Nagy port kavart a vlv szeptember 6-i tudósítása, amely többek között arról is beszámolt, hogy Gerendás György Varga Dénest Picassóhoz hasonlította, s hozzá képest Vámos Mártont szobafestőnek, de a világ legjobb szobafestőjének nevezte. Az érintett két játékos és más is szóba hozta a "hasonlatot" a vele készült interjúban, s szerdán Gerendás György lehetőséget kért arra, hogy a vlv-n reagáljon a megjegyzésekre. Írását változtatás nélkül közöljük.

Az ominózus összehasonlítás a szövetség Szakmai Testületének ülésén hangzott el, amelyen a riói olimpiai szereplést értékelték a szakemberek. Az egyik "érintett", Vámos Márton maga hozta szóba az ügyet a vlv-nek adott interjújában, majd Decker Ádám is kitért a témára, végül Varga ("Picasso") Dénes, idézte fel Gerendás György szavait, megvédve Vámos Mártont, jelezve egyúttal, hogy magára nézve sem tartja megfelelőnek a szögletes Picassóval való összehasonlítást.

Gerendás György ezek után juttatta el hozzánk az alábbi írást, amelyet változtatás nélkül közlünk.

Dumi kikéri magának...

Kikéri magának, hogy Picassohoz hasonlítom, mert, mint írja, Picasso szögletes. Ami a lényeg, azt vagy nem látja, vagy nem akarja látni! Ez pedig nem a szögletesség, hanem a zsenialitás! Egy zseni zseninek jön a világra, a többi ember meg - tanul! Egy vízilabdás zseni - és akkor mostantól Kásásról beszélek, aki vélhetően ezen nem sértődik meg - bárhogy tud gólt lőni, ez nála ösztönös. Én például - aki szintén csak "szobafestő" voltam Faragóhoz, vagy Szivóshoz képest - és az összes többi "szobafestő" (értsd: a játékosok 99%-a) csak úgy tudunk (tudtunk) gólt lőni, ahogy megtanultunk, ahogy a zseniktől ellestük. Kásás nem! Ő úgy lőtt gólt, ahogy akart! És Vámos nem zseni! Nem, mert a zsenit már kora ifjúságában felismeri a szakma, mint történt ez Faragó, Szivós Pista, vagy Kásás esetében is. Marci csak egy nagyon tehetséges játékos volt, akit Kemény Dénes 18 évesen kiemelt az ismeretlen fiatalok közül, és aki Benedeknél már a riói olimpia egyik legjobb játékosává érett. Többek közt azért, mert - és itt idézném magamat - "a neki megfelelő lövőstílust próbálta tökéletesíteni, többféleképpen". És azért, mert "ha Vámos úgy akarna lőni, unott fejjel, mint a Dumi, akkor lenne belőle egy szürke kis játékos". De nem az! Hanem a magyar csapat egyik legtöbbet játszó alapembere lett Rióban! Mert ő Vámos lett, nem pedig egy kamukásás, vagy egy álvargadani!

És Dumi kikéri magának Marci nevében is, hogy Vámost szobafestőhöz hasonlítom. Valóban, mondhattam volna, hogy ha Dumi Picasso, akkor ő Saura, Tápies, Feito, esetleg Millares. Nyilván mindenki tudja (Dumi egész biztosan), hogy ők Picasso kortársai, kiváló, ám mégsem zseni festők! Igen, ezt kellett volna mondanom, és akkor senki nem nézett volna értetlenül, akkor mindenki, az egész Szakmai Testület, a waterpolo.hu, és a Vlv olvasói is  rögtön megértettek volna!

Nem ragozom tovább! Dumit egy zsenihez hasonlítottam, Marcit a tanult szakmája legjobbjának neveztem. Ez - úgy gondolom - nem sértő! Ugyanakkor, ha valaki meg akar sértődni, az meg is fog! Dumi meg akart! Neki sértő, hogy "lepicassoztam", mert Picasso "szögletes". Hasonlíthattam volna Dalíhoz, de akkor vélhetően sérelmezné, hogy ő nem olyan elfolyós, mint a híres óra! Lehetett volna Monet, bár akkor kikérhetné magának, hogy ő nem olyan ködös. Még szerencse, hogy nem Michelangelohoz hasonlítottam! Biztos kikérné magának, hogy ő sosem csinálna Dávid szobrot olyan kis pénisszel...!

Gerendás György volt "szobafestő"