A ma 32 éves Drasko Brguljan hat éve él Budapesten, s állandó ellenfelünk világversenyek sorsdöntő mérkőzésein Montenegró csapatában. Szerinte csak a magyar válogatott tudta volna legyőzni a szerbeket az olimpián. Kerber Tamás interjúja az OSC szimpatikus vízilabdázójával.

A harmadik éve az OSC-ben pólózó, ma harminckét éves montenegrói klasszis méltán népszerű a vízilabda-barátok körben. Széles mosolya, nyitottsága és játéktudása előtt mindenki elismeréssel adózik. Drasko Brguljannal beszélgettünk a kezdetekről, a civil életről és természetesen a vízilabda aktuális szabályairól is.

Hol és mikor ismerkedtél meg a vízilabdával?

Kotorban születtem, ami egy kis tengerparti város. Gyerekkoromban minden nyáron a tengerben pólóztunk, mindenféle szabály nélkül, csak a magunk örömére. Sajnos Montenegróban nincs túl sok sportlehetőség, a női kézilabdán kívül csak a vízilabda erős. Akkoriban a Primorac Kotor csapata Európa elitjéhez tartozott, így hamar egyértelművé vált, hogy én is ezt a sportot választom. A vízilabda mellett szeretem a focit és a kézilabdát, szerencsére Magyarországon pezsgő kézilabdaélet van.

Jobbkezesként rosszkézen játszol (a pálya jobb oldala, a szerk). Milyen kihívásokat jelent így ez a poszt?

Jobbkezesként a rosszkézen talán az egyik legnehezebb pozíció, leginkább azért, mert a topcsapatokban mindenhol van egy-egy, de inkább több zseni a kapás oldalon. Számomra ez leginkább a védekezésről szól, ellentétben egy balkezessel. Fontos a jó úszás és az egész meccset végig kell harcolni.


Gyerekkorodban kik voltak azok a játékosok, akik inspiráltak?

A régi jugoszláv válogatott két tagja, Alekszander Csirics és Petár Trubojevics. Mindketten jobbkezesként játszottak a rosszkézen és az ő játékuk nagyon tetszett. A két legjobb játékos akit néztem, vagy játszottam ellenük ők: Kásás Tamás és Vlagyimir Vujaszinovics. Kásás ellen a 2005-ös LEN kupa elődöntőjen játszottam először. Ő a Savona, én a Primorac színeiben. Az edző azt kérte, hogy árnyékként kövessem egész meccsen és ne hagyjam élni. Tamás az első három negyedben úgy viselkedett, mint aki egyáltalán nem akar vízilabdázni, nem lőtt, nem úszott… Sajnos volt még egy negyed és Kása lőtt négy gólt így nem jutottunk be a döntőbe.

Hatodik éve élsz és játszol Magyarországon. Melyek a legfőbb különbségek, amiket a két ország vízilabda-kultúrája között te is megtapasztaltál?

Szeretem a magyar stílust, mert itt nagyobb hangsúlyt kap az egyén. Otthon nagyon sok az előre megbeszélt taktika, védekezésben és támadásban is. Itt a támadás jobban ránk van bízva, ez az, ami igazán tetszik az itteni vízilabdában. Montenegróban már a gyerekeket is a fegyelemre és az edzői utasítások feltétlen betartatására nevelik.

Ez alatt a hat év alatt Budapest lett az otthonod. Hogy tetszik a város?

Imádom ezt a várost, a második otthonomnak tekintem. Az egyetlen problémám vele, hogy nincs tengerpartja, de hamar sikerült a beilleszkedés.


Hogy birkóztál meg a magyar nyelvvel?

A Vasasban tanultam meg az alapokat, de az első két évben nem mertem beszélni. Azóta egyre bátrabban használom, még mindig vannak nyelvtani hibáim, de általában megértenek a társaim. A csapattársaim aranyosak, mindig próbálnak segíteni. A Vasasban, Vámos Marci és Steinmetz Ádi a ’magyar nyelv reformátorának’ hívott, gyakran kérdeztem tőlük, hogy ezt miért így és miért nem amúgy mondjátok, ez így nem logikus.

Visszavonulásodat követően mivel szeretnél foglalkozni?

