A csapat gyúrója, Illés Roland (KajakosRoli) elköszönt, a jövőben a kajak-kenu válogatott felkészülését segíti. Utódja nem ismeretlen a vízilabda világában. A hétfő esti edzés után kértük őt bemutatkozó beszélgetésre.

ESZLÁRI GERGELY a vlv-nek:

- Először is üdvözlök mindenkit! Eszlári Gergely vagyok, Egerből jöttem, az Egri Vízilabda Klubnál tíz évet töltöttem el, s immár 15 éve dolgozom gyógy- és sportmasszőrként. A sportban elsősorban az egri klubnál tevékenykedtem, emellett van egy magánpraxisom Egerben. Bemutatkozásként annyit tudok még mondani, hogy mindenem a masszírozás, ez hobbim és a munkám, hivatásom is egyben. 

- A sporthoz hogy kerültél közel, előbb volt a masszírozás és utána a versenysport vagy fordítva?

- Én is sportoltam annak idején, atléta voltam, középtávfutó, s már egész fiatalon az NB II-ben futballoztam. Egy műtét miatt abba kellett hagynom a sportolást, de mindenképpen szerettem volna a sport világában maradni. Elhatároztam, hogy a legprofibb csapat mellett fogok dolgozni, ezért kezdtem el a gyógymasszázs elsajátítása után sportmasszázst tanulni. Egerben jártam főiskolára, s ahogy most, akkor is a vízilabda volt a városban a legnépszerűbb sport, nem volt kérdés, hogy mi lehet a célom...

- Hogy sikerült bekerülni a csapathoz? Most már elárulhatod hiszen rég volt. :-)

- Érdekes történet. Volt egy főiskolai csoporttársam, aki az egri csapat második számú kapusa volt, Adorján Gergő. Ő ajánlott be a vezetőedzőnél, Gerendás Gyurinál. Először két akkori egri csapattaggal, Nyéki Balázzsal és Märcz Tamással egyeztettem az elképzeléseket, ők mondták, hogy menjek le, nézzük meg, hogy megy és aztán ott ragadtam.

- Hogy telnek a hétköznapjaid?

- Egy gyengébb napon nyolc órát dolgozom...

- Hol?

- Többen összeálltunk (masszőrök, elektroakupunktúrás szakemberek, gyógytornászok) és egy egészségpontot hoztunk létre, egymással együttműködve végzünk szolgáltatásokat és elég jól megy. Napi 8-10 órát masszírozok és gépekkel végzek kezeléseket.

- A szabadidőben pedig sport?

- Sport és család. Ez a két fő projekt a munka mellett. Továbbá van egy zenekarom, a zene az, ami igazán kikapcsol.

- Az egri éveid milyenek voltak? 

- Nagyon izgalmasak. Huszonegy évesen kezdtem el ott masszőrként dolgozni, kezdő voltam és nagyon fiatal. A tíz év alatt a játékosokkal együtt "nőttem fel", Hála az égnek, több bajnokságot, kupát is nyertünk abban az időszakban, tartalmas és sikeres évek voltak, nagyon jól éreztem magam, családias hangulatú közösség tagja voltam.


2013 - Eger

- Mi a specialitása annak, hogy valaki egy csapatnál masszíroz sportolókat? Sok az egó, ugyanakkor mégiscsak csapatról van szó, igényel ez tőled valamilyen különleges empátiát, pszichológiai készséget?

- Amit egy gyúrónak sugároznia kell, az a magabiztosság és a nyugalom. Fontos, hogy a vízilabdázók "meg tudjanak nyugodni" a keze alatt. Másrészt csapatjátékosnak is kell lenni, fontos az alázat, a hozzáállás a munkához, a srácokhoz. Tisztában kell lenni azzal, hogy ez a dolog nem a gyúróról szól, a játékos, az ő állapotának javítása áll a középpontban. Azt kell elősegíteni, hogy a munkám segítségével frissek legyenek, ne sérüljenek meg vagy ha ez már megtörtént, akkor minél hamarabb rehabilitálódjanak. Emellett valóban, mentásisan is segíteni tudjuk őket azzal, ha csak meghallgatjuk a gondjaikat, sokszor már ez elég ahhoz, hogy felszabadultság-érzéssel álljanak fel a gyúrás végén és nemcsak fizikai szempontból.

