Testvérétől veszi át a nagyon fontos posztot, amely a játékban való meghatározó szerep mellett egy csomó nyűggel is jár. Danival mindent tisztáztak, s ígérete szerint a "bohém Dumi" sem tűnik el. A cél a riói dobogó teteje.

VARGA DÉNES a vlv-nek:

- Váratlan, meglepő volt Benedek Tibor pénteki bejelentése, hogy te veszed át a csapatkapitányi tisztséget Danitól. Főleg azért, mert kevesebb mint egy hónap van az olimpiáig, s olyan stabilnak tűnt minden. Hogy lett ez? Hogy jött?

- Egy ideje Tibi mondta, hogy szeretné, hogyha egy kicsit jobban érvényesülnének a meglátásaim, illetve a reakcióim a játék során. Először abban maradtunk, hogy Danival többet kommunikálok, de ugyanúgy ő marad a "szócső". Ez többé-kevésbé sikerült, de inkább kevésbé. Idővel Tibi jelezte, szerinte ez csak úgy tudna működni, ha én lennék a csapatkapitány. Először nem akartam, mert nem hittem el, hogy erre van szükség, de hát addig-addig győzködött, hogy végül azt mondtam, rendben. Úgy látom, hogy nem sok minden fog változni, csak annyi, hogy olyan kritikus helyzetekben, amikor a mindenkori csapatkapitányok megszólaltak és elmondták, hogy mi legyen a megoldás, most ezt én fogom megtenni. De ettől még a konkrét taktikai feladatok eldöntése a Dani pozíciójában állókon is múlik, így leginkább Danin.

- Ez azt jelenti akkor tulajdonképpen, hogy a csapatkapitányi tekintély, ami a poszttal jár, rád száll. Tehát, hogyha te megszólalsz a vízben, az másként fog ezután hangzani, más lesz a következménye, mint eddig?

- Igen, tulajdonképpen azt jelenti, hogy innentől kezdve az én szavam a hangsúlyosabb. Nyilvánvalóan neki is lesz mit mondania, meg - mivel ez egy csapat - mindenki másnak is. De hát az enyém az a döntési jog és felelősség, ami ezzel a tisztséggel jár.

- Mennyire fontos ez a pozíció? A külső szemlélő ezt nem látja, amit te most itt elmondtál.

- Valószínűleg meghatározó, fontos, hiszen Tibi meglépte ezt. Danival különbözőek vagyunk, ezáltal különbözőek a meglátásaink is, ez régóta egyértelmű. És Tibor azt szerette volna, ha azok a dolgok lennének hangsúlyosabbak, amiket én képviselek. Ez a taktikai és a vízilabdás részre vonatkozik.

- Egy példát tudsz erre mondani? Hogy kell ezt elképzelni? Támadásokban való megoldások?

- Akár, de konkrét példát nem tudok mondani. Ezt úgy kell elképzelni, hogy két különböző emberről van szó, akik más aspektusból látják a dolgokat és ebből adódóan kicsit különböző a hozzáállásuk is. Én - azt gondolom - célratörőbb vagyok, sokkal gyorsabban döntök, Dani igyekszik megfontolni és latolgatni a lehetőségeket. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy melyik a jobb. A kapitány döntése szerint az én erényeim most fontosabbak a csapatnak.

- A te számodra ez most lelki terhet vagy pluszfeladatot jelent? Olyasmit, amin gondolkodni kell, amire készülni kell?

- Igen. Meg is állapítottam, hogy van két dolog, amivel a jövőben biztosan többet kell foglalkoznom. Most nem megyek bele a részletekbe, de ami kifejezetten teher lesz, az a mindenféle külső ügyek kommunikációja a csapat felé. Ilyen nyűgök, mint például annak intézése, hogy ki hány jegyet kér a Benu Kupára, milyen pólót kell felvenni a következő napon, stb.

- Ezekről neked kell tájékoztatni a többieket?

- Mostantól nekem, igen. Egy kicsit ez is hozzájárul az egységhez, ami fontos, de alapvetően nem leszek "feszesebb" ezen a téren, mint eddig voltam, nem ezen múlik a jó játék, a siker, az eredményesség.

- Te azért egy bohém fiú vagy - talán nem tiltakozol ez ellen. Ez megmarad? Vagy most ezzel a változással eleve "megkomolyodsz"?

- Bizonyos helyzetekben azért eddig is kellően komoly voltam, de azt hiszem, hogy nem lehet kizárólag feszesen csinálni a dolgokat, bármivel is foglalkozunk. Ha észlelem, hogy egy kicsikét túllövünk a célon, ahogy egyszer már ez alatt a két nap alatt észleltem, akkor ezt szóvá teszem, de alapvetően úgy érzem, hogy szükség van a feszültség oldására, mert feszültség van, meg lesz is.

- A Danival való kapcsolatodra milyen hatással van ez a váltás?

- Úgy néz ki, hogy semmilyen hatással sincs. Elmondta a gondolatait ezzel kapcsolatban, nagyon érett volt és őszinte. Amit mondott, abból az következik, hogy nem tulajdonít a dolognak nagy jelentőséget. Bizonyos szinten örül is, annak szerintem mindenképpen, hogy egyes nyűgök lekerültek a válláról, például a Benu Kupa-jegyigénylés, és talán annak is, hogy többet foglalkozhat a saját játékával.

- Csapatkapitányként menni Rióba... most elképzelem a végét, hiszen mindig a csapatkapitány az első, ő veszi át tornagyőzelmekkor a serleget is. Ilyesmi például eszedbe jutott?

- Már csak azért is igen, mert ahhoz, hogy mi sikerrel járjunk Rióban, már most el kell kezdeneni látni magunkat győztesként. És én igenis látom magunkat a döntő után örülni, egymásra borulni, a dobogó tetejére felállni, átvenni az érmeket és utána együtt énekelni a Himnuszt.

- Így legyen, Dumi! Köszönöm szépen a beszélgetést és sikeres csapatkapitányságot kívánok!

- Köszönöm.

(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)