GERGELY ISTVÁN a vlv-nek:

- Hogy vagy megelégedve eddig a kapusteljesítményekkel?

- Összességében kell nézni az egészet, tehát magát az olimpiát és az azt megelőző időszakot. Maximálisan meg vagyok elégedve a kapusokkal, nagyon jól dolgoztak az egész nyár során az edzéseken is és minden egyes mérkőzést komolyan vettek. Bár ez már alap, ezért nem is jár dicséret, csak megjegyeztem.

Ha magát az olimpiát vesszük, akkor szerintem nagyon-nagyon jól haladunk. Tudtuk, hogy az elején még picit nehéz lesz, mert fel kell venni az olimpia, a mérkőzések ritmusát. Természetesen a kapusokat is időben tájékoztattuk arról, hogy még az olimpia előtti héten is nagyon kemény edzések várhatók, emiatt fáradtak lesznek a torna indulásakor. Talán egy picit hamarabb "élesedhettek" volna, akkor lehet, hogy elkerülünk egy-két gólt – de most már igazából teljesen mindegy, hiszen csoportelsők lettünk, és Viktornak a brazilok elleni teljesítménye is bizonyítja, hogy nagyon-nagyon jó úton haladunk. Nem azt mondom, hogy innen már nem tudunk továbblépni, hiszen lehet még stabilizálni a teljesítményüket, lehet még fejlődni. Már nincs sok hátra, három mérkőzés. Mind a három nagyon nehéz lesz, egyenként is sorsdöntőek. Most már minden meccsünk olimpiai döntő szintű, s ezeket mind meg kell nyernünk.



- Ahogy haladunk a vége felé, egyre nagyobb lesz a teher a kapusokon, hiszen ezeken a meccseken hihetetlenül nagy jelentősége van, hogy milyen a kapus teljesítménye. Lelkileg hogy viselik, mennyire felkészültek? Élvezik, vagy teher, hogy folyamatosan nőni fog a felelősség?

- Nem, abszolút nem teher. Egyikük sem újonc már, mindketten rendelkeznek azzal a kellő rutinnal, ami ide kell, játszottak már nagy világversenyeken, sőt, nyertek is együtt. Nem látom rajtuk, hogy ez teher lenne. Ha a számok nyelvét használjuk: ahhoz, hogy egy csapat nyerni tudjon, közel 60 százalékon kell védenie a kapusnak. Aki előtt olyan védősor és támadósor van, mint a magyar válogatotté - szerintem most nagyon jó formában lévő csapatrészekről beszélünk -, annak a kapusnak közel 60 százalékot kell hoznia, hogy bárkit meg tudjunk verni. Ha ez sikerül, akkor elég nagy esélyünk lesz a végső győzelemre is.

Ezzel ők pontosan tisztában vannak, megy a videózás, a játékosok, az ellenfelek elemzése – bár már tudják az ellenfelek, hogy mi tudjuk, hogy ők mit csinálnak, de ez egy ilyen játék, arra megy, hogy ki lesz végül az okosabb és a rafináltabb. Ezt viszont meg tudják oldani a kapusaink, felkészültek, jó fizikális és lelki állapotban vannak, egyetlen egyszer nem panaszkodtak semmilyen körülményre, se a vízre, se a fényre, se a korai időpontokra – pedig volt olyan nem egyszer, hogy 5 órakor volt az ébresztő, és az elég korán van, meg mókás is volt az a reggel 9 órai mérkőzés. De egyetlen egyszer nem hagyta el panasz a szájukat az egész nyár alatt. Ennél többet, mint amennyit teljesítettek, úgy érzem, nem tudtak tenni azért, hogy nagyon szép eredménnyel térjünk innen haza.

- Még egy utolsó kérdés a kapusokról: a brazil-magyar vlv-tudósítása alá, a cikkhez beírt Molnár Endre, a montreali olimpiai bajnok magyar csapat kapusa. Van-e hozzáfűznivalód a véleményéhez?



- Nem lehet nem elfogadni, amit Molnár Endre mond a vízilabdával kapcsolatban, kiváltképp, ha kapusokról van szó. Ez egy nagyon nagy dicséret! Amikor kicsit közelebb álltam hozzá, mint kapus – most inkább, mint barát állok hozzá közelebb –, akkor is nagyon figyeltem minden szavát. Ugyanígy vagyok ezzel most is, amikor a kapusok terén, de már nem aktív kapusként vagyok érintett. Mindig nagyon jólesik a hozzászólása, még akkor is hasznos, ha adott esetben nem dicsér, hanem kritizál, mert tudom, ezt mindig jó szándékkal teszi. Köszi, Endre!

- A csapat eddigi menetelését hogy értékeled? Elég nagy hullámokat láttunk, azért már volt egy kis pánik a harmadik iksznél.

