Dani először 2000-ben kapott esély Kemény Dénestől, a válogatott szövetségi kapitányától. Szerettem volna tudni, hogy az első lehetőségről milyen emlékei vannak és az azóta eltelt időben, minden válogatott kerettagként eltöltött év hogy maradt meg benne.

A válogatott felkészülés kapcsán megkértem Danit, hogy mondjon 1-2 mondatot minden válogatottként eltöltött évérõl.

Nem lesz nehéz dolgom, mert hát a kezdet 2005-re datálódik hálistennek, ill. sajnos. 2005-ben kerültem be elõször a csapatba, a montreali VB-n. Az volt az elsõ világversenyem, ami a csapat szempontjából sem sikerült tökéletesen, meg azért magammal sem voltam megelégedve. A játék nem úgy ment, ahogy kellett volna, de levontam a tanuságot, amit már több helyen elmondtam, hogy 1-2 gólt mindenképpen kell lõnöm és nem szabad túl hamar kipontozódnom.

Legelõször 2000-ben, 17 évesen voltam edzésen. Emlékszem, akkor a kubaiakkal játszottunk és óriási élmény volt. Úgy éreztem magamat, mint egy menedzserjátékban. Körülöttem vannak a világ legjobb játékosai, nekem csak úgy játszanom kell és minden megy magától. 

2001-ben nem tudom pontosan, mi volt. Nem jöttem szóba. 2000-ben is nyilván nem veszélyeztettem Kásás Tamás helyét a csapatban, de egyébként az megtiszteltetés volt, hogy ott lehettem. Meg volt elégedve velem Dénes.

2002-ben volt a Világkupa. Akkor már úgy edzettem a csapattal, hogy tulajdonképpen, ha jó teljesítményt nyújtok, akkor bekerülök. Hát ott azért még nem sikerült.

A 2003-as évet azért eléggé elrontottam, mert ugye volt a kranji EB, ahová 15 ember ment. Oda már nagyon szerettem volna menni, de picit lecsúsztam róla, ezáltal a barcelonai VB-rõl is, ahová már csak 13 ember utazhatott.

A 2004-es olimpia elõtt márciusban eltört a lábközép csontom, májusban a gyûrûs ujjam vagy a kézközép csontom, emiatt nem voltam a keretbe, így hát az Olimpia is kimaradt. De így is izgultam a csapatért, otthonról is izgalmas volt a döntõ.

Visszaértünk 2005-höz, amikor úgy éreztem már, hogy igazi lehetõséget kaptam arra, hogy bekerüljek a csapatba és éltem vele, de a montreali teljesítményemmel nem vagyok elégedett.
A tavalyi évben viszont már tudtam faragni abból a két dologból, ami tulajdonképpen az egyéni játékomat illetõ célkitûzésemet volt Montrealhoz képest. Nem pontozódtam ki sokszor, illetve gólokat is lõttem már. Valóban könnyebb úgy gólt lõni, hogy az ember a vízben van.
Most akkor jön az idei év, amikor rengeteg gólt fogok lõni és még ki sem fognak állítani!

A 2007-2008-as évre is kértem tõle jóslatot remélve, hogy talán utólag számon is kérhetem rajta, azonban Dani válaszába ismét nem lehet belekötni... utólag sem.
Két variáció lehet a döntõben, ami valószínûleg a szerbekkel lesz,  vagy mi nyerünk, vagy a szerbek kikapnak. Hogy ha nem ez következik be, akkor ...


Feltételezem, hogy az egész ország szurkolni fog a magyar férfi válogatottnak azért, hogy április elsején, Bolondok Napján a dobogó legfelsõ fokán állva ünnepelhessenek. Varga Dánielnek pedig azért, hogy a célkitûzéseit idén is maradéktalanul teljesíthesse.

(Forrás: www.vargadaniel.hu, 2007.02.06.)