Új tagja van a válogatott stábjának. Olyan segítséget nyújt, amely ma még ritkaság a magyar sportban, főleg a vízilabdában. vlv-interjú.

CSEH KRISZTINA a vlv-nek:

- Szeretnék egy rövid bemutatkozást kérni!

- Cseh Krisztina vagyok, a csapat rehabilitációs edzőjeként dolgozom, emellett a Ferencvárosban ugyanebben a pozícióban a vízilabdacsapattal, illetve egyéni sportágakban versenyzőkkel foglalkozom. A TF-en gyógytestnevelőként végeztem.

- Mit jelent a rehabilitációs edzői munka?

- Elsősorban a sérülések megelőzésére törekszünk. Ha mégis bekövetkezik a baj, akkor a gyógyítás, a gyógyulási idő felgyorsítása a cél, hogy a játékból, edzésből való kiesés minél rövidebb ideig tartson, s minél előbb a lehető legjobb formába tudjon kerülni a játékos a medencében.

- Hogy lehet megelőzni a sérülést?

- Vannak prevenciós gyakorlatok, illetve azokra az izomcsoportokra, amelyek e tekintetben érintettek lehetnek egy-egy sportolónál, egyénileg koncentrálva végeztetünk edzésmunkát. Ez azt jelenti, hogy felmértem az egész csapatot, meghatároztuk, hogy minek mely testrésznél, izomcsoportnál kell fokozott figyelemmel dolgoznia.

- Egyénenként külön edzésterv készül? Hogy folyik a munka a hétköznapokban?

- A felkészülés kezdete előtt mindenki kapott egy gyakorlatsort, amivel kicsit előkészítettük az itteni munkát. Kiscsoportban dolgozunk és vannak közös foglalkozások is, amelyeken szintén prevenciós gyakorlatokat végzünk, illetve nyújtásokat, közösen. Ha valakinek külön problémája van, akkor természetesen vele egyénileg is foglalkozom.

- Mennyi időt tölt a csapat mellett?

- Gyakorlatilag minden nap velük vagyok, van olyan nap, hogy kétszer-háromszor foglalkozom velük csapatszinten, máskor kevesebbet, de szinte minden nap találkozunk. Tibor kérése szerint alakul a foglalkozások gyakorisága.

- Ez a fajta munka most lép be a csapat életébe?

- Igen. És a vízilabdában ez eddig egyáltalán nem volt jellemző. Ahol nagyon elterjedt, az a labdarúgás, Amerikában az amerikai foci, ott erre nagyon nagy hangsúlyt fektetnek. Érdekességként megemlítem, hogy a német labdarúgó válogatott úgy nyerte meg a legutóbbi világbajnokságot, hogy a németek egy komplett rehabilitációs részleget telepítettek ki a vb helyszínére, Brazíliába. Amikor sorozatterhelés éri a sportolót, ilyen háttér nélkül ma már szinte lehetetlen kimagasló eredményt elérni.

- Naivnak tűnik a kérdés, de mivel a munka lényege a megelőzés, igazából nehezen derül ki a hatékonysága. Hogy lehet ezt mérni?

- Amit meg tudunk előzni, azok nem a kontaktsérülések, hiszen azt nem tudjuk megakadályozni, hogy valaki összefejeljen az ellenfelével, vagy elvigye az ujját a labda, ezeket nem lehet kizárni. Ám vannak olyan gyakorlatok, amelyekkel az izmokat, szalagokat úgy felkészítjük, hogy akár az ilyen kontaktsérülésekre is kedvezőbben reagáljanak, ne következzen be szakadás. A gyakorlás révén az ideg-izom kapcsolat folyamatosan olyanná válik, hogy bizonyos izomellazulás, szalagengedés történik, s így "ütközésnél" nem következik be a legsúlyosabb sérülés, amely nehezen gyógyulna és hosszú ideig kényszerítené tétlenségre a játékost.

Az izomcsoportoknak, ízületeknek van egy adott mozgásterjedelme, előbbieknek szintén mérhető izomereje. Ha a jobb és bal oldalon, vagy az elülső és hátulsó oldalon eltérőek a mutatók, akkor az már jelzi, hogy rizikófaktor van jelen, nagy terhelés esetleg sérülést okozhat.



- A játékosok hogy fogadták ezt az újfajta munkát? Végiggondolták, hogy számukra mit jelent ez?

- Csak pozitív reakciókat kaptam és úgy veszem észre, a gyakorlatok során ők is egyre jobban érzik, hogy milyen hiányosságaik vannak. Nagyon nagy odaadással csinálják a gyakorlatokat, pedig ez valóban nem könnyű munka. Lépésről lépésre haladva, fokozatosan szeretnénk eljutni egész magas szintre ezen a területen is.

- Hogy kell elképzelni ezeket a gyakorlatokat, nyújtásról, lazításról van szó? Fizikai fájdalmat okozó elemei vannak? Általános gimnasztikához vagy erőnléti edzéshez képest hogy képzeljük el?

- Ez egy teljesen vegyes gyakorlatkomplexum, amiben valóban van nyújtás, passzív nyújtás is, amiben ők annyira vesznek részt, hogy fekszenek és a nyújtásos, mobilizálós részt én csinálom. Vannak benne erősítések, attól függően, hogy melyik izomcsoportra fókuszálunk.

