Csapatkapitányunk szerint a legfontosabb riói meccsekre is készen áll a válogatott. Varga Dénes az együtt töltött felkészülési időszakban tapasztalt jelek alapján nagyon optimista és kifejezetten várja, kívánja, hogy a szerbekkel játsszuk a riói döntőt. Az ő legyőzésükkel érhetne el a csapat a csúcsra... vlv-interjú.

VARGA DÉNES a vlv-nek:

- Hogy ízlik a csapatkapitányság, mik az első tapasztalatok?

- Tetszik és tetszik az is, ahogy a csapat reagált rá. Egyébként nem minden funkciót, tevékenységet vettem át Danitól, mert van olyan, amiben ő lényegesen jobb és én azt ennyi idő alatt nem tudnám elsajátítani. Az optimális működést igyekszünk szem előtt tartani.

- Tehát élvezed, nem teher?

- Élvezem inkább.



- Nem sok olimpia van az ember életében, a szerencséseknek egy, a még szerencsésebbeknek ennél is több. Neked ez a harmadik lesz, van pozitív és van negatív élményed is. Milyen reményekkel vágsz neki a riói kalandnak?

- Tényleg szerencsésnek mondhatom magam, mert az első olimpiámig vezető út, az azt megelőző három év nem volt egyszerű, volt olyan pillanat, amikor csak a feleségemre tudtam támaszkodni, miatta nem adtam föl, így végül is neki köszönhettem, hogy eljutottam az olimpiára. Amikor ott az első meccsen felmentünk a bemutatáshoz, elég rendesen el is könnyeztem magam, átérezve annak jelentőségét, hogy én odáig eljutottam. Aztán a vízben gyorsan szemben találtam magam olyan játékosokkal, akik a kedvenceim voltak, de gondolkodás nélkül átmentem a fejükön. :-)

- Egyet mondj!

- Uskokovics... És hát, végül is jól sikerült az az első meccs, mert az utolsó percben, Montenegró 10:9-es vezetésénél én lőttem az egyenlítő gólt és, mint aztán kiderült, ezzel az eredménnyel tudtunk csoportelsők lenni Pekingben.

- Azóta sok víz lefolyt a Dunán is és az Amazonason is. Most már más a szereped, nem az a fiatal vagy, aki meglepetésember lehet, akitől nem feltétlenül várnak nagy tetteket. Most rajtad a teher, mennyire érzed a nyomást?

- Ahányszor megkérdezted ezt, soha nem kaptad azt a választ, amit szerintem vártál. Akármilyen csapatban játszottam, bármikor, mindig is volt rajtam teher, ehhez abszolút hozzá vagyok szokva, tudom kezelni. A jelenlegi helyzetben is egyértelmű, tisztában vagyok vele, hogy mi a feladatom és azt nekem kell elvégezni, így hát ezt természetesnek gondolom.



- Mennyire van készen a csapat?

- Szerintem jól megcsináltunk mindent, amit lehetett ez alatt a felkészülés alatt, maximálisan felkészültnek érzem magunkat mentálisan és fizikálisan is.

- Láttál már erős ellenfeleket az elmúlt egy hónapban. Tudom, hogy ezek még nem komoly tétmeccsek voltak, mégis: hozzájuk mérve hogy látod a helyzetünket?

- Teljesen mindegy, hogy ezeken a meccseken mi történt, a csapatunknak azokon a mérkőzéseken kell győztesként kikerülnie a küzdelemből, amik számítanak, amik most következnek majd. Beszélhetünk az összes csoportmeccsről, de igazából az utolsó három riói mérkőzésről van szó, a negyeddöntőről, az elődöntőről és a döntőről. Ezek a legfontosabbak és ezekre is "hegyeztük ki magunkat".

- Le tudod mérni, hogy készen álltok azokra a bizonyos legfontosabb feladatokra is?

- Úgy gondolom, hogy készen állunk, igen.

- Minek alapján gondolod ezt, mi a jele?

- Sokat beszélgettünk egymás között mostanában és ezek alapján úgy látom, hogy mindenki képes hozzátenni a maga erényeit a rendszerünkhöz úgy, hogy abból győzelem szülessen bárki ellen.



- A csapatban milyen a légkör, a hangulat, tudtok-e egymásért a végsőkig küzdeni, vannak-e ennek szintén jelei?

- Volt már rosszabb a hangulat, de jobb még nem nagyon, ez is teljesen rendben van, tudunk, igen.

- Hogy látod, fontos-e a csoportelsőség megszerzése a további út miatt vagy ebben a szakaszban inkább tapasztalatokat kell gyűjteni és még jobban összecsiszolódni. Nyilván a szerbek elleni nyitó meccsünkre gondolok elsősorban...

- Valamennyire fontos, de nem létfontosságú, viszont minden meccset meg akarunk nyerni. Az az érzés nem hiszem, hogy sok jóval kecsegtet, ha több zakóval megy ki egy csapat a negyedöntőre, úgyhogy mindenképpen az összes mérkőzésünket meg akarjuk nyerni.

- Akkor úgy gondolom, fejben már látod magunkat a döntőben.

- Így van.

- Ki játszik a túloldalon?

- Az a baj, hogy ehhez tudnom kellene, hogy az elődöntőben milyen ellenféllel kerülhetünk össze, de én már rég megfogalmaztam magamban, hogy akkor érek fel a csúcsra és a csapatom is akkor ér fel a csúcsra, ha a döntőben tudjuk megverni a szerb válogatottat. Úgyhogy azt szeretném, hogy ők legyenek!

- Végül egy személyes jellegű kérdés: hogyan érint, hogy elképzelhető, az olimpia alatt születik meg a második gyermeketek...

- Bízom abban, hogy a feleségem szülei nagy segítséget nyújtanak majd, de tisztában vagyok azzal, hogy a szülői, apai jelenlét azért más, többet jelent, így nagyon sajnálom, hogy nem tudok ott lenni sem férjként, sem apaként.

- Gondolom, ez nagyon nagy áldozat és egyben komoly szívfájdalom. Nem fogja-e kicsit elvonni a figyelmedet a játéktól?

- Arra a mindenkori egy-másfél órára nem tudja... Attól a pillanattól kezdve, hogy a vízbe beugrok, csak a játékra koncentrálok.

- Köszönöm szépen a beszélgetést, nagyon sok boldog pillanatot kívánok a nyár további részére!

VARGA DÉNES ADATLAPJA A VLV-N

VLV-FOTÓK VARGA DÉNESRŐL

A VLV OLIMPIAI ALOLDALA FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ EREDMÉNYEKKEL