A vízilabda-szövetség új főtitkára a sportágból jött, bár egy ideig nem láttuk őt az uszodákban. Vízilabdás múltjáról, a sportággal kapcsolatos elképzeléseiről, a magyar póló helyzetéről, a "Vári-éra" legfontosabb törekvéseiről kérdeztük Kovács Zoltánt.

KOVÁCS ZOLTÁN a vlv-nek:

- Normál esetben bemutatással kellene kezdeni, de hát a vízilabda világában téged ismernek, kapusként stabil tagja voltál a Kemény Dénes 1997-es érkezésével megújult magyar válogatottnak, világversenyek döntőjében szerepeltél, kétszeres Európa-bajnok, BEK-győztes, Euroliga-győztes, nyolcszoros magyar bajnok vagy. A jelenlegi helyzetben elsősorban az a kérdés indokolt, hogy mit csináltál sportpályafutásod befejezése óta, hiszen azért hosszabb szünet után tértél vissza a vízilabda világába.

- 2004-ben hagytam abba a játékot, de már korábban elkezdtem dolgozni - a játék mellett - egy nagy távközlési vállalatnál. Aztán eljött egy pont, amikor úgy éreztem, hogy már nem lehet csökkentett munkaidőben dolgozni.

- Milyen területen dolgoztál?

- Gazdasági-pénzügyi elemzéseket készítettem. Amikor ez a pont eljött, elmentem főállásba, nyolc órában dolgozni, így viszont a vízilabdától el kellett köszönnöm.

- Milyen kapcsolatod maradt ezzel a közeggel?

- Természetesen sok barátommal tartottam a kapcsolatot, meg azért az ember követi a fejleményeket, egy sportoló előtt nem zárul be a világ, amikor abbahagyja a játékot, érdekelt mindig, hogy mi van a válogatottal, hogy alakul a klubcsapatok helyzete, milyenek az eredmények. Az uszodában nem nagyon láttak, de azért nem tűntem el, folyamatosan figyelemmel kísértem a fejleményeket. 

- Visszatérve néhány mondat erejéig a sportolói pályafutásodra: nekem az archív adatokból, a veled készült interjúkból olyan sportoló képe jelenik meg, aki egyáltalán nem keserű szájízzel fejezte be a sportolói karriert, noha a pályafutásod fontos állomásai során mindig "te húztad a rövidebbet" egy-egy személyes pozícióharcban, a Vasasnál Kósz Zoltán érkezése után távoztál, a Honvédnél a válogatott számára honosított Gergely Pista szorított háttérbe, a válogatottnál pedig Szécsi Zoltán lett helyetted a stabil tag.

- Sok jó kapus volt az én korosztályomban és nagy volt köztünk a verseny. Volt, amikor én lehettem jobb pozícióban mással szemben és volt, amikor kedvezőtlen helyzetbe kerültem. Van egy szerencsés tulajdonságom, a megváltozott körülményekhez viszonylag gyorsan tudok alkalmazkodni. Talán ennek köszönhető, hogy könnyebben fel tudok állni nehéz helyzetben, ha erre van szükség. Ez nyilván soha nem egyszerű,  de talán mondhatom, hogy ebben valamennyire "jó vagyok".

- A téged játékosként ért sérelmek mindig egy-egy konkrét személlyel függtek össze. Mennyire befolyásolta mindez később a személyes viszonyodat a fentebb megnevezett emberekkel?

- Sosem az érintettekre haragudtam, hiszen mindenki szeretne játszani, előrelépni vagy odakerülni és egyre jobb pozícióba jutni a válogatottnál. Talán az érintettek is megerősíthetik, hogy senkivel kapcsolatban nem volt egy rossz szavam sem, soha nem próbáltam nekik keresztbe tenni, sem akkor, sem később. 

- Összességében, hogy lezárjuk ezt a kérdést: lehet mondani, hogy a sportolói pályafutásoddal elégedett vagy?

- Majdnem... :-) És természetesen azért majdnem, mert az olimpiai részvétel nem adatott meg, ami pedig egy sportoló életében a legnagyobb dolog. 

