Első évét zárta az OSC élén Vad Lajos. A vezetőedzőt a szezon értékelésére kértük.

VAD LAJOS (A-Híd OSC-Újbuda) vezetőedző a vlv-nek:

- Egy teljesen új csapat, új edzővel - ez jellemezte az OSC-t a tavalyi szezonkezdetkor. Az volt a cél, hogy döntőt, döntőket játsszunk - ez egy esetben sikerült, a magyar bajnokságban. Úgy érzem, hogy azért ez alatt a tíz hónap alatt léptünk előre a korábbi időszakhoz képest, komoly kihívói lettünk a Ferencvárosnak.

- Mennyire volt szokatlan feladat neked az új OSC felépítése?

- Egy csapatot összerakni - ez nem volt újdonság számomra, eddig is ezt csináltam. Először is, nekünk magunknak el kellett hinnünk, hogy nem vagyunk rosszak. Lehet, hogy ez sokaknak furcsának tűnik, de már ebben is sok munka volt. Aztán nagyon jól indult a szezonunk, de bekövetkezett egy megingás a nemzetközi kupában, ami számomra a mai napig nagyon sajnálatos és tulajdonképpen nem is értem. 



- A Herceg Novin nem tudtatok túljutni az Eurokupa elődöntőjében...

- Így van. Utána viszont új lendületet kapott a csapat. 

A bajnokságot illetően az volt az elsődleges elképzelésem, hogy az Egert és a Szolnokot oda-vissza verjük meg, úgy gondoltam, hogy ha ez megvan, az már nagyon jó helyzetbe hoz minket. Így is lett, pedig ez egyáltalán nem volt könnyű, különösen a Szolnokkal kapcsolatban gondolom azt, hogy az erejét szezon előtt jelentősen alábecsülte szinte mindenki. Nagyon kemény csatákat vívtunk velük, volt, hogy rövid időn belül háromszor is találkoztunk, mert a Magyar Kupában is megkaptuk őket

- Visszatérve még a csapatépítésre, korábban is évről évre új csapatot kellett összeraknod, a Honvédnál, most azonban más volt a játékosállomány - az OSC-ben aztán tényleg nagyon profi játékosok vártak, olyanok, akiknek múltjuk van, sok nagy meccset játszottak már a pályafutásuk során. Mi volt a filozófiád, mi jellemezte a velük végzett munkát?

- Az alapstílust ki kellett alakítani, ami nem megy egyik napról a másikra. Még ha valóban képzett, nagyon profi játékosokról is van szó, ezt a szintet nem lehet átugrani. Lépésről lépésre kell haladni és türelmesnek kell lenni. Amire hivatkozol, az legfeljebb annyiban jelenthet előnyt, hogy nem ötvenszer kell ugyanazt gyakorolni, hanem csak hússzor. 

- Mégis, hogy zajlott ez a folyamat? Nyilván nem volt zökkenőmentes. Milyen gondjaid voltak közben?

- Nézd, gondok mindig vannak. Nem biztos, hogy az én elképzelésem "ül" minden játékosnál, eleve minden csapatban vannak játékosok, akiket nehezebb integrálni. Itt sem történt másként, de az én filozófiám a csapatot helyezi előtérbe az egyéniséggel szemben. Ugye, az egyéniség nem tud meccset nyerni, csak a csapat.

- Beszéljünk kicsit a játékosokról. Emlékszem, amikor az OSC-hez szerződtél, már megvolt a játékosállomány, egyetlen korábbi csapattag sorsa volt a te kezedben. Hogy vagy megelégedve a játékosaid hozzáállásával, szorgalmával, tehetségével, szakmai tudásával, azzal, ahogyan ők a te szakmai elképzeléseidet megvalósították?

