Vasárnap Egerben hivatalosan bejelentették három eddigi játékosuk szerződéshosszabbítását, a tehetséges kapus, Valics Bence visszatérését és nem utolsósorban azt, hogy a csapat edzője, Dabrowski Norbert marad a klubnál. Őt kérdeztük.

Valics Bence hazatér Amerikából, Decker Ádám, Hosnyánszky Norbert és Angelosz Vlahopulosz a következő bajnoki évben is a ZF-Eger játékosa lesz, s a csapatot továbbra is Dabrowski Norbert irányítja - jelentették be vasárnap a klub honlapján.

DABROWSKI NORBERT (ZF-Eger) a vlv-nek:

- Hány évre szól az új szerződésed?

- Két évben állapodtunk meg. 

- Hányadik szezont töltöd most Egerben?

- Most tartok az ötödiknél, erre jön majd az újabb kettő.

- Kaptál máshonnan is ajánlatot?

- Nem, konkrét ajánlatot nem. De hát január van. Mivel minden eddiginél korábban "megmozdult" a játékospiac, már novemberben-decemberben attól volt hangos minden, hogy melyik csapat kit igazol, Egerben is lépni kellett és hát, az első nyilván az edző, akivel célszerű megállapodni. Mivel én is szerettem volna a folytatást és a klub is, ezért nem is vártam meg, hogy esetleg más csapat keressen. 

- Van-e új korszak Egerben? Az elmúlt évek játékosmozgásai alatt valahogy mindig az került a köztudatba, hogy a "nagy vándorlás" vesztese az Eger lesz, az élvonal hagyományos nagy csapatai közül ti gyengülni fogtok. Eddig ez a "várakozás" nem igazolódott, de hát most újabb "keringő lesz", elképzelhető, hogy a nagy mozgás kihat a szakmai elképzeléseidre?

- Az a mondat jut eszembe, amit négy éve is mondtam, amikor 7-8 játékos ment el tőlünk, hogy először meggyengülünk, aztán megerősödünk. Na, most is ez történik. Egyébként az új korszak első évét most éljük, ami csapatépítést jelent. Gyökeres változások lesznek, az kétségtelen, de már az idei év ezeknek a változásoknak a jegyében telik. 

- Mégis, volt egy koncepciód, amennyire lehetett, ahhoz alakítottad a mostani játékoskeretet. Mi történik most? Mekkora mozgás lesz és ez hogy hat majd?

- Úgy érzem, mostanra jutottam el edzői pályafutásomnak arra a fokára, amikor már tudom, hogyan kell egy csapatot kialakítani, felépíteni. Ha van egy koncepciód, első lépésként ehhez kell a csapat gerincét kialakítani. Ez nem új keletű dolog, csak vannak olyan szempontok, amelyek már kirajzolódtak a fejemben, hogy e munka során mihez kell tartania magát az embernek. Ráadásul ez nemcsak anyagi kérdés, sőt, nem is mindig szűken vett szakmai szempontok döntenek, hanem fontos a pszichológiai, a pedagógiai megközelítés is. Ennek legjobb bizonyítéka éppen az, hogy mi változott meg nálunk az elmúlt egy hónapban, de nagyon.

- Mi?

- Hát pont az, ami ennek a korán elindult egész őrületnek köszönhető. Nézzük: ugye, Valics visszatérése a vezető hír. Nem nehéz összerakni a képet, Valics Bencét nyilván nem azért hozzuk haza, hogy második számú kapus legyen. Ami azt jelenti - megelőzöm a kérdésedet... -, hogy Mitrovics el fog menni. A csapatépítés első lépése köztudottan az, hogy "kell egy kapus": Csiszár Boldizsár tehetséges fiatal kapus, de nincs még azon a szinten, hogy átvegye annak a Mitrovicsnak a szerepét, aki jelen pillanatban a csapatkapitányunk is. 



Valics Bence visszatérése alapját képezte bennem egy új elképzelésnek. Amikor ez a kérdés eldőlt, a fejemben azonnal elkezdtem építeni a jövő évi csapatot és nyilvánvaló volt, hogy ha erre a munkára van szükség, akkor már az idei évben is ennek jegyében dolgozzunk. Nagy változás nem történt, nem kezdtünk el M-zónát játszani, nem végeztünk 15 kilométeres szárazföldi futásokat, de a fejemben már sok olyan dolog változott, amihez hozzáigazítottam a csapattal végzett munkát. És úgy tűnik, hogy ez működik.

- De azért még túl sok a változó tényező, ha a jövő évi csapat gerince már meg is van...