- Tudom, hogy történelmietlen a kérdés, de ha Sydney előtt nincs az az edzőtáborban téged ért focisérülés, szerinted benne lettél volna a csapatban?

- Nem tudom. Kemény Dénes sem akkor, sem utána, soha nem indokolta meg, hogy ki miért került be és ki miért maradt ki a csapatból. Remélem, egyszer majd tudok vele erről beszélni, mert én is kíváncsi lennék...

- Mennyire ért téged "derült égből villámcsapásként", hogy ilyen magas szinten, a vízilabdasport egyik fő irányítójaként térsz vissza a sportágba? Ez hirtelen jött vagy volt időd felkészülni lélekben?

- Volt időm felkészülni. Attila akkor keresett meg, amikor eldöntötte, hogy pályázni fog az MVLSZ elnöki posztjára és abszolút feltételes módban beszéltünk az egészről. A kapcsolatunk ekkor nem volt annyira szoros, mint korábban, de időről időre beszéltünk.

- Ő készített egy pályázatot, egy elnökjelölti programot. Ebben te már részt vettél?

- Igen. Véleményeztem.

- Volt köztetek vita a helyzet, a vízilabdasport megítélése ügyében vagy kezdettől ugyanúgy láttatok mindent? Arra gondolok, hogy mit kell csinálni, mik a problémák, hogy áll a sportág.

- Alapvetően egyetértettünk, a programtervezetének tartalmát szinte teljes egészében ugyanúgy látom, mögé tudtam állni és abszolút értékes dokumentumnak tartom.

- Gondolom, a személyes kapcsolatotok is garancia lehet a hatékony együttműködésre, hogy fogalmazzak..., valószínűleg hátat mertek egymásnak fordítani...

- Mindenképpen. :-) Nyilván azért voltunk már korábban is jóban, mert a legtöbb kérdésben hasonlóan gondolkodtunk. Az ember így tesz szert barátokra, fontos a hasonló érdeklődési kör és a minket körülvevő világ nagyjából azonos megítélése.



- Hogy látod a vízilabdasport általános helyzetét ma, 2019-ben és ezen belül a magyar viszonyokat?

- Amiatt, hogy az olimpián részt vevő csapatok létszámát korlátozzák - veszélyt érzek. Egyrészt ez annak a jele, hogy elkezdenek belenyúlni ebbe a sportágba. Mondhatjuk azt, hogy ha 13-ról 11-re csökken egy csapat létszáma, az óriási változás. Ez strukturális különbség, egymás között azt szoktuk mondani, hogy ez így már egy másik sport lesz. A hosszú távú nagy terhelést, a gyakori mérkőzéseket kettővel kevesebb emberrel csinálni..., van amikor még a 13 játékos is kevés, nemhogy kettővel kevesebb. Ez nagyon jelentős változás, ami aggodalomra adhat okot. A régi vízilabda megváltozni látszik, úgy érzem, hogy résen kell lenni a nemzetközi fórumokon annak érdekében, hogy meg tudjuk védeni a sportágunkat.

- Nagyon úgy tűnik, hogy ehhez nincs elég lobbierő. Egyrészt magának a sportágnak a Nemzetközi Olimpiai Bizottságon belül, ezt jól mutatja, hogy a tokiói létszámcsökkentésről úgy hozták meg a döntést, hogy teljesen figyelmen kívül hagyták az általad is említett érveket, amelyeket a sportágon belül viszonylag egyöntetűen mond mindenki.

- Ez egy hosszú és összetett kérdés, hogy hogyan lehet az érdekeinket érvényesíteni. Nyilván arra kell törekedni, hogy amit lehet, érjük el. 

- De mégis, hogy látod, ez a tokiói létszámcsökkentés egyedi eset, vagy ez a fő irány, erre kell készülni? Mert most csak annyi látszik, ami szinte hihetetlen: egy tornára más szabályok szerint lehet eljutni, mint amelyek alapján ott majd játszani kell! 