- Pozitívum, hogy soha nem mi rohantunk az eredmény után, hanem mindig az ellenfél. Sajnos tudtak is egyenlíteni háromszor, de picit rosszabb lenne a helyzet, ha mindig nekünk kellett volna behozni őket. Nem azt mondom, hogy ez így jó, hogy a már majdnem megnyert meccsből eladsz egy pontot, mert 5 vagy 20 másodperccel a vége előtt kapsz egy gólt, de azért pszichikai előny, hogy te vezettél és az ellenfél jött fel rád. A csapat nagyságát mutatja – és ez megintcsak pozitívum –, hogy a játékosok két ilyen mérkőzés után sem veszítették el a tartásukat, hanem ugyanúgy mentek tovább. Lehet, hogy mások beleroppantak volna ebbe, ez a csapat nem, ugyanúgy hajtott, dolgozott tovább, és egyetlen negatív szó nem hagyta el senki száját. Érzik magukban az erőt, ez nagyon-nagyon fontos, és ha ez kitart bennük még erre a három mérkőzésre, akkor bármire képesek lehetnek.



- Mit szólsz a csoportkör utolsó fordulójának káoszához?

- Nézd, igazából túl sok foglalkoznivalónk nekünk ezzel nincsen, nem tudjuk befolyásolni. Ez ugyanolyan dolog, mint hogy lehet kritizálni egy bírói ítéletet, megváltoztatni nem. Ezt is lehet kritizálni, de megváltoztatni nem. Sajnos megjelent jó néhány cikk ezzel kapcsolatban, ami elég negatívan állítja be magát a sportágat. Örülök, hogy írnak a vízilabdáról, ezt hozzáteszem, mert fontos dolog, hogy a sportágunk mindig fókuszban legyen, csak nem okvetlenül szerencsések ezek a cikkek. A tartalmuk picit felületes, és nem is mindig a realitást tükrözik, eléggé szűk látókörben vizsgálják a világot.

Bármelyik csapatsportot vagy egyéni sportot nézzük, rendszeresen előfordulnak megdöbbentő eredmények, olyanok, amelyek nem a papírformát tükrözik. Szerintem ezt nem kell leszűkíteni a vízilabdára, abszolút nem értek egyet azzal a megállapítással, hogy a történtek esetleg "a vízilabda végéhez", a sportágnak az olimpiáról való kizárásához vezethetnek. Ez hülyeség, ilyen nincs. Ha valaki azt gondolja, hogy ezek az esetek ilyen súlyos következményekkel járnak, akkor az illető abszolút nincs tisztában a sporttal, inkább ne is írjon róla. Ez nem más, mint bulvár, annak megfelelően is kell kezelni.

Az embereknek viszont tudniuk kell, hogy mi alapján kerülnek be és kerülnek ki a sportágak az olimpiáról. Ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy milyen eredmények születnek, ez maximum a szurkolótáborokat keseríti el, vagy tölti el örömmel. A történtekről pedig nem a sportág tehet, hanem maguk az érintett csapatok.

- Pisti, csapatvezetőként hogy megy a munka, milyenek a körülmények?

- Egy dolgot szeretnék kiemelni: tényleg nagyon-nagyon sok segítséget kaptunk magától a szövetségtől a felkészülés alatt, és most itt kint a Magyar Olimpiai Bizottságtól is. Mindent megtesznek, nagyon sokat dolgoznak, bármilyen kérésünknek eleget tesznek. Tudom, hogy nagyon sok dolguk van, más sportolókkal is kell foglalkozniuk, de akkor is nagyon-nagyon pozitívan állnak hozzánk. Akkor is így volt ez, amikor mások már esetleg csalódottá váltak a három döntetlenünk miatt, úgyhogy ezt a segítséget köszönöm!

Maga a helyi szervezés néha okoz fejtörést, mert volt már olyan esetünk, hogy eltévedtek a sofőrök, egyszer annyira, hogy másik uszodába vittek, olyanhoz, ami be volt zárva. Ki kellett nyittatni, labdákat szerezni, berakni a kapukat magunknak, a klímát felkapcsoltatni – de megoldottuk, ahogy eddig még mindent. Vannak problémák, de ha ezzel foglalkoznánk, akkor biztosan nem nyernénk olimpiát. Eddig minden játékos jól kezeli ezeket a kisebb-nagyobb fennakadásokat. Jól haladunk, igazából nincs okunk panaszkodni.

- Köszönöm a beszélgetést, további jó munkát!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)

A VLV OLIMPIAI ALOLDALA A TELJES PROGRAMMAL ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ EREDMÉNYEKKEL

6. játéknap, augusztus 16., kedd

Negyeddöntők (az eredeti program megváltozott, de ez a mi meccsünket nem érinti)

11.00 (magyar idő szerint 16.00) Magyarország (A csoport első helyezettje)-Montenegró (B csoport negyedik helyezettje) (31)
12.20 (17.20) Szerbia (A4)-Spanyolország (B1) (34)
15.10 (20.10) Brazília (A3)-Horvátország (B2) (33)
16.30 (21.30) Görögország (A2)-Olaszország (B3) (32)