- Elég hamar egymásra találtunk. Úgy érzem, majdnem minden "átment" a játékosokhoz, amit szerettem volna "eljuttatni", ha nem így lett volna, akkor nem is végzünk ilyen helyen. Van persze hiányérzetem, magyar válogatott játékosok nem nyújtottak olyan teljesítményt, ami elvárható volt tőlük. A védelmükben szeretném elmondani, hogy ritka zsúfolt szezon volt ez, szinte csak egyetlen hét pihenővel. Elsősorban nem fizikális, hanem mentális fáradtság mutatkozott a válogatottakon, ami láthatóan megfogta őket. 

A csapatépítés folyamatában óhatatlanul sértettem egyéni érdekeket, volt játékos, aki a korábban megszokotthoz képest más poszton szerepelt vagy pusztán kevesebbet játszott, mint korábban vagy ahhoz képest, amennyit ő szeretett volna.



- Térjünk vissza az eredményekhez. Az Eurokupában a torna abszolút esélyesének számított az OSC. Ezt te is így látod?

- Igen. Ezért érthetetlen és szégyenteljes számomra az, hogy nem jutottunk be a döntőbe. Úgy, hogy az itthoni meccset lényegében már megnyertük, a harmadik negyedben már 7:3-ra vezettünk. 

- Gondolom, ez a kiesés több álmatlan éjszakát okozott neked, mélyen érinthetett lelkileg. Kiderült, hogy mi volt a kiesés oka? Pillanatnyi indiszponáltság vagy volt esetleg mélyebb ok?

- Természetesen okozott ez álmatlan éjszakákat, de sportemberek vagyunk, azonnal túl kellett lépni a kudarcon, mert már jött a következő feladat. Én úgy láttam, hogy akkor még nem volt meg a csapatban a kellő tudatosság, voltak folyamatosan elkövetett hibák, olyanok is, amikre még akkor, meccs közben felhívtam a figyelmet. Megállítottam a játékot, időt kértem, elmondtam és még ezután előfordult ugyanaz a folytatásban, Nem tudom, hogy mi történt a játékosokkal. 



- Magyar Kupa - az elődöntőben találkoztatok a Fradival. Ha jól emlékszem, ez volt az első nagy próbatétel, mindenki arra volt kíváncsi, hogy a megerősödött OSC le tudja-e győzni a Fradit. 

- Vezettünk 4:2-re azon a meccsen, a második negyedben. Akkor kaptunk egy emberelőnyt, amit elflegmáskodtunk. Ez az, amit - sokszor elmondtam a játékosoknak, - nem engedhetünk meg magunknak egyetlen másodpercre sem. Nem hihetjük el, hogy nyeregben vagyunk. A Fradi átvette a vezetést, majd a harmadik negyed elején visszajöttünk 7:6-ra. Annak a mérkőzésnek több fordulópontja volt, s a döntő pillanatokban kiderült, hogy még nincs meg a kellő stabilitás a csapatban.

- Bajnoki döntő a Fradival. Itt csúcsosodott ki, hogy valóban ez a két legjobb csapat. Emlékszem, amikor a párharc kezdődött, nagyon sok lehetséges forgatókönyv került szóba, természetesen az ötmeccses döntő is, de a 3:0 is - mindkét verzióban... Utólag nézve valósnak tűnik az a Varga Zsolt által (a vlv-nek adott interjúban) vázolt értelmezés, miszerint Varga Dénes eltiltás miatti hiánya kifejezetten jól jött a Fradinak, mert az addigi "kiegészítő emberek" felvállalták a nagyobb felelősséget, megérezték a játékosok, hogy legjobbjuk nélkül is győzhetnek ellenetek. Mi a véleményed erről a megközelítésről?

-  Biztos igaz, de ez az ő verziójuk.

- És mi a tied?

