Régóta érett ez az interjú. Azzal a játékossal készült, aki a szövetség pontérték-táblázata szerint az előző bajnokság egyik legjobbja volt. A Fradit követő új korszakáról, megnövekedett szerepéről, testsúlyáról, idei céljairól kérdeztük a Honvéd 36 éves centerét.

SZIRÁNYI BALÁZS a vlv-nek:

- Egy éve váltottál klubot, a Honvédhoz abból a Fradiból igazoltál, amely aztán a szezon során mindent megnyert, ahol elindult. Nem fájt a szíved kicsit emiatt?

- Egyáltalán nem. Nagyon szurkoltam nekik a BL alatt is, jó volt látni, hogy a nevelőklubom a volt csapattársaimmal eljut a legmagasabb szintre, amit egy klub elérhet. Egyébként sem volt sok időm ilyesmin agyalni, fontos egyéni feladataim voltak, új célok vártak rám.

- Mik voltak ezek az egyéni feladatok, célok? Levezetésnek szántad már ezt az időszakot vagy voltak komolyabb tervek? Azt a pillanatot szeretném felidézni, amikor eldöntötted, hogy itt folytatod.

- Amikor ez eldőlt, akkor nem volt egy konkrét célom, ami az egyéni teljesítményt illeti, inkább csak annyi, hogy meghatározó egyénisége legyek ennek a csapatnak, fontos legyen a játékom. Ez nyilván akkor működik így, ha az ember jól játszik. Ugyanakkor látható volt, hogy a szerepemmel kapcsolatos várakozás valószínűleg anélkül is megvalósul majd úgymond, hogy én erre különösen törekszem, hiszen olyan volt a struktúrája ennek a csapatnak, hogy a tapasztalatom és egyéb dolgok miatt óhatatlanul nagyobb feladat hárult rám. Az egyéni célom így ehhez igazodott, az volt, hogy ezt a feladatot betöltsem, és kulcsjátékosa legyek a csapatnak.



- Amikor szerződtél, nyilván tudtad, hogy egyrészt nem ugyanolyanok a társak, mint korábban, másrészt sokkal többet leszel vízben. Mégis, amikor elkezdődött a szezon, jöttek a meccsek, és nem nagyon hívtak ki a vízből, akkor az hogy hatott rád?

- Ismerős volt már korábbról, ez egy ilyen régi-új szerepkör volt nekem. Az életkoromból adódóan elég sokféle szerepet eljátszottam már a vízben, talán emlékszel, hogy még bekkeltem is. Előfordult az is, hogy gyakorlatilag egy teljes szezont egyedüli centerként kellett végigjátszanom, ez most leginkább ahhoz az évhez hasonlított. Ismerős volt, és ez vonzott magával egy-két dolgot, amire tudatosan kellett készülni az edzések alatt fizikálisan.

- Nem tudjuk megkerülni, hiszen Merész Bandi nemcsak most, hanem már jóval korábban felhozta a te példádat, mint olyan sportolóét, aki az elhivatottság, a játék iránti alázat jegyében, miután észrevette, hogy megváltozott a vízilabda, s több mozgás kell centerben, úgy döntött, hogy…?

- Igen, fogytam majdnem 25 kilót a fradis maximumomhoz képest. Nagyjából úgy áll össze ez a dolog, hogy valamennyi erőt persze feláldoztam az állóképesség oltárán, de azért a fajta játékért, amit főleg tavaly kellett játszanom - és azt gondolom, még idén is így lesz -, meg kellett hoznom ezt az abszolút vállalható áldozatot. A mozgékonyság irányába változott az egész vízilabdasport, s kimondható, hogy a kisebb testsúlyommal sokkal jobban bírom a meccseket, az edzéseket, mindent. Nem testépítők vagyunk, ezt sokat hangoztatom, nagyon nehéz úgy zsírt veszíteni, hogy közben az ember izmot növel. Az ember óhatatlanul izomból is fogy, ez kis erőveszteséggel jár, de próbáltam nagyon figyelni arra, hogy az erőből a lehető legkevesebbet veszítsek. Eddig úgy éreztem, hogy ez az állóképességbeli plusz mindig sokkal nagyobb volt, mint ami a veszteség oldalán jelentkező "eredmény". Nyilván, ez a 20 kiló körüli fogyás már szembetűnő, úgyhogy erre mindenki szokott reagálni, mindenki kommentálja. A vízilabdavilág kis közeg, megy a zrikálás, néha jobb májú viccekkel, néha "rosszabb májúakkal", de ez is adja magát, nincs ezzel semmi gond. Látványos változásról van szó, kint van a kirakatban, ez ezzel jár.



- Nem akarok ezen lovagolni, tényleg egy utolsó kérdés ezzel kapcsolatban: ha ez egy elhatározás, egy döntés volt, akkor azért arra szerintem sokan kíváncsiak, hogy mi volt a módszer, hogy csináltad? Étrendet változtattál, vagy többet gyúrtál? Hogy zajlott ez le?

- Eleinte csak részben volt ez tudatos. Amikor a Honvédban tavaly elkezdtük az edzéseket, azt láttam, hogy fogyok. Akkoriban olyan, egyéb irányú elfoglaltságaim is voltak, amelyek miatt egyre könnyebb lett tartani ezt a folyamatot. Az eleje tehát majdnem magától jött, aztán pedig már egyre jobban figyeltem arra, hogy mit eszem, de nem volt egy konkrét célom, hogy ennyit és ennyit akarok lefogyni. Ahogy ez ment tovább, úgy voltam vele, hogy mehet még, mert egyre jobban éreztem magam. Itt sokat lépcsőzünk, az is egyre jobban ment, tehát a napi edzések tükrében látványosan javuló tendenciát tapasztaltam, s mindez egy viszonylag jól követhető folyamattá alakult. Azt is tudni kell, hogy a fogyás egy kicsit öngerjesztő mechanizmus: ha keveset eszel, szűkül a gyomrod, egyre könnyebb lesz az egész, ahogy az ember halad előre. Nem az történt, hogy az elején kitűztem egy célt, hanem organikusan alakult így.

