Elképesztően erős játékosállománnyal vág neki a Ferencváros a hamarosan kezdődő új klubszezonnak. Milyen lesz az új Fradi? Mire számíthat tőlük a hazai és a nemzetközi pólóvilág? Milyen edzői elképzelésekkel, stratégiával vág neki a csapat összegyúrásának a mester, Varga Zsolt? vlv-interjú:

VARGA ZSOLT (FTC-PQS Waterpolo) a vlv-nek:

- Gondolom, hogy most már csak előre nézel, ígérem, hogy elsősorban arról is lesz szó ebben az interjúban, de azért nagyon érdekel, hogy a legutóbbi szezonnal hogy voltál megelégedve...

- Az előző idényre nagyon vegyes érzésekkel gondolok vissza. Annak ellenére, hogy volt benne egy olyan siker, amire már régóta vártak a Ferencvárosnál, mindannyiunkban maradt egyfajta hiányérzet. Bár - a statisztikai mutatók alapján - a negyedik helyről indultunk, a bajnokság végére összerázódtunk annyira, hogy éreztem esélyt az előrébb lépésre. A sportban mindig benne van a lehetőség, hogy egy csapat "meghazudtolja" a számokat, ez nekünk most nem sikerült. Sokat dolgoztunk egész évben, de voltak hátráltató tényezők, amik közül különösen Varga Dani sérülése befolyásolta a csapat teljesítményét.

Talán jobb szájízzel zártuk volna az évet, ha a bajnokság után nyerjük meg az Eurokupát, de sajnos a sikertől nem lendületet kaptunk, hanem éppen fordítva történt, egy picit talán megelégedtünk a kupagyőzelemmel.

- A nyár elején bejelentett igazolások azt mutatják, hogy bár a fejlődés öt éve indult el nálatok, most azért új korszak kezdődik.

- Egy folyamat eredményeként született meg a döntés a vezetésben, hogy lépjünk egyet előre. Szakmai oldalról én azt láttam, hogy a csapat bizonyos részeinek cseréjével juthatunk magasabb szintre. Részben a fiatalítás, részben a magasabb kvalitás igénye miatt. Más struktúrájú ez a csapat, az biztos, de majd szezon közben derül ki, hogy igazolnak-e minket, engem az új emberek...



- Hogy lettek kiszemelve az új játékosok?

- Teljesen őszintén: ha előre akarunk lépni, Magyarországon, a magyar játékosok között nincs olyan nagy választási lehetőség. Dumi és Marci (Varga Dénes és Vámos Márton - a szerk.) személye kulcsfontosságú a mai magyar vízilabdában, s nekünk épen ilyen típusú vízilabdázókra volt szükségünk. E mellé kellett találnunk egy centert és egy olyan védőjátékost, aki szintén nemzetközi szintet képvisel, így érkezett Boban (Szlobodan Nikics - a szerk.) és Nikola Jaksics. Tudtuk, hogy mit akarunk, ilyen szempontból is egy folyamat betetőzéséről beszélhetünk, hiszen a "gerinc", a center-bekk-kapus vonal megerősítése volt a cél. Ugye, a kapusposztot illetően a fiatal Vogel Somára szeretnénk építeni a jövőnket.

Mindezzel párhuzamosan a szárnyakat is erősítettük, reményeim szerint növelni tudtuk a lövőerőt, az úszásritmust. Komplex építkezés történt tehát, amelynek részeként újabb masszív oszlopok kerültek a meglévők (Madi, Dani, Balu) mellé. Az volt a további szándék, hogy a fiatal generáció képviselői között olyan kiegészítő embereket találjunk, akikben benne van a jövő lehetősége, nem csak egy-két évre, hanem hosszabb távon számítunk rájuk. Német Tonya, Sedlmayer - lehet azt mondani, hogy ők az én kifejezett "meggyőződésem" miatt kerültek a Ferencvárosba. Amikor Horkai György mellett dolgoztam az utánpótlás válogatottnál, mindkettőről azt állapítottam meg, hogy nagyon jó mentalitású, remek fizikai adottsággal rendelkező játékos. Ők az elmúlt években kicsit eltűntek, nem volt látványos a fejlődésük, számomra is kérdés, hogy miért.

Én abban hiszek, hogy a játékosokat fel kell építeni, nem úgy van, hogy valaki kiöregszik az utánpótlásból és kész vízilabdázó. Meg kell találni az ilyen tehetségek számára legmegfelelőbb játékhelyet, szerepet, mert ők valójában jók. Kaptam egyébként negatív kritikát Tonya miatt, de szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha lemérjük az ő adatait, kiderül, hogy olyan hihetetlenül jó adottságokkal rendelkezik, amilyen nem nagyon van az egész magyar mezőnyben a centerposzton játszóknál. Két, kiöregedőben lévő nagyszerű centere van jelenleg a magyar vízilabdasportnak és szerintem vétek nem fejleszteni egy akkora tehetséget, mint Német Toni.



