Vadovics Viktor és a ,,felesleges energiák,, - vlv-interjú
Újabb játékossal gyarapodott a felnőtt magyar válogatottak névsora. A spanyolok elleni keddi Világliga-meccsen először szerepelt a nemzeti csapatban Vadovics Viktor, a Miskolc balkezes vízilabdázója. A hazai póló egyik nagy tehetségétől a debütálást követően kértünk interjút.
Nemcsak a játékos, hanem a mi számunkra is emlékezetes ennek a behívónak a története. Amikor Märcz Tamás ismertette szerkesztőségünkkel a spanyolok elleni csapat névsorát, világossá vált, hogy újoncavatás lesz, hiszen 13 név hangzott el, ez a "keret" már nem szűkül, hiszen maga a csapat. Azonnal hívtuk Vadovics Viktort, aki tőlünk tudta meg a hírt, így tanúi lehettünk annak, miként hat rá a bejelentés.
A kedd esti meccs után először azt kérdeztük tőle, hogy mit érzett a meccs reggelén, s izgult-e a nap során.
VADOVICS VIKTOR a vlv-nek:
- Izgultam, persze, de a bemelegítéskor ez az érzés enyhült, s amikor beugrottunk a vízbe, már csak a játékra koncentráltam.
- Majdnem sikerült gólt is lőnöd az első válogatott meccseden...
- Elkapkodtam sajnos mindkét lehetőséget.
- Egy év múlva ilyenkor már bemegy majd?
- Remélem.
- Na, hát azért ez nagy nap volt az életedben, gondolom. Vissza tudsz-e emlékezni, mikor "határoztad el", hogy válogatott leszel?
- Azt tudom, hogy kis nagyon kis koromban, körülbelül hétévesen, amikor már komolyabban vettem a vízilabdát - mert azért nem így indult -, s már minden nap jártam edzésre, egyre jobban érdekelt, néztem a meccseket és amikor a válogatott játszott, gondoltam arra, hogy mekkora élmény lehet ott játszani. Nyilván, ez az érzés aztán végig bennem volt eddigi pályafutásom során, de érdekes, hogy mostanában, amikor már kicsit idősebb lettem (mondja a 19 éves Vadovics Viktor... - a szerk.), már a korosztályos válog
atottakban tapasztalt rengeteg élmény ellenére úgy gondoltam, talán nem szabad mindent "egy lapra", a válogatottságra feltenni. Nagyon szeretek a klubban is játszani, azt sem tartanám tragédiának, ha nem lennék válogatott, csak egy dolog érdekel, hogy játszhassak, mert azt nagyon élvezem.
- Mit szeretsz benne, meg tudod fogalmazni? A körítés, a társak, a csapat?
- Szeretem kihajtani a belemet. Lehet, hogy a megfogalmazás csúnyán hangzik, de ezt úgy kell elképzelni, hogy vízilabdázás közben teljesen különleges állapotba kerülök, azt mondhatom, nem is nagyon tudok magamról, lefújás után pedig hiába próbálok visszaemlékezni egy-egy jelenetre, mert végig "transzban voltam". Nagyon szeretem, hogy teljesen benne élek a játékban, s ehhez még az is hozzá tartozik, hogy iszonyúan elfáradok és ezt a fáradságérzést is nagyon kedvelem. Nem szeretek úszni, de ha egy hosszú úszóedzés végén hullafáradtan jövök ki a vízből, azt a fáradtságot is nagyon szeretem. Sokan mondják, hogy hiperaktív vagyok, nem tudom, de az tény, hogy jó, amikor le tudom adni a bennem lévő rengeteg energiát. Ha túl sok van bennem, akkor azzal nem tudok mit kezdeni, le kell vezetnem valahogy. Persze nyilván nem minden sportágban tudnám ezt megvalósítani, kell a víz, a labda, a csapat.
Ami magát a játékot illeti, nemcsak a góllövést szeretem, hanem azt is, ha felvihetem a labdát, adhatok egy szép passzt, labdát szerzek vagy blokkolok. És persze, ha az embernek egyre több a sikerélménye ezekben, az tovább növeli az érdeklődését, de azt mondom, talán még a sikerélmény se feltétlenül szükséges.
- Mennyire vagy az elméletek híve? Utánanézel-e dolgoknak szakkönyvekben, elemzel egymagad meccsvideókat, hogy elless az előtted járóktól technikai megoldásokat?
- Nem igazán. Nem szoktam, mert úgy vagyok ezzel, hogy mindenkinek megvan a saját stílusa, ami őt klasszissá teszi, viszont ha mások lemásolják ezt, nem biztos, hogy nekik való ugyanaz a technika. Nézek persze meccseket, figyelem a megoldásokat, még az is előfordul, hogy próbálkozom ezzel-azzal, amit láttam, ilyenkor azért lehet érezni, hogy, na, ez jó volt, ez passzol nekem, de azt is, ha nem az én stílusom, hanem azé a klasszisé, akitől láttam. És valószínű, hogy ő éppen azzal ért el a klasszisok szintjére, hogy magának - a saját adottságaihoz alkalmazva - kifejlesztette ezeket a megoldásokat. Egyébként itt nem kell nagy dolgokra gondolni, egy jó lövésről, lábtempó-mozdulatról van szó.
- Ahogy haladtál előre, egyre többször szerepeltél a korosztályos válogatottban, határozottan emlékszem, hogy vezér szereped volt nagy tornákon. Érdekel, hogy minek tulajdonítod azt, hogy ilyen gyors fejlődésen mentél keresztül, s fel is figyeltek a tehetségedre?