Úgy kell elképzelni ezt a munkát, hogy szétbontjuk az egész testet, a váll, a csukló, a hátizom, a csípőtájék, a comb elülső, hátsó része, tehát mindent szétszedünk teljesen, "darabokra", mint egy autószerelő, aki egyenként átnézi az alkatrészeket, ahol hiba van, azt helyre hozza, s kicsit finomít a beállításokon. Nagyjából ezt tesszük mi is, hogy aztán összerakjuk az egész rendszert, s abból egy nagyon jól működő gépezetnek kell kialakulnia.

- Mindenki kap külön rá vonatkozó "házi feladatot" is, olyan programot, amit otthon gyakorolhat?

- Nem, ebben az időszakban erre nincs szükség. Akkora terhelést kapnak naponta többször, hogy az otthoni feladatuk már egyedül a pihenés.

Egyébként természetesen folyamatosan össze kell egyeztetnünk az erőnléti munkát, a vizes úszómunkát, illetve az én munkámat, meghatározott szakmai irányvonal alapján. Tibor megfogalmazza a kérést, mire készítsük fel a csapatot, nekünk pedig az a feladatunk, hogy a saját szakterületünkön ezt a célt szolgálva irányítsuk a munkát.

- Érte-e bármilyen meglepetés itt a csapatnál, valami olyan, amire nem számított?

- Meglepetés nem ért. Sok professzionális sportolóval dolgoztam már, itt is teljesen profi módon állnak hozzá a munkához. Láthatóan érzik a mostani időszak súlyát, fontosságát.

- Vízilabdások mellett mióta dolgozik?

- Decemberben kezdtem a Fradinál. Előtte hosszabb ideig külföldön dolgoztam, illetve labdarúgóknál, futsalosoknál, több helyen is.

- A vízilabda közege mennyire különleges az Ön számára?

- Magam is sportoltam...

- Mit?

- 400 méteres gátfutásban voltam válogatott. Szóval semmilyen "idegen érzésem" nincs, Nagyon jó velük dolgozni.

- Név nélkül, vannak kedvencei a csapatban?

- Mindenkit imádok, tényleg! Vannak olyanok, akikre jobban kell figyelnem, de ez nem érzelmi kérdés, nekik egyszerűen több gondjuk van, többet kell velük foglalkozni, hogy eljussanak a kívánt szintre.



- Magát a vízilabdát mennyire érti, ismeri, szereti?

- Én mindig, mindenhol úgy dolgozom, hogy a munkám miatt muszáj elemeznem az adott sport jellegzetes mozgásformáit. Nincs egyetlen sablon, amit ráhúzunk egy játékosra, akár bokszoló vagy labdarúgó. December óta azzal töltöm a szabadidőm nagy részét, hogy a vízilabda mozgásait elemzem, mikor melyik izom milyen munkát végez és ennek megfelelően alakítom ki a fiúk számára a gyakorlatokat is. Ennyiben jelentett számomra plusz feladatot az itteni munka, de ez nem okoz semmilyen nehézséget.

- A játékot megszerette-e, figyeli-e az eredményeket, össze tudja-e hasonlítani a magyar válogatottat a szerbbel...?

- Igen. Természetesen korábban is néztem a vízilabdát, a szabályokkal tisztában vagyok, most már a mozgással is, az ellenfeleket is figyelem. A magyar bajnoki mérkőzéseken december óta folyamatosan ott vagyok, néztem a Fradi ellenfeleit, tudom, hogy ki hol játszik.

- Amit most mondok, természetesen nem a válogatott keret jelenlegi tagjaira vonatkozik, de hát tudom, hogy néha egy-egy játékos eltitkolja az edzője előtt az egészségi problémáit, mert úgy gondolja, hogy ez az érdeke. Önnel szemben ez az út nem nagyon járható, viszont nagyon erős bizalmi kapcsolatra van szükség ahhoz, hogy Önnek adott esetben olyat is elmondjanak, amit Tibornak talán nem mernek...

- Mára teljes mértékben sikerült kialakítanom a szükséges kapcsolatot, beavatnak minden apró részletbe. Ezzel nem volt soha gondom, megbízhatnak bennem, én azért vagyok itt, hogy őket segítsem, nem azért, hogy "szelektáljak". Azt tapasztalom, hogy bárkinek bármi baja van, bizalommal fordul hozzám.



- Játsszunk el a gondolattal, hogy válogatottunk bejut a riói olimpia döntőjébe. Ez, ugye, két dolgot jelentene. Egyrészt az aranyéremért játszunk, másrészt nincs tovább, ezzel vége lesz a tornának, tehát a "szakmai szemüveget" le lehet tenni. El tudja majd engedni magát? Fog tudni úgy drukkolni, ahogy minden "mezei" szurkoló?

- Természetesen! Minden meccset érzelmesen élek meg és valószínűleg nagyon fogok sírni, akármi lesz a végeredmény...

- Van-e valami, amit nem kérdeztem, de szeretne elmondani?

- Nagyon köszönöm, hogy itt lehetek, nekem ez szakmailag nagyon nagy elismerés. Mindent megteszek, hogy sikerüljön az, amit szeretnénk elérni!

- Köszönöm a beszélgetést, eredményes munkát kívánok!