Sedlmayer Tamásról pedig azt mondhatom (ha már így belementem az egyének értékelésére), hogy nagyon nagy mezőnymunkát végez, sok labdát szerez, ő lehet az a jó értelemben vett szürke eminenciás, aki nélkül nincsen nagy csapat sehol a világon. Meg kell találni a helyét, a szerepét, ha ez sikerül, nagyon hasznos tagja lesz a csapatnak.

Ami a szerb Jaksicsot illeti, az ő esete elég különleges. 1997-es születésű játékosról van szó, aki húszéves korára megnyert mindent, amit meg lehet nyerni ebben a sportágban. Ezzel együtt fiatal még, nem kiforrott vízilabdázó, erre Dejan Szavics is felhívta a figyelmemet, amikor beszéltünk. Manóhoz tudnám hasonlítani, nyilvánvaló, hogy a fiatalok közül ők ketten állnak azon a szinten, amit majdnem kész játékosnak nevezhetünk, de a "majdnem" szó jogos használata miatt figyelni kell a további fejlődésükre. Sok munka vár rájuk és talán ők maguk is azt is várják a számukra új helytől, hogy dolgoztassuk őket keményen, adjunk nekik olyan terhelést, aminek alapján tovább építhetik magukat.

Boban (Szlobodan Nikics) - hát ő aztán teljesen "kész játékos", a világ egyik legjobbja centerposzton. Szerintem meglátszott a hiánya a szerb válogatott budapesti játékán. Hiába mondták, hogy már öreg, neki kulcsszerepe volt a szerb csapatban, nem lesz egyszerű feladat pótolni őt.

Összességében azt mondhatom: erős a keretünk, de idő kell ahhoz, hogy ez a sok új érkezővel készülő csapat összeálljon.



- Mióta dolgoztok együtt? Mik az első tapasztalatok?

- Tágabban értelmezem ezt a kérdést: öt éve kezdtük, akkor még Ambrus Tomival együtt. Egy nagyon emlékezetes mérkőzés volt a mélypont, a Pécs elleni kiesési rangadó... Most, ha belegondolok, hárman vagyunk, Vogel Soma, Pohl Zoli és én, akik végigcsináltuk a kezdetektől ezt az egész folyamatot.

Az előzmény persze az volt, hogy a klubvezetés hozott egy fontos döntést arról, hogy a vízilabda kerüljön újra a meghatározó sportágak közé a Ferencvárosban. Szép lassan, lépésről lépésre haladtunk, a 12. hely után volt egy 9. helyezés, ami engem szintén nagyon megviselt - egy ponttal csúsztunk le a 8. helyről és utána, a bajnokság következő szakaszában nagyon nehéz volt a játékosokat motiválni... Ha akkor bent vagyunk a nyolcban, talán még bravúrra is képesek lettünk volna, de ilyen ez a sport, apróságokon múlnak fontos dolgok.

Jött a következő év, amikor már Gyurival (Gerendás Györggyel - a szerk.) együtt csináltuk a munkát és negyedik helyet értünk el. Ebben az időszakban Süni (Nyéki Balázs - a szerk.), Katonás Geri, illetve az ausztrál fiúk voltak a meghatározók a csapatban. Aztán, ahogy haladtunk előre, jött Avramovics, Csuk, Tóth Marci, egyre masszívabb lett a társaság, érkezett Balu (Szirányi Balázs), Dani (Varga Dániel), Madi (Madaras Norbert) és Stefan Mitrovics. És itt azért meg kell említeni, hogy utóbbiak egy számukra vadonatúj helyzetbe kerültek. Addig olyan csapatban játszottak, méghozzá hosszú éveken át (Barceloneta, Szolnok, Pro Recco), amelyben megszoktak egy mentalitást, s azt, hogy a legnagyobb célokért, megalkuvás nélkül küzdenek. Itt egy 4-5. helyezett csapatban kellett jól teljesíteniük, s nagyon nehéz volt megszokniuk a különbséget. Igazából szerintem ők most lesznek majd abban a közegben, amelyben az elmúlt egy évtizedüket végigjátszották.

- Ez érdekes és azt jelenti, hogy az újak hozta plusz miatt a "régiek" is jobbak lesznek?

- Azt gondolom, hogy igen.



- Most edzőként mi a feladatod? Kész a mű, minden poszton tapasztalt klasszis, elég hátradőlni és élvezni a játékot vagy van valamilyen konkrét elképzelésed és megkéred őket, hogy lesznek szívesek ezt meg azt megcsinálni?

