Méltó módon köszönt el Eger és a vízilabda-társadalom a visszavonult Biros Pétertől. Helyszíni vlv-riport folyamatosan bővülő videókkal, fotókkal, Biros Péter - időnként elcsukló hangú - videónyilatkozatával.

Két órával a gála kezdete előtt özönlöttek az emberek az egri Bitskey uszodába. Jegyet már napok óta nem lehetett kapni, s gyanítom, hogy az engedélyezett létszámnál is többen figyelték a medenceteret, amikor elkezdődött a program.

Biros Péter búcsújátékára gyűltek össze az emberek, s Peti pályafutásának utolsó állomása attól is emlékezetes lett, hogy 21 magyar és egy szerb olimpiai bajnok jött el (Kis Gábor betegség miatt nem lehetett itt), szállt vízbe, hogy kicsit mókázva, de nagyon nagy tisztelettel búcsúztassa a világ egykori legjobb pólósát, aki aktív pályafutását a tavalyi budapesti BL final six utolsó egri meccsén fejezte be, s immár az Eger női csapatának vezetőedzője.

A gálameccs előtt az uszoda aulájában egy hosszú asztal mögé ültek le az olimpiai bajnokok, s várták a végeláthatatlan sorban érkező szurkolókat, akik aláírásra, közös fotózkodásra kérték őket. Biros Péter, Benedek Tibor, Kásás Tamás, Madaras Norbert, Kiss Gergő, Fodor Rajmund, Szécsi Zoli, Steinmetz Ádám és Steinmetz Barnabás, Kósz Zoli, Gergely Pisti, Székely Csucsu, Molnár Papesz, Märcz Tomi, Varga Dániel, Varga Dénes, Varga Zsolt, Varga Tamás, Vári Attila, te jó ég! Micsoda nevek, micsoda klasszisok!

A bemutatásnál egyre fokozódott a hangulat, utolsóként természetesen az ünnepeltet szólították, s Biros Péter később a vlv-nek elmondta, ezek a pillanatok voltak számára a legkritikusabbak, a gála e pontján nagyon nehezen tudta "tartani magát", s elkerülni, hogy nyilvánvalóvá váljon mindenki számára: mennyire elérzékenyült.

A szervezők a legapróbb részletekre is ügyeltek, a játékosok külön a Biros-gálameccsre készített, s ezt jelző felirattal ellátott fürdőnadrágban ugrottak vízbe.

Start előtt a Biros Péter Barátai nevű csapat körbeállta névadóját, s utoljára hangzott el Biros Péter vezénylésével a "Hajrá magyarok!" - legalábbis ebben a formában biztosan. Jött a meccs - Németh Attila és Juhász György bíráskodásával -, s ez a meccs nem volt igazán komoly. Szép megoldásokat bosszantó hibák követték, Szécsi Zoltán például egyszerűen képtelen volt a nála több mint harminc évvel fiatalabb Biros Vince lövését hárítani. Persze zúgott a lelátó...

Az egriek egy kicsit égették a velük szemben játszó Benedek Tibor szövetségi kapitányt, inkább rá húzódtak ki, s hagyták Varga Dénest a kapussal szemben egyedül, csak ne lőjön gólt a kapitány! (Nem jött be..) De lehet, hogy azt gondolták, ha már választani kell, inkább a gyenge kézmozdulatairól ismert Dumi próbálkozzon, mint a balkezes bombázó.

Az utolsó negyed előre megtervezett káoszba fulladt: Dabrowski Norbert koreográfiája szerint mindenki csak lábbal érhetett a labdához, s ezt a nehezítést azzal próbálták kompenzálni, hogy egymásután vagy hat labdát beküldtek a játéktérre. A cserepadok kiüresedtek, mindenki lábemelgetéssel próbálkozott. A végeredmény mintha döntetlen lett volna, de jegyzőkönyvet nem láttunk.

A negyedekben sorra járultak Biros Peti színe elé azok, akik, hivatalból és saját meggyőződésük szerint is hálájukat fedezték ki a sportoló pályafutásáért, a sok-sok örömért, amit játékával szerzett nekünk. Eger város polgármestere, a szövetség elnöke, az egri klub és a Honvéd vezetői mind kedves szavakkal és ajándékokkal búcsúztak Petitől, aki láthatóan nagyon nehezen állta meg könnyek nélkül. Az est sok fénypontja közül az egyik "legerősebb" az volt, amikor a kivetítőn lejátszották az LGT, Presser Gábor híres számát, "Neked írom a dalt!", amit az előadók szövegileg részben átírtak, kifejezetten Biros Péter számára, s vízilabdasapkában adták elő a felvételen...

És még csak most következett a neheze. Jött a média, amit, hát..., valljuk be, Peti sose szeretett nagyon, nem a szavak embere ő, hanem a lövéseké. Becsületére legyen mondva, ahogy egész pályafutása során, most is tisztességgel állta a sarat, már teljesen kiürült a medencetér, amikor ő még mindig nyilatkozott a rá sorban váró újságíróknak.

