Szép csendben lezárult egy korszak a magyar férfi vízilabda-válogatott történetében és máris megkezdődött a következő. Märcz Tamás szövetségi kapitányt arra kértük, hogy egy pillanatra álljunk meg és értékeljük az elmúlt időszakot, készítsünk helyzetképet. A vlv interjúja a szolnoki összetartás alkalmával készült.

MÄRCZ TAMÁS a vlv-nek: 

- Máris elindult egy új szezon és mintha elfelejtettük volna lezárni a régit. Volt egy MVLSZ-elnökségi ülés, lényegében "titokban", hiszen hír sem jelent meg róla, pedig - ha jól tudom - az elnökség tagjai egyhangúlag fogadták el a szövetségi kapitányi beszámolódat a válogatott őszig tartó szezonjáról. Arra kérlek, néhány mondatban fogalmazd meg a rezüméjét ennek a nagyon ellentmondásos időszaknak. 

- Igazándiból az elnökségi beszámoló nem is a nyárral kezdődött, hanem a korábbiakkal, az évközi tornákkal, a Világliga-szerepléssel, az Európa Kupában való részvétellel. Ezt azért fontos jelezni, mert ennek az időszaknak a legfontosabb jellemzője az volt, hogy rengeteg mérkőzésre kényszerültünk. A nyári felkészülés nehezen volt összehangolható a többi eseménnyel, hiszen nagyon közel volt időben a Bajnokok Ligája nyolcas döntője, ami sok játékosunkat érintette. Emiatt csonka csapattal kellett elkezdeni a felkészülést, tényleg minimális időnk volt a Világliga szuperdöntője előtt. Összeszámoltam, 38 mérkőzése volt idén a válogatottnak, ez rengeteg, és az az igazság, hogy ha akartuk volna, akkor sem tudtuk volna jelentősen csökkenteni ezt a számot. 

Egész különleges volt, hogy ennyi sorozatban kellett részt venni - a klubmérkőzések mellett. Jövőre egyébként biztos, hogy kevesebb meccsünk lesz, ez már most tudható, ami könnyebbséget jelent. 



Az elnökségnek is elmondtam, számomra is csalódást okozott az Európa-bajnokság, nemcsak a helyezés, hanem a mérkőzések alakulása is. Mindenképpen elgondolkodtatók voltak bizonyos helyzetek, még akkor is, ha eleve tudtuk, hogy egy nagyon nehéz év lesz, hiszen most indult el az olimpia felé haladó építkezés. Senki nem gondolt arra, magam sem, hogy ekkora pofonokba is bele tudunk szaladni, hogy ilyen könnyen kicsúsznak mérkőzések a kezünkből. A különböző okok egymással összefüggtek, a lényeget szerintem ott kell keresni, hogy éppen akkor, amikor a legnagyobb kihívásnak kellett megfelelni, soha nem látott fiatal és rutintalan gárda alkotta a magyar válogatottat. 

Fönt-lent-fönt - ez a mozgás jellemezte a sűrű nyarunkat, a három nagy nemzetközi tornát. A Világligán meglepetést okoztunk a jó szereplésünkkel, ezt követte a csalódást hozó Európa-bajnokság, amelyen rosszul szerepeltünk, majd egy valamennyire kényszerű, de merész húzással egészen fiatal csapattal vettünk részt a berlini Világkupán, s azt megnyertük. Ez - főleg az Eb-t tekintve - abszolút a meglepetés kategóriába tartozott és szerintem teljesen felesleges azt elemezni, hogy ki volt ott az ellenfeleknél és ki nem, nálunk is sokan hiányoztak. 



- A budapesti vb utáni vlv-interjúban azt mondtad, hogy 33 név van a noteszedben, ekkora a "merítési  bázis", amelyből reményeid szerint ütőképes csapat alakítható ki a tokiói olimpiára. Hogyan változott azóta ez a kör?

- Szerettem volna a 2017-18-as szezonban minél több játékost kipróbálni, hogy átfogó képet lássak, és nemcsak azért, hogy a 2018-as feladatoknak megfeleljünk, hanem, hogy kiderüljön, kik azok, akikre a jövőben lehet számítani. Ha lesz lehetőség, idén is fogok kicsit nyitottabb keretedzéseket vezényelni, esetleg akkor, amikor elfoglaltak a legjobb játékosaink. Egyrészt azért, hogy a friss emberek szokják a jelenlétet, az edzésmódszereket, a felnőtt válogatott stábját, másrészt természetesen azért, hogy én is lássam testközelből azokat a játékosokat, akik a jövőben érdekesek lehetnek a terveim megvalósítása szempontjából. 

