A válogatott tagjainak lelki felkészítésébe, a január eleje óta folyó munka eddigi tapasztalataiba engedett némi betekintést a csapat mentáltrénere, Kenyeres András a szerdai Reggeli Startban. Tudósítás és a beszélgetés teljes elvétele:

Zelinka Ildikó vendége először a sportpszichológia és az általa gyakorolt coaching viszonyát tisztázta. Mint mondta: a kettő között vannak átfedések. Ha léteznek kihívások, problémák egy csapatnál, amiket meg kell oldani, konfliktusok, kommunikációs gondok, ez például átfedés, egy sportpszichológus és egy coach számára is feladatot ad. De például van olyan, hogy "célkövetés", amikor nincsen problémája egy sportolónak, hanem egyszerűen szeretné elérni a soron következő célját és ebben külső segítséget kap. Ilyenkor semmilyen problémáról nincs szó, csak arról beszélget játékos és coach, hogy a sportoló miként tudná a maximumot kihozni magából.

Kenyeres András január óta van a csapat mellett, már lefolytatta az összes egyéni beszélgetést a kerettagokkal. Az ezeken szóba kerülő témák bizalmas jellegűek, a szövetségi kapitánynak is csak akkor számol be egy-egy konkrét információról, ha a beszélgetőpartner ehhez hozzájárul. A mentáltréner ugyanis rendkívül fontosnak tartja, hogy partnerei érezzék a bizalmat iránta, mert ez a közös munkához nélkülözhetetlen.

- Az elején vagyunk, egyelőre még az "adjon istenek" történnek meg az én oldalamról és szerencsére jók a "fogadj Istenek" is - mondta Kenyeres András.

Számára jelenleg az okozza a legnagyobb problémát, hogy egyelőre megfoghatatlan a "csapat" szó fogalma, hiszen még nincs ilyen, még nincs mag, még nincsenek meg azok a játékosok, akik a majdani csapat gerincét alkotják. Keret van, amelynek tagjai mind számítanak a csapatba kerülésre, de egy részük egyelőre nem lesz ott a válogatottban, viszont számukra is előnyösek a beszélgetések, mert szinte biztos, hogy később, valamikor visszatérnek és válogatottak lesznek. Az igazi csapatépítés azonban akkor kezdődhet meg, ha már lesz csapat - derült ki a mentáltréner szavaiból.

Szóba került természetesen a hétvégi Volvo Kupa is, amely kitűnő példája volt annak, hogy lehet megbotlani, elesni, de utána fel kell tudni állni. A Montenegrótól elszenvedett súlyos vereség, ez a "negatív élmény" pozitív töltetet, mérgességet, lendületet adott a játékosoknak.

Kenyeres András egyébként üzleti coachinggal foglalkozik, s érdekes megállapításokat fogalmazott meg fő tevékenysége és a sportolókkal végzett munka összehasonlításakor. Utóbbi esetében - mivel sportról van szó - a mérhetőség egyértelmű. Ha jól sikerült a mentális felkészülés, de mindig kikap a csapat - ez nem megmagyarázható.

A másik sajtosság a cél meghatározása. Az üzleti világban sokféle fontos célt tűzhetnek maguk elé a "kuncsaftok", türelmesebb a hozzáállás, de a vízilabda közegében semmi más nem fogadható e, mint a csúcs elérése. Bárkivel is beszélgetett eddig Kenyeres András az illető rövidtávú, középtávú és hosszú távú elképzeléséről, a vége mindig az lett, hogy a dobogó legfelső fokán állni - és ezt nagyon jónak értékelte a szakember.

Zelinka Ildikó kérdésére a vendég elmondta, hogy magával a szövetségi kapitánnyal, Märcz Tamással is foglalkozik. Ennek fontosságát a régi magyar mondással indokolta, miszerint "fejétől bűzlik a hal". Ha itt rendben van minden, ha azt látják a játékosok, hogy a kapitány nyugodt, tudja, hogy mit akar, nem változtat, nem kapkod, akkor a nyugalom rájuk is átragad.

Fontosnak tartja még a szakember azt is, hogy végig a csapat mellett legyen, ne csak akkor lássák őt, ha probléma adódik, s mivel ilyenkor egyből ő jön szembe a parton, a gondokat szép lassan az ő személyével azonosítják. Ezért stábtagként amikor csak tud, mindig ott van ő is az összetartásokon.

A TELJES - a vlv hétvégi fotóival illusztrált - BESZÉLGETÉS: