Milyen egy világkupagyőztes vízilabdázó? 191 cm és 90 kiló. Ha ilyen egyszerű lenne a meghatározás, akkor még 10 kiló hízás és egy centi növés után az interjú készítője is lehetne világkupagyőztes.

A valóságban ehhez egy kicsit több feltételt kell teljesíteni. Ezekről beszélgetett a Szegedi Egyetem munkatársa Fodor Rajmunddal, a Szegedi Vízilabdaegylet válogatott játékosával.

- Hogy lettél tagja a pólós társadalomnak?

- Szüleim tanácsára mentem le az uszodába, és kezdtem el úszni. Hét éves koromban Lihótzky Károly bevett a vízilabda előkészítő csoportjába, mert tehetségesnek talált. Ezután én is végigjártam az ún. pólós szamárlétrát, voltam úttörő II, úttörő I, serdülő, ifi csapattag.
Ezt nagyon sok vízilabdás végigcsinálja, de mégsem veheti fel mind a címeres fürdőköpenyt. 1991-ben Komárnóban voltunk egy nemzetközi tornán, ekkor 15 éves voltam. Éreztem, hogy nagyon jól megy a játék. ott volt Kemény Ferenc, akkor az ifjúsági válogatott vezetőedzőjeként. Felfigyelt rám, a torna végén meghívott a keretbe és egyben Los Angelesbe a világbajnokságra is, ahol 3. helyen végzett a magyar csapat. 1992-ben már a junior csapatban találtam magam, ezzel a csapattal megnyertük a Junior Európa Bajnokságot. A Barcelonai Olimpia is abban az évben volt, ahol nem jól szerepelt a felnőtt csapat, ami miatt leváltották a szövetségi kapitányt, és dr. Horkai Györgyöt választották meg a posztra. Az új kapitány '92 karácsonyán egy szép ajándékot küldött nekem: meghívót a felnőtt válogatott keretbe. Horkai nagyon kemény munkára fogott, és irtózatosan kemény edzéseket tartott. Az eredménye már fél év múlva látszott: májusban az athéni világkupán második lett a csapat.

- Egy pillanatra álljunk meg az eredmények felsorolásával, létezik-e a gyakorlatban az az elmélet, mely szerint ha egy új "hús" kerül a nemzetközi "vágóhídra", azt keményen letaglózzák a rivális válogatottak "hentesei"?

- Igen. Létezik ez az elv, sajnos saját bőrömön is tapasztaltam, amikor a Sheffieldi EB-re készültünk, itthon volt egy torna, amire meghívtuk az olaszokat is. Ők akkor a csúcson voltak, egy nagyon összeszokott bandát alkottak. Ellenük játszottunk, mikor Campagna egy bődületes nagy pofont adott, amitől berepedt a dobhártyám. Ezen kívül még volt egy-két "apróság". Később a LEN Kupán a Szeged-Róma meccsen szintén Campagna húzott be egy jókorát, úgy, hogy még mindig meglátszik a helye a szemem alatt. Ezt mind a víz felett csinálta.

- Akkor folytassuk az eredmények felsorolását. 1993-ban milyen eredményeket értél el?

- Már az előbb említett EB-n ezüstérmes lett a csapat, Athénben a Világ Kupán is ezüst színű volt az érem, de még ebben az évben a junior VB-n Egyiptomban a bronzérmet csíptük el, és az ifi válogatottal az Európa-bajnokságon az aranyat.

- Ez egy mozgalmas év volt, úgy tudom, a '94-es is hasonló kaliberű volt ...

- Igen, ebben az évben Pozsonyban a junior Európa Bajnokságon aranyérmet kaptunk. Majd jött a római felnőtt Világbajnokság, ahol sajnos ötödik helyezést ért el a válogatott.
- Erről a Világbajnokságról kicsit bővebben beszélj! Mi történt azon az ominózus olasz-magyar verekedős meccsen?

- Nagyon kemény volt a mérkőzés. Az utolsó negyedben 11-10-es állásnál Klarics játékvezető 14 másodperccel a vége előtt kiállított csere nélkül, szerintem nem jogosan. Na erre elszabadult a pokol, én nem láttam az elejéből semmit, mert úsztam kifelé. Csak arra lettem figyelmes, hogy mindenki rohan a cserepadoktól a medencéhez. Erre megfordultam és látom, hogy Benedeket vagy 3-4 olasz veszi körül. Gyorsan visszamentem szegény Tibinek segíteni. A TV-ben ebből az látszott, hogy nagy hévvel megyek és gatyáig kitaposva ütöm, aki jön. Emiatt 3 meccstől tiltottak el.