Az este az egri Városházán zárult, ahol a polgármester fogadást adott Biros Péter (Eger város díszpolgára) tiszteletére.

Gyönyörű búcsú volt ez, Peti!

VLV-VIDEÓK:


Biros Péter búcsúgálája


Biros Péter a vlv-nek

- Szervusz Péter! Hát ez egy fantasztikus délután és este volt, azt hiszem, hogy így kell elbúcsúzni egy fényes pályafutás végén. Milyen érzéseid vannak?

- Hát..., nyilván kavarog a múlt, a közelmúlt, a régmúlt, voltak nagyon messziről is, vannak még közeli élmények, de szép. Nyilván nem itt kezdtem, hanem egy kicsivel kijebb az OBI-es pályafutásomat, de itt fejeztem be, ez így kerek. Ahol első osztályú játékos lettem, oda visszatérve sikerült elbúcsúzni, és ilyen szépen. Én úgy gondolom, hogy minden sportolónak borzasztó nagy elégtétel, felemelő érzés, nehéz szavakat találni sokadszorra is, de köszönöm szépen. Borzasztó megható volt és örülök, hogy ennyien eljöttek, nézők is, kíváncsiak voltak rám, ránk, igazából a többiekre is. Úgyhogy még egy szép emlék a "memoárba".

- Peti, körülbelül félóránként volt alkalmad iszonyatosan meghatódni. Mi volt az, ami a legjobban megrázott? Ki tudsz emelni egy olyan pillanatot itt a mai estéből, ami nagyon szíven ütött?

- Hát, amikor itt álltam egyedül öt percet és nekem kellett jönni. Én úgy gondolom, hogy az a séta, amíg ott kellett lenni, meg még utána a zene alatt, akkor voltam a legközelebb a síráshoz, úgyhogy az volt, én úgy gondolom a legnehezebb. Legnehezebb? Hát ez nem nehéz igazából, a legmeghatóbb, de alapjában véve az egész, már az, hogy ilyet csináltak értem vagy értünk, hogy tényleg egy ilyen estét nekem szántak. Borzasztóan jó és elismeri azt, hogy tényleg jót csináltunk és kiemelkedőek voltunk abban, amihez értünk, úgyhogy köszönöm szépen, szép volt, jó volt.

- Hónapok óta tartott ez a készülődés, ugye nem lehetett titokban tartani, mert sajtótájékoztatót is tartottak. Te hogy vártad ezt, mire számítottál? Nyilvánvaló volt, hogy sokan itt lesznek, szeretnek téged. Mi volt az elképzelésed?

- Hát ez, hogy az uszoda teli lesz, nyilvánvalóan. Igazából ma gondoltam, hogy „hú de furcsa lesz, hogy csak azért jönnek ki.” Egy vízilabda mérkőzésért jönnek ki, de azon belül ugye az én gála-búcsúmérkőzésemre. Hát, készülni lehet, de igazából ezt átélni már másabb. Próbálkoztam, hogy mi lesz, hogy s mint lesz, de jó volt így, minden rendben volt, jól éreztük magunkat, én is. Egy kicsit feszélyezve érzem magam ettől, sok szép szót kell elmondani. Tényleg, ezt nehéz szavakba önteni és elmondani.

- Hogyan tovább, Péter? Ez most azért egy elég komoly korszakváltás.

- Az. Nyilván megvan, tehát már megy…nem a civil élet, mert a vízilabdában maradtam, ugyanaz az életritmusom, mint ami játékosként volt, csak nem a vízben vagyok, hanem a parton. A lányokat edzem egyelőre, tervezem velük a munkát. Jól egymásra találtunk, nagyon sokat kell dolgozni velük, de látom rajtuk, hogy dolgozni is akarnak.

- Most ugorjunk egy nagyot és megkérdezem, mi lehet a végcél neked a parton, mint edzőnek? Esetleg egy olimpiai bajnoki cím férfi kapitányként?

- Nem tudom, egyelőre ez az út most indult, egyelőre jó ez. Nem is tudom, hogy szeretnék-e olyan magas szinten helytállni, kell-e nekem ugyanaz a stressz, mint amit játékosként átéltem húsz évig. Úgyhogy nem biztos, hogy ezt szeretném, egyelőre itt most jól érzem magam ebben a szerepben, hogy aztán mit fúj elém az élet a közeljövőben meg hosszútávon, azt nem tudom megmondani. Most ezeket a pillanatokat kell megélni, a mai napot, a holnapot, úgyhogy most ezek töltik be a mindennapokat.

- A vlv olvasói nevében is szeretném megköszönni neked ezt a gyönyörű pályafutást és egyben a mai napot is, és sok sikert kívánok!

- Köszönöm szépen, és üdvözlök mindenkit!

(Lejegyezte: Vona Lilla)


vlv-képek I.


vlv-képek II., Monoki Nikolett felvételei