FACEBOOK

Az én VB-jeim, VB-énjeim

Az én VB-jeim, VB-énjeim
hozzászólás, 2007.03.06.

Egy 30 éves vízilabdázónak nemcsak jelene és jövője, hanem már múltja is van. Annyira viszont még nem szenilis, hogy erre ne emlékezzék egészen pontosan. Dr. Kiss Gergely az eddig megrendezett 11 vízilabda VB közül négynek igen csak aktív szereplője volt, így pusztán az évszámokat és a városokat kellett megemlítenünk, már  tódultak is elő az emlékek.

1998, Perth: ezüstérem

Óriási élmény volt 20 évesen és 4 hónaposan Ausztráliába utazni. Az átállás miatt korábban érkeztünk, így a vébé kezdete előtt megnéztük a tengerpartot, a jachtokat és a delfineket is. Kellően feltöltődtünk, és így nehéz águnkon (a jugókat és az olaszokat is legyőztük) viszonylag könnyedén meneteltünk az elődöntőbe.  Ott a házigazda ausztrálok elleni esti mérkőzésen 10-5-re nyertünk. Másnap a spanyoloknak a délutáni fináléban viszont csak 4 gólt lőttünk. Zöldfülű volt még a társaság, rutintalanságunk miatt vesztettünk. Fizikailag jól bírtuk, de Rollan kapus pszichésen kikészített minket. Nekem is volt két rossz lövésem, különösen az bántott, amikor a kapufára ejtettem, pedig üres volt a kapu. Ha a torna korábbi szakaszában játszottunk volna a spanyolokkal, biztosan vertük volna őket. A finálé utáni tömeges pityergés is felejthetetlen, sajnos.

 2001, Fukuoka: 5. hely

Mi voltunk az olimpiai bajnokok, azt hittük rutinból minden jobban megy majd. Már a pesti EB-n is csak bronzérmet nyertünk, az egész évünk nagyon gyengére sikeredett, rossz ritmusban, ütemtelenül játszottunk, ám még így is bejuthattunk volna az elődöntőbe, de 3-2-re kikaptunk az olaszoktól. Sem előtte, sem utána, soha nem fordult elő velünk, hogy egy meccsen csak két gólt lőjünk. 3-3-mal tovább mehettünk volna, de mindent kihagytunk, az utolsó percben nekem is volt egy rossz lövésem. Ez az egyetlen világverseny, amikor nem szereztünk érmet.

 2003, Barcelona: aranyérem

Ekkor már majdnem 3 éve nem tudtunk világversenyt nyerni, úgy hogy amolyan most vagy soha alapon utaztunk a katalán városba. Iszonyú akarattal, küszködve, nem pedig szépen játszva jutottunk fel a csúcsra. Az utolsó két meccsünkön a görögök elleni elődöntőben és az olaszok elleni fináléban, csak a hosszabbítás döntött –mindkétszer a javunkra. Amikor az utolsó gólunkat négyméteresből belőttem, óriásit ordítottam, ekkor szakadt ki belőlem a feszültség. Ezzel a diadallal vált teljessé aranyérem gyűjteményem.

 2005, Montreál: ezüstérem

Ekkor éreztük leginkább milyen hosszú egy világbajnokság. A sportolónak a saját dolgával kell foglalkoznia, ha turista lennék, a vizes VB jó néhány más versenyszámát is megtekinteném. Így viszont kétnaponta játszottuk a könnyebb és nehezebb meccseket, két héten át. Megkezdődött a fiatalok csapatba építése, amolyan átmeneti év volt ez. Végig érződött, hogy a magyar és szerb válogatott vívja majd a döntőt, és ahogy mondani szokás, az élet x-re játszik, az olimpián mi nyertünk egy góllal, most ők. A játékunk inkább küzdős volt, sem mint szellemes. Én magam a jobbszélen különösen éreztem Benedek Tibor hiányát. Fájó kimondani, de reális eredmény született, a sors sportszerűen a szerbeknek is adott egy aranyérmet.

 Hajdú B. István
Címkék:
Kiss Gergely