A mai pólóvilág egyik különleges figurája. Már 17 éves volt, amikor elkezdte ezt a sportot, három ország válogatottjában szerepelt, csak ott nem, ahol született. A Miskolc (magyar állampolgárságú!) játékosaként - a szövetség hivatalos pontértékelése szerint - a mostani bajnokság alapszakaszának legjobb játékosa és Montenegró centereként alaposan megkeserítette védőink életét a múlt heti Volvo Kupán. vlv-interjú Szasa Misiccsel.

SZASA MISICS a vlv-nek:

- Nem kezdhetem mással, mit hogy megkérdezzem, mit szóltál a Volvo Kupa magyar-montenegrói meccséhez?

- Szerintem az az eredmény nem mutatja a valós erőviszonyokat, a magyarok jobbak, mint amit ez az eredmény mutat. Tamás Märcz kerete nagyon új volt, nem játszottak a legjobb magyar játékosok, de igaz, hogy a mi csapatunkban is sok fiatal szerepelt. Elégedettek vagyunk, mert legyőztük Magyarországot itt Budapesten, ezért jöttünk. Montenegró most fiatal csapat, de a válogatottunk mindig a legjobbak közé tartozott és éremért küzdött a világversenyeken. Vannak kötelezettségeink, mindig győzelemre kell játszanunk.

- Gondolom, azért nagyobb ellenállásra számítottatok a magyarok elleni szombati meccsen.

- Persze. Magyarország mindig erős, de amikor láttuk, hogy a legjobb játékosok nincsenek itt, nem játszanak, tudtuk, hogy talán könnyebb lesz.

- Mondd meg őszintén: szándékosan meghajtottátok az elejét, úgy lett 7:0 a javatokra?

- Nem, mi csak játszottuk a saját játékunkat, mint mindig, nem számítottunk arra, hogy hét góllal fogunk vezetni. Szerintem Magyarországon még soha senki nem vezetett 7:0-ra a magyar válogatott ellen, úgyhogy ez valószínűleg "világrekord" volt, de még egyszer mondom, ez nem reális, tisztában vagyok azzal, hogy Magyarország nagyon komoly csapat és biztos vagyok abban, hogy a magyar válogatottnak esélye van akár az aranyéremre is a nyári világbajnokságon.

- Beszéljünk rólad egy kicsit. Hogy érzed magad Magyarországon?

- Nagyon jól! Már ötödik évemet töltöm itt, nagyon szeretek itt lenni és játszani. Itt a vízilabda talán a legnépszerűbb sport, a bajnokság pedig az egyik legjobb a világon. Itt szeretnék maradni Magyarországon a pályafutásom végéig.



- Most Miskolcon mennyi időre szól a szerződésed?

- Erre az évre állapodtunk meg, de már tárgyalunk a hosszabbításról.

- Több csapatban játszottál, csak Magyarországon is...

- Játszottam a Fradiban, Debrecenben és most Miskolcon vagyok. Még egyszer mondom, nagyon szeretek itt lenni, mert a magyarok mindig olyanok voltak a vízilabdában, mint a brazilok a labdarúgásban.



- Válogatottág... Nagyon furcsa magyar szemmel, hogy valaki több ország nemzeti csapatában is szerepel a pályafutása során, te meg nem is csak kettő, hanem három ország válogatottjában játszottál...

- Az én utam valóban nagyon furcsa. Eleve későn választottam a vízilabdát, 17 éves voltam, előtte kosárlabdáztam. Megtetszett a vízilabda, de mindenki azt mondta, hogy 17 évesen kezdve már nincs sok esélyem ebben a sportágban. Megpróbáltam és most utólag azt mondhatom, hogy elégedett lehetek azzal, amit elértem.

- Rögtön centerként kezdtél?

- Igen.

- A testalkatod miatt?

- Igen és nagyon szeretem ezt a posztot, imádok küzdeni, verekedni, ezért is lettem vízilabdázó...