- Én nagyon bízom abban, hogy vissza tudjuk állítani az "eredeti állapotot". A változás szerintem inkább hátránnyal jár, mint előnnyel, komolyan felvet egészségügyi kérdéseket, hiszen az amúgy is sok meccset teljesítő játékosok terhelése tovább nő. Nem gondolom, hogy a csapatlétszám 11-re csökkentése a sportág érdekeit szolgálja. Nagyon bízom abban, hogy leszünk annyira erősek együtt, a világ vízilabdacsaládja, hogy ezt a folyamatot meg fogjuk tudni állítani és "visszaforgatjuk".  



- Térjünk át akkor a magyar közegere. Itt mi a legnagyobb probléma, mi az, ami a legtöbbször jut az eszedbe, hogy ez nincs így jól, ezen változtatni kell?

- Nem gondokról beszélnék. Alapvetően nem vagyunk rossz helyzetben, de vannak olyan területek, ahol erősödnünk kell. Inkább azt tartom fontosnak tisztázni, hogy a szövetség új vezetése hova helyezi a fókuszt, merre fogunk elindulni. Lényegében Vári Attila elnöki programját fogjuk szisztematikusan végrehajtani. Ebben az egyik legfontosabb pont az utánpótlásnevelés megerősítése. El kell kezdeni egy korosztályokon átívelő, egységes szemléletű, következetes munkát, ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy amikor egy fiatalokból álló korosztály tagjai időben elérik a felnőtt kort, megfelelő fejlettségi szinten legyenek és kellő tudással rendelkezzenek. De "menet közben" csakis akkor lehetnek sikeresebbek az utánpótláscsapataink, hogyha ez a szisztematikus képzés már kicsi gyermekkorban elindul és végigkíséri a játékossá válás teljes folyamatát. Rendkívül fontos, hogy az évenkénti "korosztálycsere" során az éppen következő szint szakemberei tudják, mit várhatnak el az érkezőktől, s azt is, hogy mit kell nekik hozzátenni a fejlődéshez annak érdekében, hogy a következő szintre is megfelelő képzettséggel érkezzenek a játékosok.

Nagyon fontos szerep hárul azokra, akik ezt a rendszert kidolgozzák, az Utánpótlás Bizottságunk férfi téren megerősödött és nagyon komoly szakmai munkába kezdett Benedek Tibor, Cseh Sándor és Vincze Balázs vezetésével, további nagyon neves és nagy tekintéllyel rendelkező szakemberekkel együtt. Elkészül egy tartalmas szakmai anyag, amelynek a gyakorlatba ültetése szintén komoly feladat lesz, majd a teljesítmény mérése, az egész elmélet "visszaigazolása" lesz a következő teendő. Azt fogjuk elemezni, értékelni, hogy hogyan működik az a rendszer, amit felállítottunk, s persze folyamatosan igazítani, módosítani kell majd a tapasztalatok alapján az egész struktrát a piramis aljától a tetejéig - az optimális teljesítményszint elérése érdekében.

​

- Ez a munka most elkezdődött - egyébként egészen komoly nyilvánosság mellett -, jelenleg az előkészítés folyik. Mivel lehet számolni, körülbelül mekkora időtávot vesz igénybe az új rendszer teljes kiépítése, a beüzemelés? Mennyire fog megváltozni a magyar vízilabda szerkezete, a válogatott utánpótlásbázisa? És mikorra várhatóak az első pozitív hatások? 

- Ahhoz, hogy a teljes rendszer hatékonysága megmutatkozzon, bizonyosan legalább négy-öt évre van szükség. Ugyanakkor nincs időnk, nem tudunk várni. A "nyakunkon van" hat nyári utánpótlás-világverseny, három női és három férfi, s már ezeken szeretnénk jó eredményeket elérni. A Benedek Tibor által irányított szakembergárda ennek tudatában van, tehát amellett, hogy hosszú távú rendszert építenek ki, az úgynevezett "napi munkát" is azonnal elkezdték és ez nagyon biztató. Kiemelt intenzitással folyik a munka a különböző utánpótlás-korosztályokban, s ez szerintem azt eredményezi majd, hogy a szervezettségből, a következetességből adódó első pozitív jelek már a nyári versenyeken megmutatkoznak. Nem azt mondom, hogy minden korosztály magyar válogatottja nyerni fog, de azt remélem, hogy kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtanak majd a csapataink, vagyis az első pozitív jelek tapasztalhatóak lesznek.

