- Volt egy kép, elmondtad korábban, hogy milyen csapatot képzelsz el. Kialakult egy állapot a vb-kezdésre és ez a csapat most szembe találkozott az ellenfelekkel, mindjárt hárommal öt nap alatt. Mik az első benyomásaid? Amit felépítettél, az hogyan működik?

- Azt gondolom, hogy a csapat egységes, hatékony, és jelen pillanatban eredményes is. Látni lehetett, hogy védő fronton mindenképpen szükség van egy erős háttérre, már csak azért is, mert leginkább Decker Ádám az a játékos, aki vészhelyzetben bevethető elöl, második centerként is olyan munkát végez, amit kevesen (talán még Vámos Marci tud ebbe besegíteni), viszont ilyenkor, amikor ez megtörténik, hiányzik valaki hátulról. Emiatt nagyon jó, hogy a fix védő Gór-Nagy Miklós mellett van egy Török Bélánk, egy Hosnyánszkynk, és egy Erdélyi Balázsunk, akik fel tudnak vállalni ilyen feladatokat. Ki is derült, hogy amikor ilyen helyzet adódik, mint például Hárai Balázsnak a mérkőzés közbeni elvesztése, akkor előre kell tolni Decker Ádámot, s emiatt még nagyobb feladat szakad a védőink nyakába. Mindenképpen fontos volt, hogy minél több olyan játékos legyen a csapatban, aki meg tudja oldani akár az egy az egyben zajló center-bekk párharcot. Azt gondolom, hogy ebben jelen pillanatban nincsen problémánk.



- A csapat játéka olyan, mint amit vártál? Ahogy akartad, tudjátok dominálni a meccset, ebből a szempontból azt kaptad, amire számítottál?

- Annak nagyon örülök, hogy mind az ausztrálok, mind a franciák elleni mérkőzést elég gyorsan el tudtuk dönteni, egyértelművé tettük, hogy mi vagyunk a jobbak. Ez még akkor is lényeges, ha mondhatjuk, hogy ezek úgymond kötelező mérkőzések voltak. Hiszen ezek a "kötelező mérkőzések" nem mindig ilyen egyértelműek, mint amilyenre sikerült tenni ezt a két meccset már a második negyed után. És az jó, hogy nem kell az utolsó pillanatig szenvedni egy ilyen csapattal, ez erőt ad a játékosoknak.

Mint ahogy az is, hogy abszolút partiban voltunk az olaszokkal, sőt, ki merem jelenteni: rajtunk múlott az, hogy nem vertük meg őket. A mérkőzés alakulása ugyan azt mutatta, hogy mi kapaszkodunk vissza, mégis az volt az érzésem, hogy nekünk vannak egyértelmű lehetőségeink, akár kézben is tarthatjuk a találkozót, tehát inkább rajtunk múlott, mint rajtuk az egész mérkőzés alakulása, és ez szintén erőt adhat a csapatnak. Úgy érzem, hogy még nem is adtunk ki magunkból mindent, voltak olyan teljesítmények az olasz mérkőzésen, amik javulhatnak. Szerintem játékminőségben még közel sem vagyunk százszázalékosak és igy tudtunk döntetlent játszani az olaszokkal, igaz, hogy az akarat kifogástalan volt. Ez utóbbi elengedhetetlen. Ha valami nem megy, akkor csak ezzel tudjuk a hiányt kompenzálni, bele rakunk szívet, erőt, akaratot és hitet. De javulási lehetőség mindig van, és ez is volt egyébként a terv, hogy a vb alatt formálódjon, erősödjön még a csapat. Itt a lehetőség, azt gondolom, most kezd majd ez kicsúcsosodni, keddtől.

- A külső szemlélőnek úgy tűnik, hogy nem rak rátok túl nagy terhet a hazai közeg, a közönség, pedig hatalmas emóciók kerülnek felszínre, lehet érezni, amikor bevonultok, hogy tényleg felrobban az uszoda és látszik a játékosokon is, hogy meg vannak egy kicsit illetődve. Ennek milyen a hatása, hogy értékeled, hogy látod?

- Én úgy látom, hogy jó, hál’ istennek. Sokat mond, hogy a bemelegítés alatt, miközben ráhangolódnak a meccsre, képesek nevetni a játékosok. Ez azt jelenti számomra, hogy nem feszülnek túl a tehertől. Ennek köszönhető, hogy magukat tudják adni, ki tudnak bontakozni, a húzóemberek húzni tudják a többieket, tehát akiknek nagy terheket kell vinni, azok felvállalják ezt és a játékosok támogatják egymást. Mérkőzés alatt, bármilyen helyzetbe kerültünk – ugye, kritikus helyzet igazándiból csak az olaszok elleni mérkőzésen volt –, nem volt pánik egy pillanatra sem, mindenki bízott a jó eredményben. Önbizalomtól duzzadnak a fiúk, ahogy beszélgetek velük, érzem, hogy hisznek magukban, hisznek a másikban és hisznek abban, hogy ez a csapat, amiben játszanak, sokra hivatott.

- És gondolom, ezt minden győzelem tovább erősíti...

