A Ferencváros nagy meccsen, végsőkig kiélezett küzdelemben, ötméteresekkel legyőzte a címvédő Olympiakoszt és helyet foglalt Európa trónján. Helyszíni tudósításunk a hannoveri BLF8 utolsó napjáról.

Bajnokok Ligája, nyolcas döntő, 3. nap, Hannover

Olympiakosz-FTC 13:14 (1:3, 4:5, 2:2, 3:0 - 3:4) (ötméteresekkel)
G.: Geniduniasz 6, Argiropulosz, Funtulisz 2-2, Murikisz, Deviszisz, Obradovics, ill. S. Mitrovics, Younger 3-3, Vámos 2, Varga Dénes, Mezei, Nikics, Sedlmayer, Jansik Sz., Jaksics

A VLV SZÖVEGES ÉLŐ KÖZVETÍTÉSE

VLV-KÉPEK I.

TOVÁBBI VLV-FOTÓK AZ ÜNNEPLÉSRŐL

VLV-VIDEÓK (LEN):

0:1 - Mezei gólja

1:1 - Geniduniasz első gólja

1:2 - Mitrovics első gólja

1:3 - Varga Dénes gólja

2:3 - Geniduniasz második gólja, ötméteres

2:4 - Younger első gólja

2:5 - Vámos első gólja

3:5 - Funtulisz első gólja

4:5 - Argiropulosz első gólja

4:6 - Mitrovics második gólja

4:7 - Nikics gólja

5:7 - Obradovics gólja

5:8 - Vámos második gólja

6:8 - Geniduniasz harmadik gólja

7:8 - Murikisz gólja

7:9 - Mitrovics harmadik gólja

7:10 - Younger második gólja

8:10 - Geniduniasz negyedik gólja

9:10 - Funtulisz második gólja

10:10 - Geniduniasz ötödik gólja

Ötméteres-párbaj


​


VARGA ZSOLT vezetőedző a vlv-nek:

- Hát Zsolt, gratulálok! Ennél többet ezen a tornán nem lehetett elérni. Nem volt egyszerű - de tulajdonképpen bonyolult sem. Ma például sokáig úgy tűnt, hogy ez lesz a legsimább meccs ezen a tornán...

- Igen. Nagyon jó volt a ritmus. Nagyon jól játszottunk ma, szerintem talán ezen a tornán tényleg ma a legjobban. Fantasztikus teljesítmények voltak, tény és való, a vége nehéz lett, az látható volt, de hát azért ilyesmit várunk az Olympiakosztól, biztos voltam benne, hogy nem fogják feladni, harcolnak a végéig. Ráadásul ők attól a meggyőződéstől áthatva játszottak, hogy mégiscsak ők a Bajnokok Ligája címvédői. Ez eyébként látszott tegnap is, ahogy a Recco ellen játszottak, fantasztikus teljesítmény volt szerintem, amit ők csináltak.

Ma szerencsére sikerült az elején őket elkapni nagy ritmust diktálva, tényleg határozott, jó játékot mutatva, nyilván azokkal a teljesítményekkel, amelyekre szükség van egy ilyen mérkőzésen, Soma védéseivel - mind kellett ehhez.

Nagyon jó, hogy az elején beletettük a nagy munkát, mert így lett annyi előnyünk, amennyiből a végén legalább az iksz megmaradt. Addigra ugyanis már nagyon kevesen lettünk a kispadon is és így azért nehézzé vált a végére a mérkőzés.

Azt gondolom, hogy mindennek megvan az oka. Ezeknek a játékosoknak kellettt befejezni és így kellett befejezniük a meccset. Ők lehettek azok, akik a  végén eldöntötték a mérkőzést. Rengeteget dolgoztak ezért ők is, és nagyon örülök, hogy végül sikerült nyerni. És ez az úgymond fiatalabb játékosoknak sikerült, Szilárdnak, Szédültnek (Sedlmayer Tamásnak - a szerk.). Ha Szili ki is hagyott egy ötméterest az elején, utána belőtte, ez fantasztikusan nagy dolog, én úgy gondolom.