- A gerinc nincs még meg. Úgy fogalmaznék inkább, hogy megvan a karja, a feje, meg a szíve a testnek. Ez a legfontosabb, hiszen a végtagok cselekednek, az agy parancsol, szív nélkül pedig nem működik az egész... Erre lehet építeni, de a gerinc még nincs meg, ahhoz két játékos kell még, "dolgozunk rajta". 

Mindenesetre ez az időszak a hagyományos, amúgy sem könnyű "vízilabdás" feladatok mellett olyan olyan fárasztó, intenzív munkát igényelt, aminek nyomait mindenki láthatta, például a Szolnok elleni győztes meccset követő érzelmi kitörésemen.


​
- Szó se róla, látványos volt az örömöd!

- A habitusom ismert, de nem tudatosan ment el ez a dolog ennyire a teátralitás irányába. Azok az energiák szabadulnak fel ilyenkor benned, amik egy hónap alatt gyűlnek össze, s most, amikor látod, hogy "igazad volt", kitörnek. Lehet beszélni arról, hogy a Szolnok nem volt csúcson, arról, hogy "leadták a meccset", bármit lehet mondani, de basszus..., nyertünk kétszer! 

Tudod, miért nyert a Szolnok tavaly ötször ellenünk, mi pedig csak egyszer? Mert jobbak voltak. És ezt akkor is elmondtam. Nem kezdtem el belemenni abba, hogy mennyi pénzük van, hogy ők hozzánk képest milyen keretet tudnak tartani, hogy nálunk hány sérült van, mennyi beteg, mindez nem számít. Csak az, amit a meccs végén az eredményjelző tábla mutat.

- Kaptál most olyan reakciókat, hogy a Szolnok legyőzése nem volt "igazi teljesítmény"?

- Micsoda?? Tíz percig nem tudsz örülni, mert már azt hallod, hogy a Szolnok leadta. Már olyat is olvastam, hogy mennyire bátrak, mert mindkét meccset... 

De engem ez nem érdekelt. Egyértelmű volt, hogy hadsereget kell építeni, ahhoz pedig az edzőnek kell elöl menni. Mindez hatalmas energiákat szabadított fel, úgy érzem, ez a csapat soha nem volt ennyire egységes, mint éppen ebben az időszakban. 

Az eredmény akkor jön, ha pontosan tudod, hogy mit csinálsz. A Szolnok láthatóan úgy ért fel a csúcsra, hogy teljesen felépített koncepció szerint dolgoztak, végig tudták, hogy mit csinálnak és miért. Mi is tudjuk, legalábbis a lehetőségeinkhez képest, hogy mit csinálunk. 



- Mi várható a szezon hátralévő szakaszában, ha egy kicsit a jövő csapatát építetted már eddig is?

- Nem lehet szétválasztani ezeket a feladatokat. Muszáj volt a dolgomat tenni eddig is, a jelennel is foglalkoztam, de ezt én úgy fogtam fel, mint folyamatos munkát: videózni kell, de nem elég videózni, le kell ülni az ifijátékossal, mert éppen abba akarja hagyni a vízilabdát. Beszélgetni kell egy másikkal is, mert nem megy neki a játék és látom, hogy kínlódik. Ezeket meg kell csinálni, de a legfontosabb mindig az, hogy mi történik az edzésen. Ha nem ez a szemlélet az uralkodó, akkor nem tudsz megverni egy Szolnokot. Többször elmondtam, hogy ezeket a meccseket csak ott, az edzéseken lehet megnyerni. Nincsen olyan védekezés, támadójáték, amit nem az edzésen építesz föl. 

- Visszatérve a klubotok vasárnapi bejelentésére, az eddig is nálatok szerepelt három játékos közül, akikkel most hosszabbítottatok, kettővel kapcsolatban már elterjedt, hogy máshol folytatják. Lehet az ő maradásukat az első győzelmeteknek tekinteni a várható átigazolási csaták terén?

- Így van. És ami a pletykákat illeti, én is hallottam már, hogy az OSC edzője leszek jövőre, de annyiban jogos a kérdésed, hogy velük valóban tárgyalt több csapat - ellentétben velem. Valamiért itt maradtak Egerben. Attilát (Bárány Attilát - a szerk.) idézem, aki szerint ők "beleillenek a klub filozófiájába". Ezek azok a dolgok, amelyek szerint mi haladunk előre, mert nincs más lehetőségünk, amiről úgy gondoljuk, hogy a célhoz vezet.

- Köszönöm a beszélgetést!