- Hátradőlni sosem lehet, ez nem olyan munka. Bármilyen profikról beszélünk, az együtt dolgozás, az, hogy amikor 6-7 ember a vízben van, értenie és tudnia kell, hogy mit kell csinálnia és miért - mindez nem egyszerű és nem megy magától, komoly feladat. Le kell rakni egy jó alapot, amihez mindig vissza lehet térni, utána viszont már az is számít, hogy a játékosok annyira megismerjék egymást, hogy a nem kottázható játékelemeket tekintve csapatként hatékonyak legyenek. Majd itt, a váratlan helyzetekben számít a kvalitás, az összeszokottság, a reagálóképesség. De ehhez még az is kell, hogy jó közösség alakuljon ki, amiben lehetnek ugyan feszültségek, de azokat közösen meg kell oldani.

Egy jól kialakított harci sorra van szükség, amelynek tagjai érzik maguk mellett a másikat, tudják, hogy ha baj van, akkor azonnal segítséget kapnak.

- Mi lesz a képe a játékotoknak? Komoly adottságok vannak, nyilván össze kell érni, össze kell szokni, de lehet-e már tudni, hogy mi fogja jellemezni ezt a csapatot? Gyorsaság, szívósság, jó védekezés, improvizáció, magabiztos emberelőny-kihasználás?

- Bízom benne, hogy ezek, ez így tökéletes, ahogy elmondtad. :-)

Nem tudok olyat mondani, hogy inkább ez vagy az, mindegyik területen "ott vagyunk". Nehéz előre stílusjegyet meghatározni, hiszen ha például nagyon megnézzük: az Eger és a Szolnok játéka között sem könnyű különbséget felfedezni, az egyik talán többet játszik szorosat, a másik inkább zónázik. A nemzetközi porondon szereplő csapatoknál hasonló színvonalon kell alkalmazni mindkét védekezési formát és zökkenőmentesen kell tudni váltani közöttük. Inkább ahhoz fűzök nagy reményeket, hogy a kvalitás felismeri a vízben azokat a helyzeteket, amikor meg kell hoznia a döntést, ez automatizmussá válik, vagy például a védőjátékosok a kaputól messzebb tudják megtartani a centereket. Ezek mind olyan "apróságok", amelyek összességében eldönthetik a meccsek kimenetelét. Ha javul a szervezettség, akkor az ellenfélnek kevesebb ideje van lóbálni, átgondolni a számára esedékes döntést, kikényszerítik, hogy határozzon valamit, nem pedig szabadon választja meg, hogy mit tesz. Ha mi diktálunk a védekezésben, mi "döntjük el", hogy honnan kapjuk a lövést, s mindezek hatására 20-25 százalékra tudjuk levinni az emberhátrányban kapott gólok mutatóját, akkor azzal bárkivel fel tudjuk venni a versenyt. Támadásban pedig 35-40 százalék fölé kell menni, mert akkor van esélyünk nyerni. Ezek olyan mutatók, amikkel nem nagyon lehet vitatkozni, ezért inkább ezek elérését tudom célként meghatározni, mint a játékunk képét előre felrajzolni.



- Változások vannak a stábodban is.

- Gerendás György szakmai igazgatóként a női és a férfi csapat közül ott fog megjelenni, ahol fontosabb a jelenléte, és azért van egy háttérmunka, ami egyre meghatározóbb a mi szintünkön. Építeni, menedzselni kell a klubot, e nélkül sincs komoly eredmény, fontosabb ez, mint hogy valaki levezessen eggyel több edzést. Ezt átbeszéltük. Azt gondolom, hogy ő a tapasztalatával, az ismereteivel, a kapcsolatrendszerével ezt jól fogja csinálni.

Ami a stábot illeti, Süni (Nyéki Balázs) markáns karakter volt a csapatban is, jól tudtunk együttműködni edző-csapatkapitány viszonyrendszerben, szerintem ez gyümölcsözően folytatódik majd tovább. Süni profi, ért a vízilabdához, ha el akar indulni edzőként, jó kezdet lesz ez számára is. Mindenképpen számítok rá az utánpótlásban is, a szakmai tapasztalatait érdemes hasznosítani.


Fotó: Monoki Nikolett/vlv

- Az előbb már utaltál a célokra. Van-e hivatalos cél? És mi az, amit te kitűzöl magad és a csapat elé?

