FACEBOOK

Elmúlt a szentesi szomorúság

Elmúlt a szentesi szomorúság
hozzászólás, 2018.06.04.

Jó évet zárt a Szentes, amely tavaly kis híján kiesett az első osztályból. Idén magabiztosan kerülték el a veszélyzónát, s a csapatot irányító edzőpáros most újra két évre kapott bizalmat. Ha megnézzük az OB1 teljes mezőnyét, azt az érdekességet látjuk, hogy budapesti csapatok mellett megyeszékhelyek gárdái játszanak a legmagasabb osztályban, az egyetlen kivétel a Szentes, más ilyen nagyságrendű (26-28 ezres város) nem dicsekedhet stabilan OB1-ben szereplő vízilabdacsapattal. Pellei Csaba vezetőedzőt kérdeztük a most lezárult időszakról.


PELLEI CSABA (MetalCom Szentes) vezetőedző a vlv-nek:

- Gratulálok ehhez a szezonhoz! Emlékszem, amikor tavaly ilyenkor beszélgettünk és az osztályozó kiharcolásával sikerült biztosítani a bennmaradást, meglehetősen szomorú hangulatban voltatok. Idézzük fel, honnan is indultok?


- Kétéves időszakot ölel fel ez a mostani történet. Két esztendeje nagy változások történtek a szentesi vízilabdában. Akkor a 12. helyen végzett a csapat, amelyből aztán nyolc meghatározó játékos és a vezetőedző is távozott, a költségvetést 30 százalékkal visszavették. Ebben a helyzetben kellett megoldást találni arra, hogy hogyan tovább Szentesen. Gyakorlatilag két meghatározó játékos maradt, Vörös Viktor és Somogyi Balázs, csak a szentesi fiatalokra lehetett számítani, akiknek akkor még nagyon kevés rutinjuk volt, ami érthető, hiszen egyikük sem töltötte még be a huszadik életévét. Május vége volt, amikor ez a helyzet előállt, akkor kellett a meglévőkhöz még néhány játékost találni. Szóval elég nehéz volt a helyzet. Amikor megkerestek, leültem a szentesi vezetőkkel és felvázoltam, hogy körülbelül milyen lehetőségeket látok. Két évben állapodtunk meg, s az első évben a bennmaradást tűztük ki célul, a második évre pedig azt, hogy lépjünk előre több helyezéssel, stabilizálva az OB1-es helyünket, adott esetben a 9-12. helyek valamelyikéért legyünk versenyben.

Az első év nagyon nehéz volt, A bennmaradás sikerült - úgy, hogy a kieső KSI-t négyből négyszer győztük le, de az egész szezon nagyon megviselte a két rutinos játékostársunkat és persze engem, valamint segítőmet, Horváth Tamást is. Elsősorban Somogyinak és Vörös Viktornak tartozom köszönettel azért az évért, sok nagy eredményük volt korábban, bajnoki címek, kupagyőzelmek, az ő vállukon volt a legnagyobb teher és nagy teljesítménynek tartom, hogy ezt fejben is végig bírták.

Az már akkor, a szezon vége elé látszott, hogy ha "kibírjuk valahogy" az évet, akkor lesz mód erősítésre. Itt kell szót ejteni arról, hogy előállt az a szomorú helyzet Szegeden, amelynek végkimenetele a kiesés lett a mostani bajnokság végén. Náluk még annál is nagyobb volt a játékosmozgás egy éve, mint nálunk abban a kritikus helyzetben: 14-15 vízilabdázójukból mindössze kettő maradt. Négy távozó a Szentest választotta, jó korban lévő, húzóembernek számító játékosokról van szó, akik be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket. A hatásuk abban is jelentkezett, hogy a már korábban itt lévők sokkal jobb teljesítményt tudtak nyújtani, végre a terhek is egyenletesebben oszlottak meg. 



