Az Egri Vízilabda Klub ügyvezető elnöke a széles közvélemény számára némileg váratlanul jelentette be lemondását a napokban. A vlv-nek adott interjúból megismerhetjük régóta érlelődő döntésének hátterét.

BÁRÁNY ATTILA a vlv-nek:

- Mi történt?

- Néhány héttel ezelőtt hoztam meg a döntést, de előtte már hónapokon át érlelődött bennem. Fontos az időpont: október elején úgy tudom befejezni a munkámat, átadva a klubot, hogy rendezett, tiszta körülmények között indulhatnak a csapataink a különböző bajnokságokban, elő vannak készítve azok a folyamatok, tevékenységek, amelyek szükségesek a zökkenőmentes működéshez, ha beindul a nagyüzem. 

Néhány héttel ezelőtt zajlott le a Bárány uszoda hivatalos átadása, s én azóta, hogy itt dolgozom Egerben, tevékeny részt vállaltam e létesítmény megvalósításában. Kicsit ez is amolyan határkő, indokolja, hogy miért most távozom.

Hét év nagyon hosszú idő ezen a területen, s az az igazság, hogy annak idején, amikor egy szívinfarktus után abbahagytam az aktív játékot, nem feltétlenül ilyen stresszes munkát javasoltak az orvosok...

Amikor hét éve Halmos Péter megkeresett és felkért, hogy vállaljam el az ügyvezető elnöki posztot, megfogadtam, hogy semmiképpen nem leszek "túlélő", nem fogok körömszakadtáig ragaszkodni a pozíciómhoz, viszont amíg ellátom ezt a feladatkört, igyekszem tisztességesen, teljes erőbedobással elvégezni mindazt, ami ezzel jár. Ez egy ideig megy, de eljött a pillanat, amikor már úgy éreztem, hogy váltani kell ahhoz, hogy ugyanezzel a lelkesedéssel tudjak dolgozni.


Habis László polgármesterrel

- Milyen volt ez a munka? Például hogy telt el egy napod?

- Rettentő összetett, hál' Istennek, mert így egyáltalán nem volt unalmas. Én azt vallom, hogy egy klubvezetőnek valamilyen szinten rá kell látnia mindenre, hiszen mindenért felelős, akár a szakmai munka koordinálásáért, akár a pénzügyekért, a bevételekért és a kiadásokért. Ahhoz, hogy minden rendesen működjön, az apró részletekig tájékozottnak kell lenni, még ha nem is olyan szinten, mint az adott ügyekkel folyamatosan foglalkozó kollégáknak, akiknek a munkáját össze kellett hangolnom, hiszen csapatként dolgoztunk mi is. A hatalmas munka közben rengeteg élmény ért minket, kifejezetten jól éreztük magunkat ebben a közegben.

De nem akarom megkerülni a kérdést, hogy mi is volt a konkrét munkám, mivel teltek a napjaim. A TAO-támogatások intézése, az elszámolások készítése, a folyamatos szakmai kontroll az edzők felett, összeállítani a stratégiai terveket, meghatározni az aktuális helyzetben lehetséges következő lépést, ahova el lehet jutni, és mindezeknek a visszacsatolása, hiszen hiába találunk ki valamit, azt végre is kell hajtani, ami folyamatos ellenőrzést (és esetleg közbeavatkozást is)  igényel a vezető részéről. Végig kellett vinni a Bárány uszoda beruházásának ügyét is egy TAO-s környezetben, ami nagyon bonyolult, több forrás összehangolását igénylő rendszert jelent. Ez is sok feladatot adott és úgy gondolom, az eredmény önmagáért beszél. 


Fürdés a 2012-13-as bajnokság döntőjének végén

Nagyon sokat léptünk előre a kommunikáció területén, ott vagyunk a facebookon, a honlapunk megújult, minden szinten folyamatosan kommunikáltunk és természetesen az ellenfeleinkkel is tartani kellett a kapcsolatot, hiszen egy hajóban evezünk, közös érdek a vízilabdasport felemelése. Ugyancsak fontos a nemzetközi sportdiplomácia, az Eger volt magyar csapatként az első szabadkártyás a Bajnokok Ligájában, s azóta is élvezzük ennek előnyeit. Ez nagyon komoly fegyvertény, s a szakmai munka mellett annak is köszönhető, hogy nagyon figyeltünk a részletekre, a vendég csapatok, a bírók, a delegátusok kiszolgálására, s arra, hogy a meccsek megrendezése tökéletes legyen. Rendkívül szerteágazó feladatok vannak egy BL-mérkőzés kapcsán, s most már a bajnokikon is, hogy megfeleljünk a LEN, illetőleg a Szerencsejáték Zrt. által támasztott követelményeknek.

Ha mindezt figyelembe veszem, azt kell, hogy mondjam, 30 fős stábnak "való" munkát végeztünk az elmúlt években és hát, jóval kevesebben voltunk ennél a létszámnál, mindenkinek szinte emberfeletti munkát kellett végeznie ahhoz, hogy működőképes legyen a rendszer.


A bajnoki cím ünneplésekor a Városházán

- Mekkora ez a stáb, amelynek tagjai az általad felvázolt munkát végezték?

- Ha nem számoljuk ide azokat, akik a vízilabda kifejezetten szakmai területén tevékenykednek, akkor 7-8 fős a létszám, ennyien vesznek részt az irodai értekezleten, ők látják el a teljes klub adminisztratív teendőit, illetve mindazt, ami nem  sportszakmai teendő.

