A "régi idők pólójának" nagy olasz klasszisa itt járt a budapesti Eb-n. Megkérdeztük őt magyar vonatkozású emlékeiről, véleményét kértük a sportág mai helyzetéről, a tokiói olimpia legnagyobb esélyeseiről. vlv-interjú.

- Milyen emlékei vannak a magyar vízilabdával kapcsolatban?

- Számomra a magyarok olyanok a vízilabdában, mint a brazilok a fociban: a legjobb csapat! Bármikor, amikor a magyarok ellen játszhattunk, nekünk az volt A MECCS, csupa nagybetűvel, hiszen a világ legjobbjai ellen játszhattunk. A csapatban, amely ellen vízbe szállhattunk, olyan játékosok szerepeltek, mint például Horkai, Gerendás, Faragó, Sudár, Csapó, Szívós…, szerintem ők voltak minden idők legjobb vízilabdacsapata.

Amikor a Florentia edzője lettem, sok magyar játékost hívtam oda. Nálam játszott Ambrus Tamás, Tóth Imre, Tóth László, korábban Horkai György. Amikor a női csapatot irányítottam, akkor Stieber Mercédeszt és Drávucz Ritát hívtam hozzánk, mindig voltak magyar játékosok a csapataimban.

- Ki tud emelni egyet a sok, Magyarország ellen vívott meccsből?

- Nagyon sok emlékem van, ezért ez nehéz feladat. Hirtelenjében egy szomorú emlék jut eszembe. A Margitszigeten játszottunk a magyarok ellen, és nekünk muszáj lett volna győznünk, de 10:3 ra kikaptunk. A lelátók tömve voltak, soha előtte annyi embert még nem láttam uszodában szurkolni. De természetesen emlékszem az 1976-os montreáli olimpiára is. Ott szerintem nekünk kellett volna nyerni, de nem volt szerencsénk. Két évvel később ugyanaz a Felix nevű amerikai bíró vezette a vb-döntőt Berlinben, és akkor megvertük a magyarokat. Ez szép emlék. Külön jólesett, hogy a meccs után Horkai György barátom odajött és azt mondta, örül a győzelmünknek, mert a legjobb csapat nyert.

- Hogy telnek a mindennapjai? Részese még az olasz vízilabdaéletnek?

- Nem. Teljesen kiszálltam. Úgy gondolom, hogy Olaszországban a vízilabda mára "az utolsó sportág" lett. Szerintem ez egy csodálatos játék, az olasz emberek szeretik is, de sajnos nem értik, hogy mi történik a vízben, átláthatatlanná vált az egész.

Sok-sok évvel ezelőtt Nápolyban, Genovában, Firenzében öt-hatezer ember járt ki a meccsekre. Most jó ha száz-kétszáz néző van. Számomra nagyon nehéz ezt látni, megélni. Van a Pro Recco amelyet mindenki ismer, és semmi több. Mindez szerintem azért, mert a mai vízilabda nem olyan szép, nem annyira szórakoztató, mint amilyen jó néhány évvel ezelőtt volt. Ha egy meccs 15:14-re végződik, 30 kiállítással, az nem vízilabda. Az boksz a vízben. Ezzel szemben régen: 6:7, 7:5, 3:4, ilyen végeredmények voltak. Az vízilabda volt, fantasztikus gólokkal. Most, ha egy meccsen esik 30 gól, igazán nehéz a rengeteg közül egyre-egyre visszaemlékezni.

Egy másik dolog, amiért nagyon szomorú vagyok, és nem magam miatt - én egy vagyok a sok közül. Az egykori idők sok klasszisát szerintem néha illene meghívni egy-egy eseményre. De senki nem hív minket, talán azért, mert akik a vízilabda sorsáról döntő testületekben ülnek, nem örülnek, ha minket látnak. Ezúttal is csak azért jöttem, mert a barátom, Horkai György meghívott, és így tudtunk találkozni, de nem csak a vízilabda miatt vagyok itt.


Gianni De Magistris és Horkai György

- Ha jól értem, nem kedveli az új szabályokat…

- Határozottan nem. Nem szeretem őket, mondtam is Gyurinak (Horkai Györgynek – a szerk), hogy ha mi most játszanánk, akkor meccsenként legalább tíz büntetőt fújnának. A center hozzáér a labdához, máris ötméterest ítélnek.

Mindig a labdarúgást hozom fel példának, egész Európa, sőt, a világ legfontosabb sportját. Hetven év alatt két szabályt változtattak meg, összesen kettőt! A kapus nem foghatja meg a hazaadást, és a kirúgásnak el kell hagynia a tizenhatost. Két nagyon apró módosítás.



Ha a korábbi csapatommal játszanánk most, tehát a mai szabályok szerint egy meccset az akkori magyarok, Horkaiék, Sudárék, Csapóék ellen, szerintem gyakran egyetlen részvevő sem értené, hogy mit fújkál a bíró. Egyszer kiállítás, egyszer kontra ugyanazért. És ha ez nekünk bonyolult, akkor milyen lehet a nézőknek?

És még egy lényeges dolog, ami elkeserít: a mai vízilabdában azok a legjobb játékosok, akik a legnagyobbat lövik. Ennyi elég. Nekem viszont ez kevés. Én láttam olyan nagy játékosokat, mint Faragó, Csapó, Gerendás, Horkai, de más nemzet csapataiból is többeket, akik esetében az ész, a kondíció és a jó lövés együtt eredményezett jó játékost. Most a jó lövőtechnika elég. Én magam a mai világban nem is vinném semmire, mert a lövéseim borzalmasak voltak, rendre az ellenfelem eszén túljárva sikerült gólt szereztem. Számomra a sport nemcsak a fizikumról, hanem az észről is szól - ma is.

- A budapesti Eb-n Olaszország kikapott Montenegrótól a negyeddöntőben. Meglepődött az eredményen?

- Igen, meglepetés volt számomra, mert azt gondoltam, hogy az olaszok jobban tudnak játszani. De látva a meccset, azt mondom, hogy igazságos eredmény született, Montenegró sokkal jobb volt, úgy, hogy a bírók nem is voltak fairek velük szemben, hiszen ők csak 8-szor játszhattak emberelőnyben, szemben az olaszok 15 fórjával. Montenegró egy tökéletes meccset játszott, és ha képesek ugyanilyen szinten vízilabdázni az elődöntőben, akkor az komoly kihívás lesz a magyarok számára is (a beszélgetés az elődöntőt megelőzően zajlott - a szerk.). De Montenegró elég hektikus, egyszer nagyon jól, máskor kevésbé jól teljesít. A legjobb csapatokat egyébként éppen ez különbözteti meg a többitől: soha nem mennek egy bizonyos szint alá a játékban!

- Ha most kellene tippelnie, melyik csapat tokiói győzelmére fogadna?

- A mai napig szinte biztos voltam abban, hogy Szerbia a legnagyobb esélyes. De látva a mostani meccseiket, egy kicsit elbizonytalanodtam. Talán Magyarország jut fel újra a csúcsra. Nekik van egy hatalmas előnyük a többiekkel szemben: Varga Dénes. Számomra Varga Dénes minden idők legjobb vízilabdázói közé tartozik. Ha mellette két három fiatal játékos is fel tud nőni a feladathoz, akkor a magyarok megnyerhetik az olimpiát. 

- Köszönöm a beszélgetést!

- Én is köszönöm. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, hiszen Magyarországon többen kérdezik meg, hogy mi van velem, mint Olaszországban. „Nessuno è profeta nella propria patria”. Senki nem lehet próféta a saját hazájában.

Kerber Tamás/vlv

A VLV EB-ALOLDALA