Amit különösen értékesnek tartok: a most befejeződött szezonban nemcsak egy-egy jó meccsünk volt. Hazai pályán az számított kivételnek, ha nem nyújtottunk nagyon jó teljesítményt - függetlenül az eredménytől. Például az Egertől csak 6:4-re kaptunk ki, megvertük 16:2-re a Pécset, 11:3-ra a Vasast, illetve hoztuk az úgymond kötelező győzelmeket: a Szeged ellen kétszer, az UVSE ellen kétszer, Szombathelyen, Tatabányán is sikerült győzni. Mindennek volt köszönhető, hogy az egy évvel ezelőtti tíz pontunkat alaposan meghaladtuk, 24 pontunk lett ebben a bajnokságban, ami elég volt a 12-be kerüléshez. 

A szezon elején a célkitűzés hivatalosan a 12-be jutás volt, azt gondolom, a tavalyi 15. hely után ez nagyon komoly előrelépés ebben a  bajnokságban. Természetesen nem elégedtünk meg ennyivel, próbáltunk még jobb helyezést elérni. Először a Péccsel játszottunk, 2:1-re alulmaradtunk. Pécsen kikaptunk, majd itthon nagy arányú győzelmet arattunk, a mindent eldöntő harmadik mérkőzésen pedig 7:5-re kaptunk ki alul férfias csatában. Így megérdemelten a Pécs játszhatott a 9-10. helyért, számunkra pedig a Vasas következett, amely a Kaposvártól kapott ki 2:1-re. Budapesten kemény mérkőzésen vereséget szenvedtünk 8:7-re, a második meccsen magabiztosan nyertünk 11:3-ra és a mindent eldöntő találkozón, ismét idegenben 10:9-re sikerült nyerni. Ezzel túlteljesítettük az elvárásokat, a klubét is és azt is, amit magunknak fogalmaztunk meg. El lehet mondani, hogy a Szentes újra visszakerült a fő vérkeringésbe, abba a versengésbe, ami a 6-7. helyezettől a 14. helyezettig tartó mezőny csatáját jelenti. Reményeim szerint a jövőben is ott lesz.



- Akkor hát, hogy alakul a jövő?

- A klub kezdeményezte, hogy edző kollégámmal Horváth Tamással újabb két évig irányítsuk a csapatot. Ezt nagy örömmel elvállaltuk. Az összes játékos szeretett volna maradni Szentesen, ami számomra önmagában is nagy öröm volt. Gyakorlatilag a 14-es keretből 12 játékossal megállapodtunk, három játékost igazolunk, kettő neve már ismert, Miskolcról érkezik a fehérorosz Alekszej Kuzmenko, s nálunk játszik majd a Partizan Belgrád centere, Marko Manojlovics. A 22 éves játékos ifjúsági világbajnok és ifjúsági Európa-bajnok, többször szerepelt már a szerb felnőtt válogatottban is. 

- A klub anyagi helyzete milyen? 

- Azt el tudom mondani, hogy nagyon kis költségvetéssel dolgozunk, a klub a szakmai elvárást mindig egy két-hellyel a gazdasági lehetőségek szintje fölé helyezi. A helyzetünk stabil, a vezetőség arra törekszik, hogy amit ígér, azt meg tudja tartani, az utóbbi két évben, mióta vezetőedző vagyok, itt fizetésekben soha nem volt elmaradás.

- Az elvárás mi lesz a 2018-19-es szezonban?

- Még annyit, hogy a csapat az idei 11. helyet 10 szentesi nevelésű játékossal (és ugye, szentesi edzővel - a szerk.) érte el, ami nagy értéket jelent. Sokkal vérmesebb reményeink nem lehetnek, a cél az, hogy stabilizáljuk a pozíciónkat ebben a 9-11. helyezetti körben. Ennél több nem várható el tőlünk, magunktól.

Köszönöm a beszélgetést és újabb sikeres évet kívánok!


Fotók: szentesivizilabdaklub

Címkék:
Szentes Pellei Csaba