- Most ahogy hirtelen belegondolok: mindent megnyertetek ebben a szezonban, amit meg lehet nyerni. Mi következik?

- Pihenő. Mindenféleképpen pihenünk, kiélvezzük ezeket a pillanatokat, aztán a jövő kérdéseivel majd akkor foglalkozunk, ha a munka újra elindul. Nyilván, akiknek menniük kell a válogatotthoz, azok elmennek, én egy picit vízilabdamentes időszakra készülök, bár aztán el kell mennem a HabaWabára a kisfiammal. :-)  Majd nyáron megnézem a játékosaimat a nagy eseményeken, de kell a pihenés, a feltöltődés, mert azért ez nagyon hosszú és fárasztó év volt.

- Hogy lesz most az ünneplés? Gondolom, egy ilyen siker után otthon is várni fognak titeket.

- Ezt nem tudom, én soha nem vagyok jólinformált az ilyen kérdésekben, tudja mindenki, hogy velem ilyenekről nem lehet előre beszélni, mert ez óriási babonám, ha lehet így mondani, úgyhogy én nem tudok semmiről, meglepetésként ér, hogy mi lesz.

- Köszönöm szépen és gratulálok.

TEODOROSZ VLAHOSZ a LEN sajtószolgálatának:

"Először is gratulálok a Ferencvárosnak, nagyszerű csapat és jó munkát végeztek ma. Ha veszítenünk kellett, jobb, hogy így történt. Mi is megpróbáltunk minden tőlünk telhetőt, háromgólos hátrányból jöttünk vissza. Éreztem az erőt a csapatomban, a játékosok megpróbálták hozni a szintjüket. Hadd köszönjem meg a támogatást a szurkolóinknak, mindenki látta, hogy milyen fantasztikusak. 

Bármi legyen is az eredmény, számomra az én játékosaink a világ legjobbjai, amit az is bizonyít, hogy újra döntőt játszottak, mivel legyőzték a legnagyobb riválist, a fináléban pedig csak ötméteresekkel kaptak ki."

VARGA DÉNES a vlv-nek:

- Gratulálok! Fantasztikus volt, tényleg. Most nem te voltál a főhős, csak bizonyos értelemben, de az egész csapat fantasztikus volt. És most mindegy, hogy ötméteresekkel nyertünk, de megvan. Tudsz egy kicsit értékelni? Vagy annyira higgadt már, vagy te is ideges vagy még?

- Hát, azt azért el kell, hogy mondjam, hogy a két játékvezető megint közelebb juttatott ahhoz, hogy gyűlöljem a vízilabdát. Az, amit a kipontozódásom után prezentáltam, egyrészt őszinte volt, másrészt meg szükséges, mert engem nem tudnak tovább már sehova kiállítani, úgyhogy egy kis nyomást próbáltam gyakorolni rájuk. Utána viszont higgadtan végignéztem, és tudtam, hogy simán megnyerjük, ahogy alakult is, ugye. :-)

- Sima volt, végül is igen. :-) De kezdjük az elejétől. Nagyon magabiztosak voltatok sokáig, simán még vezetettek az utolsó játékszakaszig. Volt valami különleges taktika? 

- Nem. Azért mondom ilyen élesen ezt, mert nem lehetett felkészülni teljesen rájuk. De azért "egy videónyit" készültünk. Azt nem mondanám, hogy különös. A fontos részleteket kiragadtuk, de ahogy nem az erőállapot, úgy nem is feltétlenül a legkiélezettebb taktika számít ilyenkor, hanem az, hogy Janszik Szilárdnak az első ötöse kimarad, és oda kell állni még egyszer és a másodikat belőtte. Ez sokkal többet számít. A sportban ez a nehéz, hogy átlépjük saját magunkat. Akkor fejlődünk, ez egyébként az élet minden területére igaz, hogyha a komfortzónánkból kilépünk. És hát itt ezen a meccsen azért bőven ki kellett lépni. Gondolok itt a játékvezetők által ránk rótt terhek elviselésére és az ötméteres párbajra. Tudtuk, hogy Pavicsnak az utolsó meccse ez, és hát, szép befejezni BL-győzelemmel egy pályafutást, egy ilyen szépet ráadásul - de mi akartunk nyerni.