- Térjünk vissza a válogatottságra. Ezen a téren milyen volt a pályaíved?

- Először a montenegrói válogatottban játszottam a Mediterrán Játékokon 2009-ben, Pescarában. Utána a macedón válogatott színeiben szerepeltem a 2012-es eindhoveni Európa-bajnokságon, az Universiadén Sencsenben bronzérmet szereztem szintén macedón színekben, majd a szerbek hívtak,  végül Montenegró keresett meg ismét, amikor Zlokovics abbahagyta. Természetesen azonnal igent mondtam, szívesen játszom Montenegró csapatában, hiszen itt vannak a barátaim.

- Te milyen nemzetiségű vagy a születésed alapján?

- Dubrovnikban születtem, és akkor, 1987-ben ez a térség, mindaz a terület, ahol később válogatott voltam, egyetlen ország volt, Jugoszlávia...

- Mindenesetre érdekes, hogy éppen horvát válogatott nem voltál, pedig dubrovniki vagy... Ők nem hívtak még?

- Nem és tényleg érdekes, hogy nincs is horvát útlevelem... :-)

- A centerposztról szeretnélek még kérdezni. Magyar szakemberek elemzése vetette fel, hogy a poszt jelentősen átalakulóban van és éppen a te példádat hozták fel egy szakmai értekezleten, miszerint vannak centerek, akik már nem is próbálják maguk befejezni a támadást, hanem minden idegszálukkal arra törekszenek, hogy kiállítást harcoljanak ki és majd azt értékesítse a csapat, már begyakorolt taktikai megoldások alkalmazásával. A te szerepedet illetően helytálló volt ez a megállapítás?

- Nem emlékszem erre, de amikor látok esélyt, hogy belőjem, akkor megpróbálom. Amikor nem érzem biztosnak a helyzetet, s hasznosabbnak gondolom, hogy a csapat fejezze be, akkor valóban cél a kiállítás elérése. Az tény, hogy mostanában már elsősorban a góllövésre törekszem.



- Ki a kedvenc magyar játékosod?

- Ha centerre gondolsz, akkor Gábor Kis, szerintem ezen a poszton talán ő a legjobb a világon. Nagyon tetszik ahogy ő játszik. Rajta kívül a Varga testvérek és Hosnyánszky, akiknek a játékát nagyon kedvelem.

- És a világ vízilabdájában? Ki az, aki kimagasló, szerinted?

- Alekszandar Ivovics, aki egyébként az esküvői tanúm is volt, de nem ezért mondom őt, őszintén úgy gondolom, hogy ő most a világ legjobb játékosa.

- Mik a közelebbi tervek, mit szeretnétek elérni a montenegrói válogatottal?

- Új csapat épül, hiszen többen abbahagyták, Petrovics, Jokics, még nem tudom, Janovics folytatja-e, őket nagyon nehéz lesz pótolni. Biztos, hogy fiatalodik a válogatott, de ahogy korábban is mondtam, Montenegrónak bármilyen kerettel a legjobb helyezésekért kell küzdenie.

- Ismered a magyar mezőnyt, régóta itt játszol, hogy látod a Miskolc esélyeit a bajnoki felsőházban, a legjobb nyolcban?

- Megmutattuk a szezon eddigi részében, hogy komoly csapat vagyunk. Nagy siker ez Miskolcnak, hiszen a város csapata csak néhány éve létezik, úgy tűnik, hogy a klubelnökünk, Bachner András érti a dolgát, remélem, hogy a csapat évről évre tovább fejlődik majd. Nagyon jól érzem magam Miskolcon. Persze nem "repülünk el", maradunk a földön, tisztában vagyunk azzal, hogy még mindig messze vagyunk az első négy csapattól, sokat fogunk dolgozni és remélem, hogy még igazolunk is majd néhány rutinos magyar játékost és a következő bajnoki szezonra még erősebbek leszünk.

- Köszönöm a beszélgetést!