Egy vizsgám van hátra Montenegróban, testnevelő-tanári diplomát szerzek, de nem szeretnék tanítani. A karrierem végét követően szeretnék néhány évet pihenni, edzőként nem vállalnék egyből élcsapatot, az túl sok stresszel jár. Ettől függetlenül mindenképp a vízilabdában képzelem el a jövőmet, sajnos jelenleg ez Montenegróban nem igazán egyszerű, remélem mire odakerülök rendeződik a helyzet.

A civil életedet Budapesten vagy Kotorban képzeled el?

Ezt még nem tudom, nem gondolkoztam rajta. Magyarországon is és Montenegróban is otthon vagyok, majd kialakul.

Soha nem fogom elfelejteni az idei belgrádi Eb-elődöntőben (Montenegró-Magyarország 8-5) lőtt ötödik gólodat, és azt az üvöltést, ami ott kiszakadt belőled. Mit éreztél akkor?

Meccs közben nincs idő érzésekre. Azzal a góllal 5-3-ra vezettünk, fontos gól volt, de hamar 5-5 lett az állás. A meccs talán legfontosabb gólját Ivovics szerezte, miközben emberhátrányban voltunk egy csere miatt. Nekünk ez a meccs az olimpiai kvalifikáció miatt volt nagyon fontos. Biztos voltam benne, hogy ha a trieszti selejtezőre kényszerülünk, ott megszenvedhetünk ugyanakkor abban is biztos voltam, hogy a magyarok kijutnak Rióba Triesztből. Mi bárkit meg tudunk verni, de bárkitől ki is tudunk kapni. A döntő utána feledhetetlen hangulatban zajlott, tizenhatezer néző előtt.

Utána Rióban is összetalálkozott a két csapat…

Igen, szerintem reális volt a döntetlen. Végig mi vezettünk, de a magyarok szépen kapaszkodtak, és végül egy szépségdíjas találattal egyenlített Varga Dénes. Utána az ötmétereseknél mi csak egyet hibáztunk. Rendkívül érdekes torna volt. Az olimpia előtt Herceg Noviban volt egy felkészülési torna, ahol simán kikaptunk a magyaroktól. Úgy vettem észre, hogy a ti csapatotok sokkal jobb volt a felkészülés alatt, mint az olimpián, ahol összesen négy döntetlent is játszottatok. Ugyanakkor azt gondolom, ha Magyarország ment volna tovább, akkor biztos, hogy döntőt játszanak. Jobb csapat, mint a horvát, akiknek nagy szerencséjük volt azzal, hogy a döntőig eljutottak. Szerintem Magyarország az egyetlen csapat, amelyik meg tudta volna verni a szerbet a döntőben.

Kik azok a játékosok akikkel jó kapcsolatot ápolsz?

A montenegróiak közül Csucskovics, akivel anno, a Primoracban együtt játszottam, jelenleg a szobatársam a válogatottban, de jóban vagyok Ivoviccsal és Radoviccsal is. A magyarok közül Steimnetz Ádámmal, akivel hat évet játszottam együtt, három primoraci év után három budapestit, Kiss Gergővel három évet játszottam, a barátság vele is megmaradt.


Mi az ami igazán kikapcsol?

Szeretek olvasni, sokat is szoktam, de a fiúkkal is gyakran járunk el bulizni, vacsorázni, jó csapat a miénk. Ha Montenegróban vagyok és nincs túl hideg, már indulok is búvárkodni, az igazán kikapcsol.

Eddig mindenkitől megkérdeztem, hogy ha tehetné, a vízilabda mely szabályát vagy szabályait alkotná újra. Te min változtatnál?

Szerintem az egyik legfontosabb az lenne, hogy játsszunk nyáron. A vízilabda egy kis sport a focihoz, kosárlabdához képest. Ha szerda este labdarúgó BL-forduló van, sokkal kevesebben fognak kimenni, megnézni egy OSC-KSI meccset. Éppen ezért lenne jó nyáron, a tengerparton, nyitott uszodában játszani, de tudjuk, hogy a FINA és a LEN vezetősége ezt a kezdeményezést nem támogatja. Az öt mezőnyjátékost nem támogatnám remélem, ezt nem vezetik be, mert a vízilabda egy teljesen más sporttá változna. A 25 méteres pálya jó ötlet, mert sokkal gyorsabb lenne az egész mérkőzés. A kisebb labda ötlete Montenegrónak nem kedvezne, mert akkor többet kéne játszani a játékot, és kevésbé érvényesülne a fizikális fölényünk. 

Kerber Tamás - OSC waterpolo