- Ennek a Fradinak most kezdődik a jövője szerinted? Mindent megnyertetek, amit meg lehetett nyerni ebben a szezonban.

- Hát, a Fradinak épül a jövője. 

- Milyen lesz, ha elkészül?

- Nem jó a megfofgalmazás, a Fradinak már évek óta épül a jövője. A Fradinak most jelene van, a Fradi jelen van, és hát ezt nem mutatja semmi jobban, mint hogy 3:0-ra megnyertük a bajnokságot, és hogy megnyertük ezt a tornát is.

- Neked személyesen a pályafutásodban mekkora siker ez?

- Nagyon nagy, mert amikor a Szolnokkal nyertünk, akkor nem tudtam úgy a csapat hasznára lenni, ahogy én igazán szerettem volna, mert sérülten játszottam. De borzalmasan örültem természetesen, hogy oda került a nevem mellé egy Bajnokok Ligája győzelem. Itt azért tevékenyebb voltam, ha az előző meccset nézzük, meg ennek is a felét. De aztán a csapatnak kellett helytállnia, és meg is tették, úgyhogy ezt nagyon nagyra becsülöm. Jó érzés nekem ez, mert sokszor volt olyan meccs, amikor azt mondták, hogy ha én azt nem lövöm be, akkor nem nyerünk. Most nem voltam ott, hogy én belőjem. Viszont ott volt mindenki más, hogy megoldja, hogy megnyerjék a meccset. És ez nekem belül nagyon jól esik és ezért érzékenyültem el itt a végén, mert megtették értem is részben, nyilván magukért is, de úgy érzem, hogy egy kicsit értem is, és ez nagyon jó érzés.

- Köszönöm szépen, Dumi! Gratulálok!

(Lejegyezte: Monoki Nikolett)

SEDLMAYER TAMÁS a vlv-nek:

- Szervusz, Tamás! Gratulálok neked. Gondolom, életed legnagyobb sikere ez, nem mérhető semmivel az eddigiek közül.

- Hát, nem. Egy óriási menetelés végén vagyunk. Szeptemberben kezdődött azzal, hogy újoncként, ugye, még a főtáblára való bejutást is ki kellett vívni magunknak a franciaországi úttal. S hát, mondhatni, hogy azért bukdácsoltunk a Bajnokok Ligája főtábláján. De nem tudom, a csillagok állása, vagy a csapattagok egymásra találása miatt hatalmas csapatösszhangról, egymás iránti tiszteletről és küzdeni akarásról tettünk tanúbizonyságot ez alatt a három nap alatt. És ahogy mondtad, ez nem igazán mérhető semmihez. Én még nem sírtam el magam semmin, itt majdnem, egy-két könnycseppet elmorzsoltam, de hát ez nem látszott, mivel a vízben voltam. Úgyhogy igazából megkoronáztuk ezt a bajnoki szezont azt hiszem, ezzel a Bajnokok Ligája-győzelemmel. És tényleg le a kalappal a csapat előtt! 

- Egy kicsit a mai meccsről is beszéljünk. Nagyon magabiztosak voltatok sokáig, és úgy tűnt már, hogy abszolút zsebben van.

- Megint voltak kiváló egyéni teljesítmények. Szerintem ettől is vagyunk jók, hogy tegnap a Dumi volt, aki a hátára vette a csapatot és miatta vagyunk ma itt. Ma is szerintem nagyon jó vezér volt, de ennek ellenére - soha nem bírózok, de azért megmondom őszintén - döntőben, ráadásul Bajnokok Ligája döntőben én ennyi kontrát egymás után, ennyi kiállítást olyan szituációkra amik nem feltétlenül azok voltak, ennyit ítélni... -  azért ez nem semmi. És ennek ellenére ezt megint csak elbírta a csapat. És az elejétől kézbe vettük az irányítást, és mindig tudtunk válaszolni arra ha esetleg feljöttek egy-két gólra.