- És akkor a felnőtt válogatott szintjén körülbelül négy-öt év múlva lesz jelentős változás...?

- Azt gondolom, hogy a helyzet az utánpótlás-korosztályokban évről évre javulni fog, az első jeleket már nyáron látni fogjuk és ahogy haladunk előre, a pozitív változások hatása egyre erősebb lesz. A gépezet "csúcsteljesítménye" nyilván akkor válik majd érzékelhetővé, amikor felnőnek azok a korosztályok, amelyek képzése már az új rendszerben zajlott.

- Milyen ma a vízilabda helyzete a többi sportághoz képest? Úgy tűnik, hogy az úgynevezett látvány-csapatsportok közül magának a sportágnak a fő jellegzetességéből adódóan - mármint hogy a játék vízben folyik, ahol a mozgás sokkal lassabb, mint a talajon művelt sportágaknál... - a vízilabda mintha egyre inkább hátrányba kerülne. Eladhatóság, marketing-gondok, a tévéközvetítés nehézségei, a sokszor érthetetlen szabályalkalmazások - csupa olyan dolog, amiről folyamatosan beszélt mindenki az elmúlt években, de igazából nem történt semmilyen változás. Sőt, egyre kevesebb a néző az uszodákban, az ember úgy érzi, hogy a csúcsszinten elért sikerek ellenére, mintha az elmúlt 10-15 év egy lefele menő korszak lett volna...

- A válogatottak iránt továbbra is nagyon nagy az érdeklődés. A hazai Világliga-mérkőzéseink szinte mindegyike telt ház előtt zajlott, annak ellenére, hogy vidéki városok voltak a házigazdák. És nem azért, mert kis befogadóképességű uszodákban rendeztük a meccseket. Most Szentesen 900 néző volt, előtte, a BVSC-uszodában rendezett mérkőzés előtt le kellett állítani a jegyértékesítést, mert nem fértek volna többen be, tehát azt gondolom, hogy a válogatott szintjén megvan az érdeklődés, él a vízilabda szeretete. A nemzeti bajnokság és a kupamérkőzések iránti érdeklődés szintje ennél valóban mérsékeltebb, ami tényleg nem jó. Járok ki Bajnokok Ligája-mérkőzésekre, azt várná az ember, hogy ilyen szintű csapatok szereplésekor megtelik például a Komjádi uszoda, legalábbis az én szívemnek ez esne jól. Itt van a gyönyörű Duna Aréna, s nagyon szeretném, ha eljutnánk oda, hogy az legyen a probléma: miként tudnánk ott minél több mérkőzést rendezni, mert akkora a nézői igény... 



Mindenképpen foglalkozni kell ezzel a témával és foglalkozunk is Megkezdődött a gondolkodás arról, hogy miként tudnánk az említett mérkőzéseket teltházassá tenni, vagy legalábbis jóval nagyobb nézőszámot elérni. Az átadás-átvételt követően nagyjából most jutottunk el odáig, hogy elkezdődhet az építkezés ezen a területen is. Tehát a kommunikáció, a marketing frontján, az események technikai lebonyolítása terén szeretnénk "szintet lépni" azért, hogy még több nézőt csábítsunk a sportág eseményeire, ezáltal a szponzorok számára is értékesebbé váljon a vízilabda, s összességében: az eddiginél is stabilabb alapot tudjunk teremteni a magyarországi vízilabdasport számára. 

Hogy konkrétumot is mondjak ebben a témakörben: a változások első jeleit reményeim szerint az Egyetemi Bajnokság megrendezése hozza majd el, április 26-27-én lesz ez a torna a Tüske Uszodában - immár teljesen új szemlélet alapján folyik a szervezőmunka. Egy fesztiváljellegű, show-elemeket is tartalmazó rendezvénnyel készülünk.