- Nagyon komoly lépés volt, amikor másfél éve a nálam két évvel idősebbek csapatában részt vehettem a máltai junior Eb-n. És nem is csak az lökött hatalmasat a fejlődésemben, hogy az utazók között voltam, hanem maga a felkészülés. Azok az edzőtáborok, amelyeken részt vettünk, rendkívül kemények, de nagyon hasznosak voltak, ezt utólag egyértelműen így látom. Bár koncentrált volt a felkészülés a világversenyre, azok, akik végül nem kerültek be a csapatba, szintén nagyon sokat tudtak hasznosítani a tanultakból. Horkai Györgynek, Kis Istvánnak, Keszthelyi Tibornak és Tóth Kálmánnak tartozom köszönettel, remélem, nem hagytam ki senkit. :-)
Természetesen, mire ide eljutottam, az UVSE-ben már jól megalapozták a fejlődésemet. Sokat köszönhetek Benzur Mártonnak és Németh Zsoltnak. A "jelenben" pedig Sike Józsefnek, akinél OB1-es játékos lettem.
- Miben nyilvánult meg a tehetséged? Te magad mit gondolsz arról, miért kerülhettél be ennyire fiatalon már a korosztályos válogatottakba és most a felnőttbe?
- Ezt nem tudom megmondani... :-) Sőt, az az igazság, hogy én magamat sosem érzem annyira jónak, mint ahogyan azt többen mondják meccs után. Nagyon kritikus vagyok magammal szemben. Nyilván egy győztes meccs után örülök, de azért mindig ott vannak a fejemben azok a hibák, amiket ki lehetett volna küszöbölni. Sőt, meg kellett tanulnom ezt jól kezelni, szinte ráneveltem magam, hogy bár bánkódom az elkövetett hibák miatt, azért nyugodtan lehetek boldog, hiszen megnyertük a meccset...
- Hogy lehet leírni a játékodat? Bizonyos szituációkra "kész terveid" vannak vagy inkább az improvizációt részesíted előnyben?
- Jó kérdés, ugyanis nagyon sok megoldást begyakorolunk az edzéseken, még többféleképpen is, ugyanarra az esetre. Ezek alapok, amiket tudni kell. De hogy éppen melyik megoldást veszem elő, az nagyon nehéz ügy, tehát éppen az a legfontosabb és egyben a legnehezebb, hogy mindig a megfelelő döntést hozza meg az ember. 
- Az, hogy balkezes vagy, mennyire segített az eddigi pályafutásod során?
- Sokan mondják, hogy egy balkezesnek könnyebb a helyzete, ez igaz is, ugyanakkor ez az adottság kicsit be is korlátozza a lehetőségeket, a mozgásterületet. Egy jobbkezes könnyen bemehet bekkelni vagy centerbe, a balkezes helye azért általában stabilan a rossz kéz oldalon van.
- Az utánpótlásban évek óta nyújtott teljesítményed miatt olyan nagyon nem érhetett váratlanul a válogatott meghívója, hiszen hagyomány, hogy egy-egy fiatal mindig bekerül a keretbe, ráadásul most új csapat épül.
- Azért most éppen nem gondoltam rá, úgyhogy eléggé meglepett...
- Vissza tudsz emlékezni, kit hívtál először a friss információ birtokában?
- Azt hiszem, a szüleimet.
- Mit szóltak?
- Meglepődtek ők is. Azt mondták, rendben van, csak érezzem jól magam. :-)
- Mennyire vagy nosztalgiázó alkat? Egyértelmű, hogy ez egy mérföldkő. Végiggondoltad most az eddigieket? És mire készültél, mire számítottál?
- Nem szoktam így filozofálgatni. Nem tudtam elképzelni, hogy mi vár rám, kicsit aggódtam, nehogy "kilógjak" a többiek közül, de most már elmondhatom: nagyon-nagyon jól éreztem magam a vízben. Jó volt játszani ebben a csapatban.
- A játékostársak miatt, a közönség miatt vagy esetleg a komoly ellenfél miatt?
- A jó játékostársak miatt és azért is, mert erős volt az ellenfél, még ha nem is a szerb vagy a horvát válogatott.
- Mi marad meg benned erről a meccsről?
- A két rossz lövésem biztosan... De az is, hogy nagy élmény volt és szívesen jönnék máskor is, ha lesz erre lehetőség.
- Mi a helyzet a jövőddel?
- Meglátjuk. Most megyek vissza a klubba. Igyekszem azt a munkát végezni továbbra is, amit eddig, nem tudom, lehet-e többet beleadni, úgy érzem, eddig is százszázalékot adtam. Meg is kapom a segítséget a klubban, hogy ez sikerüljön. Aztán majd meglátjuk, mi lesz...
- Érdekes a megközelítésed, úgy látom, nem tűzöl ki konkrét célokat magad elé.
- Így van. Az a lényeg, hogy jól érezzem magam és, hogy levezessem az energiát, ami sokszor túlteng bennem. Ha célt tűznék ki, csak akkor lehetnék boldog, ha elérem, így viszont a mindennapokban, folyamatosan vagyok boldog. :-)
- Kaptál-e reakciókat ismerősöktől a sikeres bemutatkozás után?
- Igen, sokan írtak, gratuláltak ahhoz, hogy bekerültem és a győzelemhez is. Ezúton is köszönöm nekik és szeretném megköszönni Märcz Tamás szövetségi kapitánynak is, hogy lehetőséget kaptam. Igazából mindenkinek köszönöm, nagyon rendesek voltak velem.
- Minden jót, Viktor! Hosszú, sikeres válogatottbeli pályafutást kívánunk!
