik egyéni beszélgetésre, előveszi, megnézi a dokumentációt, felkészül belőle?

- Igen. Ez 19-20 óra havonta. Eddig négy alkalommal találkoztam mindenkivel egyénileg és volt két közös, csoportos foglalkozás. Én ezeket is szeretem. A kérdésre válaszolva: tény, hogy az egyéni életvitel meghatározó, de vannak jelentős azonosságok a fiúk életében, például az, hogy mennyit edzenek és mikor. Az egyéni viszonyok változók, húst eszik vagy vegan, főznek-e neki vagy beszerzi az ételt. Megcsináltuk azt, hogy valamelyikük esetében, aki minden alkalommal étteremben eszik edzés után, felvettem a kapcsolatot az adott étterem vezetőjével, aki mindig elküldte nekem a heti menüt. Ezt messengeren megbeszéltük a játékossal, elmondtam, szerintem mi lenne a jó, edzés után például ehet máglyarakást, különben nem tanácsos édességet fogyasztani. 

Maga a tudásanyag egyébként nem annyira egyénre szabott, a cél az, hogy az információkat megértsék, beépítsék a saját gondolkodásukba, ami által tudatossá válik a választásuk az étkezés területén. De mindenkinek segítek. Tudom, hogy ki az, akinek babája született, ki az, aki egyedül él. Kapcsolatban vagyok a feleségekkel vagy a barátnőkkel, azokkal, akik otthon főznek a sportolónak. A pólósoknál ez ma még nem működik, de ez a hosszú távú cél.



Én abban hiszek, hogy a sportoló köré kell egy team. Nagy örömmel látom, hogy a vízilabdázóknál ez pontosan így van. És ebben a teamben fontos szerepe van annak, aki "eteti" a versenyzőt. Szinte minden csapatban van olyan versenyző, aki küszködik valamilyen gonddal. Allergiája van, intoleranciája van és még az sem könnyű, hogy megtaláljuk ennek az okát. Ilyenkor gyakorlatilag teszteltetem az érintettet. Ha puffad valamitől, elkezdjük megnézni, mi válthatja ezt ki. Elküldi az étkezésében szereplő ételek listáját, azt én megnézem, jelzem neki, hogy melyik ötféle alapanyag jöhet szóba. Akkor elkezdjük egyenként kihagyni a "gyanús" elemeket, s előbb-utóbb elérjük, hogy megszűnik a hasi diszkomfortérzés. És akkor szép lassan, egyesével megpróbáljuk "visszarakni" mindazt, amihez az illető nagyon ragaszkodik. Ez a mostani helyzet éppen alkalmas az ilyen tesztelésekre.

Van olyan, hogy az edző két-három hetes időszakra elengedi, "felszabadítja" a sportolót, mondván, mostantól egy ideig ehet, amit akar. Ilyenkor kis idő múlva általában az illető maga "jön vissza", mondván, hogy elég volt az összevissza zabálásból. Természetesen sokat számít az is, hogy valaki milyen klubból jön. Semmiképpen nem arról szól a munkám, hogy felülírjam a dietetikus által meghatározott, személyre szóló irányelveket, étrendet. 

- Mégis, mennyire kell erőszakosnak lennie, esetleg hatalmi szóval nyomást gyakorolni a sportolóra?

- Erőszakos vagyok, mert nő vagyok, elég erős is vagyok, ez fontos, jól birok a fiúkkal. Ez a második olimpia lesz, hogy olimpikonokkal dolgozom együtt a felkészülés időszakában. Vannak mindig olyanok, akik ellenállnak, de hosszú távon ők is meggyőzhetők. Abban vagyok erőszakos, hogy azt mondom: próbáld ki! Érezz rá, hogy ez jó-e neked! Mert te sportoló vagy, érezned kell a testedet, azt, hogy milyen hatása van annak, amit eszel, jól energizál, komfortos érzést okoz vagy nem. Kétféle kaját is csak akkor tudsz összehasonlítani, ha érzed, hogy annak milyen hatása van. Egy hétköznapi ember lehet, hogy nem érzi, bár én őket is erre tanítom, hogy figyeljenek a testük jelzéseire, de egy sportolónak szerintem ez bele kell, hogy tartozzon az életébe. 

​

- Önnek mi a sikerélmény? Mikor látja, hogy ez vagy az az ön munkájának eredményeként alakult jobban? Ha megvan egy győzelem, azt a magáénak érzi?

- Sose gondolom, hogy egy győzelem az én munkám eredménye, az mindig a sportolóé... Egyébként sem az eredmény itt az elsődleges. Ha látom azt, hogy képesek teljes erővel harcolni, nem nagyon fáradnak el, jól érzik magukat és utána sincs panaszuk, akkor abban valószínűleg volt részem. A januári Eb-aranyéremnél még nem így volt, az olimpiára talán már így lesz. Egyébként a budapesti Eb alatt már beszálltam az étkezés megtervezésébe, ez könnyű volt, mert beköltöztek egy szállodába. Ilyen szempontból a külföldi edzőtáborok egyenértékűek a katasztrófával, tervezem, hogy a jövőben ott legyek ezeken, mert nagyon sokat számít, hogy a svédasztalról mi kerül a tányérokra. Senki nem mondja meg nekik, hogy ne egyenek rizst azzal a szósszal, mert a szósz zsír, a rizs meg szénhidrát és a kettő együtt sok, erre az energiára most nincs szükségük. 

Most az Eb előtti összetartás idején is volt olyan, hogy megjelentem a csapatnál a vacsoránál és láttam, hogy többen hirtelen eltakarják a tányérjukat... :-) Mi az a rántott hús ott? - kérdeztem. Az volt a válasz, hogy nem mondtad, hogy jössz...