Aztán a végén, ugye, Dumi kipontozódott, azért azt megérezte a csapat. Vámos Marci is kipontozódott, de volt tökünk - már bocsánat - és még a végén támadhattunk fórban ugye a győzelemért. Ez nem jött össze, de igazából a rengeteg húzóemberből az a két húzóember, aki azért fixen lő ötösöket, ha ötméteres-párbajról van szó, az ő hiányukat pótolva, az első ötméterest kihagyva szellemileg olyan szinten összeszedtük magunkat..., szóval ezt így megcsinálni, és újoncként azután a szezon után amit a Bajnokok Ligájában megcsináltunk és amennyi meccset lejátszottunk, a Magyar Kupa, Bajnokok Ligája, bajnokság meg minden miatt - ez fenomenális, és egyszerűen nem találom a szavakat arra, hogy milyen jelzőkkel illessem a csapatot. 

- Köszönöm szépen!

(Lejegyezte: Monoki Nikolett)

SZLOBODAN NIKICS a vlv-nek:

- Ez nagyon jó volt! Egy fiatal, új generció diadala. Sok minden ért minket ebben a szezonban, jó dolog is, rosz dolog is, őszintén mondom, nem hittem, hogy ez így fog sikerülni. De ebben a pillanatban a legboldogabb embernek érzem magam és úgy gondolom, hogy a sikerünk teljesen megérdemelt. 

Megcsináltuk, és ez a Fradinak nagyon nagy dolog, erre mindenki sokáig fog emlékezni!

STEFAN MITROVICS a vl-nek:

- Ez egy döntő volt, igazi döntő. És ahogy a döntők esetében szokás, itt már nem számít a taktika, csak az, hogy ki akarja jobban a győzelmet, na meg persze kell egy kis szerencse is. Ma mi voltunk a szerencsésebbek, ha az Olympiakosz nyer, ők is megérdemelték volna. 

Büszke vagyok, hogy megszereztük az öszes lehetséges trófeát ebben a szezonban. Én most elmegyek a Fraditól, és nagyon boldog vagyok, hogy ezt bajnokként tehetem meg. Nem szeretek kikapni, s nagyon boldoggá tesz, hogy öt trófeával távozhatok. Boldog vagyok és tényleg büszke minden játékostársamra és Zsoltra is, aki ezt nagyon megérdemelte. Ő egy nagy ember és nagy ész.

- Megkérdezhetem, hogy hol folytatod?

- Még nem tudom. Vannak ajánlatok, néhány napon belül eldől.

VOGEL SOMA a vlv-nek:

-  Soma, szívből gratulálok neked. Tegnap azt mondtad, hogy inkább ma nyilatkozol a győztes meccs után és ez be is jött végül. Milyen volt?

- Először is, köszönjük szépen. Kicsit szokatlan volt, megmondom őszintén. Amikor reggel felkeltem, nem is fogtam fel, hogy én ma egy BL-döntőt fogok játszani. Rettentő fárasztó meccs volt ez is, akár az előző kettő. Nagyon jól uraltuk szinte végig, a végén elvesztettünk kulcsjátékosokat és úgy gondolom, hogy az Olympiakosz ezt nagyon jól kihasználta. Talán fejben is kicsit előnyt szereztek és így fel tudtak zárkózni. Aztán jöttek megint a szokásos ötméteresek. Ott úgy látszódott talán, hogy mi voltunk ott jobban fejben, amiatt gondolom ezt, hogy ők kapufákat lőttek, sőt kapufaéleket is lőttek, tehát túlhelyezték a lövéseket. Egy kicsit túlizgulták. 

- Olyan játékosok, akik a szezon eddigi részében nem vitték a vállukon a csapatot, most, ezen a meccsen verérszerepbe kerültek és meg tudtak felelni a feladatnak! Nem volt ilyen érzésed?

- De, igen. A szezont végigkísérte ez, hogy mindenkinek megadott egy kicsi rész, azt megcsinálta, s amikor fontos volt, mikor kellett a plusz az ilyen tétmérkőzéseken akkor azt hozták a fiatal játékosok is, például Sedlmayer Tamás, aki a döntőben nagyon fontos gólokat lőtt. Nyilván nehezebb nekünk, mert még nincsen rutinunk, meg kell szokni ezt a közeget és még egy kicsit felszabadultabban kell játszani, úgy, ahogy Dumi. Úgyhogy így egyből a mélyvízbe csapódtunk bele, de ebből lehet tanulni.  

