Varga Dénes a világ legjobbja - ezt számos objektív és szubjektív tényező támasztja alá. Év végi beszélgetésünkből kiderül, hogy 32 éves korára jelentősen átalakult a gondolkodása, s bár nyilvánvalóan pályafutása utolsó szakaszához érkezett, új feladatokat is talált. A közelgő Budapesti Eb kapcsán elmondja, milyen tanulságai voltak a legutóbbi két hazai finálénak, a 2014-es Eb-nek és a 2017-es vb-nek. vlv-interjú.

VARGA DÉNES a vlv-nek:

- Nem tudom mással kezdeni, mint azzal: egészen fantasztikus éved volt. Kíváncsi vagyok, te hogyan értékeled. Amikor most visszatekintesz 2019-re, mi ugrik be, mi maradt meg benned elsősorban?

- Abszolút a BL-győzelem volt a csúcspontja ennek az évnek, mert a többi sikert egyrészt el is várta tőlünk a klub, másrészt mi is magunktól. A BL-trófea elhódítását viszont nemhogy nem várta el senki, hanem úgy nézett ki: egyszerűen nem állunk készen arra, hogy komolyabb csapatok ellen esélyesként szálljunk vízbe, mert szezon közben döcögött a játékunk a legnagyobb riválisok ellen.

- Beszéljünk a játékodról. Úgy tűnik, hogy a sportág virtuóz mestere lettél, világszerte nézik és felsőfokú jelzőkkel illetik a meccseken alkalmazott kreatív megoldásaidat. A külső szemlélő azt állapítja meg, hogy ez a fiú nagyon élvezi a játékot. Ez áll a különleges megoldások mögött?

- Élvezem. Azt hiszem, ez azért lehetséges és azért tudok eredményes is lenni, mert megfelelő háttér teszi ezt lehetővé. És itt nemcsak a saját személyes hátteremre gondolok, ami szerintem egyedülálló, hanem a szakmai oldalra is. Szerintem a Fradiban erősebb, nagyobb munka folyik, mint más klubokban, és ez minket olyan magabiztosságot eredményező fizikai állapotba helyez, ami miatt stabilan tud játszani a csapat és ezen belül én is.



- Korábban beszéltünk arról, hogy mindig van egy cél, egy feladat, amit kitűzöl magad elé egy szezon előtt. Van még ilyen vagy most már az a feladat, hogy tartsd azt a szintet, amit elértél és amit sorozatban teljesítesz a fontos meccseken is?

- Természetesen látom a fejlődési lehetőséget, illetve alapvetően rossz hozzáállás lenne egy élsportolótól, hogyha elégedetten hátradőlne. A legnagyobb motiváló erőm most az kezd lenni, hogy mit tudok átadni azoknak, akiknek valamit át lehet adni. 

- Ez alatt a fiatalokat érted? A csapattársaidat?

- Igen, de nemcsak őket. Alapvető nyitottságot feltételez ez a törekvés, nem biztos, hogy minden fiatal nyitott ilyesmire, viszont lehet, hogy idősebb játékosok igen. Arra gondolok, hogy ha van bennem valami, ami másnak "jól jöhet", akkor azt szeretném átadni, ráadásul minél hatékonyabban. 

- Ez a "kor előrehaladtával" keletkező igény?

- Elképzelhető. Most kezdett kialakulni bennem. Amikor arra gondolok, hogy kikkel játszhatok még együtt a karrierem során és hogy vannak ügyes fiatalok más klubokban, akik, ha elég okosak, akkor a Fradiban szeretnének játszani, megfordul a fejemben, hogy nekem milyen sokat jelenthetett volna, ha a kapásoldalon klubszinten azokkal tudok együtt játszani, akiket sokra tartok. 



- Tehát akkor te már kiszemeltél hazai fiatal játékosokat. Mit szól ehhez Norbi? (Madaras Norbert, az FTC szakosztályelnöke - a szerk.)

- Ezt még meg kell beszélnünk. :-) Nyilván a döntés az övé, hiszen ez alapvetően az ő feladata, de biztos vagyok abban, hogy számít neki az én véleményem is.

Mindenesetre én most már az előbb említett dolgokban látom azt, hogy van értelme még ezt csinálnom. Látok olyan fiatalokat, akiknek adott esetben az én mondandóm adhat olyat, amivel lehet, hogy az edzőjük nem tud szolgálni. És ezáltal sokrétűbb játékosok lehetnek. 

- Mégis, ezek az "átadandó dolgok" mifélék? Konkrét technikai megoldások?

- Én se biztos, hogy tudom. Amikor a fiatalok helyzetén gondolkodom, kettős érzés van bennem. Azt is sajnálnám, ha a vízilabda miatt eldobnának dolgokat, mint például a tanulást, és azt is, ha a sportágunkból eltűnnének az olyan játékosok, aki élvezik és tudják is szépen játszani ezt a játékot.

- Valahogy úgy beszélgetünk, mintha a pályafutásod vége felé tartanál, bár nincs még meg a visszavonulás időpontja. 

- Azt a kérdést tetted fel, hogy ez a korral jött-e? Ez azért meghatározza a továbbiak hangulatát...

- Igen, mert minden jel arra mutat, hogy már "kifelé mész". A máltai bajnokság legerősebb csapata bejelentette, hogy 2021 nyarán náluk játszol majd, ami értelemszerűen azt jelenti, például, hogy akkor már nem leszel válogatott...