- Beszélem egy munkatársaddal - nem mondom meg, hogy ki az, de lehet, hogy ki fogod találni -, aki mondott egy példát, megvilágítandó a munkastílusodat. Eszerint este 11 órakor küldtél neki egy emailt valamilyen teendővel kapcsolatban és másnap letoltad őt, hogy nem válaszolt még éjjel... 

- Való igaz, szeretem az emailezést és este tudok leülni hosszabban a géphez, hogy rendszerezzem a nap történéseit, átnézve a másnapi feladatokat. Lehet, hogy volt ilyen, amit említesz, de azért nem ez a jellemző, különben is, ha valami nagyon sürgős, akkor telefonálok. :-)

De amiről ez a példa alapvetően szól, az igaz, valóban kitöltötte a munka az egész életemet, erre utaltam az elején, amikor azt mondtam, hogy hét év azért ebből sok. Amikor meghoztam a döntést (nagyjából a Bárány uszoda átadásának időszakában), úgy éreztem, hogy nagy teher alól mentesülök, s azóta már a jó érzések jönnek elő, nem azért aggódom, hogy mi lesz decemberben, hogy fogjuk kifizetni a béreket, most már az a fő felelősségem, hogy teljes mértékben átadjak minden információt, dokumentumot az utódomnak ahhoz, hogy a váltás zökkenőmentes legyen és a klub megfelelően tudjon működni.


Fürdés a 2013-14-es bajnokság döntőjének végén

- Hogyan tovább? Mert hiszen éppen az, hogyha valaki ekkora erőbedobással, a napjait teljesen kitöltve végez egy munkát és az egyik napról a másikra megszűnik - nagy hiányt, űrt okoz, nem?

- Furcsa dolog ez. Egyrészt október 1-jéig maradok és az átadás-átvétel mellett a napi rutint is meg kell csinálni. Ugyanakkor úgy vagyok ezzel, hogy várom, egy picit ülepedjenek le bennem a dolgok, alakuljon ki szinte "magától" az, hogy mi lesz az irány, amerre tovább fogok lépni. 

Talán nem erőltetett a párhuzam, nekem legalábbis visszaköszön egy korábbi élethelyzetem: amikor nyolc esztendeje szívinfarktus miatt egyik napról a másikra abba kellett hagynom a vízilabdázást, már benne volt a fejemben, nyilvánvaló volt, hogy valamikor váltani kell. Hogy pont akkor, arra nem voltam felkészülve, még akkor sem, ha igazából fejben már készültem egy másfajta, "civil" életre. Most valami hasonlót érzek. Úgy gondolom, bizonyos szempontból kinyílt előttem a világ, eldönthetem, rajtam múlik, hogy mi legyen a következő lépés. Van edzői papírom, programszervező matematikusi diplomán, az elmúlt időszakban sportvezetőként, projektmenedzserként is rengeteg tapasztalatot szereztem. Most még egy kicsit magamban érlelem, hogy mi lenne a leginkább megfelelő, mi az, ami igazából érdekel. Mindenképpen olyan tevékenységet szeretnék választani, amit hasonló odaadással, lelkesedéssel tudok végezni, mint ezt a most befejezett munkát, vagy akár korábban a vízilabdát. Ugyanazt érzem most, mint nyolc éve: nekem olyan munka kell, ami napi szinten kitölti az életemet, amiért érdemes reggel felkelni, dolgozni és mindig van olyan cél, amiért küzdhetek. Az elmúlt hét évem ilyen volt, bízom abban, remélem, hogy meg fogom találni a következő ilyen feladatot is.


Biros Péter búcsúztatása 2016. október 9-én

- Mit szólt a család a döntésedhez?

- Ők azért látták, hogy ez egy folyamatos stressz, lelki teher. A gyermekeim még kisebbek, de azt azért érzékelték, hogy Apának nagyon sokszor máshol járnak a gondolatai, ha ott is van velük. Azt gondolom, valahol örülnek a változásnak. Az egy nagy kérdés a jövővel kapcsolatban, hogy Egerben élünk, jó itt lenni, megszerettük a várost, sőt, a gyermekeim lényegében itt nőttek fel, nekik ez az otthon, mi a feleségemmel Budapestről költöztünk ide. Beszélgettünk otthon is már korábban arról, hogy ennek a munkának előbb-utóbb vége lesz. Nem baj, hogy vége van és nagyon jó, hogy megtörtént velünk mindaz, amit átéltünk itt az elmúlt években.

- Hát, Attila..., nem is tudok már mit kérdezni... Van-e valami, amit te szeretnél mondani?

- Ezen a fórumon is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik támogattak engem. Őszintén mondom, hogy ez a hét év nekem nem egy kaland volt, hanem az életem szerves része. Nagyon sok élményt kaptam, rengeteg értékes emberrel ismerkedhettem meg, dolgozhattam együtt. Remélem, a jövőben, ha nem is lesz munkakapcsolatunk, a baráti viszony mindenkivel megmarad.

- Köszönöm szépen a beszélgetést és sok sikert kívánok neked a továbbiakra!

KÖZLEMÉNY BÁRÁNY ATTILA LEMONDÁSÁRÓL

KÖZLEMÉNY SZÉCSI ZOLTÁN MEGVÁLASZTÁSÁRÓL

VLV-INTERJÚ SZÉCSI ZOLTÁNNAL