- Fiatal vagy, előtted van még az egész pályafutásod - és ezzel nem azt akarom mondani, hogy már visszavonulhatsz, mert ennél följebb már nem lehet jutni, de mégis, ez a siker mit jelent neked? Van olyan, aki már a pályafutása vége felé érte el ezt és már egyszer meg is nyerte. És van olyan, mint te, aki lényegében most kezdett mindent. 

- Rettentő sokat jelent az, hogy ilyen fiatalon megadták nekem a bizalmat, hogy elsőszámú kapusként védhettem ezeken a versenyeken, kupákon, bajnokságon. De nem elégszem meg, pedig azt hiszem..., tényleg az a helyzet, hogy most klubszinten meg is nyertem mindent amit lehet? Azt hiszem igen.

- Minden megvolt. A két európai kupa, a bajnokság, a szuperkupa.

- Igen, és nagyon rövid időn belül. De nyilván vannak még nagyobb célok, válogatott szinten is és klubszinten is, tehát nem állunk meg itt.

- Hogy fogsz ünnepelni?

- Azt még nem tudom. Holnap indulunk viszonylag korán. Csak szolidan.

- Köszönöm szépen.

(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)

KÁLLAY MÁRK a vlv-nek:

- Szervusz, Márk! Örömmel láttam, hogy folytatódott az, ami abbamaradt a bajnoki szezon végén és ez alatt a te játékodat is értem. Milyen volt a három nap? Milyen volt a döntő? 

- Amikor ideérkeztünk, már éreztem, hogy nagyon pozitív energiák lengik körül a csapatot. Valahogy ez a Németország mindig meghozza a sikert a magyar pólónak. Nagyon nagy öröm a másnap reggelen, szó szerint a másnap reggelen visszagondolni a pillanatokra. Úgy voltam vele, hogy ha a Jugon túljutunk, akkor szerintem belendül a csapat. De már a Jug meccs előtt is éreztem, hogy itt a végjátékban kiélezett állapotban vagyunk és megvan az esélyünk. Jó ágra is kerültünk. Ennek ellenére azért nem kaptunk könnyű csapatokat, itt már nincsenek könnyű csapatok, de valahogy lendületben voltunk és sokan mondták itt, hogy ezek "meg vannak írva". Nem hiszek az ilyen dolgokban azért feltétlenül, inkább csak a lehetőségben hiszek, hogy ha úgy állunk hozzá, és fejben elhisszük azt, hogy nekünk itt van esélyünk, akkor győzhetünk a végén. Megvolt a lehetőségünk, és éltünk vele, úgyhogy nagyon boldog vagyok.

- Beszéljünk a döntőről külön! Ott egész meglepő módon biztos vezetéssel kezdtetek, uraltátok a játékot. Már szinte úgy nézett ki, hogy csak ki kell húzni az időt a végéig, aztán azért történt egy fordulat. 

- Sajnáltam. Én bíztam abban, hogy nem olvad el az előnyünk, mert ahogy mondtad, végig vezettünk, és magabiztosan támadtunk. Volt egy-két emberelőnyös helyzet a végén, nekem is volt egy, ugye, a legutolsó pillanatban, túlgondoltam egy kicsit, talán egy rövid lapos jobb lett volna, a kapus nem ugrott be a rövidbe. Ezeket a helyzeteket, ha értékesítjük, akkor lehet, hogy a rendes játékidőben le tudjuk zárni a mérkőzést. De így utólag végképp azt mondom, hogy így volt szép, így volt kerek. Ha jól tudom, úgy jöttek vissza a meccsbe, hogy kétszer lefordultak. Emlékszem, hogy mind a két góljukat a végén, amivel feljöttek egyre, illetve amivel kiegyenlítettek egy ilyen lefordulásos helyzet előzte meg. Lehet, hogy már elfáradtunk, elfogytunk a végére. Azért nagy tempót diktált az Olympiakosz. Amikor bent voltam a vízben, akkor ezt éreztem, egyszer-kétszer azért besavasodik az ember egy-egy oda-vissza úszásnál. De tiszta volt a fejünk és elhittük, hogy ezt ma nem veheti el tőlünk az Olympiakosz. És hát, a végén ez be is igazolódott, úgyhogy történelmi pillanat volt ez.