Szóval el kell fogadni, hogy az élsportoló függő, ilyen a személyisége, addiktív. Hiszen éppen ezért tud az élsportban évekig így, ilyen magas szinten teljesíteni. Edzés, verseny, edzés, verseny - ez az élete. Ugyanilyen függőségei vannak az étkezés terén is. Úgy látom, hogy a pólósoknál a tej és a Túró Rudi az, amihez ezerrel ragaszkodnak. Nagyon nehéz "lehozni" őket erről, rá vannak kattanva, mint magára a sportra. 



- Akkor tulajdonképpen az ön álma valószínűleg az lehet, hogy a sportolók központilag beszerzett alapanyagból, a mindenkori fizikai igénybe vételhez igazított étrenddel táplálkozzanak...

- Az álmom az, hogy minél több igényes sportolót találjak, olyanokat, akiknek elhatározott szándékuk, hogy még ezt a picit is hozzátegyék, ezzel is javítsák a teljesítményüket. Szerencsére sok ilyen sportoló van a környezetemben, ők hisznek abban, hogy ez működik.

Ha az én álmomról beszélünk, talán azt említhetem, hogy jó lenne létrehozni egy "iskolát", ahol megtanulnak sok mindent a sportolók és az ő munkájukat irányító edzők, más szakemberek is. Nem kötelezhetnek a klubok minden edzőt, hogy menjen el, végezzen el egy ilyen tanfolyamot, pedig hogy mikor épül fel a csontrendszer, az ízületi rendszer, miért kell bemelegíteni, nyújtani, ezt mind meg kell tanulni. Most derül ki, amikor nincs vezetett edzés, hogy egy sor dolgot nem tudnak a sportolók, hiszen rendes körülmények között "csak" azt kell csinálniuk, amit mondanak nekik. Ha a napi munkájuk mögött lenne egy tudatos tartalom, akkor maguk szabályozhatnák a terhelésüket, s természetesen ehhez igazítanák az étkezést. 

Az igazi kiaknázatlan lehetőség az utánpótlásban rejlik. Fiatal korban kellene kialakítani az igényt mindarra, amiről eddig beszéltem. És ha ez sikerül, s így nő fel egy generáció, a többi szinte automatikusan követni fogja, mert ezt látta, ebben szocializálódott. 

- Amikor beszélget négyszemközt egy sportolóval és kérdezgeti őt, mennyire lehet biztos abban, hogy őszinte válaszokat kap?

- Úgy állok ehhez a kérdéshez, hogy nem engem ver át, ha nem őszinte, hanem saját magát. De nem hiszem, hogy ez gyakori lenne. Olyan is előfordul, hogy amikor valaki leírja az étrendjét, azt olvasom benne, hogy "Két Túró Rudit megettem, bocs!".

Átverhetnek, de túl sok értelme nincs. Hozzá tartozik ehhez, hogy kell a személyes kapcsolat, az, hogy bízzon bennem a sportoló. Ha kérdése van, én jussak az eszébe, ez nekem talán a legfontosabb! Ha elmegy valahova vásárolni és meglát egy ketchup-öt, fotózza le nekem, én meg elmondom az összetétel alapján, hogy mi jó neki, mi nem. És amikor a ketchup-kínálatból egyszer így kiválasztotta a jót, utána már nincs gond.



- Ebben a különleges időszakban milyen kapcsolata van a játékosokkal?

- Találkoztam velük még a karantén előtt, s ahol mérnek, például a Fradinál, onnan megkapom a mérési lapokat. A kapcsolattartás most online folyik. Van egy közös csoportunk a neten, én oda teszek fel rendszeresen videókat. Beszélek a napirendről, Kenyeres Andrissal közösen teszünk ajánlást, hogy miként alakítsák ki a játékosok a napirendjüket. Téma volt, hogy miért fontos a szénhidrát az életükben, miért fontos a zsír. Ezek 10 perces videók, s ha felkeltik az érdeklődésüket, akkor írnak nekem és én válaszolok. Olykor küldenek recepteket, hogy én erről mit gondolok, hogy ehetik-e vagy a kalóriatartalma iránt érdeklődnek. Ezt egyébként nem én számolom ki, van egy dietetikus, akivel együtt dolgozom. Elküldik az egész napi étrendet és visszaküldjük, hogy mennyi fehérje, szénhidrát, zsír van az ételekben. 

Mióta karantén van, persze, sok minden változott. Engem is váratlanul ért ez a helyzet, ahogy mindenkit. Biztos, hogy a vízilabdázók nem azt a munkát végzik, amit eddig, az étvágy pedig nem tűnik el azzal, hogy megszűnik a korábbi terhelés. Azt is érdemes tudni, hogy enni eleve szemre eszünk. Ennyit ki szoktam merni, ugyanannyit merek most is. Próbálom rávenni őket, hogy mérjék le a kaját, ez semeddig nem tart, de az ilyesmi a fiúknál nagyon nehezen megy. Pedig vissza kell venni, vagy ki kell hagyni étkezést. Az a normális, ha most bizonyos, edzés körüli étkezések eltűnnek, hiszen nincsenek hagyományos edzések. 

És akkor még nem beszéltünk a súlyos lelki tényezőkről, amelyek hatása pótcselekvésben, evésben jelentkezik. A férfi sportolók, ugyanúgy, mint a csajok, ha lelkileg kicsit rosszabbul vannak, nassolgatnak bánatukban. Márpedig a mostani helyzet mindenkit megvisel, az annyira várt olimpia elhalasztása, a megszokott életritmus felborulása mind nagyon kellemetlen. Én pedig nem szeretnék sok romot takarítani, ha véget ér a karanténkorszak... Remélem, hogy rövidesen személyesen is találkozom mindenkivel. 

- Köszönöm szépen a beszélgetést!