- Ekkor még lehettetek volna az első háromban.

- Igen, de sajnos az oroszok ellen 6-1-es vezetés után kikaptunk. Hogy mit csináltunk, ne kérdezd. Egyszerűen a mai napig nem értem. Meglepődött mindenki, hogy a viszonylag jó oroszok ellen ennyivel vezetünk. Túl jól ment, aztán mindenkinek megremegett a keze, büntetőket, emberfórokat hagytunk ki, ez luxus.

- Itt majdnem véget ért a pályafutása ennek a válogatott keretnek és dr. Horkainak is.

- A szakma ellenünk volt, de szerintem Horkai munkája félkész állapotban állt akkoriban, mivel ő azt mondta, hogy Atlantáig egy ütőképes csapatot hoz létre, ami sikerült.

- Az idén a bécsi Európa-bajnokságon a döntőbe kerültetek, de nem sikerült a győzelem. Ott is félkész volt a csapat?

- Nem, ott már jó formában voltunk, csakhogy jött egy új olasz csapat az öreg sztáredzővel, Rudiccsal, aki mindenből és mindenkiből kihozza a maximumot. Az olaszok gátlástalanul haraptak, nem feszélyezte őket semmi. Mi a döntőben nagyon idegesek voltunk, Horkaival együtt. Kapkodtunk, rossz taktikát játszottunk, én például nem a kapásoldalon voltam, ami az én posztom, hanem bekkeltem. Nem az olaszok, mi vertük meg magunkat!

- Ezután egyből jött a világkupa Atlantában. Milyen volt a csapat hangulata?

- Teljes letargiában voltunk az elvesztett lehetőség miatt, ekkor már 16 éve nem győzött felnőtt magyar csapat nagy világversenyen. Nagyon jó volt elmenni Európából. Az új környezet jót tett nekünk. Az oroszokat 8-5-re levertük, nem volt rossz kezdés. Jól ment a játék. Megint a döntőben találtuk magunkat és megint az olasz csapat volt az ellenfél. Az elején elhúztak, de összeszedtük magunkat, ha most nem verjük meg őket, akkor soha! Leküzdöttük ezt az óriási akadályt, és győztünk. Én is dobtam két gólt.

- Hogyan ünnepeltétek meg?

- Hatalmas volt! Gyöngyösi kitalálta, hogy négykézláb vonatozzunk egyet a medence körül, mindenki benne volt a buliban. Horkai még a meccs előtt megígérte, hogy az 1974 óta növesztett bajszát leborotválja, ha győzünk. Megtette, még mindig szokatlan a feje. De komolyra fordítva a szót, nagyon jó érzés töltött el bennünket. Az egész csapat kiegyensúlyozott lett. Elmentünk este vacsorázni a Planet Hollywood-ba, ott ünnepeltünk. Nagyon jó így készülni az Olimpiára.

- Milyen volt a rendezés színvonala Atlantában?

- Nagyon jó volt a helyszín, bár a közbiztonság elég rossz, egyedül még egy magamfajta embernek sem ajánlatos fényes nappal sétálni a belvárosban. Azt mondják, hogy az Olimpiáig az összes gyanús elemet összeszedik, ha kell mondvacsinált okokból, és kitelepítik őket ideiglenesen egy másik városba.

- Ezen a helyszínen egyszer már győztél. Mi a terved az itt megrendezendő következő versenyre, vagyis az Olimpiára?

- Először is az Olimpián a részvétel a fontos, másodszor a szakma az első három közé vár bennünket, harmadszor, én győzni megyek Atlantába.

- Tudom, hogy a JATE-n tanulsz, de nem látlak téged az egyetemen.

- Most vettek fel a JATE jogi karának társadalombiztosítási főiskolai képzésére. De az Olimpia miatt halasztom az első évet.

- Elég mozgalmas az életed. Milyen a magánélete egy élsportolónak?

- Elég kevés az időm a napi 6 óra edzés mellett. De azért meg tudom oldani. Az olvasásra nincs időm, pedig szeretem Merle-t. Általában zenét hallgatok a barátnőmmel, U2-t, INXS-t és sok mást is.

(Forrás: www.fodorrajmund.hu, Palásti Ferenc Szegedi Egyetem 1995)