Honfoglaló magyarok
Finoman fogalmazva is speciális helyzetben vannak a Valkay nővérek, miután egyikük, Ágnes változatlanul a magyar, míg másikuk, Erzsébet már az olasz válogatottban játszik majd az idei vébén. Ráadásul a harmadik testvér, Anna nem csupán értük, hanem férjéért dr. Kiss Gergelyért is szorít majd a melbourne-i napokban.
Nőügyekben különösképp elkél a férfiúi bölcsesség, ezért Gergőt kérdeztük a faramuci szituációról. A pólóban nem egyedi eset ez – emlékeztet kétszeres olimpiai bajnokunk. Gergely Pista a magyar, testvére Mihály a szlovák válogatott oszlopos tagja volt hosszú ideig és szerepeltek is egymás ellen. Más kérdés, hogy amíg a magyar és a szlovák férficsapat nem közvetlen vetélytársa egymásnak, addig egy magyar-olasz női meccs végkimenetele igencsak kérdéses.
Bözsi (Valkay Erzsébet) 8 éve él Olaszországban, olasz a férje, olaszként éli mindennapjait. A taljánok évek óta kapacitálták, hogy játsszon a válogatottjukban, míg itthon számára sok csalódást hoztak az elmúlt esztendők. Nem érezte a bizalmat, többnyire saját költségén utazott haza az edzőtáborokba és tetejébe még az eredmények is elmaradtak. Döntését nem előzte meg családi kupaktanács, érveit az egész família megértette és elfogatta, el kellett fogadnia. Az már más kérdés, hogy Ági (Valkay Ágnes) szívesebben pólózna vele egy csapatban, mint ellene.
Mi magyarok - gondoljunk a kajakos Janics Natasára, vagy a kézilabdázó Perez Carlosra - néha haszonélvezői vagyunk a sportban a honosításnak, máskor meg nem. Minden esetet külön kell kezelni és kezel is mindenki attól függően, hogy mennyire liberális, vagy nacionalista gondolkodású éppen. Gergely Pista például egyszerűen csak a határ túloldalára született, ugyanúgy magyar iskolába járt, a magyar tévét nézte és még sorolhatnám, mint mi. Az is más, ha valaki egy másik országban telepszik le, alapít családot és megint más, ha pusztán anyagi okokból vált állampolgárságot. (A gyorskorcsolyázó Hunyady Emese az osztrákoknak nyert olimpiai aranyat, az asztalitenisz TOP 12-n pedig volt már olyan, hogy csak kínai születésűek álltak a női egyes dobogóján. A szerk.)
A délszlávoknál - ki szerb, ki horvát, ki montenegrói - még cifrább a helyzet, hiszen óriási az etnikai és a politikai kavarodás. Nehéz lenne igazságot tennem, de nem is akarok. Nekem mindenesetre rövidtávú elképzeléseim között nem szerepel, hogy felvegyem egy rivális ország állampolgárságát. Persze, ha 40 éves korom után befutna egy zsíros ajánlat, mondjuk Bora-Boráról…
Hajdú B. István