Vasárnap hazaérkezett Podgoricából az U18-as vb-n bronzérmes magyar ifjúsági válogatott. Ferihegyi riport.

A fiúkra a fárasztó verseny után még egy kíméletlen utazás is várt: a montenegrói fővárosból előbb Dubrovnikba repültek, ott átszállak egy bécsi járatra, majd ismét átszállás következett, már a haza induló Fokkerre.

A ferihegyi várócsarnokba együtt jött ki a társaság, s valamilyen véletlen folytán mindegyik játékos nyakában ott lógott a furcsa érem. Azért furcsa, mert mintha valaki kiharapott volna belőle egy darabot. (A csapatkapitány, Nagy Ádám elmondta, hogy nem ők voltak ennyire eufóriában a díjátadáskor, már így kapták a nyakukba az érmet, csonkán.)

A játékosok egy része most pihenőre vonul, majd klubjánál jelentkezik "szolgálatra", néhányan csak két napot kapnak, hogy kifújják magukat és csatlakoznak a hamarosan Hollandiába induló junior válogatotthoz, hogy a korosztályos Euópa-bajnokságról hozzanak haza legalább ugyanilyen színű érmet, de ha lehet, még szebbet.

VLV-VIDEÓK:


Horkai György a vlv-nek

- Hát Gyuri! Olyan nyugodt, kisimult az arcod... :-) Milyen út volt?

- Nagyon jó volt és a mai hosszú idő után először pihenőnap volt, nem foglalkoztam vízilabdával, nem azzal keltem, hogy már korán, reggeli előtt  videót néztem, hanem csomagoltunk meg utaztunk, nem foglalkoztam semmivel.

- Na, milyen volt ez a torna?

- Jó! Végül is minden jó, ha jó a vége. Nagyon jó volt a hely, jó volt az egész rendezés, a szervezés, nem panaszkodhatunk semmire. Ugye, halálcsoportban voltunk, tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz, jellemző, hogy ebből a halálcsoportból három csapat bejutott a legjobb négybe. Fantasztikus mérkőzések voltak és büszkén mondhatjuk, hogy megcsíptük a harmadik helyet. Úgy gondolom, hogy ez reális is, azért a horvát csapat meg Montenegró jobb volt most mint mi.

- Az egész korosztályt nézve hogy látod az utánpótlás helyzetét, jövünk fölfelé? Ebből az évjáratból lesznek olyanok, akik majd fel tudnak kerülni Tiborhoz?

- Úgy gondolom, hogy ebből a mostani csapatból reménykedhet Nagy Ádám, aki már bemutatkozott a felnőtt válogatottban, mindenféleképpen úgy látom, hogy a két balkezesnek, Vadovicsnak és Burián Gergőnek van komoly sansza, hogy hosszabb távon bekerüljön a válogatottba - ha így folytatják. És hát..., Fekete Gergő a 2000-es korosztályhoz tartozik és centerposzton nagyon szép dolgokat tudott művelni, úgy gondolom, hogy nagyon nagy tehetség. Sokat kell még fejlődnie, de lehet belőle egy nagyon-nagyon jó center.

- Gondolom, sok pihenésed nem lesz, hiszen átmész az egy évvel idősebbekhez. Ott mi a helyzet és mi várható a hamarosan kezdődő hollandiai junior Eb-n?

- Folytatjuk a munkát a héten és a hétvégén utazunk a hollandiai Eb-re. Ott is nagyon nehéz csoportunk van, Montenegróval és a görögökkel vagyunk együtt, nagyon jó csapataik vannak. Ott is megpróbáljuk kihozni a maximumot. Bevallom őszintén, az utóbbi napokban ezzel nem foglalkoztam, de napi kapcsolatban voltam a két segítőmmel, akikkel folyamatosan dolgoztak a fiúk. Mindenről tudok, mindennel kapcsolatban képben vagyok, de igazából most kezdődik majd a felkészülés utolsó szakasza. Manó (a junior Eb-n csapattag Manhercz Krisztián, aki az olimpiai csapatban is ott volt - a szerk.) küldött egy üzenetet, hogy gratulál az éremhez, de hát, most kezdődik majd az igazi munka... :-)

- Gyuri, köszönöm szépen, gratulálok és sok siket kívánok Hollandiára is.

- Köszönjük szépen.

Nagy Ádám a vlv-nek

- Csapatkapitány úr! Láttam, hogy hoztad az érmedet. Beleharapott valaki? Vagy mi történt vele?

- Jó kérdés! Mi már így kaptuk.

- Ti már így kaptátok, akkor a rendezők harapdálták össze. Na, hát mesélj milyen élmény volt ez?

- Fantasztikus volt, nem is lehet más, mint jó élmény. Nyilván, bármilyen világbajnoki bronzérem feldobja a csapatot, és minden egyes embert. Úgy gondolom, nagyon jól teljesített a csapat, ez már tavaly is bennünk volt, de akkor sajnos nem jött ki.