- A te személyes karrieredben mit jelent? Jól mutat az életrajzban, ezt itt valaki mondta...

- Ez egy megharcolt dolog a részemről. Azért a karrierem a felnőtt csapatban még a Vasassal indult, nyertünk szép trófeákat. Aztán kint voltam Montenegróban. Nem véletlenül mentem ki oda, sokat áldoztam, úgy érzem, ebbe a sportba. És ezt visszaadta az élet most ezzel az egész szezonnal.

Volt egy sérülésem is, amikor gondolkoztam, hogy abbahagyom a vízilabdát. Ugye a lövő kezemet kellett megműteni, és nem voltam biztos abban, hogy ebből vissza tudok jönni. Biztattak sokan, most például Kis Gabinak az egyik ilyen baráti mondata jut eszembe, amikor ott voltunk Tóth doktornál, mert neki akkor műtötték az ujját, amikor nekem a kezemből vették ki a mindenféle fémeket, és mondtam, hogy lehet, abba kellene hagyni a pólót, mert nem fogok tudni ebből visszajönni. Emlékszem, hogy a folyosón ültünk kint a rendelő előtt és mondta "á, nem érdemes, ebből még bármi lehet". Most így utólag tényleg csodás így visszagondolni ezekre a pillanatokra. Debrecenben eltöltöttem hat évet. Nagyon megedződtem úgy érzem, azokban az években, elsősorban mentálisan és nagyon sokat játszottam. Utána a Fradi elhozott. Minden apró lépésért meg kell dolgozni, és örülök, hogy ezekkel a srácokkal sikerült nyernem, mert nagyon nagy csapatemberek, és nagyon nagy sportemberek. Elsősorban a hétköznapi munkában lehet ezt látni, és nem véletlenül nyertünk most, hanem azért, mert itt mindenki nagyon megérdemli. 

(Lejegyezte: Monoki Nikolett)

JANSIK SZILÁRD a vlv-nek:

- Először is: gratulálok a győzelemhez! Ott vagytok Európa tetején, lehet mondni, hogy a világ tetején. Milyen volt ez a meccs, illetve ez a három nap?

- Köszönjük szépen, így van, el tudtuk érni a célunkat. Igazából minden úgy sikerült ez alatt a három nap alatt, ahogy mi szerettük volna. A csoportunk negyedik helyén mentünk be a final eightbe és megmutattuk, hogy ez semmit nem jelent. Már az első nap megadta a lökést, hiszen ez olyan volt, mint egy világverseny negyeddöntője, ha sikerül, akkor pozitív útra lépsz, és az elvisz a végéig. Nagyon boldog vagyok, hogy ez így történt. 

- A negyeddöntőjét megnyerő többi csapat is ilyen "pozitív útra" került, mégis ti nyertétek meg a tornát... Minek köszönhető ez szerinted?

- Elfelejtettem mondani, hogy fontos: ha egy ilyen hullámra ráülsz, azon rajta is kell maradni! :-) Az elődöntő nagyon kiélezett mérkőzés volt, az utolsó negyedben még kettővel vezettek, de nem adtuk fel és olyan erőket mozgósítottunk, hogy ezzel a magunk javára fordítottuk a mérkőzést. Ez pedig olyan önbizalmat adott nekünk, hogy éreztük: ezután ezt a döntőt már nem veszíthetjük el. 

- A döntőben a meccs vége felé azért elfogytatok kicsit, feljött az ellenfél és jöttek az ötméteresek - ez azért már szerencse kérdése is.