- Nem szeretném elnyújtani a pályafutásomat, az tény. Úgy érzem, sokkal több áldozattal jár az, hogy így tudjak játszani, ilyen vízilabda-karriert építsek, mint amennyire ez megéri. És most itt lehet sok mindenre gondolni, de én úgy érzem, eljött annak az ideje, hogy sokkal több időt töltsek a fiaimmal. És a legnagyobb "időelszívó tényező" a nyári felkészülés, amikor utazom - és nem velük! -, ugyanúgy naponta kétszer edzem, mint amikor iskola van, tehát napközben amúgy sem lehetnénk együtt. Nyáron csak én mennék el tőlük és én ezt már nem szeretném többé. 

​

- Az megfordul már a fejedben a napi meló közben, hogy mennyire fog hiányozni? Vagy hogy mi fog legjobban hiányozni?

- Az a baj, hogy egyre több olyan dolgot veszek észre, ami biztosan nem fog hiányozni... És ebből egyértelműen az következik, hogy megöregedtem. Viszont nyilvánvaló, hogy a jó teljesítmény, a sikerek azért "itt marasztalnak". Mint korábban kifejtettem, a Fradiban végzett munka jó teljesítményt tesz lehetővé - nem mondom, hogy automatikusan következik belőle, mert nem tudni, mit hoz a jövő, de úgy tűnik, egyelőre nagyon eredményesek vagyunk. És amíg így van, addig nehéz ellökni magamtól a dolgokat. Pedig vagyok úgy néha hétköznapokon, hogy nem biztos, hogy lemegyek holnap.

- Tényleg??

- Igen. De még sose voltam olyan bátor, hogy ne menjek le. Egyszerűen nem bírom még megtenni. De lehet, hogy még nem is szabad.

- Válogatottság. Volt egy kis szemantikai vita, tiltakoztál a veled kapcsolatban használt "visszatérés" szóhasználat ellen, most már ennek nincs is jelentősége, a tény viszont az, hogy a budapesti vb-döntő utáni pihenés látványosan a hasznodra vált, amiből aztán a válogatott is profitált, hogy mást ne mondjak, megnyertük az első alkalommal kiírt  Európa Kupát Zágrábban... 

- Emlékszem, amikor kiragadtak minket a klubnál folyó szisztematikus munkából, éppen jól esett nekem ez a kis változás, a válogatottnál tapasztalt légkör, hangulat. Természetesen a két "pálya" nem ugyanaz, már csak azért sem, mert a zágrábi tornára kevés időnk volt felkészülni. Ezáltal sokkal inkább ad hoc jellegű volt a végső soron elért teljesítmény és nagyobb volt a katarzisélmény is, hiszen három nagyon jó csapaton vertük keresztül magunkat. 

- Jött a vb és az az első meccsen elszenvedett kézsérülés azért beárnyékolta az egész évedet. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy mi lett volna, ha...

-  Igen, ennek sajnos így kellett lennie, biztos tanított mindenkit valamire. Egyébként engem is, csak az a baj, hogy most már nem érdekelnek annyira a "tanulási fázisok", ráadásul ez egy olyan vb volt, amit meg lehetett volna nyerni. A mezőny a szerbek B csapattal indulása miatt nem volt olyan erős, mint előtte-utána. Ezért nagyon sajnálom. A végül világbajnokká vált olasz csapatot így is meg tudtuk volna verni, ha egy kicsit koncentráltabbak vagyunk. Nem is tudom..., azt a meccset azóta képtelen voltam megnézni. Megpróbáltam elengedni, ez tűnt a legjobb megoldásnak, de sajnáltam ezt a vb-t nagyon. Előre nézek és azt mondom: örülök, hogy tökéletes az egészségem és így megyek neki a hazai Európa-bajnokságnak. 

- Játszottál már itthon Eb-döntőt és vb-döntőt is. Azóta sok minden változott, de azért a hazai közeg miatti különleges jelleg nyilván azonos lesz. Hogy készülsz, mire számítasz?

- Nagy csodaként éltem meg, hogy a 2014-es Európa-bajnokságon eljutottunk a döntőig. Úgy éreztem, hogy mindenképpen történelmet kell írnunk, meg hogy most eljött a szerbverés pillanata. Ebből lett egy gigantikus "zacskó"... Utána, 2017-ben, a szintén budapesti vb-n egy nagyon szerencsés ágnak és csillagállásnak köszönhetően szintén eljutottunk a döntőig és majdnem meg tudtuk fordítani a rémes kezdésünk után a horvátok elleni meccset. De az sem sikerült. Akkor is azt éreztem előtte, hogy ez itt most egy vissza nem térő lehetőség, csapatkapitányként is így kommunikáltam a többieknek, és utólag már látszik, hogy ez görcsösséget szült, vagyis felesleges pluszterhet jelentett.

Én azt szeretném, azt tűztem ki célul, hogy most nyerjük meg a csoportot és a negyeddöntőt, aztán ott valakiket kapunk az elődöntőben, jussunk túl rajtuk is, tehát valahogy érjük el a torna utolsó meccsét. Ott pedig most a korábbiakhoz képest egy másfajta lelkülettel lesz lehetőségünk lejátszani egy Európa-bajnoki döntőt. Más lelkiállapotban szeretnék ott lenni. Ehhez természetesen négy, sikeresen megvívott komoly megmérettetés kell vagy három, amennyiben csoportelsők leszünk. Bízom abban, hogy csak három.

- Köszönöm  beszélgetést és sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánok neked és a családodnak!