- Jó, akkor viszont meg kell állni valahol...

- Ez már meg is történt, tudatosan megálltam 91-92 kilónál. Nyáron, a nagy melegben előfordult, hogy plusz edzéssel 90 kiló alá mentem, de akkor már éreztem magamon, hogy ez valószínűleg sok. Hiszen az már nem egy center, hanem egy szélső játékos súlya... Onnan vissza kellett jönni, a mostani helyzetben komfortosan érzem magam. Aztán ez változhat, meglátjuk.

- Sokat is beszéltünk erről, többet, mint amennyit ér, valószínűleg. Még egy kérdés az elmúlt szezonról: az a teljesítmény, amit nyújtottál, szerinted inkább a rutinnak köszönhető vagy a helyszínváltozásnak vagy annak, hogy a korábbihoz képest gyengébb csapatban többet játszottál, jobban meg tudtad mutatni magadat? Kiemelkedő teljesítményt nyújtottál a mutatók szerint.



- Ezek közül két dolog látszik meghatározónak. Egyrészt nyilván jóval kevesebb, válogatottat megjárt vagy válogatottban játszó csapattársam volt itt a Honvédban, emiatt nagyobb feladat, fontosabb szerep hárult rám. Több labdát kaptam, és átlagban többet játszottam - valószínűleg közel kétszer annyit -, mint a Fradiban. Ez nyilván magával hozza azt, hogy az ember eredményesebb. Másrészt, ahogy néztem, ez a szövetségi pontozásos rendszer eléggé kedvez a centereknek, legalábbis én azt látom, hogy van egy ilyen tendencia. Szasa Misics nem véletlenül lett első egymás után két évben, és általában is elmondható, hogy mi centerek elöl vagyunk ebben a rangsorban. Azt gondolom, hogy lehet ebben egy kis torzítás, a teljesítmény különböző paramétereinek felértékelése miatt. Lehet, hogy ez csak az én véleményem, de volt ilyen érzésem már korábban is. Ettől függetlenül jól jött ki az év, tényleg motivált voltam, és viszonylag hamar megtaláltuk a közös hangot a csapattal. 

- A motivációt említetted. Az érdekelne nagyon, hogy egy olyan játékost, aki a BL-trófeáért játszott, aki válogatott volt, aki hatalmas meccseken van túl, a mostani szituációban - mégiscsak egy új szezon kezdődik - motiválja-e az, hogy a nyolc közé jusson a Honvéd? Ezek óriási különbségek a célokban, meg a lehetőségekben is. Hogy kezeled ezt a helyzetet, van-e valami módszered, amivel a meccsek előtt motiválod magadat?

- Könnyebben megy, mint gondolnád! Ahogy benne vagy ebben a közegben, nem azon gondolkozol, hogy én már játszottam olimpiát, mi volt a negyeddöntőben, ott mi lett volna, ha, vagy hogy a BL-döntő előtt mennyire máshogy keltem, mint ma. Itt ezek a célok, ennek a csapatnak, ennek a közegnek, aminek a részese vagyok, ezek fontos dolgok, ilyenformán nekem is azok. Ha 30 éves perspektívából néznék egy sima bajnoki alapszakasz-meccset, az egész pályafutásom tükrében, akkor elbagatellizálható, érdektelen meccs lenne. De amikor az ember benne van ebben a körfogásban, részese egy csapat életének, akkor egy Szombathely elleni edzőmeccsnek is van súlya, mert tudjuk, hogy találkozni fogunk velük, és fontos, hogy mutassunk nekik jó előre egy képet.

​

- Ettől az idénytől mit vársz? A Honvédtól, magadtól?

- Azt gondolom, hogy nagyon hasonló szezon lesz, mint a tavalyi. A magyar bajnokság mezőnye az 5. és a 10. helyezett között elég sűrű, s nem történtek szerintem olyan fejlemények, amelyek ezt megváltoztatták volna. Nagyon küzdelmes időszak lesz. A klub célja és az enyém is: egy fokkal könnyebben jussunk be a nyolc közé, hiszen tavaly eléggé rezgett a léc. Kifejezetten egyénileg pedig: nem feltétlenül az MVLSZ pontversenyében akarok az élen végezni, hanem azt szeretném, hogyha ez a csapat jól működne, legyek hasznos tagja, akire lehet számítani centerben, védekezésben egyaránt.

- A fiatalokat tanítod-e akár valamilyen szervezett módon, akár csak úgy, hogy az edzésen néha odaszólsz nekik?

- Erre már megfogalmazódott az igény. Nem csinálom annyit, mint amennyit kellene, úgyhogy ez egy jogos gondolat, nemcsak a te fejedben született meg. Ez nekem még nehezen megy, bevallom őszintén, de előbb-utóbb rászánom magam, mert logikus lépés lenne. Van két fiatal bekkünk, egy fiatal centerünk, tehát lenne helye annak a tapasztalatnak, amit, ha én ügyesen továbbadok, akkor hasznosul. 

- Köszönöm a beszélgetést és sikeres szezont kívánok!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)