- Az enyém az, hogy... Kezdjük az elején. Becsülettel felkészültünk a bajnoki döntőre. Éhesek is voltunk - mi számítottunk a trónkövetelőknek. Ez le kellett volna, hogy vegye a vállunkról a súlyt már az első meccsen. Természetesen többször is végignéztem azóta mindent. Azon az első meccsen volt egy lefordulásunk, aminél kontrát kaptunk, rögtön ezután nem adták meg Seman húzását, ami szerintem bent volt. De nem is a konkrét ítélet a lényeg. Minden meccsnek van egy ritmusa, van fordulópontja, az elsőnek ez a szakasz volt. 

A második találkozón eléggé vezetett a Fradi, 9:5-re és öt perccel a vége előtt feljövünk egyre. És sajnos akkor megint elkövettük ugyanazokat a szerkezeti hibákat védekezésben, amiket a Herceg Novi ellen. Elkezdtük üldözni az eredményt. Ott aztán három perc alatt kinyílt az olló. Ez volt az első két meccs. A harmadik teljesen vállalható volt, elég komoly ellenállást tanúsítottunk, majdhogynem végig vezettünk. Sajnos ilyen a sport. Kiderült, hogy a Fradi azért jobb csapat. 

Mivel a bajnoki döntőben 3:0-ra kikaptunk, nincs is miről beszélni, de azért úgy vélem, trónkövetelőként megálltuk a helyünket, lényegében meccsenként egy-egy momentum döntött az ellenfél javára.



- Amikor a Szolnok, majd a Fradi elérte a legnagyobb sikereit, egyik sem úgy jött, hogy összeraktak egy csapatot és a következő szezon végén ünnepelhettek. Több éven át zajlott a "készülődés", amely végül elvezetett a győzelmekhez. És ha jól emlékszem, náluk is mindig az volt a probléma, hogy kritikus pillanatokban nem tudták érvényesíteni azt, hogy erősebbek, jobb játékosaik vannak, hosszabb a kispadjuk stb. Nektek ez még csak az első év volt, ilyen szempontból részben törvényszerűek lehetnek a hibák, részben pedig biztató a helyzetetek...

- Én is így látom. Sokszor elmondom: állandóság kell. Nem szabad kapkodni, pánikhelyzetet teremteni, mert az azonnal érezhető a játékosokon is. Sajnos nincsen olyan, hogy "Adj uramisten, de azonnal!". Egyszer-egyszer bejön - nekem annak idején a Fradival bejött, de - ha megnézzük a vízilabda legújabb kori történetét, azt látjuk, hogy megalapozott, stabil sikersorozatok a jellemzők. Még anno, régen a Vasasé, aztán jött a BVSC, majd az Újpest, aztán megint a BVSC, majd megint a Vasas, a Honvéd... A csapatok egymást váltották rövidebb-hosszabb idő után, de ebben nincs semmi meglepő, Róma is elbukott, minden sorozat véget ér egyszer.

Nekünk valóban az első évünk volt, lett stabilitás, rend és fegyelem és talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy nem voltunk unszimpatikusok az uszodák közegében. 

Természetes, hogy az előző szezonban is mindent meg akartunk nyerni, jövőre is így lesz, ez a normális. Mindent meg is teszünk ezért. Végignéztem a szereplésünket kifejezetten abból a szempontból, hogy a komoly tétmeccseinken hogy teljesítettünk a mérkőzés utolsó fázisában. És azt láttam, hogy az esetek túlnyomó többségében hoztuk ezeket a szakaszokat. Amikor kikaptunk, akkor is legfeljebb egy vagy két góllal. Ezért is mondom, hogy a türelem, az állandóság nagyon sokat lök egy csapat eredményességén.

Meg szeretném említeni Kovács Róbertet, aki végig hasznos munkát végzett mellettem a kispadon. Rendszeresen olyan külön feladattal bíztam meg, hogy kifejezetten egy dolgot figyeljen az egész meccsen vagy egy játékost vagy valamilyen kritikus játékelemet és nagyon gyakran már meccs közben odajött és fontos észrevételeket jelzett a játékkal kapcsolatban.