Mégis azt mondom, most, amikor beszélgetünk, hogy körülbelül a mostani összetartásra meghívott 19 játékos az, akire számítani fogok. Azért "körülbelül", mert "nincs elfelejtve" az a néhány játékos, aki korábban itt volt, még mindig számolok velük, "beugrók" lehetnek ebbe a keretbe, adhatnak plusz alternatívát, de úgy látom, megvan az a mag, amelyre a jövőben számíthatok. A két "nagy visszatérés", amit sokan vártak, megtörtént és ez jó. Nagyon szerettem volna, hogy már itt, most csatlakozzon a többiekhez Varga Dénes és Hárai Balázs. 



- A posztokat tekintve van valahol gondod?

- Egészséges a versenyhelyzet, minden poszton vannak alternatívák és ez jó. Gondról nem beszélnék, inkább az okoz nehézséget, hogy nagyon közel vannak egymáshoz játékosok. Ez azt jelenti, hogy egyik döntés sem rosszabb a másiknál, ugyanakkor minden választásnak van valamilyen előnye. Például ha dönteni kell, számomra nemcsak az a kérdés, hogy azon a helyen ki játszik jobban, hanem az is, hogy ki kivel játszik a legjobb harmóniában. Ez nehéz ügy, havonta egy-egy mérkőzést játszunk ebben az időszakban, s nem gondolom azt, hogy egy-egy meccs alapján jól le lehet vonni konzekvenciákat, de azért ad bizonyos impulzusokat a mutatott játék, az hogy egy-egy játékos mellett ki az, aki jól teljesít. Ezt nagyon fogom figyelni, hiszen itt nem egyénekről beszélünk, akkor lesz erős a csapat, ha több játékos egymással összehangolt jó teljesítménye valósul meg.

- Hogy láttad, milyen volt idén a magyar válogatott nemzetközi megítélése, hogy értékelték ezt a nagy "ingamozgást" a külföldi szakemberek? Mit mondanak rólunk, hogy számolnak velünk? Milyen visszhangok érkeztek hozzád?

- Hát, az egy nagy kérdés, hogy ők egymás között mit beszélgetnek és mi az, amit elmondanak nekünk. :-) Szerintem azért, ahogy az itthoni szakma is tudta, a nemzetközi is "észrevette", hogy a legnagyobb sztárjaink nem voltak a csapatban, néhány ellenfelünknek nagyobb esélye volt ellenünk a győzelemre, mint korábban, de mindenki tisztában van azzal, hogy az idén látott válogatotthoz képest előreléphetünk. A riválisaink számára figyelmeztető jel lehet, hogy a fiatal magyar csapat is képes volt két világversenyen döntőt játszani, ezt nem várták idén ettől a válogatottól. A határainkat most a külföldiek nehezen tudják felmérni, de a tradíciók alapján azért "kötelességszerűen" oda sorolnak minket a legjobbak szintjére, azok közé, akiket nehéz legyőzni. 



- Mi kell ahhoz, hogy a pozíciónk ebben az új szezonban megszilárduljon, esetleg tovább javuljon?

- Amit várok is: abban mindenképpen legyen előrelépés, hogy amikor hozzánk hasonló csapatokkal játszunk, azokkal, amelyekkel idén körülbelül egy szintre rangsoroltak minket és amelyek meg is nehezítették a dolgunkat, tehát velük szemben nyerjünk és legyünk meggyőzőek. Akiktől pedig idén simán kikaptunk, mint például az olasz meg a szerb csapat, ellenük azt várom, hogy ne dőljön el minden a mérkőzés az elején, hanem el tudjuk vinni a döntést akár a végjátékig. 

- Hogy látod a vízilabda mai helyét a közvélemény "gondolkodásában", változott-e a sportágról alkotott kép, illetőleg kell-e azt módosítani, a realitásokhoz igazítani? Itt ég és föld volt szintén, az Eb után nem rejtették véka alá a véleményüket az emberek, nem voltak tapintatosak, amikor a barcelonai szereplést kommentálták. A Világkupa-győzelem láthatóan változtatott a helyzeten. A szakemberek körében is volt ilyen hullámzás a megítélésetek terén?

- Megmondom őszintén, hogy nem nagyon volt arra idő, hogy szakmai beszélgetéseket folytassak a stábon kívül azokkal, akikkel egyébként eszmét szoktam cserélni ilyen téren. Nagyon gyorsan következett az Eb után az újraépítkezés és a Világkupára való felkészülés. Egyébként úgy tapasztaltam, hogy azért a véleménynyilvánítással a legtöbben megvárták, hogy mi történik a Világkupán.