- Budapesten lesz a női Világliga-szuperdöntő ezen a nyáron...

- Igen, június 4-től, a Duna Arénában. Nyilván elvárás, hogy sok néző legyen ott, de ezzel szerintem nem lesz gond. A lányok nagyon szépek és sikeresek, pozitív légkör veszi őket körül...

- Jó, azért én emlékszem, Kemény Dénes is úgy kezdte az elnöki működését, hogy az általa korábban meglehetősen lenézett női szakágat kell "felemelni", az erre kiválóan alkalmas női jákosokból kell sztárokat csinálni és valljuk be őszintén, ez nem nagyon sikerült... Tudom, hogy Vári Attila elnöki programjában is hasonló megközelítésben esik szó a női pólóról...

- Igen, ez egy hosszabb folyamat. A megvalósítása beletartozik az elképzelésünkbe a kommunikációs, marketinges stratégiánkba, amely a sportkommunikáció az eseménykommunikáció hatékony vegyítése lesz, kicsit bulvárosabb megközelítésben. A cél az, hogy az emberek minél jobban megismerjék ezt a közeget, a játékosokat, a csapatokat, s ezáltal mind nagyobb érdeklődést váltson ki egy-egy rendezvényünk. 

- Hol tartotok a dolgok normális menetének kialakításában? Megtörtént az átadás-átvétel, kialakult az a struktúra, amelyben az MVLSZ működni fog, mekkora munkát jelent a napi élet szervezése logisztikailag, technikailag, szakembergárda szempontjából? Beállt-e már az a rendszer, ami a napi normális működést vezérli?

- Az átadás-átvétel október 1-jén kezdődött - ez a lehető legnehezebb időszak, hiszen akkor indult minden verseny, a magyar bajnokság, a nemzetközi szezon a válogatott számára, a Magyar Kupa-versenysorozat is a küszöbön állt, volt olyan hétvége, amikor több mint 200 meccset rendeztünk, elég erősen kellett kapaszkodni, hogy minden rendben legyen. Most már eltelt annyi idő, hogy túljutottunk a kezdeti nehézségeken, stabilizálódott a működés. Azt mondhatom, hogy a napi üzemeltetés bejáratódása után igazából most kezdődik az az időszak, amikor hozzá tudjuk adni azt a pluszt, ami már a mi "hozzáadott-értékünk". Elindult, ugye, a férfi utánpótlásképzés reformja, ezzel párhuzamosan, időben kicsit csúsztatva megkezdődött a folyamat a női szakágban is, egy új marketingstruktúrával elkezdjük megújítani a rendezvényszervezést. Tehát Attila elnöki programjának egyes elemei most kerülnek "projektszintű" feldolgozásra, hogy elinduljon az elképzelések megvalósítása.

Fontosnak tartom, hogy együttműködésre léptünk a Testnevelési Egyetemmel, ennek köszönhetően magas szintű sportági kutatásokban tudunk részt venni, pszichológiai, táplálkozástudományi, rekreációs és több más területen. Használhatjuk a Testnevelési Egyetem bázisát, létesítményét, "szürkeállományát" a fejlesztéseinkhez. Nagy eredmény, hogy a tavalyi év után idén is el tud indulni a vízilabda szakedzőképzés a Testnevelési Egyetemen, egyáltalán nem jellemző, hogy egymást követő két évben indul szakképzés ugyanazon a területen. Ez azért lényeges, mert így növelni tudjuk a jól képzett szakedzők számát, sőt, hozzáteszem, hogy a szakedzőképzés mellett még magasabb szintű, ötéves mesterképzés is indult sportágunkban. 

Lényeges, hogy az új vezetés nagyon pozitív jelzéseket kap a vízilabda nemzetközi világából, a FINA és a LEN felől, ennek is köszönhető többek között, hogy világversenyeknek adhatunk otthont. Azt gondolom, jó a csillagállás ahhoz, hogy tényleg minden szinten jól tudjunk teljesíteni. 

- Köszönöm a beszélgetést és sikeres munkát kívánok!