- Térjünk át a következő szezonra. Valószínű, hogy az OB1 összes csapata közül nálatok a legkisebb a mozgás, hiszen egy játékos jön és senki sem távozik. Az az egy pedig sztárigazolás, akitől nyilván nagyon sokat vártok. Meg is kérdezem, hogy mit vártok Prlainovicstól, illetve mi az út, mi a vonal, mi az íve a várható fejlődésnek? Mire számítasz te személy szerint?

- Az a 10 hónap, amit az előző szezonban beletettünk, az állandóság adott, valóban nincsenek nagy mozgások az OSC-nél. Prlainoviccsal egy olyan játékos érkezik, aki már minden szinten bizonyított, megnyert mindent, de még most is éhes a sikerre. Másrészt nekünk hiányzott egy olyan játékos, mint a Ferencvárosnál Varga Dumi. Úgy érzem, ez a játékos most, Prlainovics személyében megérkezett. Tehát, 

amikor kritikus pillanat van, nem mehetünk át magyar labdarúgói szintre, nem tologathatjuk tovább a labdát, hogy valaki majd csak megoldja. Nem volt olyan játékosunk, aki ezekben a pillanatokban felvállalta volna a felelősséget vagy ha volt, rossz ütemben, rossz időben, rosszul oldotta meg. E téren várok nagy változást attól, hogy Prlainovics ősztől nálunk játszik. 

- Akkor ő kulcsember lesz.

- Mindenféleképpen. Azért igazoltuk. 

- Van egy másik nagy "vonulata" a jövőnek. Tavaly nektek nagy előnyötök volt az élcsapatokkal szemben, hogy "csak" az Eurokupában szerepeltetek, kisebb volt a teher, kevesebb az utazás és a nehéz nemzetközi meccs. Most viszont selejtezőkön juthattok el a BL-főtáblára és ha ez sikerül, akkor jön majd az a gyilkos hajsza, amiről az idei három főtáblás magyar csapat játékosai tudnának mesélni...

- Mindig azt mondják, hogy a legjobbtól kell tanulni. Nekünk is adott a lehetőség: a Ferencvárost kell figyelnünk, az ő tapasztalataikat igyekszünk majd hasznosítani. Természetesen nem ugyanolyan volt a szezonunk - a Fradi tudta, hogy mire számíthat, így folyamatosan rotálta a játékosokat a szezon során. Nekünk azért bizonyos fokig erőt kellett demonstrálnunk, hogy bizonyítsuk, nem vagyunk gyengék. Az ősszel kezdődő szezonban viszont már nem kell 20:3-ra megvernünk senkit, elegendő lesz 11:8-ra, inkább mindenkinek játéklehetőséget kell adni, ezzel elosztva a terheket. Ez egyaránt vonatkozik a magyar bajnokságra, a kupára és a BL-re. Megpróbálom a Fradi elmúlt szezonja alapján látott tapasztalatokat beépíteni a felkészülésünkbe.

- Vannak-e hivatalos célok nálatok?

- Persze, a győzelem. Valamit mindenképpen nyernünk kell a három torna közül, amelyen elindulunk.

- Hol látod erre a legnagyobb esélyt?

- A Magyar Kupában rendszerint a szerencse is közrejátszik, de ugye, szerencséje mindig annak van, aki tesz is érte.

- A BL-terhelésre hogy készülsz?

- Hosszú a szezon, nem szabad pánikolni és láthattuk a mostani BLF8-ban is, hogy a végjátékban, nüanszokon dől el a győzelem.

- Személy szerint mit vársz az új szezontól? Sok sikerélményt, bosszúságokat? Mit vársz, mint edző?

- Tavaly is mondtam, hogy nem lesz sétagalopp, számítottam arra, hogy kapunk olyan gyomorszájast, amely után alig tudunk felállni - ez meg is történt. Most azt várom, hogy a csapat most már tényleg stabil teljesítményt nyújtva legyen döntős.

- Köszönöm a beszélgetést, sikeres új szezont kívánok!