Ami azt illeti, nem csodálkoztam volna, ha a szemembe is kritikus megjegyzéseket fogalmaznak meg a barcelonai szereplésünkkel kapcsolatban, mert szerintem is volt mit kritizálni. Ezeket a dolgokat én is láttam, és igyekeztem reagálni, volt két hetem az Európa-bajnokság után, hogy jól végiggondoljam ezt és felépítsünk valamit, ami mentális téren "visszaerősítheti" a csapatot, és kihúzhatja a csávából. 

Mi most, azt mondom, találtunk egy vonalat, ami működött. Nem gondolom azt, hogy ez egy csodatörténet, meg hogy varázslók lettünk volna, de amit csináltunk, azért az most valóban sikeres volt. Ezt a vonalat tovább kell vinni. 

- Mi ez a "vonal"?

- Egy picit más irányba indultunk el a játékosokkal, másképp kezdtünk el velük kommunikálni, és mást is várunk el, magasabb szintre helyeztük az igényeket, az elvárásokat. Ez a saját magukkal szembeni elvárásokra is vonatkozik, kritikusság, igényesség és profizmus - mindenkiben magában erősödnie kell ennek a szemléletnek. Persze csatlakozott ehhez egy átgondolt, sokkal kiszámíthatóbb felkészülés, még hogyha rövid is volt, azt gondolom, hogy semmi nem zavarta meg azt a munkát, amit a Világkupa felé haladva végeztünk. 

- A tokiói olimpia egyre közelebb van. Készítesz-e már most olyan felkészülési tervet, amely kifejezetten az olimpiát tartja szem előtt és ha igen, akkor ennek mik a fő elemei? 

- Hát, ahhoz, hogy Tokióban ott legyünk, kvalifikálni kell magunkat, ez lesz a legfontosabb feladat az elkövetkező tizennégy-tizenöt hónapban. Ez az időszak a 2020-as Európa-bajnokságig tart. Három tornán lesz erre lehetőség, a Világliga megnyerésével, a világbajnokságon két helyet osztanak és a budapesti Európa-bajnokságról is ki lehet kerülni. 

Soha nem volt ennyire erős a mezőny, soha nem volt ennyire nehéz kijutni az olimpiára, mint most. Egyelőre a jövő évi kvangdzsui vb-ig van meg a terv, de utána azt is figyelembe kell majd venni, hogy milyen fajta vízilabdát kell majd játszani, milyen szabályokkal és erre ki lesznek a legalkalmasabbak. Ezen a téren ma még sok a kérdőjel. 

Az valószínűnek látszik, hogy előnyben lesz az, aki több poszton bevethető. Fel is szoktam hívni a játékosaim figyelmét, hogy igyekezzenek ne csak a saját feladatkörükben, hanem más posztokon is előrelépni. Ez segítheti,  hogy a magyar válogatott erősebb legyen. Például akár egy külső pozícióban lévő játékos is át tud valamennyit vállalni a védekezés feladataiból vagy a centerjáték is erősödhet ezen a módon. Most már olyat is láttunk, hogy nem baj, ha a kapus kapura tud lőni, többek között a Világkupán, a szerbek elleni elődöntő mérkőzésünkön derült ki, hogy ilyen helyzet is előállhat.

- Itt azért egy zűrzavar van, mert decemberben fog kiderülni, hogy milyen szabálymódosításokat fogadnak el. Az már biztos, hogy az olimpián 11 játékos alkot majd egy csapatot a mostani 13-hoz képest, utána viszont visszatérünk 13-ra. Ezek elég jelentős oda-vissza változások. Erre hogy készülsz? Úgy tűnik, hogy a sportág nemzetközi vezetése továbbra sem áll a helyzet magaslatán, részben egymással vitatkoznak, részben képtelenek arra, hogy ezt a sportágat olyan útra tereljék, amely a népszerűsítést, a láthatóságot, az élvezhetőséget szolgálná. 

- Bosszankodhatunk ezen, föl is háborodhatunk, de nem nagyon tudunk ebbe kívülről belenyúlni. Hiába gondoljuk azt, hogy Európa-központú a vízilabda, az európai nemzetek nem tudják erősen befolyásolni azt, hogy merre haladjon a sportág. 

Én azt mondom, hogy azok fognak jól szerepelni a jövőben, akik ezzel kevésbé foglalkoznak, viszont az aktuális szabályokhoz minél gyorsabban alkalmazkodnak, az aktuális keretszámokhoz alakítják a csapatukat, és amennyiben 11, akkor 11 játékos, amennyiben visszamegy majd 13-ra, akkor 13. Valószínűleg szerencsésebb és ideálisabb szám a 13, de arra egyáltalán nincs garancia, hogy a Tokiót követő olimpián majd újra 13-ra emelik vissza a létszámot, tehát lehet hogy ez egy hosszabb ideig megmaradó olimpiai csapatlétszám lesz.