- Igen, elfogytunk Kicsit dühös is voltam magamra, mert plusz háromnál volt egy ziccerem. Ha azt nem hibázom el és néggyel vezetünk, lehet, hogy már nem lett volna nekik visszaút. Plusz volt még egy meccslabdánk, kihagytunk agy ötméterest, abból egyből kaptunk egy gólt. Tehát sokkal hamarabb eldönthettük volna. Dénes és Marci, két meghatározó játékosunk kipontozódott, sok embernek már két hibája volt. Személy szerint rám is nagyobb teher hárult, a második félidőt szinte végigtoltuk, mert nem volt csere. Megmondom őszintén, nagyon elfáradtunk, lezárhattuk volna sokkal egyszerűbben, de így volt izgalmas, a nézők szempontjából talán kicsit jobb. Igazából, ha győzelem a vége, akkor talán nem kell megmagyarázni semmit...

- Dumi a vlv-nek adott nyilatkozatában majdhogynem filozófiai kérdést feszeget, amikor arról beszél, hogy a sportban mennyire nehéz az embernek átlépnie a saját árnyékát. Példaként hozta fel azt, hogy te az elhibázott ötméteres után újra lőttél és bevágtad...

- Amikor kihagytam az elsőt, majdnem elsüllyedtem... Lejátszódott bennem, hogy itt volt egy helyzetem, ott volt egy helyzetem, itt volt az ötméteres, nagyon rossz lett volna és sokáig emésztgettem volna ezt, ha nem nyerünk. Egyébként rögtön odajöttek az edzők, a csapattársak és mondták, hogy szedjem össze magam, mert ebben simán benne van, hogy lesz még egy lehetőség, még egy kör. Ez el is jött és akkor már tudtam, hogy nincs hibázási lehetőség, ezt be kell verni. És hála istennek, sikerült, s végül is ez döntötte el az egészet, amitől boldog voltam. 

Nagyon büszke vagyok a csapatra, tényleg egymásért küzdöttünk, mindenki beletette a maximumot, s akárhány emberelőnyt ítéltek ellenünk, ezt is meg tudtuk oldani. Egyébként úgy tudom, hogy a három meccsünk összes hátránya elérte az ötvenet, ez elég kemény. Nem tudom, ennyire durván játszunk-e, ezek szerint igen. Ezért gyakoroljuk sokat az emberhátrányos játékot, hogy a lehető legtöbb alkalommal sikerüljön kivédekezni a hátrányt.

- Köszönöm szépen!

A torna végeredménye:

1. FTC
Gárdonyi András, Gór-Nagy Miklós, Nikola Jaksics, Jansik Szilárd, Kállay Márk, Mezei Tamás, Stefan Mitrovics, Német Toni, Szlobodan Nikics, Pohl Zoltán, Sedlmayer Tamás, Aaron Younger, Varga Dénes, Vámos Márton, Vogel Soma

2. Olympiakosz
3. Pro Recco
4. CNA Barceloneta
5. Jug Dubrovnik
6. Brescia
7. BPM Sport Management
8. Hannover

A torna legértékesebb játékosa Varga Dénes (FTC)


vlv-képek


További vlv-képek az ünneplésről

A Hannoverben készült vlv-fotók minőségét a Camera Kft-nek köszönhetjük.


Canon Webáruház

A szombati eredmények:

Hannover-BPM Sport Management 8:10 (2:1, 1:5, 2:2, 3:2) (a 7-8.helyért)
G.: Darko Brguljan 3, Radovics 2, Real, Szekulics, Estrany Esforzado, ill. Fondelli 4, Bruni 2, Dolce, Damonte, Drasovics, Luongo

Brescia-Jug Dubrovnik 12:13 (3:4, 4:4, 2:2, 3:3) (az 5-6. helyért)
G.: Gallo 3, C. Presciutti, Figlioli, Rizzo 2-2, Muslim, N. Presciutti, M. Janovics, ill. L. Fatovics 5, Jokovics 3, Papanasztasziu 2, Loncsar, Merkulov, Benics

Pro Recco-Barceloneta 8:7 (3:3, 2:3, 1:1, 2:0) (bronzmérkőzés)
G.: Filipovics 3, Figari 2, Mandics, Echenique, Kayes, ill. Munarrisz 5, Granadosz, Larumbe

VLV-TUDÓSÍTÁS A TORNA ELSŐ NAPJÁRÓL

VLV-TUDÓSÍTÁS A TORNA MÁSODIK NAPJÁRÓL