- Sokat beszélnek a vízilabdázók? :-)

- Ez sok mindentől függ. Attól, hogy milyen állapotban vannak éppen, milyen verseny előtt, közben vagyunk. Ha nagy a tét, akkor általában gyakrabban jönnek és többet is beszélnek, valahogy jobban igénylik azt a "szolgáltatást". Sokszor talán nem is csak elsősorban a fizikai részét, hanem azt, hogy beszélgethessenek, de a legfontosabb természetesen azért ilyenkor is a masszázs. 

- Azt már én is láttam, hogy vannak időszakok, amikor valósággal megrohanják a masszőrt, mindenki egyszerre akar gyúratni. Közismert, hogy minden csapatban megvan a hierarchia. Mi a helyzet akkor, ha egy húzós edzés, meccs után egyszerre hatan jelentkeznek be nálad, ilyenkor minek alapján alakul ki a sorrend?

- Klubszinten annak idején először az idősebbek kerültek sorra, aztán pár év után kialakítottunk egy komoly rendszert, előre jelentkeztek be, s így alakult ki a menetrendem. Arra mindig törekednem kell, hogy senki ne maradjon ki, tehát ha hajnali kettő az utolsó időpont, akkor hajnali kettőkor is gyúrni kell. 

Általában egyébként maguk a játékosok egyeztetik egymással, hogy ki mikor jön, van, aki rögtön vacsora után, más még egy kicsit pihen, olvasgat gyúrás előtt. Ezt az általad említett hierarchiát nagyon intelligens módon képesek érvényesíteni a játékosok.


2015 - Kvangdzsu. Az Universiade-győztes magyar válogatott. A felső sorban balról a másodikként integet Eszlári Gergely

- Hogy jött most a válogatott?

- Csörgött a telefonom és Märcz Tamás nevét írta ki. :-) Megkérdezte, érdekelne-e ez a munka. Azt mondtam neki, hogy nem akarok nagy szavakat használni, de igazából mindig az volt a vágyam, hogy a válogatott gyúrója legyek. Elküldte a nyári programot, arra kért, hogy gondoljam át, beszéljem meg a feleségemmel és utána válaszoljak. Rögtön mondtam neki, hogy persze, átnézem, megbeszélem, de a válasz már most megvan: igen! :-)

- Otthon mit szóltak?

- A feleségem azt mondta, nem lesz egyszerű időszak, hiszen mi a 9 éves kislányunkkal Eger mellett, Felsőtárkányban lakunk, de tudja, hogy nekem ez nagy vágyam volt, ezért mindenben támogat.

- Az itt edző fiúk nagy részét most ismerted meg?

- Többekkel már dolgoztam, mert 2015-ben én voltam a gyúró az Universiade-győztes csapatnál Kvangdzsuban. Klubszinten is dolgoztam néhányukkal úgyhogy nagyjából a kerettagok felével volt már nemcsak személyes, hanem "masszázskapcsolatom" is. 


2018 - Margitsziget

- Hogy fogadtak téged, milyen az első benyomás?

- Nagyon kedvesek, normálisak.

- Ki volt az első, akit gyúrtál?

- Török Béla nyakát "dolgoztam át" kicsit a délelőtti edzés után. Keddtől sokkal mozgalmasabb lesz minden, már most sokan bejelentkeztek, egy hétre előre kezd megtelni a naptár...

- Mire számítasz a nyár során? Rengeteg edzés, edzőmeccs, felkészülési torna lesz és hát, két nagy világverseny, a Világliga budapesti szuperdöntője, majd a barcelonai Európa-bajnokság...

- Nagyon fiatal, jó csapat ez, remek stábbal, amely szerintem a maximumot ki fogja tudni hozni a játékosokból. Mindenki ezen lesz, nyilván én is. Eredményt nem tudok, nem is szeretnék jósolni, természetesen jó lenne mindenütt valahol az elején végezni.

- Megfordult már a fejedben olyasmi, hogy egy fontos torna vége felé, mondjuk, ha a döntőbe jutásért játszik a csapat, hogy kell majd neked viselkedni. Nyugalmat kell sugároznod akkor is vagy inkább arra van szükség, hogy "spannold fel" az adott játékost?

- Ez igazából mindig az adott helyzettől függ. Erősen figyelni kell és spontán módon reagálni. Mire elérkezünk az általad említett szituációhoz (remélem, lesz ilyen), mélyebben megismerem a játékosokat, tudni fogom, hogy kinél mire van szükség, de azért nekem elsősorban az a feladatom, hogy a háttérben maradjak, szépen csendesen kövessem az eseményeket.

- Köszönöm a beszélgetést és jó munkát, sok örömteli pillanatot kívánok a válogatott mellett!