Azt gondolom egyébként, hogy a magyar vízilabdázók talán ebben is voltak jók a korábbiakban, hogy gyorsan kapcsoltak, tudtak alkalmazkodni és kihasználták az új szabályok adta lehetőségeket. Erre kell törekedni a jövőben is és nem szabad, hogy a fejeket elvigye egy ilyen szélmalomharc, nem érdemes ilyet vívni. Amire van ráhatásunk azt igenis el kell mondani, hál’istennek azért van érdeklődés, hiszen most például Gianni Lonzi kért visszajelzést tőlem, hogy hogyan látom, az aktuális szabálymódosítások miként illeszkedtek bele a vízilabdajátékba. Jó, ha megkérdeznek minket, de nem gondolom, hogy feltétlenül ezek alapján a visszajelzések alapján fognak dönteni. Szerintem több embert meghallgatnak a szakmából is, de a végső döntés nem a mi kezünkben van. 

- Nem lehet eltagadni, hogy van egyfajta ütközés a válogatott és a klubok között, a játékosok a kluboktól kapják a fizetésüket, az a főállásuk, ez teljesen egyértelmű, viszont a nemzeti színek mindig elsődlegesek. Amikor nagyon fontos időszak jön a válogatott számára, akkor te élsz-e azzal a lehetőséggel, hogy akár a Ligánál, akár a szövetségnél többet kérj a "szokásosnál", mert például hosszabb együttlétre van szükség? 

- Elég kötött a bajnoki naptár, s teljesen összeállt, hogy hogyan zajlik az idei évközi idény mind válogatott szinten, mind klubszinten. Volt egy Ligaülés, amelyen ott voltak a vezető kluboknak szakmai vezetői és én is. Megegyeztünk azokban az időpontokban, amikor ők rendelkezésre bocsátják a válogatott játékosokat. Megmondom őszintén, nem látom értelmét annak, hogy a feszített klubszezonban túl sokat "kipréseljek" a válogatott játékosokból. Ami nekem fontos, az az, hogy lesz egy komolyabb felkészülési lehetőség az Európa Kupa nyolcas döntője előtt, csaknem egy hétig együtt lehet majd a válogatott. A másik pedig, ami lényeges  számomra, hogy amikor elkezdődik majd a felkészülés május végén-június elején, akkor a legjobb lehetőségeim legyenek minden szempontból, a körülményeket tekintve is. 



Nem vagyok a kérdésben felvetett probléma ügyében telhetetlen, nem több és nem is kevesebb a lehetőségem, mint a többi ország szövetségi kapitányának év közben. Nem is fogok sem extra dolgokat kérni, sem improvizálni. A meglévő  időszakokra hagyatkozom és tudom, hogy ha az megfelelő minőségű munkával telik el, mind az említett egy hét, mind az öt-hathetes nyári felkészülés, az elegendő kell, hogy legyen. 

Ugyanakkor nagyon lényegesnek tartom - és ebben reményeim szerint előre tudunk lépni -, hogy a kluboknál folyó évközi munka során a játékosok belerakják azt az extrát, ami az egyéni fejlődésükhöz szükséges, hogy amikor megérkeznek majd májusban, még jobb játékosok legyenek, a hiányosságaikat pótolják vagy igyekezzenek csökkenteni. Ha az ehhez szükséges tevékenységet be tudják építeni a klubmunkába, vagy ha kell, akkor edzés utáni extra gyakorlásokat teljesítenek, akkor abból a válogatott profitálni fog. 

- Gondolom, hogy e téren az érintett edzőkkel is folyamatos kapcsolatban leszel vagy kéréseid lesznek. 

- Első körben a játékosoknak fogom elmondani, hogy mik azok a pontok, amikre figyelniük kell, korábban is zajlottak már ilyen egyéni beszélgetések. Természetesen azért az edzőkkel is tartom a kapcsolatot, viszonylag rendszeresen nézek klubedzéseket is. De mondom, elsősorban abban bízom, hogy maguk a játékosaink teszik majd ezen a téren a legtöbbet, ez főként az ő felelősségük, hiszen a magyar vízilabda az ő személyes fejlődésük következtében lehet jobb, érhet el szép eredményeket válogatott szinten is.

- Köszönöm a beszélgetést!

(Lejegyezte: Vona Lilla)

​