- Szerinted ebben a csapatban van még ennél is több?

- Úgy érzem, hogy lett volna, de ahhoz már emberfeletti teljesítmények kellettek volna. Szóval ez a horvát és ez a montenegrói csapat..., kiemelkedik a mezőnyből, azt kell, hogy mondjam.

- Mennyire nyomta rá a bélyegét erre a játékra, erre a tornára az, hogy kisérleti szabályok voltak?

- Azért nem borultak fel teljesen a csapatok közti különbségek, de jobban látszódott, hogy kijön a csapatoknál, hogy ki a jó lövő, ki az erősebb fizikálisan, és ezzel sajnos nem tudtunk mit kezdeni, sem a horvátok sem a montenegróiak ellen.

- Összességben elégedett vagy?

-Elégedett vagyok, azt kell hogy mondjam.

- Mi vár rád még?

- Most lesz két nap pihenő, utána jön a hollandiai junior Eb.

- Sok sikert kívánok és jó pihenést erre a két napra!

(Lejegyezte: Kerbi)

Vadovics Viktor a vlv-nek

- Szervusz, Viktor! Köszöntelek újra itthon, Budapesten.

- Köszönöm szépen.

- Elég jó élményeid lehetnek most..., mesélj kicsit, milyen volt?

- Nagyon hasznos és jó volt ez a torna. Szerencsére sikerült megszereznünk a bronzérmet. Igazából az utolsó meccsre úgy álltunk oda, hogy ez ennek a korosztálynak az utolsó mérkőzése, apait-anyait adjunk bele és muszáj megszerezni a bronzérmet.

- Teljesen elégedett vagy - hát, ugye a horvátoktól kaptatok ki az elődöntőben, akik megnyerték a tornát, - vagy azért van egy pici hiányérzeted?

- Nyilván van egy kis hiányérzetem, hogy nem aranyérmesek lettünk, viszont azért egy kis örömérzeted ad, hogy a világbajnoktól kaptunk ki. De egy bronzéremnek is ugyanúgy kell örülni.

- Sok tornád volt már, korosztályos világversenyek, ezt úgy hova helyezed?

- Abszolút a sikeresebbek közé, szerintem egy bronzérem elnyerése mindig nagy feladat, persze, sikerülhetett volna jobban is, de nem kell telhetetlennek lenni.

- Hogyan tovább neked? Átigazoltál...

- Miskolcra, igen. Szerdáig kaptunk pihenőt, négyen, nyolcasok, utána megyünk a hetesekkel edzeni. Aztán meglátjuk, mi lesz az Európa-bajnokságon és majd még beszélek a miskolciakkal, hogy mennyi pihenőt kapok és hogyan.

- Köszönöm szépen, gratulálok neked és jó pihenést!

- Köszönöm szépen.

Fekete Gergő a vlv-nek

- Szervusz Gergő! Hát egy fantasztikus élményen lehetsz most túl, az érem a nyakadban gondolom sokat ér most. Mesélj egy kicsit!

- Hát igen, nagyon szerettem volna mindig is világbajnoki érmet, és nagyon készültünk. Nehéz csoportba kerültünk a világbajnokságon, az olaszokkal és Montenegróval voltunk együtt, akik aztán ugyanúgy bekerültek a legjobb négybe, mint mi. Kicsit nehezen indult, Montenegróval, a házigazdával kezdtünk, kikaptunk sajnos, ezután jó játékkal megvertük az olaszokat, és kiejtettük a görögöket, akik tavaly megvertek minket Bakuban. Ez nagyon nagy előrelépés volt, sikerült, amit elterveztünk egy éve, azért edzettünk, hogy visszavágjunk nekik a tavalyiért. Ezután jött a többi mérkőzés, a horvátok jobbnak bizonyultak nálunk, és meg is nyerték ezt a világbajnokságot, de a végén az olaszokat sikerült megint megvernünk, és ennek nagyon örültem.

- Hogy érezted magad a vízben? Milyen volt a játék? Mennyire volt gyors? Mennyire tudtál visszaúszni?

- Néha a visszaúszással adódtak gondok, kicsit betegeskedtem is a brazil meccs után, de sikerült kiküszöbölni, meggyógyultam és a Montenegró elleni meccsen jól játszottam, úgy érzem. A többin annyira nem, de utána próbáltam ugyanúgy felszívni magam és szerintem utána is, amit úgy nagyjából kell, azt hoztam.

- Mi vár rád most?

- Most egy kis pihenő vár rám, aztán a klubban elkezdek újra alapozni kicsit és kezdődik a bajnokság.

- Sikeres szezont kívánok, Gergő, és gratulálok!

- Köszönöm!

(Lejegyezte: Vona Lilla)