- Igen, így van. Talán az első mérkőzés elején volt egy kis drukk a fiúkban, a „belekezdés” feszültsége, de amikor a második meccsre mentünk, már nem volt semmi újdonság ebben. Persze újra megélni mindig nagyon jó, az a bevonulás, amit te is említesz, szerintem még jobban felspannolja a fiúkat. Amikor így bemennek, s ez a közönség ott van, kimutatja a szeretetét, egyszerűen képtelenség, hogy ne 100-110 százalékot adjanak ki magukból a játékosok és ne küzdjenek végletekig. Természetesen magukért és a céljaikért küzdenek, azért, hogy győzzenek, másrészt viszont tudják, érzik, hogy kötelességük kiszolgálni ezt a közönséget. Ők megérdemlik, hogy kapjanak egy ilyen önbizalomtól duzzadó csapatot és tényleg jó játékot, hittel játszó játékosokat láthassanak napról napra.



Nekem folyamatosan pozitív élmény ezekkel a fiúkkal dolgozni, és ami különösen tetszik: ahogy vége van egy mérkőzésnek, már a következőt "építgetik". Nincs ünneplés, nem volt az ausztrál-olasz meccs után sem, amikor csoportelsők lettünk. Természetesen láttam az arcokat, ott volt egy pici mosoly, meg egy kis elégedettség, hiszen éppen az olaszok elleni meccs miatt volt egy kellemetlen érzésük, az járt mindenki fejében, hogy nem voltak nálunk jobbak, legyőzhettük volna őket. Pont ezért mondom, hogy szerintem oda kerültünk, ahova kellett, megérdemeltük, hogy mi legyünk a csoportelsők és így vágjunk neki a további küzdelmeknek.

- Mindenki tudja, hogy minden csapat ellen győzelmi eséllyel szállunk vízbe, de azért valahogy véletlenül úgy alakult, hogy nagyon nagy jelentősége lett a csoportelsőségnek, mert sokkal könnyebbnek tűnik az az ág, ahova kerültünk így. Ezt, te hogy látod? Adhat egy kis további pszichés felszabadultságot, hogy most erre az ágra kerültünk?

- Természetesen ezt ki lehet jelenteni. Érezhető volt az olasz-magyar mérkőzésen, hogy nagyon-nagyon komoly jelentősége van a csoportelsőségnek. A horvát csapat (amellyel második hely esetén összekerülhettünk volna a negyeddöntőben - a szerk.) látványosan egységes, még ott vannak az olimpiai bajnok játékosaik, de az új generáció is nagyon erős, tehát egy jó folytonosság van a játékukban, kemény ellenfél, mégis azt mondom, talán egy picit kiszámíthatók is, úgyhogy szerintem verhetők. Aki viszont megveri a horvátokat, annak a szerbekkel kell vívnia egy elődöntőt, ők pedig azért egy lépéssel a mezőny előtt vannak, az elődöntőben nagyon nehéz megverni őket, mert akkor már nagyon élesek szoktak lenni.



Ezzel együtt azt, hogy mennyivel könnyebb ez az ág, majd az idő dönti el. Ami nekünk most jut: papíron két fiatal, újjáalakuló, motivált csapatról beszélhetünk, amely egymással játszik a negyeddöntőbe jutásért, azért, hogy egyikük az ellenfelünk lehessen. Vannak rutinos játékosaik és talán igazi veszíteni való nélkül játszhatnak. Amelyik bekerül a nyolcba, mindenképpen sikerként fogja megélni ezt, s mind a kettőben benne van a veszély lehetősége, mind a kettőre nagyon komolyan fel kell készülni, mert nem szeretnénk, hogy valaki kiénekelje a sajtot a szánkból. Ne gondolja senki hogy könnyű negyeddöntő elé nézünk, mert csak azt a mérkőzést lehet könnyűnek nevezni, amit már lejátszottunk és megnyertünk. Ami előttünk van, mindig nehéz, főleg egy negyeddöntő. Nem szabad, hogy a kívülről érkező hangok eltereljék a figyelmünket erről a fontos pillanatról, amely talán egy világesemény legfontosabb pillanata.

A világbajnokságon készülő vlv-fotók minőségét a Camera Kft-nek köszönhetjük.



Canon Webáruház

A spanyoloknak nagyon nehéz gólt lőni, az oroszok pedig elég hektikusan játszanak, ez egy időzített bomba is lehet, hiszen könnyedén képesek egy gólgazdag mérkőzésbe belefutni. Mind a két fajta forgatókönyvre fel fogunk készülni, aztán játszunk. Úgy érzem, bármelyik is jön szembe, rajtunk múlik az, hogy győzünk-e, illetve hogy hogyan győzünk. Ha tényleg ki tudjuk magunkból adni a tudásunknak a legjavát, akkor szerintem a két csapat közül bármelyik legyőzhető.

- Egy utolsó kérdés: az ausztrálok és a sör. Meghívtad őket? Elfogadták?

- Természetesen felajánlottam gesztusként, ha már a nyilvánosság előtt is közöltem ezt péntek este. Most is úgy gondolom, sportszerű volt, amit mutattak, ahogy hajtottak. Szimpatikusak voltak és szerintem jól is játszottak. Egyébként egy szállodában is lakunk, Fatovics mester azt mondta a meghívásra, talán majd legközelebb, de köszönik szépen.

- Köszönöm a beszélgetést!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)

A VLV VB-ALOLDALA A TOVÁBBI TELJES PROGRAMMAL, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ EREDMÉNYEKKEL