- Sok helyen elmondtuk: döntőkbe kell jutni. Minden évben ki voltak tűzve célok, minden évben nehéz volt az elérésük. Egy ilyen csapattal nyilván tényleg a maximumra kell törni. Én azonban egyelőre inkább a kisebb lépésekre koncentrálok. Az első és legfontosabb, hogy a sok jó játékosból alakuljon ki egy csapat. Fontos mérőpont lehet hogy a Szolnokkal mit játszunk a november 4-i Szuperkupa-döntőn. Addig van majdnem két hónap, azt tűztem ki, hogy most toljuk, csináljuk a munkát, ott pedig majd egy komoly csapat ellen nézzük meg, hogy hol tartunk. Lemérjük az addigi eredményt és meglátjuk, hogyan lépjünk tovább. Addigra kialakul az is, hogy a kupában milyen az út, kit kapunk a negyeddöntőben. Kell egy kemény alapozás, jó fizikai állapotba kell kerülni. Sok helyről jönnek most vissza a játékosok, induljunk el egy úton, legyen látható, hogy akarunk valamit építeni, ez a jelenlegi feladat.

Tudom, hogy lesz olyan az elején, hogy nem játszunk jól, számítok arra, hogy megakad a szekér, de biztos, hogy két-három hónap alatt lerakjuk az alapokat, utána pedig már azon dolgozhatunk, hogy jól menjen a játék. Egy jól megfogott, keményebb január-február után a szezon végére valóban összeállhat a "Fradi-játék" képe.

A tapasztalatom egyébként az, hogy egy csapat megfelelő kialakításához 6-8 hónapos munka kell és nekünk körülbelül éppen ennyi időnk lesz. Bármennyire is szeretnénk, bizonyos folyamatokat nem lehet erőltetni, "túltolni". Meg lehet csinálni azt, amit a Recco, hogy összevásárol egy klub 12 világklasszist és akkor azzal talán lehet rögtön nyerni, mert annyira erős csapat jön létre, hogy annak már tényleg azonnal működnie kell. Azt gondolom, hogy nálunk nem erről van szó, itt még azért fontos tényező az építkezés is. Azért ez nem magától megy, nem az van, hogy bármit csinálunk, megnyerjük. Még a Reccónak sem volt mindig egyszerű, nekik is voltak gondjaik a BL-ben, amikor nagyon jók voltak, akkor is megtörtént, hogy csak minden második évben tudtak nyerni, mert jött egy ellenfél, amely csapatként jobban működött, mint ők.

Fontos tényező az érés, győzelmeken, akár vereségeken át, pozitívan, együtt megtapasztalni mindkét "verzió" részleteit, hatását, következményeit, ennek segítségével lehet továbbfejlődni. Ezért gondolom kisebb etapokra bontani az évet, elérni az első célt, aztán a következőt, majd a még újabbat. Megfogalmazhatunk nagyratörő végső célokat, de ennél fontosabb, hogy legyen egy nagyon jó, stabil alapunk, a játékosok érezzék biztonságban magukat pusztán amiatt, hogy tudják, mihez kell nyúlniuk, legyen jó hangulat, ideális környezetben, de kemény munka folyjék, a jó fizikai állapot miatti folyamatosan növekedjen az önbizalom, én azt gondolom, hogy ezek a tényezők számítanak. Ebből tud megszületni egy jó eredmény. És azon leszünk mindannyian, hogy megszülessen.

- Köszönöm a beszélgetést!

AZ FTC-PQS WATERPOLO 2017/18-as KERETE:

Gárdonyi András, Vogel Soma (kapusok)
Gál Dávid, Nikola Jaksics, Jansik Szilárd, Szlobodan Nikics, Német Toni, Madaras Norbert, Manhercz Krisztián, Stefan Mitrovics, Pohl Zoltán, Sedlmayer Tamás, Szirányi Balázs, Varga Dániel, Varga Dénes, Vámos Márton (mezőnyjátékosok)
Vezetőedző: Varga Zsolt
Másodedző: Nyéki Balázs

A Ferencváros kedden sajtótájékoztatón jelentette be, hogy megalakította női szakosztályát és csapatot indít az OB1-ben. Bemutatták a játékosokat is.

A vezetés az első négy hely valamelyikének megszerzését tűzte ki célul, tehát azt, hogy a csapat már az első évben éremért küzdjön. Két-három éven belül pedig a bajnoki címet is szeretnék elhódítani.

A keret:

Kasó Orsolya, Varga Krisztina (kapusok)
Ármai Zita, Bujka Barbara, Gerendás Matilda, Gémes Alexa, Huszti Dóra, Illés Henrietta, Kisteleki Dóra,  Kövesdi Vivien, Kövér-Kis Réka, Muzsnay Fanni, Péter Dóra, Vogt Vivien (mezőnyjátékosok)
Vezetőedző: Béres Gergely
Szakmai igazgató: Gerendás György